A Galilei Kör

A Múltunk wikiből
1908. november 22.
A Galilei Kör alakuló ülése.
1918. január 12.
A Galilei Kör feloszlatása.

A Galilei Kör – „a szabadgondolkodó, szociális és progresszív érzésű főiskolai hallgatók” egyesülete – 1908. november 22-én tartotta alakuló ülését. Céljául a társadalomtudományok megismerését és intenzív művelését, az egyetemi hallgatók s a szervezett munkásság körében a progresszív társadalmi-politikai eszmék és a modern természettudományi ismeretek terjesztését tűzte ki. Megalakulását nagyban előmozdította az az erjedés, amely főleg a pécsi szabadoktatási kongresszus után a magyar szellemi életet s mindenekelőtt az egyetemeket jellemezte. A kör valójában a Pikler Gyula elleni jobboldali támadások visszaverése során, a tanszabadság védelméért folytatott harcokban jött létre. Alapítói: Kende Zsigmond, Székely Artúr, Polányi Károly, Rubin László, Turnovszky Sándor kapcsolatban álltak a Társadalomtudományi Társasággal, és valamennyien tagjai voltak a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesületének. A kör formálisan az utóbbi egyesület fiókszervezeteként jött létre. A Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesületének titkára, Fényes Samu egy ideig féltékenyen igyekezett is távol tartani a körtől minden egyéb befolyást; de végre is a Galilei Kör eszmei-politikai tekintetben a polgári radikálisok neveltje, mintegy a Társadalomtudományi Társaság ifjúsági szervezete volt. A kör alapítói és törzsgárdája közvetlen tanítványai vagy hívei voltak Pikler Gyulának, ő ajánlotta nekik a programot és elkötelezettséget sejtető Galilei nevet, ő tartotta az alakuló ülés első előadását. Kezdettől sok megértéssel támogatta őket a magyar királyi ügyészi karban fehér holló számba menő szabadgondolkodó demokrata, Székely Aladár; sok ösztönzést kaptak Jászitól, Szendétől, Madzsar Józseftől. Ezek az elismert tudósok tartották a kör megalakulása előtti nyáron rendezett első diáktanfolyam előadásait is. Mindazonáltal a Galilei Kör nem tekinthető egyszerűen a radikális szociológusok szellemi gyermekének, puszta fiókszervezetnek. Az ifjabb nemzedék már induláskor, a középiskolákban is erősebb természettudományos, materialista alapozást kapott. Az alapító csoport és a törzsgárda zöme sem bölcsészekből, tanárokból, hanem orvosokból és mérnökökből tevődött össze. 1912-ben a közel 1000 főnyi tagság 40%-a volt orvostanhallgató (beleértve a gyógyszerészeket is), 30%-a joghallgató, 16%-a mérnökhallgató és mindössze 6–7%-a bölcsészhallgató (művészhallgató). A baloldal különböző irányzatait tömörítő diákszervezetben kezdettől jelentős és az évek során növekvő befolyást gyakoroltak a szocialista diákok. Már a háború előtt kiformálódott a körben egy radikális baloldali, forradalmi csoport.

Az alakuláskor, 1908 novemberében kiadott programnyilatkozat szerint a kör a szabad tudomány és a szabad gondolat otthona kívánt lenni. Bár hangsúlyozta, hogy nem akar politizálni, azt is félreérthetetlenül leszögezte: azért törekszik a magyar diákság szellemi erejének gyarapítására, hogy „majdan az életben kemény, öntudatos és vértezett harcosa legyen Magyarország társadalmi felszabadulásának”.[1]

A Galilei Kör nemcsak előadásokat, vitákat rendezett, amelyeken a magyar és az európai szellemi élet kiválóságai is megnyilatkoztak, hanem társadalomtudományi ismeretterjesztő füzeteket, a modern természettudomány legújabb eredményeit Összefoglaló kiadványsorozatokat is megjelentetett. A kör tagjaira nagy hatással volt Jászi Oszkár; előadói között előkelő helyet foglalt el Kunfi Zsigmond és Szabó Ervin is. Maradandó, érzelmileg is megragadó ifjúkori élményük az Adyval aló találkozás volt. Igaz rajongással írták neki, hogy Petőfi óta a magyar ifjúság nem szeretett így senkit. Ady a Galilei Kör fiataljaiban a jövő, a demokratikus Magyarország megteremtésének zálogát üdvözölte, s több versében köszöntötte őket. 1912-be a Galilei Körnek küldte „Új tavaszi sereg-szemle” című költeményét:

„Robogj föl, Láznak ifjú serege,
Villogj, tekintet, világbíró kardunk,
Künn, a mezőkön, harsog a Tavasz
S mi harcból harcba csapat-szemlét tartunk
…
Tűz, vér, láz, újság, boldog változás,
Csupa teremtés lángol a szemekben,
Örök tavasz, örök forradalom
Óh, ékeskedjél, mindig ékesebben.”[2]

A kört kezdetben több szabadkőműves páholy is támogatta; a Comenius- és az Archimedesz-páholy egy ideig rendszeres anyagi támogatásban részesítette. A körnek saját helyiségei ennek ellenére sem voltak, rendezvényeihez a Társadalomtudományi Társaság helyiségeit vette igénybe. Jászi már 1912–1913-ban részvétlenséggel vádolta a szabadkőműves páholyokat, mivel csaknem teljesen elapadt az a korábban sem jelentős anyagi segítség, amelyben a Galilei Kört részesítették.

Ebben nyilván szerepe volt annak a támadásnak, amelyben a kör több oldalról is részesült. A klerikális sajtó már a kezdet kezdetén szemben állt vele és céljaival; egyetemi szervezetei pedig mozgósították klerikális-soviniszta tagságukat a haladó diákság ellen. A támadásokhoz csatlakozott a Társadalomtudományi Társaságból 1906-ban kizárt Farkas Pál is. A szabadkőművesség szövetségtanácsában 1909 elején élesen bírálta a Galilei Kör működését, helytelenítette a körnek nyújtott anyagi támogatásokat, s arra szólította fel a szabadkőműves szervezeteket, hogy a Magyar Társadalomtudományi Egyesületet – a Tisza Istvánt támogató konzervatív-liberális ellentársulatot – támogassák.

Ezeknek a támadásoknak volt a következménye, hogy a Galilei Kör óvatosabb elemei hamarosan kiváltak, Márciusi Kör néven a Magyar Társadalomtudományi Egyesületnek megfelelő irányt igyekeztek kialakítani. Az új konzervatív-liberális kör, az „öreg ifjak” egyesülete nem jutott ugyan jelentősebb szerephez, a kilépők viszont azt érték el, hogy a megmaradtak baloldali, radikális irányba léptek tovább, és számosan kerültek a radikális politikai mozgalom soraiba. A háború idején a kör balra tartó fejlődése felgyorsult: fiataljai közül kerültek ki a forradalmi, háborúellenes, antimilitarista csoport tagjai.

Lábjegyzetek

  1. Kende Zsigmond, A Galilei Kör megalakulása. Budapest, 1974. 68.
  2. Ady Endre, Új tavaszi sereg-szemle (In: Ady Endre összes versei. II.) Budapest, 1955. 64.


A polgári radikalizmus ideológiai-politikai tevékenységének kibontakozásaMucsi Ferenc
Polgári radikalizmus és szabadkőművesség Tartalomjegyzék Egyéb radikális irányzatokDolmányos István