A Karoling Pannonia

A Múltunk wikiből

A Nagy Károly uralma alá került Pannonia története arra az évszázadra esik, amikor a névadójától páratlan tetterővel összekovácsolt Karoling-birodalom alkotóelemeire esett szét. Az etnikailag, területileg, gazdaságilag különböző birodalomrészek összeolvasztása és központi kormányzása megvalósíthatatlan feladat volt. Károly tudta is ezt, amikor a Meroving-királyok ősi szokása szerint felosztotta örökségét fiai között. Amikor azonban 814-ben Aachenben meghalt, fiai közül már csak Jámbor (vagy Kegyes) Lajos volt életben. Lajos ingatag kormányzata eleinte igyekszik megőrizni a birodalom egységét: 816-ban császárrá koronáztatta magát, egy évvel később az Ordinatio imperii (a birodalom rendezése) névleg az egység alapjait igyekszik rendelkezésekbe foglalni, mégis kijelöli fiai örökségét. Lajos nevű fiának már ekkor Bajorországot, Karantániát, a cseh törzseket (Beheimos), az avarokat (Avaros) és a szlávokat (Sclavos) szánta (817). Öt évvel később arra kényszerült, hogy birodalma áttekinthetetlen ügyeinek intézését megossza fiaival. Ezzel a részek elindultak a maguk önálló útján, látszólag az uralkodócsalád tagjainak féktelen hatalmi törekvésein keresztül, valójában népi és gazdasági egységeik természetes belső fejlődését követve. A keleti frank területek és Pannonia története szempontjából döntő esemény, hogy 825-ben Jámbor Lajos Bajorország és a hozzá tartozó Oriens (Kelet) élére állította harmadik fiát, Német Lajost, aki Regensburgban önálló udvartartást rendezett be.

A 829. évi palotaforradalom évekre félreállította Jámbor Lajost, aki csak élete utolsó esztendejében tudott ismét tevékenyen beleszólni az ügyek intézésébe (840-ben halt meg). Az Imperium Christianumban nem volt többé béke.

A keleti frank területek önállóságát, a kormányzat állandóságát a fél évszázadig uralkodó nyugati frank (francia származású) Német Lajos személye biztosította. Nagyapjáénál is hosszabb uralkodása (hivatalosan 829-től) két történelmi korszakot köt össze. Születésekor még Nagy Károly uralkodott, Pannonia avar kagánok és szláv törzsfők vazallus országa volt. Halálakor (876) a Karoling-birodalom már éppoly legendás emlékké vált, mint az avar kagánok. Kialakult a középkori Német- és Franciaország, születőben volt a középkori Csehország, s megjelentek a Kárpát-medencében a magyarok előőrsei.

Hosszú élete és uralkodása fordította ellene fiát, a Kelet prefektusát, Karlmannt. Fiai egyébként is már életében elkezdtek osztozkodni örökségén, s ezzel megindult az a belső tagozódás, amely végül a Karoling-dinasztia bukásához vezetett. Német Lajos halála után fiai mellett unokái is részt kértek a hatalomból. Hogy az Oriens és Pannonia felett ki uralkodott, sokszor nehéz eldönteni. 876–880 között hivatalosan Karlmann, majd az Ifjabb Lajos, Német Lajos középső fia. Harmadik testvérük, Károly (III. vagy Vastag Károly) névleges főuralmától kezdve (882) a valóságos hatalmat Karlmann fia, Arnulf tartotta kezében 882-től egészen 899-ben bekövetkezett haláláig. A később császárrá koronázott Arnulf volt az utolsó Karoling, aki ténylegesen uralkodott Pannonia felett.

Lásd még: IX. századi régészeti leletek

Irodalom

A keleti frank birodalom részévé vált Pannonia politikai történetének máig egyetlen feldolgozása: Ernst Dümmler, Geschichte der Ostfränkische Reich I–II. Jelentőségét a sok kiadást megért munka legújabb kiadása is megerősíti (Hildesheim, 1969).

A Karoling évkönyvek korai történeti adatait már korán egyesíti és rendszerezi: Sigurd AbelBernhard von Simson, Jahrbücher des fränkischen Reiches unter Karl dem Grossen. I–II. (Leipzig, 1883). Az oklevelek és évkönyvek egyesített adataival dolgozik J. F. BöhmerE. Mühlbacher, Regesta Imperii I. Die Regesten des Kaiserreich unter den Karolingern 751–981. I–II. (Innsbruck, 1899). A korszakra vonatkozó krónikákat a Monumenta Germaniae Historica Scriptores kötetei (MGH Scriptores I–III., IX., XI., XIII., XVI. és XXX.) tartalmazzák. A gazdaságtörténet és a hiteles politikai történet szempontjából a később átdolgozott krónikáknál és évkönyveknél sokkal nagyobb jelentőségű az okleveles anyag. Teljes kiadása még mindig tart: MGH Diplomatum Karolinorum. I. (Hannover, 1906), MGH Diplomata regum Germaniae. I. (Berlin, 1934); II. (Berlin, 1940), – hiányoznak még Jámbor Lajos oklevelei. Alapvető a bajor egyházak okleveles könyveinek, oklevélgyűjteményeinek kiadása; W. Hauthaler, Salzburger Urkundenbuch. I. (Salzburg, 1898); Th. Bitterauf, Die Traditionen des Hochstifts Freising. I–II. (1905–1909); J. Widemann, Die Traditionen des Hochstifts Regensburg und des Klosters St. Emmeram (München, 1943), illetve a Burgenland korai történetére vonatkozó oklevelek gyűjteménye: Wagner, Urkundenfälschungen Im Burgenland. Az okleveles anyag segítségével lehet helyére tenni a korábbi kutatásban a 9. századi pannoniai viszonyok megítélésében csaknem kizárólagos forrásként használt Conversio Bagoariorum et Carantanorum (Editor M. Kos. Ljubljana, 1936. – új magyar fordítása: MEH 150–162, ifj. Horváth János tolmácsolásában) adatait, amely az eseményeket sajátos egyházi szempontoknak rendelte alá. Forrásértékűnek tekinthető M. Mitterauer Karolingische Markgrafen im Südosten (Wien, 1963) című műve. Mitterauernek sikerült a Karoling nagybirtokosok eredetét, családját, rokonságát, sorsát és birtokait rekonstruálnia, s ezáltal figyelemre méltó adatokkal gazdagította Pannoniával kapcsolatos ismereteinket.

A népvándorlás kor és a korai középkor története Magyarországon
Az avarok Tartalomjegyzék Az Alföld és Erdély a IX. században: a bolgárok
Az Oriens és korai szervezete