Tószeg

A Múltunk wikiből
(Ökörhalom szócikkből átirányítva)
község Jász-Nagykun-Szolnok megye szolnoki kistérségében
Wikipédia
HUN Tószeg COA.jpg

Somogyi Sándor

A természeti tájfejlődés utolsó fejezete a történeti kor kezdetén

Már korábban kialakult az a vélemény, hogy halmaink szerepkörük szerint különböző típusokba sorolhatók. Az első csoportba tartozók folyóink egykor élő, ma már többnyire alig kivehető mederfordulói mellett helyezkednek el. Eredetileg ezeknek a többnyire középszakasz jellegű vízfolyásoknak parti dűnéi, övzátonyai, part menti folyóhátai voltak. A neolitban rajtuk telepedtek meg a síkságok első lakosai, mert nagyobbrészt az átlagos vízszint fölé emelkedtek. A rajtuk kialakult, jellemzően körkörös (tell) települések kultúrrétege esetenként még az 5 métert is meghaladja (például Tószeg–Laposhalom, 7 m). Ilyen esetekben tehát félig természetes, félig antropogén formával állunk szemben. Érthető tehát, hogy néhol a különböző kultúrák megszakítatlan továbbélésének a sorozatait lehet rajtuk kielemezni, a paleolittól egészen az avarokig (például Vésztő–Mágori-halom).

Bóna István

Áttekintés az őskori régészeti lelőhelyekről

A korai bronzkor

Ugyanezzel a déli mozgalommal egy időben alakult ki a Kárpát-medence szívében az első nagy bronzkori egység, a nagyrévi kultúra. Kialakítói közeli rokonai voltak a somogyvárschneckenbergi népcsoportnak, amiről nemcsak anyagi kultúrájuk megegyező elemei, hanem mindenekelőtt sajátos égei–balkáni életmódjuk tanúskodik. A Duna mellett (Tolna, Fejér, Pest megye) és a Tisza középső folyása mentén a nagyrévi lakosság alapítja a magyarországi bronzkor híres, nagyméretű tell-telepeit (Gerjen, Bölcske, Baracs, Dunaújváros, Tószeg, Nagyrév, Tiszaug stb.), ezek körül jelenik meg újra, a neolitikumnál sokkal fejlettebb gazdagságban a déli, balkáni típusú talajváltó földművelés. Az 1–3 méter vastag rétegekben – 3–9 ízben megújított lakószinteken — jól épített, cölöpvázas, döngölt és meszelt falú házak találhatók. Fazekasaik valósággal ontották a tetszetős alakú, korábban ismeretlen technikai színvonalú, fényezett felületű edényeket. A nagyobb telepeken a bronzöntő műhelyek már háromrészes öntőmintákkal dolgoztak. Fejlett állattartásukban nagy szerepet játszott a ló is.

A nagyrévi kultúra „klasszikus” égei–balkáni telepeihez csatlakozó legkorábbi temetők és sírok (ökörhalmi fázis) már többnyire hamvasztásos rítusúak. Bár a telepek (és temetőik) gazdaságföldrajzi okokból nem folytatják a tanyaszerű makói „telepeket”, a rítus gyors átvétele arra utal, hogy a halottait eredetileg eltemető déli vezető réteg gyorsan összeolvadt a helyben talált lakossággal.

A kezdetben egységes nagyrévi kultúra mintegy 300 éves fejlődése során kisebb egységekre töredezett. A Duna mentén alakult ki a szigetszentmiklósi csoport, a Tisza mentén a kőtörési csoport, a Dunakanyar vidékén a váci csoport. A szétszakadt, ellenállásra alig képes népcsoportokat az erősebb szomszédok előbb összeszorítják (kulcsi és tószegi csoport), majd a középső bronzkor határán részben felszámolják, részben uralmuk alá kényszerítik.


A vatyai kultúra mozgékony csoportjai csakhamar átkelnek a Dunán, s uralmukat kiterjesztik a nagyrévi területek Duna–Tisza közi részeire. Csak a nagyrévi területek északi és keleti peremét (Tószeg) elfoglaló hatvani kultúra telepei parancsolnak megállást nekik.

A középső bronzkor

A hamvasztásos tömb középső bronzkori történetében a legjelentősebb esemény a hatvani kultúra önállóságának megszűnése volt. A kultúra a középső bronzkor elején érte el kiterjedése és hatalma csúcsát. Déli szomszédai hatására egyre nagyobb mértékben tért át a földművelésre, és ennek során társadalma is rétegződni kezdett. A telepeken már egyaránt előfordulnak kis- és nagycsaládi házak, szerkezetük, berendezésük déli mintákat kezdett követni. A középső bronzkor elején önálló bronzművessége alakult ki (Szihalom, Tószeg stb.), de túl későn ahhoz, hogy a sokkal jobban felfegyverzett és szervezett támadóknak sikeresen ellenállhasson.

A halomsíros nép támadása

A minden irányból körülzárt vatyai nép kénytelen volt meghódolni. Telepeik nagy részét feldúlták, a Duna menti telepek többségén és egyes Tisza menti telepeken (Tószeg, Alpár) azonban tovább folyt az élet.

A rendkívüli átalakulásból az egykori középső bronzkor eleji hamvasztásos tömb népe került ki győztesen. Ők szervezik meg a megmaradt területek védelmét, még ott is, ahol korábban alávetett helyzetben éltek. Ők olvasztják lassan, de biztosan magukba a hódítókat. Az új törzsi és kulturális mozaik alól azonban csakhamar újból előbukkannak a régi hagyományok: a megmaradt telltelepeken ismét virágzásnak indul az élet (Dunaújváros-Koszider, Baracs, Tószeg, Jászdózsa), sőt egyes késő vatyai telepek virágkora éppen erre az időszakra esik (Alpár, Mende, Lovasberény), művelődésük külső máza is „balkánivá” válik.

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
MAGYARORSZÁG
Tószeg X X

H. Balázs Éva

Novus ordo a társadalomban, a gazdaságban, a jogi életben

Végezetül a három vezetőt (a felsőbb hatóságok tudták, hogy szegény, adósságterhelte emberek) nyolc fegyveres kíséretében Abonyon és Tószegen keresztül a megye határára kísérték, s onnan örökre kitiltották.

Irodalom