Álmos fejedelem

A Múltunk wikiből
819 – 895 k.
a honfoglalás előtti magyarok egyik vezetője volt
Wikipédia
Almos2.jpg
895 nyár
Árpád seregének távollétében a besenyők és bolgárok egyidejű támadással kiűzik a hét magyar törzset Etelközből. A menekülők Erdélybe nyomulnak, ahol Álmost megölik. Bolgár–magyar háború a Maros és az Al-Duna vidékén.

Bartha Antal

Az ősmagyarok Levediában és Etelközben

A XII. század végén Anonymus az Árpád-dinasztia eredetmondájába nem kapcsolja be Attilát. Ugyanakkor Ügeket, Álmos atyját és Attilát atyafiságba hozta, a dicső Mágog király ivadékainak tüntette fel őket.


A X. századi hagyomány szerint Levedi felesége előkelő kazár nő volt. Levedi a magyar nemzetségfők közt az első, akit szoros szálak kötöttek a kagánhoz. A magyaroknak Etelközbe távozása után a kagán magához rendelte Levedit. "Azért hívattunk, hogy mivel nemes származású, értelmes és vitéz vagy és a türkök közt az első, nemzeted fejedelmévé emeljünk, és engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknak." A kazár kagán javaslatából következik, hogy a magyarok alárendelt helyzete Etelközbe való költözésükkel nem szűnt meg. Levedi az ajánlatot elutasította, maga helyett Álmost, illetve Árpádot tartotta a fejedelemségre méltónak. Levedi a X. század után eltűnt az emlékezetből, helyébe Ügek és Előd került. Viselkedése nem fér össze a sztyeppi népek uralkodóeszményeivel.

A hagyomány Levedit, Álmost és Árpádot kortársaknak tünteti fel, ami a magyar–kängär háború és a Levediából való távozás lehetséges időpontjával ütközik. A IX. századi magyar történelem időrendi problémáit úgy kísérelték meg áthidalni, hogy az eseményeket a IX. század utolsó negyedébe helyezték, és a Levediában, majd Etelközben való tartózkodás között csupán néhány évet tételeztek fel. Helytállónak tűnik azonban, hogy az egymástól távoli eseményeket a magyar hagyomány mosta egybe; vagy [[Bíborbanszületett Konstantin|Konstantin császár]] átvette a magyarok dolgait felületesen ismerő hagyományt is.

Az etelközi magyarok politikai berendezkedése

  • [[Bíborbanszületett Konstantin|Konstantin császár]] úgy tudta, hogy Árpád előtt a magyaroknak nem volt fejedelmük. Valamilyen okból Álmos fejedelemségét nem, csak fiáét, Árpádét tartotta nyilván. Holott későbben, a XI. század második felétől, a dinasztikus magyar hagyomány Álmost fejedelemnek, Árpád jogelődjének tudta. Az Árpád-nemzetség ősi elemeket tartalmazó eredetmondája Álmos születéséhez fűződik. Nehezen hihető, hogy Álmos fejedelemsége kései kitalálás.
  • Anonymus Álmos fejedelemségbe iktatásának szertartását úgy adja elő, hogy Álmosnak tett esküjét a hét fejedelmi személy saját vérének egy edénybe csorgatásával szentesítette. Az eskü tartalmát Anonymus anakronisztikusan, a XII. század végi állapotok szellemében, a feudális király és főurak kapcsolatára jellemzően adta elő. Ellenben a szertartás és jelképe a hűségfogadásnak, az egyesülésnek sok nép körében elterjedt, nagyon ősi eredetű, az ősmagyarok körében is meghonosodott rítusával azonos. A vérségi szálak jelképe erősítette meg a politikai szövetséget. A közös származás jelképének és rítusának alkalmazása utal arra, hogy az egyezségre lépett csoportok szemében a rokonságon alapuló szervezetnek nagy jelentősége volt. Közérthető, alkalmas eszköznek bizonyult a politikai berendezkedés szentesítésére, egy olyan átfogó egyesülés jelképi megszilárdítására, amelynek alkotórészei rokonságban nem állhattak.
  • Álmos születését, az Árpád-dinasztia mitikus eredetét ismertető mondatöredékben az Emesét álmában teherbe ejtő turulmadár isteni látomásként szállt alá. A monda az esemény színhelyéül még Dentümogert, a kelet-európai sztyeppet tudja.

Györffy György

IX. század végi népvándorlás

Kézai Attila unokáját már Álmos kortársának írta, így érthető, hogy a honfoglalást 700-ra tette, a bővebb krónikák viszont a latin források alapján megközelítő számot adtak (873, romlással 828).

Besenyő–bolgár támadás és menekülés az új hazába

A besenyők Donon való első átkelése azonban Konstantin császár említett évadata alapján nem helyezhető 893 elé; szerinte az első besenyő támadást kevés idő múlva követte Levéd főfejedelem (kende) útja a kazár kagánhoz, valamint Álmos második fejedelem (gyula) felváltása a tetterős Árpáddal, de ezt is csak egy-két év választotta el a második besenyő támadástól. Ebben az esetben pedig az események úgy rekonstruálhatók, hogy a besenyők első három kangar törzse rögtön a Volgán való átkelés (893) után megtámadta a Don és a Donyec vidékén lakó magyarokat, s bizonyára még a Don-könyök felett lakó és a kazároktól a magyarokhoz pártolt eszkil-bolgárokat is, s nyugatabbra űzve őket éket vert a magyarok és a kazárok közé. Ebben a helyzetben történetileg indokolt volt a kazár kagán Levédnek tett javaslata, hogy vegye át a főhatalmat, nyilván azért, hogy kazár–magyar összefogással űzzék vissza a besenyőket. De az is indokolt, hogy a legfőbb hadúri tisztséget betöltő fejedelemtársat, a vereségért felelőssé tett Álmos gyulát lemondatják, s helyébe a hadvezéri képességekkel rendelkező Árpádot választják.


A magyar őskrónika az Erdélybe menekülés, az állatállomány elvesztése és az ideiglenes várépítés mellett még egy hitelt érdemlő hagyományt őrzött meg: „Álmost Erdélyben megölték, nem mehetett ugyanis be Pannoniába.”[1]

Álmos Erdélyben történt feláldozását sokan kapcsolatba hozzák a kazár királyölés szokásával. A kazároknak két uralkodója volt: a szakrális főkirály és a ténylegesen uralkodó alkirály, s mindkettőt elérhette a rituális feláldozás sorsa. A főkirályt akkor ölték meg, ha előre meghatározott uralkodási évei leteltek, az alkirályt pedig akkor, ha csatát vesztett, vagy ha uralkodása alatt katasztrófa következett be. Bár az aggastyán Álmos immár egyik tisztet sem töltötte be, mert helyébe, a hadvezéri tisztségre fia, Árpád lépett, megölése nyilván a besenyőktől elszenvedett vereség következménye volt, és feltehetően rituális formák között hajtották végre.

Milyen módon történt a föld elosztása?

A vezérek folyó menti szállásváltása: Árpád és Kurszán

44 évvel Kurszán halála után Árpád dédunokája, Tormás herceg és Bulcsú harka Bizáncban informálta [[Bíborbanszületett Konstantin|Konstantin császárt]] arról, hogy az Árpádok hogyan jutottak a törzsszövetség élére. Egy szót sem ejtettek Kurszánról, valamint arról, hogy a honfoglalás korában a magyarok kettős fejedelemség alatt éltek. Elismerték ugyan, hogy a honfoglalás előtt a magyarok rangban első vezére a fényes nemzetségből eredő Levéd volt, és mellette Álmos volt a következő vezér, de a fejedelemválasztást egy célzatos történettel adták elő. Eszerint a kazár kagán nemes kazár feleséget adott Levédnek, de nem született gyermekük. A kagán Levédet a magyarok fejedelmévé akarta tenni, aki egyben neki engedelmeskedjék, de Levéd így szólt: „Nagyra veszem az irántam való hajlandóságodat és jóindulatodat, és illő köszönetemet nyilvánítom néked, de minthogy nincs elég erőm ehhez a tisztséghez, nem fogadhatok szót neked, azonban van rajtam kívül egy másik vajda, akit Álmosnak neveznek, akinek fia is van, név szerint Árpád; ezek közül akár Álmos, akár a fia, Árpád legyen inkább a fejedelem.”[2] Megtetszett a beszéd a kagánnak, követeket küldött a magyarokhoz, akik a rátermettsége miatt alkalmasabb Árpádot választották fejedelemmé, és a kazárok szokása szerint pajzsra emelték.

István trónjának biztosítása

Konstantin szerint Árpádot Álmos életében emelték a vezérek pajzsra.

Írásbeliség

A feladat, amire P. mester vállalkozott, már önmagában is a XII. század végével indult laicizálódási folya­matra vall: megírni Magyarország kirá­lya­inak és nemeseinek származását. A gesta a szkíta–magyar azo­nosság kifejtésétől és Álmos vezértől a kalandozó hadjáratokig terjedő időszakot, egészében tehát a pogány előidőket öleli fel, a középpontba a Kárpát-medence birtokbavételéért foly­ta­tott, szinte kivétel nél­kül koholt háborúkat állítva.

Lábjegyzetek

  1. SRH I. 287.
  2. MEH. 119.

Irodalom

Az etelközi magyarok politikai berendezkedéséről lásd Molnár E.: MN§; Németh: HMK; Györffy Krónikáink; Györffy Tanulmányok; Moravcsik Gyula: Magyar Nyelvőr 27. 84. skk.; Ligeti Lajos: Nyelvészeti Közlemények 48. 53. l. (Az Álmos név eredeti Al-mis alakpárnak -mis tagját nem török képzőnek, hanem ismeretlen nyelvből átvett önálló szónak tekinti); Ligeti Lajos: Magyar Nyelvőr 74. 25 – 276. l.; Németh Gyula: Pais Emlékkönyv 358 – 364. l.; Pais Dezső: KCsA II. 3557 – 365. l.; Deér József: Századok 79 – 80. 3 – 20. l.

A besenyőkre vonatkozó irodalmat lásd Moravcsik BT I. 89 – 90; Moravcsik DAI II. 142. kk. A besenyők okozta pusztulásról: DAI I. 176 – 177. A nők pusztulásának embertani cáfolatát adja K. Éry Kinga: Anthropológiai Közlemények 14. 1970. 31. Az állatok pusztulására lásd SRH I. 287 – 288; a honfoglalók állatállományának kicserélődését s az itt talált állatok átvételét igazolja az állatcsont-anyag: S. Bökönyi: Die Haustiere in Ungarn im Mittelalter auf Grund der Knochenfunde (In: Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Redaktor L. Földes. Budapest, 1961 83 – 11); Matolcsi János: A szarvasmarha testmagasságának változása a történelmi korszakokban Magyarország területén (Agrártörténeti Szemle 10. 1968. 1 – 38). Az erdélyi beköltözésre s az itteni földvárakra lásd SRH I. 286 – 287; a „hét vár”-motívum régiségéről lásd Th. Nägler: Muzeul Bruckenthal, Studii XIII. 1967. 195. kk. Délszláv eredetű akna szavunkra: TESz I. 117. Álmos megölésére lásd SRH I. 287; Fettich Nándor Álmos sírjával kapcsolatos elméletének megvitatása: Fettich Nándor: Archeológiai Értesítő 93. 1966. 278 – 283; Fettich Nándor: Archeológiai Értesítő 96. 1969. 109 – 125. A szakrális királyölésre lásd MHK 237; Zeki Validi Togan A.: IFR 101, 268; Róheim Géza: Ethnographia 28. 1917. 60. kk; Györffy Tanulmányok 77 – 78, 140; Czeglédy Károly: Magyar Nyelvőr 70. 1974. 15 – 16. Álmos megölésének okát, s azt, hogy ez szakrális rítus szerint történt-e, nem tudjuk. A magyar kettős fejedelemségre vonatkozó irodalmat lásd az I. fejezet 2. pontjában. A fekete magyarokra lásd Hodinka OÉMV 33 – 35; Gombos: I. 16, 430; Gombos: III. 2569; a kabarokkal való azonosításukra lásd Györffy Tanulmányok 75 – 76; Györffy Archeológiai Értesítő 97. 1970. 235; csak részben követhető Tóth Sándor: Acta Historica (Szeged, 75. 1983. 3. kk.)

A mohamedán forrás ellentmondása a fentiekkel azonban csak látszólagos; Bölcs Leó leírása szó szerinti átvétel a 6. század végi türköket ismertető Taktikából (Moravcsik Gyula: Századok, 85. 1951. 334 – 362; Moravcsik Gyula: Acta Historia Hungaria I. 1952. 161 – 184); a magyar krónikák az Árpádok udvarában elterjedt elfogultságot tükrözik, noha kettősségnek itt is maradt nyoma Álmos fia Árpád és Kündü fia Kurszán (Kusid) alakjában, s Konstantin császár is két fejedelemről beszél a honfoglalás előtt, Levédről és Álmosról (DAI I. 172 – 173), de Georgiosz Monachosz folytatója is említi Árpád mellett Kurszánt (Moravcsik Gyula: Antik Tanulmányok, 4. 1957. 287; vesd össze Árpád 894. évi vezértársának a neve Moravcsik Gyula: Magyar Nyelvőr, 27. 1931. 84. kk.). Ezek alapján már régóta felmerült az a megoldás, hogy a szakrális fejedelem, a kündü tisztét Levéd, illetve Kurszán, a gyuláét Álmos, illetve Árpád töltötte be.