A Dunántúl neolitikuma

A Múltunk wikiből
i.e. 4400–4000/3500
A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája.

Bár a Körös–Starčevo-kultúra kisebb csoportjainak elszórt feltűnésével számolhatunk a Dunántúl déli felében is (medinai típusú leletek), a vonaldíszes keramika kialakulása a Dunántúl mezolitikus csoportjainál más irányú volt; a Dunántúl korai neolitikuma legfeljebb balkáni típusú kőeszközei révén különbözött a Szajnától a Dnyeszterig terjedő ős-európai neolitikus tömbtől. Az eddigi kevés lelet és kutatás (például Békásmegyer) szerint települési módjuk, nagyméretű családi házaik, edényeik és eszközeik, vagyis életük hasonló volt a nyugatról szomszédos területek vonaldíszes edényes emberének életéhez. A dunántúli vonaldíszes keramika belső fejlődése is közép-európai típusú (régibb vonaldíszes edények, kottafejes keramika). Mivel a vonaldíszes edények emberének életében a telep nagyon hosszú időn át csupán átmeneti szállás volt, a nemzetségi összetartozás jelképe az elhunytak közös temetője lett. Halottaikat zsugorítva helyezték sírba, s mivel „eltávoztak” a közösség lakóhelyéről, edényekben élelmet, italt, valamint erdőírtásra alkalmas kőfejszéket, bőrkaparókat és késeket temettek melléjük másvilági életükhöz. Asszonyaik magukkal vitték csigákból, kagylókból készült egyszerű ékszereiket: karpereceket, nyakékeket, csüngőket. Temetőiket hazánkból még nem ismerjük.

A java neolitikumban Európa-szerte önálló csoportokra bomolva fejlődik tovább a hajdan egységes kultúra. A Dunántúlon és Nyugat-Szlovákiában alakult ki a zselizi csoport. Társadalma, települési módja nem sokat fejlődött. Félig földbe mélyített – vagy cölöpvázas – nagycsaládi házakban éltek (Győr, Almásfüzítő, Párkány, Letkés), de már feltűntek a kiscsaládi házak is. Anyagi és szellemi kultúrájukat haloványan színezte a szakálháti csoporttal, a bükki csoporttal és a Vinča-kultúrával való érintkezés. Déli típusú csőtalpas edények, több színű festett edények, az edényperemekre vésett háromszögletű bajelhárító emberarcok, állatidolok tűnnek fel telepeik anyagában. Kapcsolataik híres bizonysága a nagytétényi sír: az elhunytnak itt két saját, zselizi típusú és díszítésű edényen kívül egy bükki és egy vinčai edényben adtak úti élelmet.

Az újkőkor
Az alföldi vonaldíszes keramika csoportjai Tartalomjegyzék Az Alföld a fejlett neolitikum idején: Vinča–Tordos-kultúra, tiszai kultúra