A Bánság kormányzata

A Múltunk wikiből

A bánsági határőrség viszonylag késői megszervezésének az volt a magyarázata, hogy a Bánságot 1718-ban történt visszafoglalása után nem csatolták vissza Magyarországhoz, hanem – mintegy külön tartományként a külön kormányzat alatt tartották, amely teljesen függetlenül a magyarországi kormányszervektől, közvetlenül a bécsi udvari kormányhatóságoknak volt alárendelve.

Pontosan nem tudjuk, melyik bécsi államférfinak, vagy talán magának az uralkodónak a fejében született meg a gondolat, hogy a Bánságból a birodalomnak egyik különálló tartománya legyen. Valószínű azonban, hogy Savoyai Eugén hercegé volt az ötlet, nemcsak azért, mert a Bánságot visszafoglaló seregeket ő vezette, hanem azért is, mert Magyarország kormányzásának kérdéseivel ő foglalkozott a legtöbbet és a leghozzáértőbben az udvar politikusai közül. A visszafoglalt országrész kormányzóját mindenesetre ő választotta ki. Választása egy katonára, Claudius Mercy grófra esett, aki kitűnő szervezőnek bizonyult, és a gazdasági kérdések iránt is fejlett érzékkel rendelkezett.

A Mercy által megszervezett bánsági kormányzat, mint általában a töröktől visszafoglalt területeken, az első időben kettős jellegű volt: katonai és kamarai. A Bánság kormányzásával az uralkodó által megbízott kormányszervnek Landes-Administration, azaz Országos Igazgatóság volt a neve. Kettős alárendeltségben működött, részben az Udvari Haditanács, részben az Udvari Kamara felügyelete alá tartozott. Katonai jellege és az Udvari Haditanácstól való függése azonban erősebb volt polgári jellegénél és az Udvari Kamarától való függésénél. Ez abban is kifejezésre jutott, hogy elnöke a Bánság katonai parancsnoka volt, részben katonai, részben kamarai tanácsosai sorában pedig az első helyet a temesvári várparancsnok foglalta el.

A Bánság katonai parancsnoksága kormányozta Szerbiának azt a területét is, amelyet az 1718. évi pozsareváci békében a Habsburg Birodalomhoz csatoltak, nem hosszú időre, csupán III. Károly második török háborújának a végéig, az 1739-ben megkötött belgrádi békéig.

Mercy a Bánságot és Szerbia hozzá csatolt részét azonos módon szervezte meg. A Bánságot tizenegy, a szerb területet öt kerületre osztotta.

Mercy kormányzata alatt a Bánság jelentős mértékben fejlődött. Őt azonban 1733-ban az itáliai harctérre rendelték, ahol 1734-ben meghalt. Utódai az Országos Igazgatóság élén még mintegy két évtizedig a katonai parancsnokok voltak.

A Bánság kormányzatában az 1750-es évek elején következett be fordulat. Kormányhatósága továbbra is az Országos Igazgatóság maradt, de elvesztette kettős: katonai és kamarai jellegét, tisztán kamarai hatóság lett. Rövid ideig még a katonai parancsnok maradt az elnöke, akit 1753-ban váltott fel az első polgári személy az elnöki tisztségben: Perlas-Rialp gróf, aki 1769-ig vezette az Országos Igazgatóságot.

Egy része a Bánságnak ezután is megmaradt katonai, sőt most már tisztán katonai kormányzat alatt, az a terület, amelyen azután a bánsági határőrséget szervezték meg. Az igazgatás és bíráskodás felsőbb szinten elvált egymástól, az Országos Igazgatóság mellett külön országos bíróságot szerveztek. Már korábban kivették az Országos Igazgatóság hatásköréből a bányászati igazgatást, amelyet egy Temesvárott szervezett külön bányahatóságra bíztak.

Irodalomjegyzék

A Bánságról: L. Böhm, Geschichte des Temeser Banats. I–III. (Leipzig, 1861); Böhm Lénárt, Délmagyarország vagy az úgynevezett Bánság külön történelme. I–II. (Pest, 1867); Szentkláray Jenő, Száz év Délmagyarország történetéből (Temesvár, 1879 ; Szentkláray Jenő, Újabb részletek Délmagyarország XVIII. századi történetéhez (Akadémiai Értesítő 1909).


A kormányzati szervezetEmber Győző
Katonai határőrvidékek Tartalomjegyzék A magyarországi igazságszolgáltatás