Ózd

A Múltunk wikiből
város Borsod–Abaúj–Zemplén megyében, az ózdi kistérség központja
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
Center Ózd része. Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Center-Ózd városrésze
Szentsimon 1978 óta Ózdhoz tartozó egykor önálló község. Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Római katolikus templom

Somsálybánya Ózd része. NAGY KÁROLY: Somsálybánya története

1846.
Megalakul az ózdi vasgyár.
1914. január 9–15.
Az ózdi vasművek munkásainak sztrájkja.

Bóna István

Áttekintés az őskori régészeti lelőhelyekről

A késő rézkor

A halottakat eltemetők tömbje mellett kezdettől fogva terjedtek a halotthamvasztó közösségek, amelyek a péceli kultúra életének késői szakaszában Észak-, Északkelet-Magyarországon önálló tömböt alkotnak (vissi csoport). Kevéssé lényeges e szokás sokat vitatott keleti vagy nyugati eredete, a korszakban több központban, egyszerre megfigyelhető ideológiai változásról van szó. E szokás késői görög magyarázata a tűz tisztító szerepéről, a halottnak a tűzben való újjászületéséről beszél, eredetileg inkább a visszajáró halott elleni új, radikális védekezésről lehetett szó. Más jelenségek is arra utalnak, hogy a korban megnövekedett a visszajáró halottól való félelem; erre mutat a kőpakolás megjelenése a sírok felett, végső soron a hamvasztásos sírok fölé helyezett négyszögletes „sírkövek” is. A két rítus világviszonylatban páratlan átmeneti vallási emlékei az centeri és méhi antropomorf urnák: a hamvakat ember alakú szobrok belsejében temették el. A másvilághittel kapcsolatos mélyreható fejlődésről tanúskodnak a szakrális koponyatemetkezéseken kívül a föld szellemének és az alvilági hatalmaknak hozott rendszeres áldozatok, a földbe ásott kerek gödrökben rituálisan feláldozott állatok és edények (a homéroszi görög bothrosz).

A péceli kultúra egyes csoportjait élénk és egyelőre nehezen magyarázható kapcsolatok fűzték a kelet-mediterrán világhoz. A Vörsön magányosan eltemetett főnök vagy varázsló-pap ókori keleti típusú vagy eredetű szakrális méltóságjelvényt: rézdiadémot viselt. Békásmegyeren égei Triton-csigakürt tűnik fel, ugyanolyan, mint az egykorú krétai pecsételőkön. Ausztriai késő badeni előkelők is ókori keleti méltóságjelvényeket, réz nyakperecet viseltek, az antropomorf edényeken és idolokon nemegyszer előfordul a mellen X alakban összeerősített „Istar-szalag”, a centeri ember alakú edények művészileg végső soron szintén anatóliai előképeket követnek.

A korai bronzkor

A Tisza jobb partján, Észak-Magyarországon alakult ki a korai szakaszában a Tiszántúl középső harmadában is szórványosan feltűnő hatvani kultúra. Sem eredete, sem megjelenésének időpontja nem világos. Anyagi műveltségének jelentős elemei Prut–Szeret vidéki késő rézkori gyökerekre mennek vissza, de észak-európai hatásokat is tükröznek. E kultúra a késő badeni bosácai elemeket magába olvasztó ózdi csoport telepein és területén tűnik fel először.

Makkai László

Késő reneszánsz otthonok

A legkorábbi ismert festett deszkák Erdélyben már a 16. század elején feltűnnek, még gótikus motívumokkal, a reneszánsz díszítés a 16. század második felében alakul ki, és a 17. században az egész történeti Magyarországon minden társadalmi rétegben elterjedt, úgyszólván nemzeti stílussá vált. Az uralkodó osztály ízléséből a 18. században a barokk kiszorította, de a falusi templomok kifestésében uralkodó maradt, s csak a 19. században vált mesteremberek hivatásos munkájából népi mesterkedéssé, amiben_azután el is halt. A lakóházakban a fűtés, világítás, dohányzás károsításait nemigen viselték el, de a divat változása miatt is eltűntek a „virágos reneszánsz” motívumaival kifestett deszkák és bútorok. Utolsó igényes példányaik az erdélyi szentbenedeki kastélyban nemrég pusztultak el. Ami megmaradt belőlük, az falusi templomok mennyezetein, karzatain található – a 17. századból Szentsimon katolikus, Rakacaszend és Rudabánya református templomában, továbbá igen sok erdélyi templomban.

Mérei Gyula

A tőkés ipar

A pécsi és az ózdi vaskohászati üzem szintén feketeszenet használt a vasércolvasztáshoz.

Spira György

Erőgyűjtés a hátországban

Hiszen a puskacsőkészítésre berendezett ózdi vasgyár vezetői például négy ízben is megrongálták az üzem gépeit; amikor pedig a honvédelmi bizottmánynak ajánlatot tettek 30 ezer török területen elraktározott angol gyártmányú gyalogsági lőfegyver szállítására, azzal a feltétellel azonban, hogy a fegyverek vételára ércpénzben lesz fizetendő, Duschek egyszerűen eltitkolta, hogy az államkincstár még mindig rendelkezik 600 ezer forintnyi ércpénzzel és nemesfémmel, s így szépen meghiúsította ennek a forradalomra nézve életbevágóan fontos ügyletnek a nyélbeütését.

Katus László

A bányászat és a nehézipar

1881-ben a Rimamurányi Vasmű Egylet és a Salgótarjáni Vasfinomító fúziója révén, a Wiener Bankverein közreműködésével megalakult hazánk második nagy nehézipari vállalata, a RimamuránySalgótarjáni Vasmű Rt. Likéren modern kohótelepet állítottak fel. A síngyártást Ózdon, a lemezhengerlést Nádasdon, a vasgerenda- és drótgyártást Salgótarjánban összpontosították, s ez utóbbi gyárban 1889-ben bevezették a folyasztott aeélgyártást, Thomas-módszerrel.

Az ipar szerkezete és területi elhelyezkedése

A főváros utáni legnagyobb ipari régió a Felvidék középső, hegyes vidékén alakult ki. A fűtő- és nyersanyagok (szén, vasérc, fa) szerencsés találkozása a számottevő ipari múlt és a viszonylagos mezőgazdasági túlnépesedés ezt a vidéket valóban iparosodásra késztette. A táj középső hegyvidékein, a Hernád, Garam, Sajó és Ipoly völgyében összpontosult az ércbányászat és a vasolvasztás, míg a nagy vas- és acélipari üzemek (Diósgyőr, Ózd, Nádasd, Salgótarján) a táj déli peremén, a barnaszénmedencékben létesültek.

Az egyes iparágak fejlődése

Likéren, Vajdahunyadon, Korompán, Kalánban és Ózdon modern, oszlopos, fémköpenyes, 200–300 m3 űrtartalmú, évi 30–40 ezer tonna termelőképességű kohók épültek. 1890-ben 60 kohó működött, 1913-ban már csak 30; de míg 1890-ben egy kohóra 5000 tonna nyersvas jutott, addig 23 év múlva egy kohó már 21 ezer tonnát termelt.

A vasipar fejlődésének legfontosabb mozzanata az acélgyártás térhódítása volt. Eleinte a szélfrissítő eljárás dominált, de a gazdaságosabb – az ócskavas feldolgozására is alkalmas – Siemens–Martin-kemencék hamarosan kiszorították a Bessemer- és Thomas-konvertereket. Resica (1868) és Diósgyőr (1879) után 1889-ben Salgótarjánban, 1896-ban Ózdon is megindult az acélgyártás. 1886 és 1906 között a Martin-kemencék száma 7-ről 37-re emelkedett, évi termelőképességük pedig 16 ezer tonnáról 440 ezer tonnára; a hengersorok száma 74-ről 95-re, kapacitásuk 160 ezer tonnáról 820 ezer tonnára nőtt.

A magyar ipar legnagyobb ipari kombinátjai a vasiparban alakultak ki a múlt század második felében. Egy-egy vállalat keretében összpontosult a nyersanyagtermelés és -feldolgozás valamennyi művelete. A legnagyobb nehézipari kombinát a RimamuránySalgótarjáni Vasmű Rt. volt, amely üzemeiben fokozatosan szakosította a termelés különböző ágait. Az acélgyártást Ózdon összpontosították, s az ózdi acélt a salgótarjáni hideghengerműben és a borsodnádasdi lemezgyárban dolgozták fel.

Hanák Péter

Népességnövekedés, vándorlás, városiasodás

Az urbanizáció eredményességét tekintve a főváros és környéke után azok a szabad királyi városok következtek, amelyek forgalmi és közigazgatási központ szerepüket össze tudták kapcsolni a modern iparosodással. Sorrendben: Fiume, Miskolc, Nagyvárad, Győr, Kolozsvár, Pécs, Kassa, Temesvár. Mellettük szembetűnő volt néhány korábbi kisváros – Szombathely, Kaposvár, Nagykanizsa, Szolnok – forgalmi-közigazgatási központtá válása, és az új iparvidékek – Salgótarján, Ózd, Diósgyőr, Resica, Petrozsény, Vajdahunyad, Zólyom, Zsolna – kiemelkedése.

Galántai József

A forradalmi mozgalmak erősödése

Márciusban a lupényi, somsálybányai és farkaslyuki üzemekben voltak nagy sztrájkok; májusban 8000 résztvevővel Resicán.

Hajdu Tibor

Május elseje: ünnep és krízis

Május elsején kiürítették Miskolcot, Diósgyőrt és Ózdot; ha a román hadsereg átkel a Tiszán, a Zagyvától keletre elhelyezett, Egert védő csapatokat az elvágás veszélye fenyegeti.

Miskolc visszavétele

Az ellenség hátában több város magyar, szlovák és német munkásai fegyveres felkelést robbantottak ki: így Ózdon, Rozsnyón, Pelsőcön, Tornalján, Rudabányán.

Irodalom

Lehoczky Alfréd, Az ózdi gyár létrejötte /1846–1852/ (Miskolc, 1965);