Áchim demokratikus parasztpártja

A Múltunk wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pemm (vitalap | szerkesztései) 2017. július 28., 12:31-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
1906. szeptember 17.
Áchim Andrást megfosztják mandátumától.
1908. június 7–8.
A Magyarországi Független Szocialista Parasztszövetség kongresszusa Békéscsabán. Földreformprogram elfogadása.

A kormány oldalán álló parasztpártok történeti helyének pontosabb kijelölése teszi csak lehetővé Áchim önálló igényű fellépésének kellő értékelését, merészségének méltánylását. Az ő szakítása a koalícióval visszaesései ellenére gyökeres volt. Az Áchim-mozgalom jellegzetességeihez tartozott, hogy tevékenysége a legarányosabban tükrözte az 1908 nagyobb paraszti mozgalmait életre hívó konjunkturális történelmi tényezőket: a koalíciós pártok tekintélyének megrendülését, a szocialista agrárproletár-mozgalom belső nehézségeit, a Kristóffy-irányzat koalícióellenes tömegakcióját és 1905–1906 szocialista mozgalmainak késői paraszti tudatosodását.

Áchim András parasztpártjának sikerült a függetlenségi párt vonzásköréből kiszakadnia. Az 1906 márciusában megalakult Magyarországi Független Szocialista Parasztszövetségben tulajdonképpen a Várkonyi-féle parasztmozgalom és az Áchim vezette Békéscsabai Általános Népegylet egyesült. A Paraszt Újság című lapban közzétett pártprogram a radikális polgári demokratikus követelmények egész sorát állítja fel: általános választójogot, a 10 ezer kat. holdon felüli birtokok kisajátítását és kisparcellákban való bérbeadását, szociális törvényhozást. Áchim állást foglalt a mezőgazdasági munkások sztrájkjoga mellett. A parasztszövetség tagjai a szociáldemokrata partot ekkor még „testvérpártjuknak” nevezték, és együtt kivantak működni vele. A programpontok között az önálló vámterület is szerepelt. A magyar nemzeti kérdésben Áchim álláspontja nem volt hibátlan. Míg korábban, az Újjászervezett Szociáldemokrata Párt tagjaként nacionalista gondolatmenet jellemezte, most, 1908&ndahs;1909-ben, amikor társadalmi vonatkozásban radikalizálódott, a magyar nemzeti problémát átmenetileg alábecsülte. A párt propagandamunkáját aránytalanul a választójog kivívására összpontosította. Eredménye: lapjából száműzte a nacionalista magyarkodást.

Amikor 1906 derekán lezárult az Áchim ellen indított sajtóper, s így – szavai szerint ”kinyílt a ketrec”: propagandahadjáratot indíthatott a koalíció uralma ellen. Ostorozta a plurális választójog tervezetét, a kvótaemelést, a „rossz kiegyezést”, tudatos árulóknak nevezte a koalició vezetőit. Velük szemben kiadta az új negyvennyolc jelszavat. Áchim ellenkoalíciót kivánt létrehozni, amely parlamenten kívüli közvetlen „népi nyomassal” nyitna utat a valóban demokratikus politikának. Nagy hatású gondolatai közé tartozott a parasztság politikai méltóságának, önálló politikai erejének hangsúlyozása. Áchim volt az, aki az addig inkább megbélyegző fogalomnak számító „ paraszt” megjelölést még Szabó István fanyalgásával szemben is megvédelmezte, és mozgalma körében dacos büszkeséggel ranggá emelte.

Ez az agitáció, amelyhez radikális agrárkövetelések párosultak, 1908-ban tovább szélesítette a parasztpárt táborát. A függetlenségi párttal elégedetlen parasztság az Alföld több pontján – főleg Békés, Bihar, Csanád és Csongrád megyében – az Áchim-mozgalom felé fordult. Megtörtént, hogy a helyi függetlenségi párti szervezetek kollektíven léptek át a parasztpártba. Tehát – a tagok eredeti pártállását tekintve – a kialakuló Áchim-pártot is részben a függetlenségi párt „bomlástermékének” lehet tekinteni. A mozgalom seregszemléjére 1908 júniusában került sor, a Békéscsabán megtartott úgynevezett pünkösdi kongresszuson. Bizalmas rendőri jelentés szerint a helyi parasztpárti tagokon kívül 30–40 község képviseltette magát, mintegy 60–80 küldöttei. Ezek a számok, bár a párt helyi jellegét mutatják, a többi parasztpárthoz viszonyítva még így is jelentős vonzerőről, politikai és szervezeti sikerről tanúskodnak.

A pünkösdi kongresszus tovább radikalizálta a párt programját. Ezúttal már nem a 10 ezer, hanem az 1000 holdon felüli birtokok kötelező parcellázását és bérbeadását követelték. A kisajátításra vonatkozó igény még ilyen formájában is elsősorban a párt széles birtokosparaszti rétege érdekeinek felelt meg. Áchim hívei között azonban igen sok agrárproletárt is találunk. A határozott, forradalmi indulatú programon kívül a gazdagparaszt pártvezér emberi tulajdonságainak és politikai képességeinek volt nagy szerepe abban, hogy közös mederben tudta tartani a birtokos parasztság és az agrárproletárok mozgalmat.

A mozgalom társadalmi bázisában mutatkozó különbségek mégis kifejezésre jutottak a gyakorlati tevékenység során. Áchim elutasította az aratási szerződések megkötése után elhatározott munkabeszüntetést. A pünkösdi kongresszuson vita alakult ki arról hogy a kormány választójogi politikája ellen rendezzenek-e tömegsztrájkot, s ha igen, mikor. Az elhalasztás álláspontját többek között Pethő Sándor országgyűlési képviselő, Áchim ügyvédje és politikájának becsületes szószólója támogatta. A haladó szellemű és őszintén demokratikus törekvésű Pethő – akarata ellenére – kettős szerepet játszott a mozgalomban. Nagy érdemeket szerzett a paraszti, benne az agrárproletár érdekek védelmezésében, de ugyanakkor bizonyos fékező hatást fejtett ki a radikális akciók során. A kongresszus túlnyomó többsége elfogadta a sztrájkjavaslatot, s kimondta, hogy a sztrájkot még 1908-ban le kell bonyolítani. A határozat később mégsem valósult meg.

A nincstelen parasztság sorsa szorosan összefüggött a szociáldemokráciával kialakított kapcsolatokkal. Az Áchim-mozgalom egész történetén mély nyomot hagyott a marxizmus, a nemzetközi munkásmozgalom hatása. A párt vezetője és lapja többször közvetlenül is hivatkozott Marxra, s kifejezte azt az óhaját, hogy Magyarországon valóra váltsa az ő céljait. Áchim magát és pártját ekkor is gyakran nevezte szocialista irányzatúnak. Zászlójuk színe a vörös volt. Az osztályharc elmélete – ha csak a parasztságra szűkítve is – a szociáldemokrácia közvetítésével és annak szóhasználatával vonult be politikai fegyvertárukba. Áchim mozgalmának nagy érdeme, hogy elvileg nem zárkózott el a munkásság és a parasztság politikai szövetsége., vagy amint vezetői kifejezték magukat, a „vörös koalíció” elől.

Mindezzel egyidejűleg olyan mozzanatok is jelentkeztek politikájukban, amelyek időről időre távolabb lökték a mozgalmat az ipari munkásság szervezkedésétől. A koalíciós kormány idején inkább a közeledés jellemezte a parasztpárt és a szociáldemokrata párt kapcsolatát. A két áramlat 1908 körül lezajlott konfliktusához rajtuk kívül eső tényezők – a kormány nyomása, taktikázása, a gazdasági helyzet alakulása – is hozzájárultak. A két párt közötti ellenségeskedést kutatóink egy része elsősorban és egyoldalúan a szociáldemokrata pártvezetőség politikájának tulajdonította, pedig a konfliktusokért – a szociáldemokrata pártvezetőség mellett – politikailag jórészt az Áchim-mozgalom volt felelős. Feltűnő, hogy 1908-ban Áchim elhagyta partja nevéből a „szocialista” jelzőt. Ez év augusztusában, amikor a nagyváradi szociáldemokraták helyi szervezete megzavarta a parasztpárt ottani nagygyűlését, Áchim kikelt a „vörös püspökök”, vagyis a szociáldemokrata párt vezetői ellen, sőt kilátásba helyezte, hogy a szociáldemokráciát ”kiirtja az Alföldről”. 1908 nyarán a két párt országos politikai orientációja is szembekerült egymással némileg: a parasztpárt joggal kifogásolta a szociáldemokraták kiváró választójogi álláspontját. Más oldalról nézve: a szociáldemokrata párt által folytatott reformkacérkodásnál nagyobb keresztje volt a parasztpártnak a Kristóffyval és a dinasztiával rokonszenvező álláspontja. 1908 őszén a szociáldemokrata párt ismét élesen bírálta a kormány választójogi tervezetét, ekkor a két párt között felújult a közeledés irányvonala, anélkül azonban, hogy az összefogás és eltávolodás rendszeresen visszatérő periódusát végül tartós együttműködés zárta volna le. Így is az Áchim-mozgalom történetéhez fűződik a századelő legkomolyabb kísérlete a munkásság és a parasztság politikai szövetségének kialakítására.

Áchim gyökeres ellenzékisége 1908 végén, 1909 elején nem fért össze a Justh-féle koalíciós ellenzék támogatásával. Amíg a negyvennyolcas parasztpártok a függetlenségi ellenzékkel szemben általában kevéssé kritikus vagy teljesen kritikátlan álláspontot foglaltak el, Áchim mozgalma ebben az irányban is hasznos, ösztönző bírálatot gyakorolt. A parasztpárt 1909-ben nem fordult szembe az önálló nemzeti bankért indított mozgalommal, de helyesen mutatott rá arra, hogy az önálló bankot, amint az önálló vámterületet is, csak sokkal radikálisabb harcmodorral lehetne kivívni. A parasztpárt ezt a bírálatot szerencsésebben egyeztette össze a mozgalom nemzeti jellegének bizonyos kidomborításával. A vörös zászlóra kötött nemzetiszínű szalag, az új negyvennyolc jelszava, a magyar haladó múlt tradícióinak eleven politikai erővé változtatása – a Dózsa- és Martinovics-kultusz – lehetővé tették, hogy Áchim kedvezőbb helyzetből utasíthassa vissza a „hazafiatlanság” szokásos úri vádpontját. Áchim pártjának is jelentős érdemei vannak abban, hogy a Justh Gyula vezetése alá kerülő függetlenségi ellenzék fokozatosan balra tolódott.

A népi radikalizmus és a hazafiság összefüggését, e fogalmak értelmezését azonban Áchim pártjának sem sikerült megnyugtató módon tisztáznia. A párt sajtója, főleg az egykori szociáldemokrata értelmiségiek hatására, többször helytelenül foglalt állást a nemzeti öntudat kérdésében. A hazafiság elítélendő érzés – írta a Paraszt Újság 1909 áprilisában. Természetesen ez a megállapítás a cikkíró értelmezésében az uralkodó osztályok sovinizmusa, álhazafias magatartása ellen irányult, de így is kifogásolható. Ehhez járult, hogy 1907–1908-ban Ferenc Ferdinánd emberei be tudtak férkőzni Áchim bizalmába. Kristóffy és Áchim között ebben az időben szoros politikai kapcsolat alakult ki. Áchim a parasztmozgalmak régi, rossz hagyományának megfelelően viszonylag hosszú ideig „királypártiságával” tüntetett, illúziókat keltett az uralkodó személye és politikája iránt. A Kristóffy-csoport háttérbe szorulása az 1909. évi kormányalakítási kísérletekben, a parasztpárt ellentéteinek ismételt kiéleződése a szociáldemokratákkal 1909 derekán válsághoz vezetett az Áchim-mozgalomban. Áchim 1909-ben nyilatkozatban határolta el magát Kristóffytól. Nem sokkal később azonban átmenetileg Khuen-Héderváry kormánya mellett foglalt állást. A koalíció végső krízise nemcsak újólag közelítette egymáshoz a szociáldemokrata és a parasztpártot, hanem Áchimot is előkészítette a Khuen-Héderváry reformigéreteit támogató politikára.

Igy Áchim, aki radikálisan függetlenítette magát a koalíció pártjaitól, s aki sürgette a nemzetiségekkel való összefogást, az úri pártszövetséggel vívott kemény harcában nem tudta mozgalmát kellőképpen elhatárolni a monarchikus, hatvanhetes elemek politikájától. Ez a politikai tehertétel fékezte a mozgalom kibontakozását. Óriási csapást jelentett a parasztpárt számára, hogy később éppen politikája sokat ígérő tisztulásának időszakában vesztette el vezérét.

A párt vezetőjének halála önmagában véve is alkalmas volt a mozgalom fejlődésének visszavetésére, a párt elhalásának fő oka azonban az volt, hogy az 1910-től ismét ellenzékbe kerülő függetlenségi párt és a radikalizálódott függetlenségi balszárny képes volt hatalmas birtokos paraszti tömegeinek megtartására. Ezeknek az irányzatoknak a hangsúlyozottabb nemzeti-közjogi erőkifejtései, valamint az általános választói jog, az antimilitarizmus és a földreform eszméjének térhódítása a függetlenségi mozgalom balszárnyán mintegy belső megújulást idéztek elő. A parasztpártnak sem a nemzeti, sem a szűkebb értelemben vett társadalmi programja nem volt elég ennek hathatós ellensúlyozására. Nagymértékben közrejátszott a párt elsorvadásában a magyarországi parasztság mély nemzeti, társadalmi és regionális megosztottsága is.

Áchim András pártja így is fontos helyet foglalt el a századelő történetében. Mint a kor egyik jellegzetesen ötvözetszerű jelensége, számottevő paraszti tömegekhez közvetítette az ipari proletariátus szocialista mozgalmának hatását. A 20. század első radikális típusú magyarországi parasztpártja fennállásának rövid ideje ellenére maradandó emléket hagyott maga után: a forradalmi tendenciájú parasztmozgalom messze jövőbe kiható, folytatásra serkentő tradícióját.

Irodalom

A parasztság legjelentősebb politikai szervezkedésének, az Áchim András vezette Magyarországi Független Szocialista Parasztszövetségnek, valamint a Várkonyi István vezetése alatti Független Szocialista Párttal való egybeolvadásának történetére az Áchim András személyével kapcsolatos irodalom használható. Áchim beszédeiből és cikkeiből közölt válogatás: A magyar parasztmozgalom múltjából (Válasz, 1947. 5–6). Személyével és mozgalmával Tibori János munkái foglalkoznak, amelyek közül elsőként Az Áchim L. András-féle békéscsabai parasztmozgalom (Békéscsaba, 1958) című könyvét említjük. Újabb terjedelmes tanulmánya a Tanulmányok Békéscsaba történetéből. Szerkesztette Kristó GyulaSzékely Lajos (Békéscsaba, 1970) című kötetben található. Átfogó életrajz: Domokos József, Áchim L. András (Budapest, 1971). A részkérdéseket feltáró tanulmányokból Farkas József, Áchim L. András és Várkonyi István kapcsolata (Békési Élet, 1968. 1), Király István, Áchim parasztpártjának fő történeti problémái (Agrártörténeti Szemle, 1969. 3–4); az Áchim születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülésen elhangzott előadásokat: Áchim L. András-emlékkönyv, 1871–1971. Szerkesztette Pölöskei FerencSzabó Ferenc (Békéscsaba, 1972); Féja Géza, Áchim L. András (Új Írás, 1971. 5), Pölöskei Ferenc, Áchim L. András a parlamentben (Békési Élet, 1971. 2) és Für Lajos, Az alföldi parasztkirály (Tiszatáj, 1971. 10) című írásokat emeljük ki.


ParasztpártokDolmányos István
Negyvennyolcas parasztpártok Tartalomjegyzék Az Országos Földmívelő PártHanák Péter