Üllő vezér

A Múltunk wikiből

Jelech vagy Jelő vagy Hülek

vezér
Wikipédia

Györffy György

A vezérek folyó menti szállásváltása: Árpád és Kurszán

Több érv hozható fel amellett, hogy Árpád Kurszán halála után birtokba vette Kurszán partvonalát és aquincumi várát. Erre látszik mutatni Anonymus azon feljegyzése, hogy Árpádot Óbudán, Kurszánvára közelében temették el, s erre utal, hogy Kurszánvára tágabb környékén, Pest megyében, melynek szélterületein a Kurszántól leszármazó Kartal nembeliek a XIII. századig birtokoltak, Árpádfiak szállásait jelző helynevek jelennek meg. Ilyen az Árpád harmadik fiának nevével egyeztetett Üllő, és ilyen az ő fiának nevét őrző Tas.

Az Árpád-fiak szállásrendje és a dukátus

A második fiú, Üllő, látszólag a Duna bal partján, a Pest melletti Üllő és a Kalocsa melletti Ölle között végzett ingamozgást; Üllő fiának, Tasnak két Tas nevű szállása jelzi a szállásváltó út két végpontját, az egyik Vác, a másik Kunszentmiklós, illetve Szigetfő közelében.


Anonymus korában az ország szó 'törzsi terület' jelentése már elhalványult, s amikor ő a hagyományból arról értesült, hogy Magyarország területén valaha országok voltak, ezeket honfoglalás előtti országokként értelmezte. Valójában a nála ducatus megjelöléssel szereplő országok: Ménmarót kazár lakosságú bihari dukátusa, amely azonos Zolta trónörökös országával, Gyalu erdélyi dukátusa, amely azonos Gyula törzsfő országával, Galád marosi dukátusa, amely azonos Ajtony törzsfő országával, Salán Tiszán inneni dukátusa, amely megfelel Ónd törzsfő országának, végül Zobor Nyitra|nyitrai országa, amely Hülek fiai, helyesebben Árpád fia Üllő foglalása révén vált másik dukátussá, egytől egyig X. századi „országok”, visszavetítve a honfoglalás előtti korba.


Az Árpád-fiak nevéből képzett helynevekből a következő utódlás rekonstruálható a bihari és a Nyitra|nyitrai dukátusban: amíg Biharban és a Nyírségben Szabolcs, s az Al-Dunánál az idősebb fiú, Tarhos országolt, addig öccse, Üllő (Jelech, Jelő, Hülek) Nyitrában rezideált. Szabolcs után Tarhos, az ő halála után Üllő kerülhetett Biharba. Itt a folyamatosság látszólag megszakad, mert Jutas dukátusi szereplésére biztos utalás nincs, és Árpád negyedik fia, Zolta helynévben csak Bihar nyírségi részén igazolható; vele egy időben viszont Tarhos fia Tevel csak a Nyitra|nyitrai dukátus Vágon túli részén. Zolta halála után valószínűleg Üllő fia Tas került a helyére, a Nyírségbe, és Zolta fia Taksony a Vágon túlra. Maguk a bihari, illetve Körös melléki és Nyitra-parti részek átmenetileg törzsfők uralma alá is juthattak.

Anonymus a dukátus birtokosairól rendelkezett némi hagyományokkal, de ezeket csak mint motívumokat érvényesítette regényes gestájában. Mivel az Árpád-házi királyok Zolta fiától, Taksonytól származnak, Zoltát tette meg Árpád trónörökösének, és vele indította a bihari dukátust. Szerepel nála ugyan Szabolcs is, mint Szabolcsvár építője, és Tas, mint a szabolcsi Tasvára birtokosa, de ő ezt a két „herceget” (urat) a hét vezér (hét úr) között szerepelteti. Üllő a gestában Hülek néven Nyitránál szerepel, de nem mint Árpád fia, hanem mint nagybátyja. Az a körülmény, hogy Anonymust 300 év választotta el a szereplőktől, önmagában is magyarázatul szolgál a hagyományban bekövetkezett torzulásokra.

A vezérek szállásrendje és a törzsek

  • A felvidék nyugati részén Nyitra vidéke – a Vág szeredi révével és a nyitrai várral – kezdetben, mint szó volt róla, Árpád fiának, Üllőnek jutott osztályrészül.
  • Lélt Anonymus Tas vezér fiának, tehát Árpád unokájának mondja. Eredeti szálláshelye a Duna–Tisza közti homokháton fekvő Lél falu lehetett, ez inkább az e tájakon lakott Üllőhöz és Tarhoshoz; tehát az Árpádokhoz kapcsolja őt; a Nyitra mellékére mint Üllő unokája is tarthatott igényt.
  • Szállásterületenként és nemzedékenként felsorolva az ott megszálló vezéreket a következő feltételezett képet kapjuk:
  Nyitravidék Vágon túl Nyír–Bihar
I. nemzedék Üllő Szabolcs
II. nemzedék Basman Tevel Üllő

Tizennégy éves német–magyar háborúság

  • A 906. évi hadjáratban elsősorban Morávia magyar duxa (Levente?) és a mögöttes nyitrai részek ura (Üllő?) vehetett részt az ott lakó kabar vitézekkel.
  • 907 júniusában Regensburgból, a Duna mentén indult el a hatalmas sereg, melyet az uralkodó, Gyermek Lajos Ennsburgig kísért. A hadsereg vezére Luitpold herceg, Bajorország és Karantánia kormányzója volt, mellette vonult Theotmár salzburgi érsek, a birodalom prímása, számos püspök és apát kíséretében. Amennyiben Árpád ekkor még életben volt, csallóközi nyári szállásán idejében értesülhetett a támadásról, és mozgósíthatta a nyugati országrész haderejét, így az Árpád-fiak közül Leventéét Morvaországból, Jutasét a Dunántúlról, Üllőét a Nyitra vidéki kabarokkal és több más törzsfőét.

A nyugati „békeövezet” kialakítása és a távolsági kalandozások kezdete

A bihari dukátus hadával egyidejűleg, 924-ben, úgy látszik a Nyitrán székelő Árpád-fi, Üllő vagy talán már Tevel vezetett sereget Morvaországon át Szászföldre. Az országot dúló magyarok elől Madarász Henrik Werla várába szorult be, emberei azonban váratlan rajtaütéssel elfogták a magyarok egyik princepsét. Olyan jelentős személyiségről volt szó, hogy a magyarok mérhetetlen aranyat ajánlottak fel váltságdíjként; Henrik azonban nem pénzt, hanem békét akart. Mint 913-ban Arnulf tette volt, Henrik király is a sikeres fordulatot használta fel szerződéskötésre. Kilenc évre békét kötött, és ezt évi adó fizetésével biztosította.

Az erőviszonyok átrendeződése

Az augsburgi vereség a belső erőviszonyok átrendeződését vonta maga után. Azoknak, akik részt vettek a vállalkozásban, és akik támogatták az akciót, nemcsak azért kellett elbukniuk, mert felelősek voltak a vereségért, hanem elsősorban azért, mert katonai kíséretük elpusztult vagy jelentősen meggyöngült, és szükségképpen az intakt seregekkel rendelkező vezérek kezébe ment át a hatalom.

Úgy tűnik, Árpád négy fiának ága közül ekkor hanyatlott le kettő, Jutasé, akinek fia Fajsz volt, és Üllőé, akitől Tas fia Lél származott, viszont megmaradt és viszonylag megerősödött Tarhosé, akinek unokája, Tormás 948-ban ifjú volt, és főként Zoltáé, akinek fia, Taksony a királyi dinasztia alapítója lett.


Valószínű, hogy Taksony kezdte meg kiszorítani a hatalomból Tarhos, Üllő és Jutas leszármazottait, illetve az utódlásban a régi magyar szeniorátusi trónöröklés mellőzésével saját ágának biztosítani az uralmat.