A Habsburg birodalmi gazdaságpolitika és Magyarország

A Múltunk wikiből

írta Ember Győző

1727. január 1.
Bérbe adják a felső-magyarországi harmincadjövedelmeket.

Lábjegyzet

Magyarországon is megmutatkozott, hogy egy-egy vármegyének a maga céljaira, saját emberei által készített adóösszeírása számottevően több nevet foglalt magába, mint a területére vonatkozóan egyidejűleg végrehajtott országos összeírás. Meg volt ugyanis határozva – eredetileg minden egyes megye nádori portaszámainak arányában, ezek azonban idő jártával, ahogy a töröktől visszahódított terület vármegyéinek népességi és gazdasági fejlődése az átlagosnál lendületesebben haladt előre, módosultak valamennyire –, hogy minden egyes megyére mekkora hányad esik az egész országra nézve egyösszegben megszavazott hadiadóból. E megszabott összeget azután már egy-egy vármegye maga osztotta fel adófizetői között, a maga céljára, saját kebelében készített rovásadó-összeírás alapján. Ennek önnön testére szabott, belső használatra szánt jellege abban is kifejezésre jutott, hogy önállóan, más megyéktől többnyire eltérően rögzítette: az egyes adótárgyakból mennyi tesz egy-egy dikát; s aztán e rovásoknak az összeírásból adódó összegével a vármegyére nehezedő adóterhet elosztva, tűnt ki, hogy ott egy dikája után mennyit fizessen minden megadóztatott. Míg tehát a bécsi kormány növekvő adókövetelésének szilárdabb megalapozását várta az országos összeírástól, ennek végrehajtása során éppen arra irányult a törekvés a megyékben, hogy kevesebbet mutassanak ki annál, ahány és amilyen teljesítőképességű adófizető a valóságban élt területükön. Mihelyt azonban a vármegye terhére már megállapított adóösszeg belső felosztására került sor, többé nem volt célja annak, hogy kevesebbet mutassanak ki a rovásadó-összeírásban. Ellenkezőleg, minél teljesebben fogta ez át az adóköteleseket és adótárgyaikat, annál kevesebb esett egyre-egyre a hadiadóból és a megye szükségére hasonló alapon kirótt háziadóból – következőleg ezek megfizetése után annál többje maradt a parasztnak, amire földesura rátehette kezét. Arról persze nem feledkezett meg az összeírást végző vármegyei szolgabíró és esküdt, hogy valamivel kevesebb rovásra vegyék a maguk, fölötteseik, rokonaik, barátaik birtokán élő jobbágyok javait (sőt ezek közül esetleg egyeseket földesúri szolgálatban állónak, azaz adómentesnek tüntessenek föl), tették azonban ezt a többi paraszt terhére, az ő adótárgyaikat jegyezve be több dikára értékelten, hogy a megye rovásainak összege ne csökkenjen számottevően. A terhek igazságos elosztása aztán tovább is csorbát szenvedett annak következtében, hogy egy-egy községen belül – előírás szerint a földesúr, ha nem élt vele: a vármegye felügyelete alatt – a gyakorlatban a falu, hatalmával nemegyszer visszaélő, bírájának kezében volt az adóteher kirovása és behajtása. A megye levéltárainkban őrzött rovásadó-összeírásokról tájékoztat a A területi levéltárakban őrzött feudális kori összeírások jegyzéke. Az 1782. évből valók magyarországi, szlavóniai és horvátországi összesített adatait, két vármegye hiányával és hibákra is figyelmeztetve, Thirring Gusztáv hagyatékában talált másolatból közölte A történeti statisztika forrása. Szerkesztette Kovacsics József (Budapest, 1957. 13. s részben 8. melléklet). Egy-egy időszakról megyei adóösszeírásokat közöltek: Ember Győző, Az újratelepülő Békés megye első összeírásai, 1715–1730 (Békéscsaba, 1977); Soós Imre, Heves és Külső-Szolnok megye 1722–1849. évi rovásadó-összeírásai (Eger, 1973). Külön kiemelést érdemel gazdag anyagánál fogva: Vörös Károly, Vas megye 1744. évi adóösszeírása (Budapest, 1962).

Irodalom

A Habsburg Birodalom gazdaságpolitikájára még a 18. század első felében is erősen hatottak az előző század kameralista íróinak a tanai. Becher, Schröder és Hörnigk könyvei újabb és újabb kiadásokban jelentek meg. III. Károly is hatásuk alatt állott: P. Radics, Kaiser Karl VI. als Staats- und Volkswirth (Innsbruck, 1886). L. Sommer, Die österreichischen Kameralisten in dogmengeschichtlicher Darstellung. I–II. (Wien, 1920–1925).

Idővel azután a merkantilizmus háttérbe szorította a kameralizmust, tanaira épült a monarchia 18. századi gazdaságpolitikája, iparban és kereskedelemben egyaránt: E. F. Heckscher, Der Merkantilismus. I–II. (Jena, 1932); M. Adler, Die Anfange der merkantilistischen Gewerbepolitik in Österreich (Wiener Staatswissenschaftliche Studien. IV/3. WienLeipzig, 1903); H. Rizzi, Das österreichische Gewerbe im Zeitalter des Merkantilismus (Zeitschrift für Volkswirtschaft, Sozialpolitik und Verwaltung, 1903); K. Přibram, Geschichte der österreichischen Gewerbepolitik, 1740–1860. I. (Leipzig, 1907); A kereskedelemről H. Srbik, Der staatliche Exporthandel Österreichs von Leopold I. bis Maria Theresia (WienLeipzig, 1907); H. Landau, Die Entwicklung des Warenhandels in Österreich (Wien, 1906); K. Fajkmayer, Handel, Verkehr und Münzwesen (Geschichte der Stadt Wien. IV. Wien, 1911); F. M. Mayer, Zur Geschichte der österreichischen Handelspolitik unter Kaiser Karl VI (Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 1897); A. Beer, Die österreichische Handelspolitik unter Maria Theresia und Joseph II (Archiv für Österreichische Geschichte LXXXVI, 1898); A. Fournier, Maria Theresia und die Anfange ihrer Industrie- und Handelspolitik (Historische Studien und Skizzen. II. WienLeipzig, 1908); K. Schünemann, Die Wirtschaftspolitik Josephs II. in der Zeit seiner Mitregentschaft (Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 1933).

A monarchia tengeri kikötőiről: J. Löwenthal, Geschichte der Stadt Triest (Triest, 1851); G. Lippert, Die Entwicklung der österreichischen Handelsmarine (Zeitschrift für Volkswirtschaft, Sozialpolitik und Verwaltung, 1901); Császár Ferenc, A fiumei kikötő (Pest, 1843); Fest Aladár, Fiume Magyarországhoz való kapcsolásának előzményeiről és hatásairól (Századok 1916). Magyar munka a bécsi udvar magyarországi gazdaságpolitikájáról és egyben Magyarország gazdasági viszonyairól: Eckhart Ferenc, A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában (Budapest, 1922); F. Eckhart, Die Handels- und Zahlungsbilanz Ungarns unter der Regierung Maria Theresias (Ungarische Jahrbücher, 1923).

Magyarország gazdaságáról szóló általános munkák: Horváth Mihály, Az ipar és kereskedés története Magyarországban a három utolsó század alatt (Buda, 1840, reprint Budapest, 1984); Lederer Emma, Iparunk és kereskedelmünk a merkantilizmus korában (Magyar Művelődéstörténet. IV. Budapest, 1941); Strickerné Pollacsek Laura, III. Károly gazdaságpolitikája hazánkban (Budapest, 1909); Ember Győző, A magyar királyi helytartótanács gazdasági és népvédelmi működése III. Károly korában (Budapest, 1933); Pach Zsigmond Pál, Az eredeti tőkefelhalmozás Magyarországon (Budapest, 1952).


A gazdasági élet
Tartalomjegyzék MezőgazdaságWellmann Imre
A gazdaság piacformái