Új egyházi alapítások, újjászervezés

A Múltunk wikiből
1007
Asztrik (Anasztáz) a magyarok érseke (az 1030-as évekig).
1008
A görög császárral szövetkezett Ajtony és a fekete magyarok leverése. István király a győztes had vezérét, unokaöccsét, Csanádot Ajtony helyére, Marosvárra nevezi ki; a mellőzött másik hadvezér, Gyula–(Prokuj) I. (Bátor) Boleszló lengyel fejedelemhez szökik.
1009
Azo, a pápa legátusa Magyarországon tartózkodik; megállapítják a magyarországi püspökségek határát (a pécsi és a veszprémi püspökség oklevelet kap).
1018 körül
Elkészülnek István király fiához intézett intelmei, az Institutiones morum. Imre herceg házasságot köt egy bizánci hercegnővel.
1018 után
István király megnyitja a nyugatról Magyarországon át Jeruzsálembe vezető zarándokutat, és székhelyét a zarándokúton fekvő Székesfehérvárra helyezi át, ahol a királyi kápolnának szánt bazilika építéséhez kezd.
István király Imre herceg görög felesége számára Veszprémvölgyben görög apácamonostort alapít, s görög nyelvű alapítólevelet ad ki.
1019
A zalavári apátság alapítása.
1020 után
Gellért Magyarországra jön.
1030
A csanádi püspökség alapítása; Gellért püspökké tétele.

István király 1001-ben királyi székhelyén lerakta az esztergomi érsekség alapjait, két belső háborúja után, 1009-ben pedig kiépítette a világi és egyházi szervezet kereteit. Uralkodásának második évtizede külső hatalmakkal vívott harcoktól volt terhes, hogy a béke helyreállítása után az új viszonyokhoz igazodva folytassa az építést.

A zarándokútnak a belső fejlődés szempontjából is nagy jelentősége volt. Megnyitása nemcsak kegyes cselekedet volt, hanem okos gazdasági lépés is. Ez az út lett a kelet-nyugati kereskedelem szárazföldi ütőere; a kereskedők vámot fizettek, ami a király kincstárát gyarapította.

István király székhelyével is igazodott az új útvonalhoz. Mivel a zarándokút Pannoniát a legrövidebb útvonalon szelte át, és elkerülte Esztergomot, új világi székhelyet létesített Székesfehérvárt, és itt építette fel a királyi kápolnának és temetkezőhelynek szánt bazilikát.[1][2]

István a székesfehérvári alapítással egy olyanféle szakrális központot kívánt létrehozni, mint egykor Nagy Károly Aachenben.[3] Ez a Magyarország legdíszesebb épületének szánt háromhajós bazilika, melyet csak az alapító király halála után fejeztek be, a török hódoltság alatt elpusztult, romjait a XVIII. században elhordták, s ma a feltárt szegényes alapfalak nem is sejtetik, hogy mi emelkedett fölötte.[4]

Világosan az új külpolitikai orientációval függ össze a veszprémvölgyi görög monostor alapítása. Imre menyasszonya, a név szerint nem ismert bizánci hercegnő Veszprémbe került, ahol a gyermek Imre |anyja mellett nevelkedett, s itt alapította Szent István a görög kíséret lelki szükségletét is ellátó veszprémvölgyi apácakolostort.[5] A görög nyelven írt alapítólevél szerint: „Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében én, Keresztény István, mint egész Magyarország királya, rendelem, hogy Veszprémben, megalapítva, berendezve és megerősítve itt a szentséges Boldogasszony érseki monostorát, és összegyűjtve benne apácák seregét, magam, hitvesem és gyermekeim lelki üdvéért és egész Pannoniáért”,[jegyzet 1] elősegítve a monostor anyagi ellátását, 10 birtok adományoztassék. Könyves Kálmán ránk maradt átíró levelében kifejezetten megmondja, hogy az alapítás „okozójának” nyelvén, görögül írt oklevélen Szent István pecsétje függött. Lehet, hogy neki tulajdonítható a szávaszentdemeteri görög püspökség monostor formájában való újjáélesztése is. Ez ugyanis 1071 táján már mint működő intézmény jelenik meg.

1019-re esett a zalavári apátság alapítása, ami valószínűleg Veszprém herceg udvarhelyének egyházi célra történt átengedésével jött létre.[6]

A Zala folyó mocsaras torkolatában fekvő szigeteket még a VIII. században a morvák által elűzött Pribina dux, majd fia, Kocel comes kapta meg a frankoktól hűbérbe, s itt építették ki Mosaburg várát, valamint több templomot, közte a Szent Adorjánról nevezettet.

Zalavár a honfoglalás után Kál harka, valamint fia, Bulcsú hadvezér birtokába került. A helyi egyházi hagyományok továbbéléséhez hozzájárulhatott, hogy Bulcsú 948-ban Bizáncban megkeresztelkedett, s feltehetően szláv nyelven is tudó görög papot hozott ide magával. Az ezredforduló táján Bátor Boleszló fia, Veszprém herceg rendezte be a vár mellett szállását, és – ha nem előbb – ekkor épülhetett ki a Récéskúti szigeten az a háromhajós kőbazilika, amelynek folyamatos használata a XV. századig érmekkel igazolható.

Amikor István király 1019-ben apátságot alapított benne, lényegében a régi Szent Adorján-templomot és a kapcsolódó udvari épületeket ajánlotta fel egyházi célra; ehhez adott még két királyi kápolnát, 10 falut, drávai és tiszai halászóhelyeket, továbbá a csepeli királyi ménes csikótizedét és a közeli Kolonvár vámját.

Hasonló eredete lehet a bakonybéli apátságnak is.[7] A Bakony-erdő koppányi völgyében, a királyné székhelyétől, Veszprémtől körülbelül 20 kilométerre, alighanem István és Gizella nyári udvarhelye volt a monostor csírája. A Szent István-nagylegenda szerint István „kúriáját” gyakorta felkereste Csehországból Szent Günther. Ez a türingiai főnemes, Gizella királyné rokona, ifjúkori kicsapongásait megbánva az altaichi Szent Móric-apátság szerzetese lett, majd 1018 táján maga is alapított egy remeteséget a bajor-cseh határvidék erdeiben. Innen látogatott el gyakorta István udvarába, aki ittlétekor rábízta kamaráját alamizsnaosztásra és egyházak javadalmazására, és ezt Günther olyan szorgalmasan végezte, hogy látogatásaikor a kincstár kiürült. Ugyanerre az időre esik a zarándok Szent Gellért Pannoniába érkezése, akit István a gyermek Imre nevelésével bízott meg, s így kerülhetett ő is a bakonybéli udvarba, ahol egy hegy lábánál kápolnát épített, és oda vonult vissza remetéskedni. Günther javaslatára István a kúriát – a Szent Móric-templommal egészítve ki – egyházi célra ajánlotta, és monostor építésébe kezdett, ami valószínűleg csak halála után készült el. A monostor megkapta az udvarház Bakony vidéki tartozékait, többek között Koppány falut, s Gizella királyné is adott hozzá szőlőket az aradi Hegyalján és szolgákat az erdélyi Magyar-Lapádon, akik bizonyára sóval látták el a monostort a közeli kis-aknai sóbányából.

István egyik utolsó monostoralapítása lehetett a Tornova-, ma Torna-patak mellett épített bencés apácamonostor a Somló hegy alatt. E helyen már a IX. században rendelkezett a salzburgi érsek egy Szent Rudbert tiszteletére emelt egyházzal, mely a Paravoz-hegy körül fekvő szőlők nemes borát élvezte. Az egyház újjáépítésekor azonban patrcíniumát, a salzburgi védőszentet nem hagyták meg, mert ez Salzburg pannoniai igényjogát támasztotta volna alá. Ez volt az oka, hogy Magyarországon ez esetben, de máskor is, a Rudbert (Ludbert) nevet a hasonló Lambert névvel helyettesítették. A somlóvásárhelyi Szent Lambert-apácakolostor első apátnője István királynak egy sánta „atyjafia”, Skolasztika lett. Az „atyafi” kifejezés húgra vagy leányra nem érthető, s így lehet, hogy Skolasztika Mihály ágához tartozott, esetleg még távolabbi rokon volt.

Az új monostoralapítások a Dunántúlon nagyjából arra az időre estek, amikor az udvar fő tartózkodási helye Székesfehérvár, Veszprém és Bakonybél lehetett. Aligha független a német–magyar ellentét kiéleződésétől, hogy István a bakonybéli udvart feladta, majd a kelet-magyarországi egyházszervezet kiépítésébe kezdett, amivel régi tervét, a tíz püspökség létesítését váltotta valóra.

Imre herceg – felcseperedvén – valószínűleg elnyerte a védett helyen fekvő bihari dukátust, ezzel lehet kapcsolatos a bihari püspökség megalapítása. A püspökség a négyszögletes alaprajzú bihari földvár közelében épült fel.[8] Noha első püspökét csak I. Endre idejéből ismerjük, de az István halálát követő trónzavarok miatt csak István alapításáról lehet szó, és a bihari hercegséghez való kapcsolódása nagyjából alapítását is datálja.

Hasonló körülmények között került Imre nevelője, Szent Gellért is Kelet-Magyarországra. A bakonybéli udvar feladása után Gellért egy ideig még ott remetéskedett, de István 1030-ban, a német háború évében, Marosvárra, Csanád vezér székhelyére rendelte püspökség alapítása végett. A várban még Ajtony idejében működött egy Keresztelő Szent János-monostor görög barátokkal, akiket állítólag még Csanád vezér áttelepített az általa épített oroszlámosi monostorba, s így a marosvári egyházba latin papok és szerzetesek kerülhettek.[9]

Gellért püspökké tételével létesült a Szent Györgyről nevezett csanádi püspökség. A sárkányölő szent patrocíniumként való választása utalás lehet Ajtony legyőzésére, de esetleg hozzájárulhatott a névválasztáshoz a velencei Szent György-monostor is, ahol a kései, nagyobb Gellért-legenda szerint Gellért ifjúkorában szerzeteskedett.

A csanádi püspökség alapításával a kalocsai egyházmegye területének jelentékeny részét elvesztette, de megtartotta Krassó vidéki nagy birtokait, és bizonyára kárpótlást is kapott, elsősorban a kalocsai püspök érseki rangra való emelésével, amit Asztrik–Anasztáz a saját személyére nézve átmenetileg élvezett is. A kalocsai érsek alá rendelték a csanádi és erdélyi püspökséget. Ezzel a rendezéssel nyerte el a kalocsai érsekség új egyházi szerepkörét, amelyet az egész középkoron át megtartott: a latin rítusú egyház végvára lett a szomszédos szláv rítusú görögkeleti egyházzal szemben.

A tizedik püspökség – a váci – alapításáról tudunk a legkevesebbet, sőt a váci Szűz Mária-egyház alapítását a krónikának egy legendás színezetű későbbi betoldása I. Géza és Szent László herceg alapításának mondja.[10] Az a körülmény viszont, hogy az 1080 táján készült Szent István-nagylegenda az István alapította püspökségek számát tízben adja meg, s az 1075. évi garamszentbenedeki alapítólevél a váci püspökséget említi, a Szent István-i alapítást támogatja. A hely állítólag egy Vác nevű remetéről kapta a nevét; a német Wazo név – III. Ottó egyik káplánját is így nevezték! – megengedi a feltevést, hogy itt is egy olyan udvari kapcsolatú missziós remetével van dolgunk, amilyen Günther és Gellért volt. A püspökség előzményét itt is egy királyi, királynéi vagy hercegi udvarban kereshetjük; a Duna védettebb fejedelmi partvonalának északi vége leginkább a német–magyar ellentétek idején fogadhatta be a királyi család egyik tagját.

Az új püspökség számára a szomszédos egyházmegyékből hasítottak ki egy-egy félvármegyényi területet, így állt elő az a sajátos helyzet, hogy a Vác|váci egyházmegye félvármegyékből, Nógrád, Visegrád, Fejér, Csongrád és Szolnok megye egymással érintkező részeiből alakult ki.

E rendezéssel István király lerakta a magyar egyházszervezet alapjait. Az egyházi szervezet továbbépítésével bizonyára együtt járt a világi intézmények, a vármegyék és udvarházak szervezetének fejlesztése. Adatok híján fejlődésüket nem tudjuk nyomon követni. Az egyetlen szervezeti újítás, ami feltevésszerűen István uralkodásának második felére tehető, az összefüggő területtel nem rendelkező határispánságok kiépítése volt;[11] legnagyobb számban a Vág völgyében sorakoztak; Trencsén alatt Bolondóc, Árkibánya, Galgóc–Szolgagyőr és Sempte, a Dunántúlon Karakó, a Délvidéken Kovázd[12] és Erdélyben tán Marosvár sorolható hozzájuk. Ha Karakó várbirtokai már szerepeltek Szent István összeírásában, akkor ez datálja Szolgagyőr[13] és Árkibánya ekkori birtoklását is, e három határvár ugyanis a Veszprém megyei Szörcsökön kapott birtokot. A Vág-völgyi várispánságok kiépítését Bátor Boleszló Morva-völgyi előnyomulásával és támadásával indokolhatjuk leginkább.

Az udvarházi szervezet folyamatos bővítésének gondolatával szemben felhozható, hogy István, kora előrehaladtával, egyre többet betegeskedett, s ez mindinkább helyhez, az állandó székhelyekhez kötötte. Székesfehérvár egyházának kiépítését az alapító király már meg sem érte.

Lábjegyzet

  1. Emlékkönyv Szent István halálának kilencszázadik évfordulójára I. 409–410.

Irodalom

  1. Székesfehérvár kezdeteire lásd SRH I. 166, 290;
  2. jogi helyzetére: J. Deér, Aachen und die Herrschersitze der Árpáden (Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtforschung 79. 1971. 1—56).
  3. történeti problémáira Székesfehérvár évszázadai
  4. A bazilikára lásd ugyanott és Dercsényi Dezső, A székesfehérvári királyi bazilika (Budapest 1943);
  5. Veszprémvölgyre lásd Gyomlay Gyula, Szent István veszprémvölgyi donatiojának görög szövegéről (Budapest 1901); Czebe Gyula, A veszprémvölgyi oklevél görög szövege (Budapest 1916); Hóman Bálint, Szent István görög oklevele (Századok 51. 1917. 99—136, 225—242); Moravcsik Gyula, Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján I. 408—418.
  6. Zalavárra lásd Füssy TamásGyulai RudolfErdélyi László, A zalavári apátság története (In: A pannonhalmi Szent Benedek-rend története VII.). Irodalmát lásd Veszprém megye régészeti topográfiája. Szerkesztette Gerevich LászlóSági Károly (Budapest 1966). I. 182—189; vesd össze még Á. Sós, Bericht über die Ergebnisse der Ausgrabungen von Zalavár-Récéskút (Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 21. 1969. 51-103) és lásd fentebb.
  7. Bakonybélre lásd Sörös PongrácErdélyi László, A bakonybéli apátság története (In: A pannonhalmi Szent Benedek-rend története VIII.);
  8. Biharra lásd Bunyitay Vince, A váradi püspökség története. III. (Nagyvárad, 1884) 203. kk.
  9. Csanádra lásd Karácsonyi, Szent Gellért csanádi püspök és vértanú élete 104. kk.; Juhász Kálmán, Hajdani monostorok a csanádi egyházmegyében (Budapest 1926) 22. kk.; A csanádi püspökség története alapításától a tatárjárásig (Makó, 1030); Dávid, Az árpád-kori Csanád vármegye művészeti topográfiája; vesd össze még Györffy, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. 850 kk.; Művészettörténeti Értesítő 23. 1974. 333—334.
  10. Vácra a régi nézeteket lásd Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején. Szerkesztette Ortvay Tivadar. I. (Budapest 1891) 101—103; az alapítást illető forráshely (SRH I. 387–388) kritikájára lásd Gerich József, LK 33, 1962, 3–12; Mezey László, A váci püspökség kialakulása (Váci egyházmegyei almanach. Vác, 1970). 21–33; Mályusz, Az V. István-kori gesta 109; Györffy, Budapest története 289.
  11. Határvárispánságokra általában lásd Pesty MVT;
  12. Kovázdra lásd Györffy, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. 263-255.
  13. Szolgagyőrre lásd Tagányi Károly, Századok 16. 1882. 312—323, 388—389;


Beilleszkedés Európába
Kelet-nyugati hídverés és német terjeszkedési kísérlet Tartalomjegyzék Kincstár, pénzverés