Ákos mester

A Múltunk wikiből
13. század
udvari klerikus, történetíró
Wikipédia

Györffy György

Az augsburgi csata vélt és valós jelentősége

Az igen archaikus Lehel-kürt monda az Ákos mesternek tulajdonítható V. István kori krónikában egy olyan történettel folytatódik, mely szerint egy másik, 40 000 harcost számláló magyar sereg Augsburgtól nem messze, egy szigeten táborozott, és a harcosok nagy csatákat víva hazatértek.


Ákos mester mentette meg az utókornak a Lehel-kürt mondát, és a csatából megmenekült hétmagyar motívumát is bedolgozta a Magyar Krónikába, de tévesen: nem az augsburgi csatához, hanem egy állítólagos türingiai, eisenachi vereséghez kapcsolta. Ennek, valamint a XIV. századi Pozsonyi Krónika hozzáfűzésének csak annyiban lehet hagyományértéke, hogy fenntartotta annak emlékét, hogy Szent István idejéig éltek a kalandozók veteránjai, akik házról házra járva énekeltek és koldultak. A Magor név Góg–Magóg névpárral való rokonítása nyomán alkothatta meg [[Ákos</strong> mester a Hetmogor et Gok elnevezést, amiből a XV. században Hetmagiar ez Gyak, az újkorban pedig „gyászmagyar” lett.

A „gyászmagyarok” történetének elfogadható magja, az ugyanis, hogy e veteránok István király idejében énekmondóként tengették életüket, történeti statisztikai meggondolások alapján éppenséggel cáfolja a hét gyászmagyar meséjét, hiszen ha a XI. század elején volt egy társadalmi problémát jelentő augsburgi veteránréteg, akkor ez a 70 éven felüli embercsoport az akkori halandósági viszonyok között csak egy több ezres tömeg maradéka lehetett.

Uralkodó osztály

Krónikáinkban nem csupán az eseménytörténet kapcsán esik szó egy-egy bevándorolt lovagról, hanem az V. István kori krónikás, Ákos mester és őt kiegészítve Kézai Simon meg is kísérelték a beköltözött jövevény (advena) úri nemzetségek lajstromát összeállítani, származáshelyük és beköltözésük idejének megjelölésével, ami többnyire hibásan sikerült.

Tollforgatók. A történeti irodalom megindulása.

A ma uralkodó felfogás szerint az ősgesta XII. századi folytatását az V. István kori krónikás, [[Ákos</strong> mester budai prépost korszerűsítette (1270–1272); ezt Kézai Simon kivonatolta, az elején kiegészítve a hun történettel (1280–1283), és a kettő egybeötvözéséből jött létre a budai ferencesek keze nyomáról árulkodó Magyar Krónika, amely 1330-ig terjedt.

Kristó Gyula

Világi előkelők

  • A nagy hatalmú Héder-nemzetség eleiről a XIII. századi Ákos mester ilyen híradást örökített meg: az Alamanniából, a Heunburg grófok családjából származó Wolfer testvérével, Héderrel (Hedrich) és 300 páncélos lóval jött Magyarországra, s neki Géza fejedelem a Küszén hegyet és Győr környékén egy dunai szigetet adott örök szállásul, ahol favárat készített, s hegyen monostort épített, s oda is temetkezett. Ákos mester kortársa, Kézai Simon már csak 40 páncélos lóról tesz említést, ami a mennyiséget illetően jóval közelebb járhatott az igazsághoz. Ákos mester leírásába más hiba is bekerült: az általa említett favárat bizonnyal nem ők, hanem III. Béla király építtette. A legnagyobb csúszás az időpontban van: a Héder-nemzetség elei nem Géza fejedelem, hanem II. Géza király idejében jöttek Magyarországra. Ezt egykorú oklevelek kétségtelenné teszik.
  • Ákos mester Keled fiairól, akik kortársai voltak, azt említi meg, hogy ősük, a meisseni őrgróf nővérének és Hersfeld grófnak a fia, aki Frankfurtban a császár választása alkalmából tartott ünnepi gyűlésen megölte a türingiai tartománygrófot (Landgraf), s az ítélet elől kíséretével, amelybe 60 páncélos mén tartozott, II. Géza korában Magyarországra jött; a magyar uralkodó ünnepélyesen fogadta, és gazdag birtokadományokkal látta el.
  • Ákos mester leírása szerint a Buzád-nemzetség ősét, az Orlamünde családból származó Haholtot II. Béla fia, István király hívta be. Ákos mester két ponton is tévedett. Egyik botlását már Kézai javította, amikor az előkelő és valószínűtlen Orlamünde-származás mellőzésével meisseni, türingiai eredetét jegyezte le, hogy tudniillik a család felmenői wartburgi nemesek voltak. A másik tévedésre csak a történeti kutatás mutatott rá. Eszerint nem II. Béla fia, IV. István hozta be a maga segítségére a Német-Római Császárságból, hanem sokkal inkább III. István, aki Ausztriából visszatérve német segítséggel győzte le nagybátyját, IV. Istvánt.
  • A Nagymartoni család eleinek Magyarországra kerüléséről Ákos mesterrel szemben Kézai Simon tartott fenn megbízhatóbb információt. Míg Ákos mester szerint Simonnak és testvérének, Mihálynak a nemzetsége, amelyet Nagymartoninak (Mortundorf) neveznek, II. Endre idejében jött be Spanyolországból, addig Kézai úgy fogalmazott, hogy ugyanez a nemzetség Konstanciával, Aragónia királyának lányával, Imre király feleségével érkezett katonák kíséretében az országba.

Az új berendezkedés hívei

A XIV. századi krónikakompozíció egyenesen Pot nemzetségről beszél, s úgy állítja be, hogy első tagja, Ernest a XI. század közepén, Salamon király uralkodása alatt jött Magyarországra. Ákos mester szerint azért nyerte a Pot nevet, mert követ volt a német császár, valamint Endre és Salamon magyar királyok között, s a követ németül Potnak (ma Bote) hangzik. A nemzetség első ismert őse, Atha nádor, az 1066-ban felszentelt selicszentjakabi monostor alapítója valóban német volt, s még az időpont, Salamon király kora is egyezik. Pot azonban, akiről a krónika a Győr-nemzetséget nevezi, későbben élt, a XIII. század elején, nevéhez fűződik a lébényi monostor alapítása.

Műve

Fehér Géza vette észre (A bolgár-törökök szerepe és műveltsége. Budapest, 1940). 9), hogy a bolgár szerződéskötés rítusa megegyezik a fehér ló mondával, s mind az adott, minde a cserébe vett tárgyak jellemző darabjai előfordulnak benne. A rítust Ignatios pátriárka írt le elődje, Niképhoros pátriárka életrajzában: Nicephori opuscula. Editor C. De Boor (Lipsiae, 1880). 209–207. Ha ebben nyereg és fék is előfordul, a fantázia természetesen egészíti ki a hozzá tartozó lóval. A monda bizonyára bekerült már az ősgestába, mert Anonymus 1200 körül már csak forgácsait értékesítette gestájában (lásd Györffy, Krónikáink és a magyar őstörténet 20); mai szövege Ákos mester V. István kori gestájában hagyományozódott ránk; a krónikás a legyőzött vezér nevét illetően vitázik egy másik forrással, ahol nem Zuatapolug, hanem Morot szerepel. Az archaikus Sambucus-kézirat (OSzK CLMA 406, o. 11r, 12r) két esetben megőrizte a nazálisos Sceutepolug, illetve Zentepolug névalakot a fehér ló monda főszereplőjének nevében, ami eldönti, hogy a monda megvolt az ősgestában.