A Királyi Kúria

A Múltunk wikiből

Nemcsak a szűkebb értelemben vett, hanem az egész Magyarországnak is, beleértve Erdélyt, a Horvát-szlavón-dalmát Királyságot, a Határőrvidéket és a Bánságot is, legfőbb bírája maga az uralkodó, legfőbb bírósága az uralkodói udvar, a királyi kúria (curia regia) volt. Az uralkodó elé azonban már évszázadok óta csak kegyelemre felterjesztett pörös ügyek kerültek, amelyeket Magyarország és Erdély esetében a Magyar, illetve az Udvari Kancellária terjesztett elő. (Ilyen értelemben tehát ezeket is bíróságnak tekinthetjük, a legmagasabb szintű udvari bíróságnak.)

A királyi kúria bíróságán azonban már régtől fogva egészen más törvénykező fórumot értettek, amelyen nem maga az uralkodó ítélkezett, hanem az ő megbízásából és nevében különböző bírák szolgáltatták az igazságot. E bírák a nádor, az országbíró és a személynök voltak. Az ő tisztségük már a Mohács előtti századokban közjogi jelleget nyert, s noha a bírói hatóság, amelyen ítélkeztek, megtartotta a „királyi” kúria nevet, őket magukat már az „ország” rendes bíráinak (ordinarii regni judices), az ország nagybíróínak nevezték.

A királyi kúria, a szűkebb értelemben vett Magyarországnak, nemkülönben a Horvát-szlavón-dalmát Királyságnak is tulajdonképpeni legfelső bírósága, két, egymással szorosan összefüggő bíróságot jelentett, két ítélkező táblát: a hétszemélyest és a királyit.

A két tábla közül a hétszemélyes (tabula septemviralis) volt a magasabb szintű. A 17. század végén kezdték hétszemélyesnek nevezni. Ezen a bíróságon a király nevében a nádor, a Habsburg uralkodók idején pedig a helytartó ítélkezett. Tudjuk, hogy amikor a nádori méltóság be volt töltve, a székhelyét külföldön tartó királynak a nádor volt a helytartója. A nádor (palatinus regni) vagy helytartó (locumtenens regius) hosszú ideig három főpappal és három világi főnemessel bíráskodott, mint bírótársakkal. Együtt tehát heten voltak, innen a „hétszemélyes” elnevezés. E bíróság bíráit éppen ezért septemvireknek is hívták. A rangban első bírótárs az országbíró (judex curiae) volt, aki a bíróság elnökét annak akadályoztatása esetén helyettesítette. Idővel a bírótársak száma emelkedett, köznemesi ülnökök is helyet kaptak a bíróságban, amelyet azonban továbbra is hétszemélyesnek, bíróit septemvireknek mondották.

A királyi kúria másik táblájának, a királyinak (tabula regia) elnöke a királyi személynök volt; teljes címe: a királyi személyes jelenlét bírósági helytartója (personalis praesentiae regiae ín judíciis Zocumtenens). Bírótársai időszakunk elején: egy főpap, egy világi főnemes, a három nagybíró négy ítélőmestere és négy köznemesi ülnök. A nagybírák közül a nádornak és az országbírónak egy-egy, a személynöknek két ítélőmestere volt. A bírótársak száma idővel a királyi táblán is emelkedett, az alnádor és az alországbíró is helyet kapott közöttük, továbbá egy bányaügyi előadó. A királyi ügyeknek (tudniillik a jogi ügyeknek) az igazgatója (causarum regalium director) is részt vett a királyi tábla ülésein, de szavazati joggal nem rendelkezett. Kezdetben mint a kincstár ügyvédje szerepelt, később az államügyészi funkció is reá hárult.

Az 1722–1723. évi országgyűlésen törvénybe iktatott igazságszolgáltatási reformoknak a királyi kúriát illető lényege az volt, hogy egyrészt működését állandóvá és rendszeressé tették, másrészt hatáskörét pontosan megállapították.

Az 1724. évi reformok után a királyi kúria állandó székhelye Pest lett. Működésében az állandóságot és rendszerességet az jelentette, hogy csak a törvényes törvénykezési szünetekben nem ülésezett, bár előfordult, hogy ezeken kívül is tartott rendkívüli szüneteket.

A királyi kúria két táblája közül a hétszemélyes tisztán fellebbviteli bíróság volt, a királyi táblától felterjesztett ügyekben ítélkezett. A két tábla összefonódottságát mutatja, hogy a hétszemélyes tábla elé kerülő ügyeket ugyanazok a bírák referálták, akik a királyi táblán is tették.

A királyi tábla már vegyesfokú bíróság volt, azaz egyaránt foglalkozott hozzá fellebbezett és első fokon nála indított pörökkel. A királyi táblától a fellebbviteli út a hétszemélyes táblához vezetett, amely a már említett módon, a királyi tábla referenseinek előadásában tárgyalta az onnan érkezett pöröket.


A magyarországi igazságszolgáltatás
Tartalomjegyzék A kerületi táblák