A Károlyi-párt megalakulása

A Múltunk wikiből
1916. július 9.
Károlyi Mihály lemond a függetlenségi párt elnökségéről és kilép a pártból.
1916. július 18.
Az Egyesült Függetlenségi és 48-as (Károlyi) Párt megalakítása.
1916. szeptember 5.
Az ellenzék éles kormányellenes támadása a román betörés kapcsán.

A háborúban és a tömeghangulatban bekövetkezett fordulat erősen hatott a függetlenségi párt baloldalára is. Károlyi Mihály és közvetlen környezete – Batthyány Tivadar, Holló Lajos, Lovászy Márton, Justh Gyula, Hock János – úgy látták, írja emlékirataiban Károlyi, hogy „elérkezett a perc, amikor németellenes politikánkkal demonstrálnunk kell, és meg kell mutatnunk a külföldnek, hogy van Magyarországon egy párt, amely kész a németekkel szakítani, különbékét kötni és az antant felé tájékozódni”.[1] Július 9-én Károlyi lemondott a függetlenségi párt elnökségéről és kilépett a pártból, amelynek többsége kitartott Apponyi németbarát és kormánytámogató politikája mellett. A függetlenségi párt – amely belsőleg már régóta megoszlott – most kettészakadt. Károlyit mintegy 20 képviselő követte, de mint emlékiratában megjegyzi: „A Károlyi-pártnak igen sok tagja, csak azért lépett ki velem az egységes függetlenségi pártból, mert ott valamilyen személyes okból nem tudott jól érvényesülni.”[2]

Az új párt alakuló értekezletét július 18-án tartották. Neve Egyesült Függetlenségi és 48-as Párt lett, tehát átvette a régiét. A párt annexiómentes, a területi integritást biztosító békét akart. A perszonális unió álláspontjára helyezkedett. Önálló vámterületet és jegybankot, önálló hadsereget, általános választójogot, demokratikus szociálpolitikát és birtokpolitikát követelt. Nemzetiségi programját nem fejtette ki pozitív formában, de hangsúlyozta ragaszkodását a horvát kiegyezéshez, ami mutatja, hogy a nemzetiségi politikában nem tervezett változtatást.

A Károlyi-párt – Magyarország szempontjából lényegében a háború előtti status quo alapján álló – megegyezéses béke érdekében lépett fel. Belpolitikai programja, bár egyes demokratikus vonásai a korábbiakhoz képest hangsúlyozottabbá váltak, nem volt radikális. A párt megalakulása és programja mégis nagy vihart váltott ki az uralkodó osztályok köreiben. Az egység megbontásával, az ellenség segítésével vádolták. „Ártalmas hatást idéz elő ellenségeinknél Károlyi Mihály új pártjának megalakulása – írta Tisza lapja, az Igazmondó –. Az orosz, angol, francia, olasz négyes szövetség népeit a háború továbbfolytatására bátorítja.”[3] Ez a támadás azonban csak elősegítette, hogy a pártot a békére vágyó tömegek körében együttérzéssel fogadjak. A Károlyi-pártnak sikerült a pacifista hangulatú tömegek között szimpátiát kivívnia. A szociáldemokrata sajtó elismeréssel fogadta. Valamennyi parlamenti ellenzéki párt – írta a Népszava – „munkapárti fiókintézet”. Itt most azonban másról van szó. „Az új partdeklaráció azt mutatja, hogy Justh és Károlyi ennél többre törekszenek, és a Tisza képviselte reakciótól ők végképp elszakadnak… Új pártjuk hajóját – nálunk szokatlan bátorsággal – irányítják az új Magyarország partjai felé.” Ugyanakkor a Népszava bírálta az új függetlenségi párt leggyengébb pontját, azt ugyanis, hogy a nemzetiségi politika vonalán lényegében egy vágányon halad a kormánnyal és ellenzéki „fiókintézeteivel”.[4]

Az önálló part megalakításával Károlyi nyíltan külön útra lépett addigi úri ellenzéki társaival: Andrássyval, Apponyival és a többiekkel szemben. Addig is volt lényeges különbség köztük, de mégis egy táborban voltak. Most – egyelőre elsősorban külpolitikai ellentétek miatt – elváltak útjaik. „Amit Czernin és Károly király később láttak – írja Károlyi emlékiratában –, hogy talán mégis jó, hogy van valaki, aki ha netán mégis elszámították volna magukat, egy más orientációval megpróbálja megmenteni az országot: azzal szemben Apponyi és Andrássy és a többi németbarát politikusok vakok voltak.”[5] De az elválás az úri ellenzéktől s a fokozódó szembenállás velük egyben közeledést jelentett az akkori baloldali erőkhöz. S ha az új párt egésze nem is, de vezére megindult ezen az úton. A Károlyi-párt egészét a függetlenségi anyapárttól később is mindenekelőtt a külpolitikai orientáció különbsége választotta el, magát Károlyit azonban mindinkább a radikálisok és a szocialisták felé fordulás is. Párthíveinek nagy része ezt nem is vette jó néven.

Románia beavatkozása és különösen a román hadsereg akadálytalan betörése Erdélybe pánikot keltett a képviselők körében. A román támadás utáni első ülésen, szeptember 5-én, zajos jelenetek játszódtak le a képviselőházban. Az ellenzék a kormányt tette felelőssé a történtekért. Vezérei a Románia elleni megtorló háborút hirdették, de a siker érdekében a kormány lemondását is követelték és új kabinet alakítását, amelyben a munkapárton kívül a mérsékelt ellenzéki pártok is helyet foglaltak volna. A háború kitörésekor létrejött Treuga Dei teljesen és végérvényesen felbomlott. A kormány elleni általános ellenzéki támadást a Károlyi-párt felhasználta arra, hogy első alkalommal többé-kevésbé nyíltan hangoztassa a különbékére irányuló tervét. Andrássyék és Apponyiék azonban – noha fontosnak tartották a kormány elleni közös fellépést – a Károlyi-párt németellenes megjegyzéseitől elhatárolták magukat.

Lábjegyzetek

  1. Képviselőházi Napló 1910–1915. XXX. Budapest, 1917. 129.
  2. Károlyi Mihály, Egy egész világ ellen (továbbiakban: Károlyi). München, 1923. 180.
  3. Idegen visszhang a Károlyi-pártnak. Igazmondó, 1916. július 29.
  4. Az új Függetlenségi Párt. Népszava, 1916. július 19.; Nemzetiségi kérdés és embervadászat. Népszava, 1916. november 5.
  5. Károlyi. München, 1923. 153.


1916, az első súlyos esztendő
A panaszbizottság Tartalomjegyzék A Monarchia békekezdeményezése