Érsekújvár

A Múltunk wikiből

szlovákul Nové Zámky, németül Neuhäus(e)l, latinul Novum Castrum, törökül Uyvar

város Szlovákiában
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.

Nyárhíd Érsekújvár része. Wikipédia – Érsekújvár#Nyárhíd, Lék, Gúg, Györök

1545
Megkezdődik Érsekújvár építése.
1583
Megkezdődik Érsekújvár hatszögletű várának építése.
1605
február–március Bocskai az ÉrsekújvárLéva vonalig birtokába veszi a a Felvidéket.
1619
október 2. Érsekújvár megadja magát Bethlen Gábornak.
1621
július 10. Érsekújvárnál Bethlen seregei győzelmet aratnak.
1663
augusztus 16. Érsekújvárt ostromolni kezdi Köprülü Ahmed, a vár harminckilenc napi ostrom után megadja magát.
október 28. Köprülü nagyvezír hadával Érsekújvárról megindul Belgrádba, téli szállásra.
1664
augusztus 10. Béke Vasváron a szultán és I. Lipót között. (A Porta megtartja Váradot és Érsekújvárt, valamint négy felső-magyarországi vármegyét. A Bihar vármegyei Székelyhidat lerombolják. Erdélyt mind a török, mind a császári katonaság elhagyja.)
1684
december 21. Thököly Imre a nagyvezír parancsára élelmiszert szállít Érsekújvárba.
1685
augusztus 19. Érsekújvár hosszú ostrom után felszabadul a török alól.
1704. november 16.
Bottyán János tábornok elfoglalja Érsekújvárt.
1706. május 19–25.
Érsekújváron ülést tart a senatus.
1710. szeptember 24.
Kuruc parancsnoka feladja Érsekújvárt Heister tábornagynak.

Tartalomjegyzék

Bóna István

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
CSEHSZLOVÁKIA
Nové Zámky / Érsekújvár I–III. X

Györffy György

Milyen módon történt a föld felosztása?

Egy 1979-ben közzétett arab forrás, Ibn Hajján Rabatban fellelt krónikája a 942-ben a spanyol határvidéken elfogott magyar vitézek elmondása alapján ismerteti a magyarok (turkok) hét vezérét. Mivel a megadott névsorban a „leghatalmasabb” vezér mellett a gyula és Bulcsú harka is szerepel, ez inkább vonatkoztatható a hét törzsfőre, semmint hét kalandozó csapatvezérre. Az egykorú feljegyzésen alapuló másolat nehézsége, hogy számos arab betű többféleképpen olvasható, s így csak néhány név egyeztethető az ismertekkel, sőt egyes esetekben az is vitatható, hogy a betűcsoport arab szót vagy magyar nevet takar. A főfejedelem megjelölésénél a forráskiadásban Sana áll, ami lehet az arab 'méltóság' szó, de lehet az arab másoló által szónak felfogott személynév is, Sana ugyanis egy pont változtatásával Sabának is olvasható. Ez esetben a név a nyugati forrásokból ismert Schaba kalandozás kori magyar vezérnek és krónikáink Chaba királyfijának nevével egyeztethető. A második vagy arab kiolvasás szerint a méltóságára leghatalmasabb vezér gyila volt. A következő vezér, Vulsudi nevében Konstantin császár feljegyzése szerint is a harmadik, karhász méltóságot viselő Bulcsúra ismerünk. A negyedik név bizonytalan, talán Velechre javítható. Az ötödik, Basmannak olvasható vezérnevet az Érsekújvár határában feküdt Árpád-kori Basman falu tartotta fenn.

A vezérek szállásrendje és a törzsek

A rabati arab forrás szerint a negyedik vezér 942-ben Basman volt; helynévi emléke, az Árpád-kori Basman falu Érsekújvár határába olvadt, s alighanem nevének szláv népetimológiával formált Basjan alakjából alakult Bossány (a Nyitra felső völgyében fekvő falu).

Uralomváltás és a székelyek

A székelyek szétszórásával egyidejűleg menekülhetett a Csaba-magyara néprész a Balkánra, a Vardar vidékére. Már a Csaba-magyara név is valószínűsíti, hogy a székelyeken kívül magyar törzsbeliek is támogatták Csaba „királyfi”-t az uralomért vívott küzdelemben.

A rabati vezérnévsor néhány megfejtett neve nem teszi lehetővé, hogy segítségével a vezérek településrendjében bekövetkezett változást megállapítsuk.

Mindenesetre ekkor következhetett be, hogy Fajsz elfoglalta a vezérek szállásváltó útját, a szigetközi Fajsz falutól le a Duna menti Fajszig. Bulcsú mint harka megerősödve került ki a küzdelemből, és Basman vezér Nyitra-parti szállásai Lél kezére kerültek, jelezve, hogy Basman elbukott, az ifjú Árpád-házi Lél foglalta el partvonalát.

Meglehet, hogy ezzel az eseménnyel indult el a levert törzsfők központjának és elmenekült vitézeik szálláshelyének betelepítése olyan vitézekkel, akiket szállásaikkal együtt törzsnévvel neveztek el. Mindenesetre feltűnő, hogy Basman téli szállása (a későbbi Érsekújvár) körül a törzsnévi helynevek csomósodása figyelhető meg.

Kristó Gyula

Kereskedelem

1183-ban III. Béla király a |nyitrai vám, a nyárhídi és zobori hídvám egyharmadát a nyitrai egyháznak adományozta.

Sinkovics István

Új védelmi vonal kialakítása

1545-ben az esztergomi érsek birtokán, a Nyitra partján felépítették Újvárat; a következő évben azután úgy rendelkezett a király, hogy amint lehet, helyezzenek el benne őrséget.

Zimányi Vera

A városi ipar és iparosság

Győr, Komárom, Újvár ötvösei 1529-ben még csupán közös céhet létesítettek, amikor Kassán már erős és népes volt ez az iparág.

Sinkovics István

A magyarországi központi igazgatás

Magyarország védelmi rendszere, nádor nem lévén, az országos főkapitány alá tartozott. Tennivalóit területileg szintén meg kellett osztani. 1547-ben az országgyűlés úgy határozott, hogy külön főkapitánya legyen a Dunántúlnak és külön a Duna-balparti országrészeknek. Később mindkét főkapitányságot további két-két részre osztották. A Pozsonytól Erdélyig terjedő terület a Dunán inneni vagy Bányavidéki Főkapitányság, (székhelye: Érsekújvár), illetve a Felső-Magyarországi Főkapitányság, (székhelye: Kassa) között oszlott meg.

A védelem költségei

Az esztergomi érsekhez tartozó Érsekújváron 285 lovast és 200 gyalogost az érsekség jövedelmeiből tartottak.

Katonai erőviszonyok

1599 tavaszán Schwarzenberg, Pálffy és Nádasdy kisebb sereggel korán kezdték meg a hadműveleteket, hogy eredményt érjenek el az Ibrahim nagyvezír vezette török sereg megérkezése előtt. Két nagy feladatra vállalkoztak. Petárdával be akarták zúzni Buda kapuját, de az őrség felfedezte és meghiúsította a kísérletet. A másik hadicél Fehérvár visszavétele volt: itt a petárdával felrobbantott kapun keresztül bejutottak ugyan a városba, és fel is gyújtották, de a vár ostromára nem voltak felkészülve. Sikerrel járt viszont egy harmadik vállalkozásuk: a török fősereg ellátásának megzavarása. Ibrahim nagyvezír hajókon küldte előre a serege számára szükséges élelmiszert, lőport, fegyvereket és zsoldot. Az értékes szállítmányt erős csapatok kísérték, és védelmük alatt kereskedők is jöttek a Dunán, saját hajóikkal. Pálffy Miklós hajdúezredeket küldött le sajkákon, hogy ragadják el az ellenség szállítmányait. A vállalkozást a hajdúk teljesen önállóan és eredményesen hajtották végre. Tolna közelében ütöttek rajta az ellenségen, amikor pihenés közben a törökök közül többen a parton voltak.

Az őrség egy részét levágták, mások a Dunába vetették magukat vagy elmenekültek. Száznál több kisebb-nagyobb hajót zsákmányoltak. A török veszteségét 500 ezer forintra becsülték. Ibrahimnak két hónappal kellett elhalasztania a támadás megkezdését, hogy az élelem- és lőszerveszteséget pótolni tudja. Közben a hajdúcsapatok, melyek száma megkétszereződött, továbbmentek Tolnáról, felgyújtották az eszéki Dráva-hidat, és ezzel is késleltették a török haderő felvonulását. Erre a boszniai pasa megerősített csapatokkal támadt a hajdúk ellen, akik azonban a félelmetes hajdúlest alkalmazva, egy szűk völgyben meglepték és szétverték a támadókat.

Ibrahim nagyvezír szeptemberben kijelentette, hogy békét akar kötni, és a két fél megbízottai meg is kezdték a tárgyalásokat. A törökök Esztergomon és Nógrádon kívül Győrt és Füleket is visszakövetelték, a másik oldalról viszont Eger visszaadásához ragaszkodtak; így a megegyezésre semmi remény nem volt, bár a Porta Velencét és az angol királynőt kérte fel a tárgyalások közvetítésére. Közben a tatárok kíméletlenül végigpusztították, felégették és kirabolták az Ipoly, Garam, Nyitra és Vág völgyének falvait. Ibrahim Esztergomot és Érsekújvárt fenyegette, de egyiket sem támadta meg.

A háború költségei és az ország erőfeszítése

1598 áprilisában Érsekújváron közel 40 Bács vármegyei helységgel megegyezés jött létre. A rácok nevében papjaik vagy világi elöljáróik megígérték, hogy a királynak hűséget fogadnak, és amint visszaköltözhetnek eredeti lakóhelyükre, újból vállalják a korábban előírt adót és szolgálatot, addig is azonban 1–1,5 forint fizetésére kötelezték magukat. Pálffy Miklós mint országos főkapitány egyezett meg velük, s egyúttal kérte az uralkodót, hogy intézzen parancsot a kanizsai, füleki, szendrői és ónódi várkapitányokhoz: ne fosztogassák a rácokat, mert csak így lehet bennük szövetségest találni a török ellen.

Makkai László

A szerencsi országgyűlés

Júniusban elesett Trencsén, majd a Forgách püspök által személyesen védett Nyitra is. Már korábban megkezdődött Érsekújvár ostroma, de a korszerű erőddel, megfelelő tüzérség és gyalogság nélkül, Rhédey semmire nem ment. Ezért is, de főként, mert nem merte a nélkülözhetetlen török segítségért a felelősséget egymaga vállalni, örömmel engedte át a hadműveletek irányítását az ország hadával augusztusban meginduló Homonnainak.

A veszedelmes török segítség

Lalla Mehmed nagyvezír 1605 júliusában újból Esztergom megvívására indult, s a visegrádi német zsoldosok már erre a hírre megadták magukat a törököknek. Esztergom ostroma augusztusban kezdődött, s Homonnainak nem sikerült a nagyvezírt rábeszélnie, hogy neki engedje át a fontos erősséget, mely végül is októberben török kézre jutott. Ilyen veszélyben forgott Érsekújvár is, ahol Szinán egri pasa 10 ezer emberével állandóan az alkalmat leste, hogy elsőnek hatolhasson be a várba, viszont a falak rohamozásából kivonta magát. „Megcsalának a latrok” – panaszolta egy ilyen alkalommal Homonnai, s hozzátette a tanulságot: „Megtetszék azért csak itt is egy ostromon, hogy az török nemzet ezt akarná, bátor az németek minket mind egyig levágnának, avagy mi a németeket, mert ők annyival inkább erősödnének hatalmas állapotjokban.”[1] A lengyelországi emigrációból 1605 februárjában hazatért és Bocskaihoz csatlakozott Illésházy, aki ekkor már döntő szerepet játszott a szabadságharc politikájában, Érsekújvár alatt hallotta a szállóigévé vált jóslatot: „az két tar között most leszen az szegény hajasnak mind országunkból veszedelme”.[2] Végül is sikerült elkerülni, hogy az Esztergom eleste után szabad kezet kapott nagyvezír ne maga jöjjön Érsekújvár alá; Illésházy kieszközölte Mátyás főhercegnél a vár átengedését azzal, hogy később visszaadják. Az őrség október 17-én bebocsátotta Homonnait – mint maga írja fentebb is idézett naplójában –, de csak akkor vonult ki, mikor a törökök „nagy haraggal és búsulással” eltávoztak.

Út a békekötés felé

1621 kora tavaszán azután Buquoi is megindult 20 ezer emberrel, több magyar kapitánnyal parancsnoksága alatt. Seregében volt az ifjú Descartes is. Bethlen áprilisban megkezdte a visszavonulást Kassa felé, útközben megerősítve a várak őrségeit. Április végén elesett Pozsony, és Buquoi az alsó-magyarországi várrendszer központja, a 3 ezer ember által védett Érsekújvár ostromába fogott.

Az egész ország Bethlen ellenállásának összeomlását hitte közeledni. Még legodaadóbb híve, az ifjú és lelkes Thurzó Imre is ingadozott. Bethlen minden rábeszélő képességét latba vetette hozzá intézett leveleiben, szemére hányva, hogy ha ők nem hívják, soha el nem indul, s biztonságban ülhetne Erdélyben, de íme mindenét feláldozta érettük. Most már meg nem hátrálhat, nem él szégyenben, inkább a halált választja, s ha Isten, hit, haza, nemzet és saját nevének becsülete kedves előtte, ő, Thurzó is kitart mellette. A hatás nem maradt el, Thurzó Imre nemcsak hű maradt a fejedelemhez, hanem maga is csapatokat toborzott, s 1621. júniusában az Abaffy Miklós vezette 3 ezer erdélyi lovas segítségével megszállta a morva határt, hogy biztosítsa a kapcsolatot a még harcban álló jägerndorfi őrgróffal. Bethlen leveleket, kérlelő követségeket küldött másokhoz is, miközben lázasan folytatta Kassáról új hadak toborzását, a cseh katasztrófából menekülő német gyalogosok felfogadását, a török segítség sürgetését. Mindennél hatásosabb volt azonban Érsekújvár őrségének ellenállása Thurzó Szaniszló vezetésével (aki pedig feladta volna a várat, ha az erdélyi őrség halállal nem fenyegeti). Két hétig állták az ostromot, míg végül Bethlen felmentő csapatokat küldhetett segítségükre. Vezérük, Horváth István július 10-én csatát nyitott Buquoi ellen, amelyben a császári generális is elesett. Dampierre után immár a második Habsburg-hadvezér. Serege rendetlenül menekült, nyomában üldözőivel.

Bethlen második hadjárata

1623 augusztusában indult meg, s úgyszólván ellenállás nélkül érkezett Nagyszombatig, ahol október elején egyesült a török csapatokkal. Csak itt tudta meg, hogy hiába jött, mert augusztus 6-án Tilly generális már megverte, és visszavonulásra kényszerítette Frigyes hadvezérét. II. Ferdinánd csak 9 ezer embert tudott ellene küldeni a kiérdemesült Montenegro gróf vezetésével, melléje adva Wallensteint is. Esterházy Miklósnak kellett volna az alsó-magyarországi és dunántúli vármegyei csapatokat hozzájuk vezetnie, de csak oly csekély erőt és csak oly későre tudott összeszedni, hogy elvágták útját, és kénytelen volt Érsekújvárba zárkózni.

Erdély a westminsteri szövetségben

Mindössze annyi történt, hogy a portai angol követ segítségével sikerült kieszközölni a budai pasa Bethlen mellé rendelését, s Mansfeld elindult, hogy Bethlennel Sziléziában egyesüljön, ahová, bár útközben alaposan megtépázva, Wallensteinnel a nyomában 1626 július végére 10 ezer katonájával meg is érkezett. Itt azonban sokáig várakozott Bethlenre, aki csak augusztus végén indult mintegy 20 ezer főnyi seregével, és csak szeptember közepén érkezett Putnok vidékére. Végül is Mansfeldnek kellett, Illésházy Gáspár segítségével, Magyarországra jönnie; szerencséjére azonban Wallenstein is késlekedett, mert ő meg Esterházy Miklós nehezen gyülekező hadaira várt Érsekújvárnál. Mégis, szeptember 19-én, a 30 ezer fő körüli császári hadsereg előörsei már felvették a harci érintkezést Bethlen csapataival, mielőtt azok akár a törökökkel, akár Mansfelddel egyesülhettek volna. Murteza budai pasa fel akarta használni az alkalmat a török hódítás gyarapítására, és Nógrádot vette ostrom alá. Csak nagy nehezen tudta őt Bethlen maga mellé hívni, de szeptember 30-án, amikor a császári sereg Drégelypalánknál felsorakozott ellene, még az időközben megérkezett török segítséggel sem mert ütközetet vállalni Mansfeld gyalogsága nélkül, az éjszaka leple alatt visszahúzódott Szécsénybe. Wallenstein is a visszavonuláson gondolkozott, és másnap reggel, Bethlennek hűlt helyét látva, ahelyett, hogy üldözte volna, megkönnyebbülve tért vissza Érsekújvár alá. A háború egyik nagy eseményének ígérkező ütközet így elmaradt, s később sem került sorra, mert Wallenstein tovább vonult vissza, a Vág mögé.

Hegyi Klára

Törökök

Érsekújvárott a törökök a hadi élelmezés egyik legnagyobb magyarországi lerakatát építették ki, s az általában több hónapos ingyenmunka és fuvar, az „újvári szekerezés” nyomasztó kötelessége állandó panaszforrásként tér vissza a török kor utolsó húsz évének iratanyagában.

A kettős uralom kiteljesedése

  • Északon a nógrádi várak fölszabadítása csak átmenetileg szüntette meg a törökök adószedését, a Garam és az Ipoly völgyének falvai, Hont, Nógrád és Gömör vármegye tekintélyes része végig megmaradt adófizetőnek. Majd Érsekújvár 1663. évi eleste a Vág mentéig, várad három évvel korábbi bukása Szilágy és Szatmár vármegyéig terjesztette ki a török adóztatást.
  • Érsekújvár főkapitánya, Koháry Péter 1615-ben így intette Bars vármegye tisztikarát: „Hogy azért az töröknek az falukra sereggel való kijárására okot ne adjunk, kérem nagyságtokat és kegyelmeteket, parancsolja meg az szegénységnek, hogy mind az császár adaját [azaz a dzsizjét], s mind pedig az iszpajáknak [a szpáhiknak] az mivel tartoznak nekiek, késedelem nélkül szolgáltassák be, mert ha elkésnek vélek, és az török ki fog jönni, az szegénységnek is terhes leszen, és magunk között is veszekedést szerezhetnek kegyelmetekkel.”[3] Batthyány Ferenc 1611-ben írt arról, hogy a török fenyegetések nem maradtak puszta ígéretek: „az kanizsai törökök egy Őrségben levő falumra, úgymint Kápolnás nevű falura reájöttek, három embert levágtak, ötöt elvittek elevenyen, kinek az ketteit visszaeresztették. Azt kívánják, hogy bejárjanak hozzájok, adózzanak nekik; az egész falut feldúlták … az szegénységnek még szalonnáit is elvitték, mellyet igaz török ennek előtte nem cselekedett.”[4]

R. Várkonyi Ágnes

A vezekényi csata és nemzetközi visszhangja

Musztafa bég hadsereget gyűjt a bányavárosok ellen. Forgách Ádám bányavidéki főkapitány s Érsekújvár magyar őrségének főparancsnoka pedig a füleki, szécsényi kapitányokat, majd – feltehetően a Haditanács tudtával vagy talán parancsára – a dunántúli várak, a Kanizsával szembeni végek kapitányait is, csaknem az egész végvári haderőt összevonta ellene.

Pálffy Pál nádor és az új magyar politika

Még a Habsburg-dinasztia és a magyar rendek között fennálló régi kompromisszum alapján választották királlyá az 1647. évi országgyűlésen III. Ferdinánd fiát, IV. Ferdinándot, de már az új magyar politikát készítették elő. Központi irányítás alá vonták a végvárak ellátását, rendelkeztek a fő- és köznemesség állandó katonatartási kötelezettségéről, törvénybe iktatták, hogy összesen 4 ezer katona állandó fenntartását kell vállalniok. Keresztülvitték az adó bizonyos reformját: a megajánlott portánkénti 10 forint adó felét a nemesekre vetette ki az országgyűlés. Minden nemes „ex propria bursa” köteles 5 forint adót fizetni. Gabonasegélyt ajánlottak meg a végeknek. Az Erdélytől visszakerült öt vármegye adóját a felsőmagyarországi várak ellátására kötötték le, pénzsegélyt szavaztak meg Érsekújvár javítására, a katonaság fizetésére ismét félharmincaddal emelték a vámot, és törvényt hoztak, hogy évenként kétszer ellenőrizni kell az egész végvári rendszert. Egységesen szabályozták a végváriak fizetését. Az új metódus – az évi 6 hónapra készpénzben és 4 hónapra posztóban fizetett zsold – a katonáknak elég kedvezőtlen ugyan, de mégis az ütőképes magyar haderő alapjait vethette volna meg.

Erdély és a német-római császárválasztás

A Habsburg-kormányzat súlyos belső harcok után a dinasztikus párt érdekei szerint dönt, és kötelezettséget vállalnak, hogy ha a török megtámadja Rákóczit, hadsereget küldenek segítségére. Az Udvari Kamara elnöke ugyan még óvást emel, mert a hadseregre a legszükségesebb másfél milliónyi összeg felét se tudják előteremteni. Majd háromnapi vita után döntenek: 5-6 ezer főnyi hadsereget küldenek Erdély védelmére, de oly formában, hogy a török békét ne bontsák meg. A fővezér Gonzaga, a Haditanács alelnöke lesz, és 1658 tavaszán a Csallóközben, majd Érsekújvár alatt gyülekezik a német zsoldosokból toborzott hadsereg.

A nagyszombati zsinat és következményei

1659 nyarán I. Lipót a királyi beiktatása céljából meghirdetett országgyűlést talpig magyar viseletben nyitotta meg. Tüntető magyarsággal különösen azért akarta megnyerni a rendeket a politikai befolyásolás fogásait már jól ismerő császári kormányzat, hogy keresztülvigye a jezsuita rend földbirtoklási jogát Magyarországon, és leszerelje az erdélyi válság és az egységes birodalmi pénzrendszer bevezetése miatti igen nagy nyugtalanságot. Zrínyi és csoportja már nem sok reményt fűzött az országgyűléshez. A bán a horvátországi katonamozgalom lecsendesítésével volt még mindig elfoglalva, a királyi megnyitásra meg sem érkezett, csak akkor jelent meg Pozsonyban, váratlanul, amikor a jezsuita rend földbirtoklási ügye miatt kirobbant, a vita. A protestáns köznemesség – a vármegyei követi utasítások szerint – a belső biztonságot és az erőszakos térítések megszüntetését török hódolással fenyegetve követelte. A katolikus párt ugyancsak belső rendet, az ország gazdasági erőinek összefogását kívánta, s hatékony politikát kért a protestánsok és a török ellen. Végül, a velencei követ és a pápai nuncius egybehangzó véleménye szerint Zrínyi csendesítette meg csoportjával a teljes meghasonlással fenyegető belső harcba merülő országgyűlést. A vezető magyar politikusoknak sikerült a hadi reformokra irányítaniok az országgyűlés figyelmét. Ismét törvénybe iktatták a rendek, hogy a király vegye igénybe a birodalmi segélyt, hajtsa be az örökös tartományokra és Csehországra régen kivetett, de mind ez ideig meg nem fizetett török adót. Draskovich püspök Érsekújvár erődműveinek renoválására tett 50 ezer forintos adományát engedje eredeti céljára felhasználni az Udvari Kamara.

Apafi fejedelem és a Köprülü-kísérlet

Mire a török hadsereg Budára érkezett, Köprülü magasra szabhatta a béke árát: 2 millió forint értékű kártérítést, Apafi fejedelemségének elismerését, Zrínyi-Újvár és több végvár lerombolását, Dalmácián át Itália felé szabad hadi és kereskedelmi utat, s melléje a Nagy Szulejmán-kori adót, évi 30 ezer aranyat követelt. Majd válaszra sem várva indult tovább, mintegy 100 ezer főnyi seregével augusztus 5-én átkelt a Dunán, s miután a tőrbe csalt Forgách Ádám bányavidéki főkapitány Párkánynál súlyos vereséget szenvedve hiába próbálta meg feltartóztatni, augusztus 16-án körülzárta Érsekújvár várát. Köprülü művészi fokon játszik a magyar politika húrjain: elűzi a katolikusokat, a protestánsoknak újabb védelmet ígér, a jobbágyokat földesuraik ellen biztatja. A határ menti vármegyékben egyre hangosabb a meghódolást javaslók tábora, s máris több hajdú állott török zsoldba.

Érsekújvárt eközben a párkányi csatában már alaposan megtizedelt, kivérzett őrsége derekasan védte, és több gyilkos ostromot visszavert. De Köprülü francia és olasz tüzérei értették a dolgukat és a császári felmentő sereg késett. Forgách Ádám főkapitány pedig a nagyvezír megadásra felszólító levelét nem égette el, sem olvasatlanul vissza nem küldte, hanem elvétette, és így „az pogányságnak reménységet nyújtván a védők szívét megzavarta”.[5] Pio vicekapitány pedig ép bőrrel akart visszatérni a pokolból, ő maga állt lázadó zsoldosai élére. Forgách szeptember 25-én feladta Érsekújvárat. Ezzel Magyarország északnyugati várrendszerének teljes lőpor- és fegyverraktára a nagyvezír kezébe került, hadjáratra elegendő muníció és élelem.


Az erdélyi fejedelem azonban késik, összejátszik a nádorral, mindenről tájékoztatja a magyar politikusokat, Érsekújvár alól a dühös Köprülünek megint szép szavakkal kell hívnia: „Jer és vedd által az égiektől neked szánt méltóságot; … ha Magyarország rendei megtudják ittlétedet, magoktól veszik magokra kormányodat. Ígérni fogod nekik a török segédet és szabadságaik fentartását.”[6]

Apafi Budán át csak 1663. október 20-án ér Érsekújvárra, de már előbb minden vármegye és főúr megkapta október 18-án Érsekújvárott kelt hódoltató kiáltványát. Hírek terjednek, hogy hódolásra készül a tizenhárom vármegye; sőt még az északnyugati vármegyék evangélikus nemesei is. „Az egész világ abába öltözködni kezdett, fellebb becsülvén a Sas szárnyai alatt arnikot [árnyékot] tartó ruhájánál az hitván Abát” – írja a nádor Rottal Jánosnak, a Habsburg-kormányzatban a magyar ügyekkel foglalkozó tanácsosnak, aki Lipót császár és magyar király biztosaként van Magyarországon, és messzemenően élvezi a magyar főurak bizalmát. „Apafi fejedelmet kívánják királlani úgy látom ezek, minden országh szegletin csak az holduláshoz készülnek.”[7]

Köprülü nagyvezírnek azonban csalódnia kellett. Érsekújvárt elfoglalta, de hadjáratát nem folytathatta, politikai terve a Magyar Királyság meghódoltatásáról teljes kudarcba fulladt, azzal a stratégiai elképzeléssel együtt, hogy terjeszkedéssel vágjon elébe a nemzetközi törökellenes koalíció támadó terveinek.

„A század főnixe”

1663. szeptember 9-én Vas vármegyében, Vát mellett mintegy 10 ezer főnyi magyar katonaság hadimustráját tartotta meg Zrínyi, az összes magyar csapatok főparancsnoka (totius Nationis Hungaricae Dux). Ezután szeptember 15-én Oroszvárott Gonzagának, a Haditanács elnökhelyettesének jelenlétében Zrínyi mint magyar főparancsnok találkozott Montecuccolival, és kidolgozták a közös haditervet. Érsekújvár felmentéséről azonban már elkéstek. A külön fővezérség alatt működő két haderő: a császári és a magyar csapatok hadmozdulatait nem tudják megfelelően a összehangolni. Az ellátás nincs megszervezve kellőképpen, és a lakosság a módon védekezik. Montecuccoli Magyaróvárról Cseklészre, majd Pozsony alá vonult, a polgárok azonban nem eresztették be a városfalak közé, régi állomáshelyére tért tehát vissza, s hadserege rabolt és pusztított. Hasonlóképpen nem gondoskodtak a morvaországi határon a Souches vezetése alatt az osztrák tartományokból lassan gyülekező hadsereg ellátásáról sem. Külföldi megfigyelők írták, hogy az osztrák és morva parasztok mind a hegyekbe és az erdőkbe szöktek előlük, és nem engedelmeskedtek a parancsoknak. Magyarországon pedig fokozta a bajokat, hogy nemcsak Érsekújvár felmentésére nem tettek semmit, hanem még a tatár portyázók ellen sem védték meg a falvakat.

Magyar külpolitika és az európai törökellenes koalíció

Ma még nem lehet pontosan megállapítani, mikor határozták el a szövetkezett magyar főméltóságok, hogy önállóan folyamodnak külföldi segítségért. A nádor 1663. május 22-én kelt körlevelében már megemlítette, hogy nagyobb külföldi csapatok jönnek az országba, júniusban pedig a Rajnai Szövetség regensburgi gyűlése Zrínyi segítségére mintegy 6–7 ezer főnyi katonaságot indított útnak Magyarországra Hohenlohe generális vezetésével, és külön pénzt is megszavazott számára. A Rajnai Szövetség elnökének bécsi megbízottja ugyan megjegyezte, amikor beszámolt Zrínyi Magyarország fővezérévé való kinevezéséről, hogy a segítség elkésett. Ha ezt Érsekújvár felmentésére szánták, akkor reálisan ítélt.

Kanizsa ostroma, a zsarnócai és a szentbenedeki csata

  • 1664 tavaszán megkésve kezdődtek a hadműveletek. Regensburgban nehezen egyeztek meg a haditervben. Az eredeti elgondolást a császári udvar érdekeit képviselő Montecuccoli hevesen ellenezte. Szerinte a védelemre kell összefogni minden erőt, a Duna mentén kialakítandó harcvonalra és Felső-Magyarországra, ezért a Dráva mentén csak kisebb elővédeket vessenek be. Jellemző azonban Zrínyi tekintélyére és a koalíció erejére, hogy a tanácskozásokon már lemondással fenyegetődző Montecuccolival szemben lényegében mégis az eredeti tervet fogadták el. A török–magyar határ három fontos pontján, Váradnál, Érsekújvárnál és Kanizsa váránál egyszerre kezdenek támadást, hogy a török haderőt széthúzzák, s a hadműveletek súlypontja a Horvát-Szlavónország, Stájerország, Karintia és Magyarország kulcsát képező Kanizsa ostroma legyen.
  • Közben a nagyváradi pasa, Kücsük Mehmed az Érsekújvár védelméül szolgáló Nyitra felmentésére indult, de elkésett, már május 3-án bevették a várat, a magyar és a császári haderőkkel szemben Zsarnócánál május 16-án Kücsük Mehmed csatát vesztve a harctéren maradt.

A szentgotthárdi csata

  • Tovább folytak a hadműveletek: Souches császári és magyar csapatokkal körülzárta Érsekújvárt, és Rottal Kelet-Magyarországról a magyar haderő felhasználására kért utasítást Montecuccolitól.
  • Szóltak a fegyverek: Köprülü ostrom alá fogta Sümeg várát, de nem boldogult, onnan Székesfehérvárra vonult, majd Érsekújvár felmentésére készült.

A vasvári béke

Ismert szövege szerint a béke alapját a zsitvatoroki szerződés alkotta, amelyet a vasvári megegyezés az azóta kötött szerződésekkel együtt megerősített, és néhány új ponttal egészített ki. Valamennyi bizonyos egyensúlyi helyzet fönntartására szolgált a császár és a török hatalom között. Középpontjában Erdély állt: a császár kivonja őrségét az erdélyi várakból és városokból, s a török sem tart hadat a fejedelemségben, amely régi szokások szerint választhat fejedelmet, de Rákóczi György vagy Kemény János fiának nem lehet joga Erdélyre. Székelyhíd várát lerombolják, Zrínyi-Újvárat nem építhetik újjá, viszont a császár Érsekújvár helyett Gutánál új erősséget rakathat. Szabolcs és Szatmár vármegye váraival, valamint a hajdúkerülettel a király birtokában marad, de úgy, hogy csak kis őrséget tarthat váraiban. I. Lipót és a török szultán kölcsönösen segítik egymást, vagyis egymás ellenségeit nem támogatják. Megállapodásukat 200 ezer arany értékű ajándékcserével pecsételik meg.

I. Lipót Habsburg császár és magyar király látszólag előnyösebb békét kötött, mint amilyet korábban Köprülü felajánlott: fel sem merült már, hogy évi adót kellene fizetnie. Evlia Cselebi szerint azonban a Próféta csapatai között és a helyőrségeken kihirdetett békeszövegek több előnyt tartalmaztak török részre. Párkány és Érsekújvár, továbbá Pest és Hatvan között új várakat építhet a szultán. Nemcsak Várad és Érsekújvár marad hatalmában a hozzájuk tartozó hatalmas várbirtokokkal együtt, hanem minden meghódított vagy hódoltatott terület.


A kétes-vészes békekötés egyik legkényesebb okát pedig a különben nagyon óvatos Porcia fedte fel, amikor a francia király követe, Gremonville, ura elégedetlenségét és számonkérését tolmácsolva sarokba szorította. A császár a magyarok miatt kényszerült rá, hogy békét kössön a törökkel – közölte Porcia. Ez az állhatatlan nemzet robbantotta ki a háborút, de azután nem akart harcolni – fejtette ki –, s a császár nem tehetett mást, mint hogy átengedte Váradot és Érsekújvárt a töröknek, mert így sakkban tarthatja a magyarokat, megakadályozhatja, hogy elszakadjanak tőle, és más királyt válasszanak.

Benczédi László

A vasvári béke és a magyar politikai vezető réteg

Érsekújvár és Várad török bekebelezése mindenekelőtt, mint láttuk, azt jelentette, hogy újabb nagy kiterjedésű területek kerültek részben a török portyázó csapatok hatósugarába, részben közvetlen hódoltsági uralom alá. Másfelől – az előbbi következménnyel összefüggésben – a török arra használta fel konszolidált hatalmát, hogy a korábbiakhoz képest tekintélyesen megemelje az állami és földesúri szolgáltatásokat, minden téren szigorítsa a hódoltsági lakosság alávetettségét, ami nemcsak a jobbágyság helyzetének romlásához vezetett, de érzékeny csapást mért a hódoltsági magyar nemesi adóztatásra is. Végül harmadik következményként számításba kell vennünk a vasvári béke s az abba foglalt területi rendezés káros gazdasági hatását is, ami egyebek között a magyarországi bel- és külkereskedelem visszaesésében, a szállítási útvonalak meghosszabbodásában stb. jutott kifejezésre.

R. Várkonyi Ágnes

Adó- és kereskedelempolitika

1664 után Miskolc addigi kötelességeit megtoldják azzal, hogy fizetniök kell az új szécsényi török őrség zsoldjának egy részét, és gabonát szállítaniok Szolnoktól fel Érsekújvárig.

Hadsereg és társadalom

A Habsburg-tartományok közvetlen védelmére hivatott és a végvárrendszer nyugati-északnyugati vonalának központjait alkotó Érsekújvár, Győr és Komárom falai között 2100 főnyi császári őrséget tartottak.

A vitézlő rend

Érsekújvár és Várad vesztével kisebb várak tömegéből is kerülnek ki az országútra magyar vitézek.

Makkai László

A Dunántúl etnikai átalakulása

Mikor egy svájci vallási rajongó, Redinger Jakab fejébe vette, hogy Magyarországra jön a törököket keresztény hitre téríteni, s ezt 1663-ban az Érsekújvárt ostromló nagyvezíren próbálta kezdeni, persze hiába, a magyarországi muzulmánok közt forogva, egy kis „török” szótárt szerkesztett magának, mely azonban csupa szerb szavakat tartalmaz, mert ezt a nyelvet beszélte a „törökök” túlnyomó része.

Magyarok, szlovákok, németek a Felföldön

Az egész Felföld, Máramaros kivételével, a királyi Magyarországhoz tartozott, de a török Drégely, Szécsény, Eger vonaláig megszállva tartotta, és azon túl is hódoltatott falvakat; 1664 után pedig Érsekújvár is török uralom alá került.

R. Várkonyi Ágnes

Bécs felmentésétől a párkányi győzelemig

Két héttel a győzelem után, 1683. szeptember 24-én elküldték a császár megegyezési ajánlatát a Portára, bejelentették békeszándékát a szövetség védnökének, XI. Ince pápának, és kiadták a parancsot a szövetséges hadsereg feloszlatására. Hazaindultak a szász csapatok, s fújták a takarodót a fejedelemségek fegyvereseinek.

Sobeski azonban csapataival a török után nyomult, a pápai állam bécsi nunciusa, Buonvisi bíboros ugyancsak a háború folytatására igyekezett rávenni a császárt, s elérte, hogy a harci lázban égő Lotharingiai Károly herceg is megkapja a Haditanács engedélyét: csapatai Pozsonynál átkeltek a Dunán, s Csallóközön át Érsekújvár, majd Esztergom megvételére indultak.

Váratlanul azonban Kara Musztafa ragadta magához a kezdeményezést. Győrnél megállt, leölette a vereség bűnbakjainak kikiáltott magas rangú tiszteket és a budai pasát, majd megerősítette Érsekújvár és Esztergom őrségét, összeszedte még mindig nagyszámú hadinépét, s Fehérváron át Budára ment, maga mellé rendelte a környékbeli várak fegyvereseit, Thököly és Apafi sértetlen, mert a bécsi ostromtól távol maradt seregeivel együtt. Felkészült, hogy visszavágjon.

Október 7-én Párkánynál erős török csapatok támadták meg váratlanul a szövetségesek főseregét messze megelőző Sobieskit, vagy 2 ezer lengyel katona elesett, a király serege meghátrált, ő maga életveszélybe került. Lotharingiai Károly herceg a döntő pillanatban érkezett. Az új budai pasa, Kara Mehmed, a hajóhídon még átvonulóban levő janicsárságból állított csatasort, de nem tudott átkelést biztosító csapatokat felvonultatni. Thököly késett, Apafi hadseregére nem lehetett számítani, mert a törökök harci bevetéseitől eddig sikeresen megóvott erdélyi csapatokat elcsigázta az éhség, tizedelte a járvány – siettek haza.

A szövetséges vezérkar, látva a törökök átkelését, gyorsan döntött, a legalkalmasabb pillanatban indította meg a támadást. Badeni Lajos elfoglalta Párkány erődjét, a tüzérség szétlőtte a harcosokkal zsúfolt hajóhidat. Mintegy 8 ezer török a csatatéren maradt, vagy a Duna hullámaiba veszett.

A hanyatló török ereje

Köprülü Mehmed radikális módszereit, melyekkel a hadsereget bénító korrupciót kiirtotta, fia, a művelt és képzett Köprülü Ahmed újszerű politikával folytatta: Budán hadi építkezések, Érsekújvárott fölhalmozott lőszerek készítették elő a török ellen nemzetközi szövetséget tervező Európát megelőzni szándékozó hadjáratot.

Hadseregek és haditervek

Az újszerű várvívást Érsekújvár alatt próbálták ki, mert 1684-ben nyilvánvalóvá vált, hogy Buda ostromára nem is gondolhatnak addig, amíg Érsekújvár a török kezén van. Lipót császár elég későn, 1685. június 28-án adott engedélyt a vár megvívására. Lotharingiai Károly a 43 ezer főnyi fősereggel július közepén vette körül a várat. Érsekújvár 3 ezer főnyi védőjének parancsnoka, Haszán pasa a szövetségesek megadást követelő felszólítására kijelentette, hogy Érsekújvár kulcsa Budán van. Közben pedig – mivel Leslie tábornok kísérlete, hogy elfoglalja az eszéki hidat, kudarcba fulladt – Sejtan Ibrahim szeraszkier 40 ezer főnyi felmentő sereggel átkelt a Dráván, s Budára tartott, hogy a váradi, egri, temesvári pasákkal egyesülve felmentse Érsekújvárt. Lotharingiai Károly széles körű biztosítással és nagy technikai előkészítéssel kezdte meg a vár ostromát. Hetekig tartott, amíg a hadmérnökök vezetésével és több ezer ember munkájával a 3 párhuzamos ostromárkot, ezenkívül a 36 ostromágyú és 18 mozsárágyú felállítására alkalmas redout-kat kiépítették. Lecsapolták a várárok vizét, rőzsegátakat emeltek, aknákat fúrtak, majd körsáncot (circumvallatio) építettek. A védők többször kicsaptak, felgyújtották a rőzsegátakat, szétverték az erődöket. Várvíváshoz már nem elég az egyéni bátorság, már főleg haditechnikára volt szükség. Mindenekelőtt nagy anyagmennyiségekre: vasra, fára, mázsaszámra felhasználható lőporra, illetve nehéztüzérségre, aknásztudományra és kivált munkára. Torricelli a század közepe táján megpróbálta Galileinek a szabadesésről szóló törvényét az ágyúk és mozsarak golyópályájára alkalmazni, de még nem ismerték a közegellenállás törvényét. A lőtávolságot, a becsapódási pontokat tehát még nem tudták mérni, az ágyúkat próbalövésekkel állították be.

Augusztus elejére a szövetségesek nehéz helyzetbe kerültek Érsekújvár alatt, mert a török felmentő sereg egy része ostrom alá vette a Bottyán János kapitány védelmére bízott Esztergomot, más része pedig a Vácnál felvert hídon Érsekújvár alá került. A Haditanács javasolta: hagyják veszni Esztergomot. Badeni Lajos viszont kijelentette, hogy Esztergommal együtt Érsekújvárról is le kell mondaniok. Lotharingiai Károly herceg Badeni Lajos javaslatát fogadta el, s a szövetséges haderő zömével, mintegy 40 ezer főnyi haderővel elindult Esztergom felmentésére. Ibrahim erre Esztergom alól – egyesített seregével – a szövetséges haderő elé vonult. Nyergesújfalu határában augusztus 15-én csapott össze a két hadsereg: az öldöklő csata sorsát Batthyány Ádám, Czobor Ádám és Monasterly rác kapitány lovasrohama, valamint az döntötte el, hogy Bottyán János kapitány Esztergom védőivel a döntő pillanatban hátba támadta a török sereget. Ezután, 1685. augusztus 19-én a szövetséges csapatok bevették Érsekújvárt: kiesett a török hatalom magyarországi védelmi rendszerének legfontosabb láncszeme.

Konstantinápolyban forrongott a nép, a janicsárok lázadással fenyegetőztek; a Porta szorult helyzetében mindent elkövetett, hogy békét kössön. Amint Érsekújvár tornyairól lezuhant a félhold, Abdurrahman, az újonnan kinevezett budai pasa tudatta a Haditanács elnökével, Badeni Hermannal: kész közreműködni, hogy a szegény keresztény alattvalók nyugalmát helyreállítsák.

A háború költségei

Valójában a szervezetlenség miatt növekedett végtelenre a lakosság állami robotterhe. Nyitra vármegye falvainak, miközben katonaszállításra és az élelemraktárakhoz egyaránt adtak szekereket meg igáslovakat, ugyanakkor rőzsekötegeket kellett hordaniok Érsekújvár alá, el kellett látniuok a vontatást a dunai hajóútnál, s Oppenheimer megbízottai számára is munka- és igaerővel kellett szolgálniok.

Hadszíntér és hátország

Magyarország egyszerre volt hadszíntér és hátország egy olyan háborúban, ahol a török szultán, a nemzetközi koalíció és Thököly hadseregei küzdöttek egymással éveken át, lényegében három nagy hadműveleti körzetben – a Dél-Dunántúlon, a Garam, Vág, Duna határolta vidéken Érsekújvár és Buda között, s végül Felső-Magyarország keleti részein – folytak a harcok, s az egész ország hatalmas hadseregek felvonulási területévé vált.

Buda visszavívása

Rabatta Rudolf gróf, az Abele Kristóf báró után bécsi főhadbiztossá kinevezett tábornok 1686 tavaszán hatalmas készleteket gyűjtött össze. Az érsekújvári, komáromi, lévai, pozsonyi, kőszegi és az ausztriai élelmiszerraktárakban példátlan mennyiségű gabona, liszt, kétszersült volt felhalmozva, s a folyamatos szállítást szerződések, 500 hajó, több ezer szekér és a Duna menti vármegyék rakodásra, hajó-visszavontatásra kirendelt jobbágytömegei biztosították.

Wellmann Imre

Költözők és költöztetettek

  • Esztergom és Érsekújvár ostromakor szétszaladt a környező helységek lakossága.
  • Érsekújvár körül is távoznia kellett számos helység népének, hogy ne vihessen élelmet a vár kuruc védőinek.

R. Várkonyi Ágnes

Magyarország és az európai háborúk

Miután a császári fogságból a nyergesújfalui parasztok segítségével magát Rákóczi táborába átverekedett Bottyán János vezényletével a kurucok elfoglalták Érsekújvárt, és ostromzár alá vették Lipótvárt, a császári hadvezetés Heister generálist a vár felmentésére küldte.

Béketárgyalások és gazdasági reformok

A hadműveleti sikereket és kudarcokat a Rákóczi államában zajló változások, az e változásokat kiváltó és kísérő társadalmi és politikai feszültségek kísérték. 1706 folyamán Rákóczi folytatta az állandó hadsereg kiépítését, erőfeszítéseket tett a központilag irányított szakszerű államigazgatás megteremtésére, és mindezek anyagi alapját, az országos gazdaságot korszerűen megszervezve, reformintézkedések sorával kívánta biztosítani. A döntések heves viták közben, a miskolci, az érsekújvári és a rozsnyói tanácsülésen születtek meg.

A központi hatalom nem adta fel a breznai szövetség alapelveit. Göncöt és Diószeget, mivel lakói közösen fegyvert fogtak, Rákóczi 1706. évi rendelkezései kiemelték a földesúri hatalom alól. Nehézséget okozott azonban, hogy a katonai törvénykönyvet nem tudták idejében kiadni. A katonai törvénykönyv a katonaságot minden vonatkozásban kiemelte a rendi kötelékekből: a hadsereg egyedül a központi hatalomtól függ. Érthető tehát, ha a miskolci tanácsülésen súlyos ellenállásba ütköztek azok, akik az állandó hadsereg teljes kiépítését szorgalmazták.

Fontos lépéssel vitte előbbre az állandó hadsereg megszervezésének ügyét, hogy az országot főkapitányságokra osztották. Az öt főkapitányság – a dunántúli Pápa, a tiszántúli Szatmár, a Duna-Tisza közi Szolnok, az alsó- és felső-magyarországi Érsekújvár, illetve Kassa székhellyel – nemcsak a hadkiegészítés és a hadellátás területi rendjét szabta meg, hanem a központi hatalom alá rendelt hadsereg-irányítás regionális egységeit is megtestesítette.

A trencséni csata és a sárospataki országgyűlés

Rákóczi azt tervezte, hogy hadseregét átviszi Sziléziába, segíti a felkelést, tehermentesíti Magyarországot a hadsereg téli ellátásának gondjaitól, és összeköttetést teremt a porosz királynak a magyar trónra meghívott fiával, Frigyes Vilmos trónörökössel.

A fejedelmi hadsereg azonban Érsekújvár alatt megállt, helyi hadműveletekbe kezdett. Majd 1708. augusztus 3-án Trencsén alatt a 14 ezer főnyi, felerészt gyalogos, felerészt lovas, 14 ágyúval ellátott hadsereg megütközött a vár megsegítésére vonuló Heister 5200 főnyi lovas haderejével és csatát vesztett.

A hágai és a gertruydenbergi békekonferenciák és az időt húzó háború

Jávorka Ádám portyáján messze bent az ellenséges hadvonalak mögött, a lakosság segítségével elfogta Ocskay Lászlót, akit a hadbíróság mint a konföderáció árulóját Érsekújvárott kivégeztetett. Halálát a császári hadvezetőség kuruc hadifoglyokon torolta meg: Fodor László brigadérost, Wollfart Ádám János ezereskapitányt és Palkovich Ferenc főhadbiztost Győrött lefejezték, Benedek Tamás hadnagyot és Merin-Lepin Péter francia tisztet felakasztották. 1710. január elején a Haditanács Érsekújvár elfoglalását tűzte ki Heister legfontosabb feladatául. Rákóczi viszont svéd–lengyel segédcsapatokkal kiegészített haderejével megkísérelte áttörni báró Sickingen altábornagy Zólyom, Nógrád, Hont és Bars vármegyékben kiépített hadvonalát. Az 1710. január 22-én Romhánynál vívott csatában egyik fél sem győzött, de a nagy számbeli fölényben lévő kurucok, akiknek a császáriak 700–800 fő veszteségével szemben 406 katonájuk esett el, megteremtették az összeköttetést az ostromgyűrűbe fogott Érsekújvár és a magyar konföderáció hatalma alatt lévő terület között. Majd Esterházy Antal és Riviere ezredes megtámadta a tavarnoki kastélyt, a császári haderő észak-magyarországi élelem- és lőszerraktárát, s a teljes készletet elragadva, Egerszegnél heves lovasharcot víva, mintegy 500 szekérnyi élelmet, fegyvert és lőszert vitt be Érsekújvárba. A császári haderő viszont a lengyel Lubomirski sztaroszta csapatainak segítségével már a tél folyamán behatolt a Szepességbe, és ostromgyűrűbe fogta Bártfát és Eperjest, s miután a pestis pusztította Késmárkot elfoglalták, s Kray Jakab bírót, Lányi Márton tanácsost és Topperzer Sebestyén sebesült szíjgyártót Heister felakasztatta, Lőcse máig kellően nem tisztázott körülmények között – Andrássy István tábornokkal megállapodva – 1710 februárjában került a császáriak kezébe.

A magyarországi császári hadak helyzetét nehezítette a hadvezetésen belül kibontakozó belső ellentét. Már az év első felében szó volt róla, hogy Pálffy Jánost bízzák meg a főparancsnoksággal Heister helyett, aki Érsekújvár elhúzódó ostromát különös kegyetlenséggel folytatott hadműveletekkel ellensúlyozta.

Rákóczi megindítja a béketárgyalásokat

Szeptember 24-én Heister utolsó magyarországi fegyvertényeként kikényszerítette Érsekújvár kapitulációját, október 17-én feladták a Tiszántúl és az Alföld közti, valamint a Törökország felé összeköttetést biztosító erősséget, Szolnokot, rá egy hétre pedig Szekszárdnál fogságba esett Béri Balogh Ádám, és a dunántúli hadmentés terve végérvényesen összeomlott.

Parasztok a termelésben és a hadseregben

A hadiépítkezések – Érsekújvár, Ecsed, Kassa erődítési munkái, Szatmár, Tokaj várának lerombolása – miatt többször is helyi ellenállás robbant ki.

Művelődéspolitika Rákóczi államában

Érsekújvárt Riviere, Munkácsot Damoiseau francia hadmérnökök tervei szerint új bástyákkal, védőművekkel erősítették meg.

Bácskai VeraNagy Lajos

Piackörzetek és piacközpontok

A központok és vonzáskörzeteik földrajzi meghatározása és térképre vetítése alapján a vonzásterület nagysága, illetve a tiszta és tág körzetben élő népesség arányának alakulása alapján a piackörzetek következő négy típusa különböztethető meg 1828-ban:

  1. Nagy területű tiszta, és más központok körzetével csak a határterületeken érintkező, jelentéktelenebb kiterjedésű tág körzet kombinációja. Ez leginkább a Dunántúl és a Duna–Tisza köze déli részén, valamint a Felvidék északkeleti részén fordul elő. Ilyen körzete volt például Pestnek, Bajának, Zombornak, Zentának, Kanizsának, Pécsnek és Miskolcnak.
  2. Kis területű, elég élesen elhatárolódó tiszta és jelentéktelen kiterjedésű tág körzet együttese. Ilyenek elsősorban a Felvidék nyugati részén, a Vág, a Nyitra, a Garam alsó és középső folyásánál voltak: például Esztergom, Ság, Léva, Selmec, Trencsén, Bán és Oszlány körzete.
  3. Nagy területű tiszta és nagy, egymásba olvadó tág körzetek kombinációja, elsősorban az Alföld keleti peremvidékein: például Debrecen, Nagyvárad, Gyula, Szatmárnémeti és Arad körzete.
  4. Igen kis tiszta és jelentéktelen kiterjedésű, erősen egymásba olvadó, szinte áttekinthetetlenül tág körzetek. Ezek leginkább a Felvidék nyugati szélén, északi vidékein és főképp a Tisza–Maros szögében fordulnak elő. Ilyen volt többek között Nagylévárd, Szenic, Sassin, Érsekújvár, Nyitra és Oravica, Resica, Nagyszentmiklós körzete.

Piacközpontok és városi funkciók

A városok második szintjét azok a központok alkotják, amelyeknek egész vonzásterülete 50–100 ezer főre terjedt ki, tiszta körzetük népessége meghaladta a 20 ezer (a régión túlnyúló kereskedelmet folytató központoknál a 10 ezer) főnyi népességet, és piacközponti funkciójuk mellett valamilyen egyéb központi szerepkört is betöltöttek. Ezek közé sorolható a regionális és a régión túlnyúló kereskedelmi szerepkört egyaránt betöltő Eger, Vác, Nyíregyháza, Losonc, Versec, Balassagyarmat, Székesfehérvár, Földvár, Körmend, Nagyszombat, Rimaszombat, Nyitra, Sátoraljaújhely, Besztercebánya, Pápa, Sassin és Nagyszeben; a csak piackörzeti központok: Eperjes, Máramarossziget, Zombor, Esztergom, Homonna, Újvidék, Bártfa, Huszt és Keszthely; valamint az elsősorban régión túlnyúló piacközponti funkciót betöltő Gyöngyös, Nagykároly, Zsolna, Csakova, Gyula, Komárom, Lugos, Kecskemét, Vágújhely, Nagyszentmiklós, Galgóc, Érsekújvár, Kézsmárk és Eszék.

Mérei Gyula

A pénzpiac és a hitelviszonyok

Az 1819-ben Bécsben alakult Első Osztrák Takarékpénztár 1827-ben és 1828-ban Pozsonyban, Nagyszombaton, Érsekújvárott, Zólyomban, Győrött, Szegeden, Varasdon és Eszéken kereskedőket bízott meg takarékbetétek gyűjtésével, illetve kölcsönök közvetítésével. Az osztrák vállalat tevékenysége azonban csak rövid ideig tartott.

Siklós András

Szlovákia

Hasonló eset adódott Érsekújvárott, ahol „a városból küldöttség ment a csehek elé, hogy őket a fosztogatások meggátlására a városba hívja”.[8]

Hajdu Tibor

Ellenforradalmi tevékenység a győzelmes hadsereg hátában

Érsekújvár elfoglalásával a hadjárat nyugati irányban elérte csúcspontját. Ha már ekkor itt összpontosították volna a Tisza vonalán hiába támadó vörös csapatokat, akkor megnyílt volna az út Pozsony felé.

A Clemenceau-jegyzék. Az északi hadjárat mérlege.

A csehszlovák hadvezetés a kassai vereség után fő erejét Pozsony védelmére koncentrálta. Június 7-én nagy túlerőt összpontosítva ellentámadást indított, és visszafoglalta Érsekújvárt. Némi területnyereségen kívül azonban nem ért el nagyobb eredményt.

A Tanácsok Országos Gyűlése. A Tanácsköztársaság Alkotmánya.

A Dunától északra a 8. hadosztály bravúros támadással átkelt a Zsitván és a Nyitrán, Érsekújvárt fenyegette. Mittelhauser 18-án felszólította Šrobár minisztert, hogy kormányával meneküljön el Pozsonyból, mert nem tudja megállítani a Vörös Hadsereget.

Lábjegyzetek

  1. Idézi: Benda Kálmán, A Bocskai-szabadságharc. Budapest, 1955. 112–113.
  2. Nagy László, A Bocskai-szabadságharc katonai története. Budapest, 1961. 264.
  3. Státny Archív Nitra, ŽT, C. 1615/6/10.
  4. Nagy Gyula, Bathyány Ferenc levelei Thurzó Györgyhöz és Thurzó Imréhez, 1606-1620. TT 1879. 104.
  5. Wesselényi levele Forgáchnak. Oroszlánkő, 1663. október 4. OL Kamarai lt. E 199 Wesselényi lt. fasc. 8.
  6. Szalay László, Magyarország története. V. Pest, 18662. 81.
  7. Wesselényi jelentése: OL P 507 Nádasdy lt. 1899: 35. sz.
  8. Breit József, A csehek hadműveletei Magyarországon 1918/19. évben. (Kézirat) Hadtörténelmi Levéltár, Tanácsköztársasági Gyűjtemény 771/A 99.

Irodalom

Érsekújvár ostromáról: Balás György, Újvár várépítészeti rendszere és katonai szerepe (Hadtörténelmi Közlemények, 1888); Fehérpataky László, Érsekújvár ágyúi 1685-ben (Századok 1877); Karl Lajos, Conti herceg Érsekújvár ostrománál (Történelmi Tár 1908). Az ostrom leírása: D. Röder, Des Markgrafen Ludwig Wilhelm von Baden Feldzüge wider die Türken I (Karlsruhe, 1839–1842. 134–158). Az ostromban részt vett magyar ezredekről és a táti csatáról: Villányi Szaniszló, Három évtized Esztergom megye és város múltjából (Esztergom, 1891).

Érsekújvár megvételéről R. Várkonyi Ágnes, Vak Bottyán (Budapest, 1951) és R. Várkonyi Ágnes, Így élt Vak Bottyán (Budapest, 1975); Markó Árpád, A nagyszombati csata (Századok 1933).

Kiadvány

Fél Edit, Egy kisalföldi nagycsalád társadalmi-gazdasági vállalata (Érsekújvár, 1944)