Új program

A Múltunk wikiből
1841. november 16–22.
Pest vármegye elfogadja Nyáry Pál bűnvádi javaslatát, mely bevezetné a törvényszékek nyilvánosságát s a szóbeli eljárást.
1841. december 10.
Megalakul a Nemzeti Kör.
1842. február 24. körül
Megjelenik Dessewffy Emil Alföldi levelek (1839–1840) című műve.
1844. július 1.
A Világ Budapesti Hiradó néven, Dessewffy Emil szellemi irányítása alatt jelenik meg.

Korábban a politizálás folyamatossá tételéről beszéltünk; ez pedig nem korlátozódhat csak az oppozíció megszervezésére.

A Pesti Hírlap sem elégedett meg csupán azzal, hogy egyre szélesebb tömegekben tudatosítsa a fennálló rend tarthatatlanságának légkörét: fő célja Végül is a feudalizmus gyenge pontjainak kitapintásán és a rend eszmei fellazításán túl (s éppen ezáltal) már a polgári viszonyok előkészítése volt. Így Kossuth szerkesztésének három és fél éve alatt a Pesti Hírlap – mintegy feleletül a hibák feltárására – nagyszámú, nem egyenletes értékű, különböző realitású és különböző részletességű, de mindig a polgári átalakulást célzó javaslattal is előállt. E javaslatoknak korántsem mindegyike Kossuth saját gondolata. Jó részük már mintegy a kor levegőjében van, s egészben vagy valamely részében, töredékében, többnyire fel is vetődött az utolsó országgyűlések valamelyikén, vagy a publicisztikában, vagy éppen a szatmári 12 pontban. Mégis: végső, a korszak által nyújtott lehetőségekkel egyeztetett, mintegy akciókész megfogalmazásukat Kossuth tollából, a Pesti Hírlap hasábjain fogják elnyerni; most és általa kapják meg a formát, melyben felhasználhatók lesznek a politikában, és részeivé, sőt éppenséggel gerincévé lesznek a reformprogramnak.

Ezek közül egyik legjelentősebbnek a földesúr–jobbágy viszony lazításának kérdését tekinthetjük. Az örökváltság 1840-ben törvényesen is kimondott lehetősége csak felemás megoldásnak bizonyult. Attól eltekintve, hogy a parasztoknak általában nem is volt elégséges pénzük az örökváltság szabad egyezkedésre bízott összegének kifizetéséhez, a földesúr bírói joga még a megváltakozott paraszt felett is megmaradt. Kossuth azonban már a lap első számaiban az örökváltság előrehaladásáról szóló tudósításokat kért vidéki levelezőitől, és vezércikkben, glosszában mindvégig felszínen tartotta a jobbágykérdést, annak egyetlen megoldásaként csakhamar a szabad föld megteremtését, a feudális viszonyok felszámolását látva lehetségesnek. Kossuth nézetei e kérdés tárgyalása közben fokozatosan fejlődnek: egyrészt még csak a meglevő törvények által nyújtott lehetőségek maximális kihasználására biztat, de már jelzi, hogy a jobbágykérdés megoldásához ez nem lesz elégséges. Nézetei majd így jutnak el az örökváltság Pest megyében Nyáry által már korábban javasolt kötelezővé tételének elfogadásáig – de a földesúr kárpótlásával. Ez utóbbi szükségessége mellett – valódi liberális polgárként (de legalább annyira a nemesség a sikerhez feltétlenül szükséges támogatását is megnyerendő) – Kossuth mindvégig kitart. Persze ez a megoldás ismét felszínre hozza a. megváltáshoz szükséges pénz előteremtésének kérdését. A lap – választ keresve – fantasztikus megoldásoknak is teret enged, míg végül Kossuth eljut a kárpótlás legalább részlegesen az állam által történő elvállalásának gondolatához. A jobbágy által ekkor is fizetendő hányad előteremtésének kérdése azonban továbbra is problematikus marad, és a Pesti Hírlapban nem is jut el a válaszhoz. (Kossuth közben átmenetileg azt is hajlamos javasolni, hogy a porosz eljárás mintájára e tartozás fejében a jobbágyföld egy része átadható legyen a földesúr számára, de ettől csakhamar eláll.) Ám a Pesti Hírlap jelentőségét abban, hogy e kérdés megoldásaként viszonylag hamar, 1841 folyamán a „szabad föld” elve fogalmazódott meg, és ettől kezdve végig a felszínen is maradt, a konzervatívok a lap és Kossuth elleni dühös támadásainak erején és indulatán mindennél jobban is lehet mérni.

A Pesti Hírlap által végig ébren tartott másik nagy problémakör a társadalom sajátos polgári erőinek kifejlesztése körül alakult ki. „Honunk kifejlése csak egy tisztességes középrend minél hamarábbi keletkezésével lehetséges, … csak egy önálló, alkotmányos középrend … enélkül nemzetünknek jövendője nincs” – írja Kossuth.[1] Világos, hogy ennek az osztálynak a megteremtéséhez alapul elsősorban a hagyományos városi polgárság kínálkozott; a szabad királyi városoké és részben a polgárvárosoké. Ugyanakkor azonban ahhoz, hogy közülük legalább a szabad királyi városok polgárai az országos politikában is megfelelően érvényesíthessék befolyásukat, nem volt elégséges csupán a városok országgyűlési szavazatszámának felemelése. Szükséges volt az is, hogy az egyes városokon belül az igazgatás és a helyi politika befolyásolásában és így a követválasztásban is, intézményesen is sokkalta szélesebb rétegek szava érvényesülhessen, mint amelyeké eddig érvényesült. A városok belszerkezetének kérdése – ahogy ezt a problémát akkor már egy évtizede nevezték – a polgári átalakulás központi kérdése lett. Ekkor már igényei és lehetőségei egyaránt tisztázva voltak: a Pesti Hírlap ennek már csak tudatosításában működött közre. Kossuth azonban maga is több cikkben foglalkozott a városi választási rendszerrel, a belszerkezettel, a polgárjog és a városi honoráciorok helyzetének kérdéseivel. Ezeket a problémákat azután majd az 1843–1844. évi országgyűlés alatt a városi kérdés tárgyalásánál a konkrét helyzet követelményei szerint fogja tovább részletezni. Ehhez a kérdéskörhöz csatlakozik Kossuth akkor is, amikor a zsidóság – a még 1840-ben hozott törvény nyújtotta lehetőségek közötti – emancipációjának minél gyorsabb és teljesebb végrehajtása érdekében emel szót, majd – az 1840-ben még törvényerőre nem emelt – az emancipációt kiteljesítő javaslatok mellett foglal állást.

Kétségtelen azonban, hogy a polgárosodás sikerének kulcskérdése még a fentiek megoldása esetén is, az érdekegyesítés ugyancsak még az előző évtizedtől örökölt feladatának tényleges megoldása volt: ennek talán legfontosabb előfeltételét a reformellenzék a közteherviselés megteremtésében látta. A helyzetnek e ponton valamilyen lépésre már nagyon is érett voltát jól mutatja, hogy a gondolat – a megyei beligazgatás költségeit fedező háziadót egészében a nemesség vállalja magára – Széchenyi programjában is megvan, konzervatív részről is elfogadtatott, igaz, hogy inkább a szeleknek a vitorlákból való kifogására (mint gróf Dessewffy Emilnél) vagy azért, hogy nagyobb összeg fizetése alapján a nagybirtokos intézményesen is nagyobb beleszólást követelhessen magának a megye közéletébe (mint gróf Sztáray Albertnél). Kossuth nem is késik tiltakozni Sztáray javaslata ellen (taktikusan még a szegény kisnemesség érzékenységére is apellálva), s egyúttal más megoldást, immár valódi közteherviselést javasol: a háziadót a nemes és a paraszt közösen fizesse. A javaslat távolabbra is néz, mint első pillantásra vélni lehetne: olyan adó (az esetenként megajánlott nemesi subsidiumtól eltérően) törvényes állandósításáról van ugyanis itt szó, mely nem az állam, hanem a megye pénztárába folyik, és amelynek felhasználása felől, legalábbis az ellenzéki többségű megyékben, a reformellenzék határozhat és nem a kormány. Ennek érdekében tesz javaslatokat és vitatkozik Kossuth cikkek során át egészen 1843 tavaszáig, amikor – mint még látni fogjuk – a háziadó közös viselésének javaslatát konkrét programpontként veti be a követválasztási küzdelembe.

Örökváltság, szabad föld; városi reform, középrend; háziadó, közteherviselés: a polgári átalakulás Kossuth által felvetett kérdései közül csupán a legfőbbek megoldhatása azonban végső fokon mind gazdasági tényezőktől függött. Olyan kérdések ezek, melyek ismét élesen állítják előtérbe a magyar gazdasági élet, azon belül a terményértékesítés és ennek kapcsán a vámrendszer több évtizedes problémáit, és melyek, jelentőségüknél fogva nem meglepő módon, nagy hangsúllyal fognak szerepelni Kossuth programjában is.

A gazdaságtörténetről szólva már láthattuk, hogy a birodalmi vámpolitika egészen 1848-ig kitartott az örökös tartományok iparát a merkantilista politika eszközeivel fejlesztő, mezőgazdaságát pedig védő és ezek által is fő célként az állam pénzbevételeinek fokozását szolgáló alapelvek mellett. E koncepció érvényesítésének és az ebből az állam számára adódó előnyöknek a biztosítása szempontjából a belső, a Magyarországot az örökös tartományoktól elválasztó vámvonal fenntartása igen fontos szerepet játszott. Olyannyira, hogy a hozzá az örökös tartományok elsősorban ipari körei részéről fűződő érdekek végül meghátrálásra késztették azokat az 1840-es évek elején Metternich és Kübeck kamaraelnök által képviselt törekvéseket is, melyek a birodalom politikai egységét megszilárdítandó és továbbfejlesztendő e vámvonal eltörlését és így a birodalom egyetlen vámterületté alakítását céloztak.

E tervekkel egy időben azonban, mintegy e bécsi törekvésekre is reagálva, változás figyelhető meg Kossuth gazdasági programjában is. 1841 elején Kossuth még erőteljesen a szabad kereskedés elvei mellett és a protekcionizmus, az abszolutizmussal szorosan összeforrott merkantil gazdaságpolitika ellen nyilatkozik. De a porosz Friedrich List éppen ebben az évben megjelent munkája a politikai gazdaság nemzeti rendszeréről más irányba tereli az ő gondolkodását is. List szerint az önálló nemzeti lét kifejlesztésében a közgazdaságnak jelentős szerepe van. A nemzetnek önálló gazdasággal kell bírnia, és ebben fontos szerepe van az iparnak. Ahol ilyen még nincs, ott a gyenge ipari kezdemények támogatására védvámokat is lehet és kell alkalmazni.

List e gondolatának elterjedése egybeesett a Habsburg-birodalom a német vámszövetséghez való csatlakozását mérlegelni és ennek során a belső vámvonal eltörlését is tervezgetni kezdő viták kibontakozásával. Ha Kossuth első reakciója a csatlakozással szemben jellemző módon a leendő, de még jórészt német hazai városi középosztály asszimilációjának ez esetben várható megállását hozza fel érvül, 1842 folyamán már maga is hajlik a belső vámvonal eltörlése felé. De ezt mar csak abban az esetben latja veszélytelennek a hazai gazdasági fejlődés számára, ha – ellentétben Metternich és Kübeck terveivel – ugyanakkor megszűnik a birodalmat körülvevő külső vámhatár is. Mivel azonban gyorsan nyilvánvalóvá vált az is, hogy utóbbira az udvar nem lehet hajlandó, a kossuthi koncepció is tovább módosult. A külső és a belső vámvonalak eltörlése ugyanis legalább a hazai terményexport kapuját látszott feltárni, belátható közelségbe hozva ennek révén egy, a gazdaság iparosítását is lehetővé tevő mezőgazdasági tőkefelhalmozás létrejöttét. Csupán a belső vámvonal eltörlése viszont máris e tőkefelhalmozás menetének lelassulását és így a magára maradva gyenge hazai iparnak még gyorsabb elsorvadását látszott elkerülhetetlenül magával hozni, ami pedig, éppen List tanítása szerint, az önálló nemzeti lét alapjait fenyegette megrendüléssel.

Nem meglepő tehát, ha abban a mértékben, amelyben Kossuth felismerte az önálló nemzeti gazdaságban az ipar jelentőségét, és a még 1841-ben éppen őáltala kezdeményezett Iparegylet messzemenő támogatásának szükségességét hirdetve, megrendezte az első országos iparmű kiállítást, véleménye a vámkérdésben is gyorsan továbbfejlődik. Most már – 1842-re – nemcsak hogy a közbenső vámvonal fenntartása mellett áll ki, hanem a hazai ipar védelmében e vámvonalon éppenséggel védvámokat is be akar vezetni. Olyan nézet ez, melyből már szükségképpen kell, hogy következzék az egész vámrendszer átszervezésének igénye is. Ám e kérdés e ponton már beleütközik a birodalom két államfelének kapcsolataiba, Kossuth személyét az udvar szemében immár egy más, s az ő számára még veszedelmesebb perspektívából is gyanússá téve. És annál inkább, minél modernebb érveléssel és a gazdasági fejlődés során minél inkább a polgári átalakulás egyre kiterjedtebb szféráihoz kapcsolódva jelenik meg politikájában a magyar közgazdasági gondolkodásnak ez a már századfordulótól mintegy hagyományosan központi problémája, Kossuth politikai gondolkozásában megkezdve felvázolni egy, a vámkérdést a két államfél kölcsönös megegyezésével szabályozó majdani koncepció körvonalait.

Lábjegyzet

  1. Kossuth Lajos, Nemzetiség és kereskedési szövetkezés. Pesti Hírlap, 1842. 120.


Két országgyűlés között (1840–1843)
A Pesti Hírlap Tartalomjegyzék Kossuth és az ellenzék vezetése