Újabb koronázás Fehérvárott

A Múltunk wikiből
1527
július 31. I. Ferdinánd, előnyomuló hadait követve, Dévénynél átlépi a magyar határt.
augusztus 12. I. János kiüríti Budát, és a keleti országrészbe indul.
augusztus 20. I. Ferdinánd bevonul Budára.
szeptember 27. I. János Tokajnál vereséget szenved I. Ferdinánd hadaitól.
október 18. I. János segélykérő követet küld a Portára.
november 3. I. Ferdinándot Székesfehérvárott megkoronázzák. (Uralkodik 1564-ig.)

A megegyezési kísérlete kudarccal végződvén, Ferdinánd a olmützi tárgyalás befejezése után, de még a fegyverszünet lejárta előtt kiáltványban közölte Magyarország lakosságával: néhány napon belül megindítja seregét, hogy a Magyar Királyságra vonatkozó jogait érvényesítse.

Ferdinánd felkészült a hadjáratra. Augsburgi bankároktól magas kamatra kölcsönöket vett fel, Ausztriában az egyházi kincsek egy részét a háború céljaira foglalta le, a birtokosoktól valamennyi országában katonákat kért. A birodalmi rendek közül egyesek csapatokkal segítették. 8 ezer gyalogos és 3 ezer lovas gyűlt össze, várni lehetett magyarok csatlakozását is. Jánosnak mindössze 3 ezer embere volt, a budai országgyűlésnek a felkészülést szolgáló rendelkezései végül is papíron maradtak. Maga János király kísérletet sem tett a Ferdinánd birtokában levő nyugat-magyarországi helyek visszafoglalására. Egyetlen eredménye Crni Jovan seregének szétverése volt, mert ezzel megszűnt a veszély, hogy egyszerre két oldalról támadják meg. Nem segített Szapolyai súlyos helyzetén a francia királlyal kötött szövetség sem, amelyet július elején Budán kihirdettek.

Ferdinánd csapatai július elején a Morvaországgal szomszédos területeken kezdték támadásukat, és több helységet elfoglaltak. A fősereg, amellyel maga Ferdinánd is Magyarország földjére lépett, a Dunántúlon nyomult előre. A sereg előtt Nádasdy Tamás haladt 300 lovassal.[1] Jelentősebb ellenállás sehol sem mutatkozott. Győr, Komárom, Tata, Esztergom, Visegrád megadta magát, és a várakba idegen őrség vonult. Ferdinánd augusztus 3-án indult el Óvárról, és 20-án már Budán volt, amit János már elhagyott. A budai őrség parancsnoka Nádasdy Tamás lett. Pár nap múlva Ferdinánd már innen küldte szét leveleit a megyéknek és a városoknak, azzal a felszólítással, hogy követek útján jelentsék hűségüket, majd szeptember 8-ra országgyűlést hirdetett Budára.

János király csak ekkor, már alaposan elkésve, cselekedett. Hatvanon, Gyöngyösön át Egerbe ment, és véletlenül ugyanaznap fordult levélben a nemességhez, mint vetélytársa. Hivatkozott a márciusi országgyűlés végzésére, Ferdinándot közellenségnek bélyegezte, a hűtleneket fej- és jószágvesztéssel fenyegette. Egyúttal bejelentette, hogy serege napról napra erősödik, bár a jelek nem erre mutattak. Néhány nap múlva már a Tisza közelében volt. Közben levelekkel igyekezett visszatartani a nemességet, hogy elmenjen Ferdinánd országgyűlésére. Tudta azonban, hogy végre tettekre van szükség, különben nem győzheti meg az ingadozókat. Serege szeptember 27-én Tokajnál megtámadta Ferdinánd előreküldött csapatát, de a harc – bár túlerőben volt – vereségével végződött. Hadvezére, Marjai Lukács elesett, és tábora is az ellenség kezébe került. Tokaj, Szapolyai vára folytatta a harcot, de a lőportorony felrobbant, tűz ütött ki, s az ellenállás megtört. Közben János királyt újabb súlyos veszteség érte: Varasd ostrománál legjobb hadvezére, Frangepán Kristóf életét golyó oltotta ki. János Váradra menekült, és most már az országgyűlés résztvevőihez fordult, hogy ne ismerjék el Ferdinándot magyar királynak, mert királysága idegen uramat és szolgaságot hoz az országra.

A tokaji vereség után a rendek sietve gyülekeztek Budán, ahol az országgyűlés megnyitását eddig a gyér érdeklődés miatt ismételten el kellett halasztani. Október 3-án a királyi palotában nyílt meg a főrendek gyűlése. Ferdinánd latin nyelvű beszédben ismertette a Mohács óta történteket, győzelmeit Szapolyai fölött, és bejelentette, hogy mindent megtesz az ország érdekében, de a rendek is álljanak mellette. A főpapok és főurak nevében Várday Pál esztergomi érsek azt válaszolta, hogy olyan királyra van szükség, mint Ferdinánd, aki nagy hatalommal bír, és több ország ura. Október 8-án a nemesek szabad és alatt tartott gyűlésén a királyi kancellár beszélt, Ferdinánd pedig hozzáfűzte már többször hangoztatott ígéreteit, köztük a legnyomósabbat: a birodalom segítségét a török ellen. Szavaira egy köznemes válaszolt: ha Szapolyai nem téveszti meg a nemességet, és Ferdinánd leveleinek elfogásával nem zárja el a valóság megismerésétől, már a kezdettől Ferdinánd mellé álltak volna. A főrendek és a nemesek Szapolyait egyhangúlag a haza ellenségének nyilvánították, és Ferdinándot üdvözölték királyukként.

Az országgyűlés ezután egy sor kérdésben rendelkezett Elsősorban azokról intézkedett, akik még Szapolyai pártján álltak. A vele együtt Erdélybe távozóknak, név szerint felsorolt főrendi híveinek és a hivatalban levő összes vármegyei főispánnak Szent Katalin napjáig (november 25-ig) adtak haladékot, hogy Ferdinánd hűségére térjenek. A főrendek közül megemlítették Erdődy Simon zágrábi püspököt, Bánffy Jánost és Bánffy Antalt, Tahy Jánost és Homonnai Ferencet. Egyesekről viszont hallgattak, így például Werbőczy Istvánról; úgy látszik, róluk eleve lemondtak. Nem szóltak a János megbízásából Lengyelországban tartózkodó Frangepán Ferencről és Brodarics Istvánról sem, akik a megszabott időpontig nem is jelenhettek volna meg Ferdinánd előtt.

A II. Lajos halála és a budai országgyűlés közötti időszak királyi adományai közül csupán a Ferdinándtól és Mária királynétól származókat nyilvánították érvényesnek, megsemmisítették viszont János összes adományát és rendelkezését. Egyúttal e belső rend helyreállításáról és a jogbiztonságról kívántak intézkedni. Kimondották, hogy az 1526. év Szent Margit napjától (július 13-tó1) kezdve elkövetett összes hatalmaskodások ügyében 15 napon belül, halasztás nélkül ítéletet kell hirdetni, s ezt kiterjesztették a jövőben elkövetendő hasonló cselekményekre is. Határidő nélkül rendelkeztek az összes bűnesetek kivizsgálásáról, az ítélkezés módjáról, és súlyos büntetésekkel igyekeztek elejét venni annak, hogy a bűnösök a hatalmasokban pártfogókra találjanak.

Mivel János király egyébként is sikertelen kísérlete a vagyondézsma bevezetésére kedvezőtlen visszhangot váltott ki az anyagi érdekei iránt oly érzékeny rendek körében, visszatértek a szokásos adózáshoz. Minden porta után haladéktalanul 1 forintot, Gergely pápa napjára (március 12.) pedig további forintot szavaztak meg. Csak azokat a jobbágyokat mentesítették, akiknek nincsen 3 forint értékű ingó vagyonuk, valamint azokat, akiknek házát tűz pusztította el, és ingó vagyonuk nem éri el a 10 forintot.

Az országgyűlés kitűzte a koronázás időpontját. Perényi Pétert felszólította, hogy a királyi koronát haladéktalanul szállítsa Székesfehérvárra. Hozzájárultak, hogy az erdélyi nemeseket és a székelyeket levélben hívják fel Szapolyai elhagyására, sőt üldözésére. A szászok körében már eddig is bizonytalan volt János király helyzete; Ferdinánd embere, Reicherstorfer György már nyár óta ellene dolgozott.

1527. november 3-án Székesfehérvárott megismétlődött az alig egy évvel korábban lezajl0tt ünnepség, csakhogy most Ferdinánd fejére helyezte a koronát Podmaniczky István nyitrai püspök. A Budán hozott törvényeket a Szapolyai-párt vezetőre vonatozó újabb cikkellyel egészítették ki; a büntetés vagy kegyelem gyakorlását a királyra bízták. A nemesek minden húsz telek után egy lovast ígértek a török elleni hadjárat céljára. Ez korábbi rendelkezésekhez mérten kisebb megterhelést jelentett, és nem vall arra, hogy a rendek igazi erőfeszítést tettek volna a török elleni harc feltételeinek megteremtésére. A nagyobb áldozatokat vállaló márciusi országgyűlés óta elmúlt a nyár, és az ellenség nem támadott, talán Ferdinánd ígéretei is megnyugtatták a nemességet. Pedig a veszély jelen volt, egy portyázó török csapat Ferdinánd koronázása idején is csaknem Budáig nyomult előre.

Fél év telt el János és Ferdinánd budai országgyűlése között, és szinte hihetetlen fordulat játszódott le azóta. Márciusban a rendek egységesen állást foglaltak az idegen királlyal szemben, novemberben viszont megkoronázták Habsburg Ferdinándot, Jánost pedig a haza ellenségévé nyilvánították. Közben annyi történt, hogy Ferdinánd javarészt idegen csapatokkal, alig több mint 10 ezer emberrel Szapolyait a Tiszántúlra szorította. Az események alakulásában kétségtelenül része volt János királynak, aki nem készült fel a harcra. Emiatt még azok is elítélték, akik következetesen mellette állottak; Werbőczy például elkeseredetten panaszolta, hogy hasztalan próbálta Jánost erélyesebb fellépésre rávenni. De Szapolyai tehetetlenségén kívül a történtekben döntő mértében játszott közre a birtokos osztály magatartásának változása. A birtokosok – köztük azok, akikkel Ferdinánd már az országban való megjelenése előtt megállapodott – sorozatosan átálltak. Köztük a Sempte várának odaígérésével megvásárolt Török Bálint is, aki már azelőtt elhagyta Szapolyait, mintsem az távozott volna Budáról.

A budai országgyűlés után Ferdinánd megkezdte János birtokainak eladományozását. A főurak igyekezte sietve hozzájutni a gazdag zsákmányhoz. Annak is megvolt az ára, hogy Perényi Péter kiadta a koronát. Ferdinánd már 1527 elején levélben biztosította; nem éri sérelem azért, hogy részt vett vetélytársa koronázásán. Perényi viszont csak úgy volt hajlandó előhozni a koronát, ha királyi adományként megkapja a Zemplén vármegyei Újhely és Sárospatak várát uradalmukkal együtt. Nem számított akadálynak, hogy két vár még II. Lajos adományából Thurzó Elek tulajdonában volt, mert Thurzó annak érdekében, hogy a koronázás ne húzódjék, kártalanítás ellenében lemondott róluk.[2]

A német hadak közeledésekor nemcsak azok álltak át Ferdinándhoz, akik előzetes ígéretet tettek erre. Tették ezt egyesek ígéret nélkül is, abban a reményben, hogy ezzel biztosíthatják helyzetüket. Voltak, akik átpártolásukkal a német hadsereg pusztításaitól akartak szabadulni. Nemcsak nagyurak csatlakoztak, hanem köznemesek, sőt katonák is. Így azután János király hadai mindegyre morzsolódtak, és nem tudta ellenállást kifejteni. Hiába könyörgött, fenyegetőzött vagy ígért; végül már attól is tartania kellett, hogy hívei kiszolgáltatják Ferdinándnak.

Irodalom

  1. Nádasdy Tamásra: Horváth Mihály, Gróf Nádasdy Tamás élete, némi tekintettel korára (Buda, 1838).
  2. Perényi Péter megnyerése Ferdinánd részéről: Országos Levéltár Neo-regestrata acta 446/34. (Az Neo-regestrata acta-ból készült kijegyzésekért Kenéz Győzőnek mondok köszönetet.)


Ferdinánd birtokba veszi az országot
Az európai segély megnyeréséért Tartalomjegyzék