A Magyar Királyság külkereskedelme 1815–1848

A Múltunk wikiből

A bécsi kongresszus után, megközelítően az 1830-as évek első harmadának végéig a gazdasági élet – országonként változó erősségű – hullámzása világpiaci jelenség volt. A háborús pusztítások, emberéletben és anyagi javakban, a pótlás szükségességéből következő fellendülést indukáltak. Egyes államokban a rossz termések, a sűrűn ismétlődő járványos állatmegbetegedések gátolták a javulást. Ugyanakkor behozatalra ösztönöztek. A külkereskedelmi forgalomban is érzékelhetők voltak a gazdasági mozgást élénkítő állami intézkedések, egyes kormányoknak, köztük a bécsinek is, a belső termelést és a kivitelt a mezőgazdaságban ösztönző, az ipart védő gazdaságpolitikai rendszabályai, továbbá az 1810-es évek végén és az 1820-as évek első harmadában észlelhető, meglehetősen egyenetlen, egyes áruféléknél különösen erősen hullámzó javulás, nemkülönben az 1825–1827. évi gazdasági válság hatásai. Mindezek együttvéve az egyes országok gazdasági életét időben is, súlyukat tekintve is némileg eltérően, nem is mindig a gazdaság azonos területén érintették. A Szent Szövetség egyes tagjainak háborúi, háborús készülődései az 1820-as években tartósabb konjunkturális ösztönzést nem hoztak. Annál biztosabb, állandó jellegű és a preindusztriális korszakbelinél erősebb ösztönzője volt a piaci mozgásnak a Habsburgok uralma alatt levő és a Lajtától nyugatra fekvő területeken az 1820-as években kezdődő ipari forradalom, amely az évtized végére már lassan éreztetni kezdte hatását.

A bécsi kormánynak az 1816. évi második devalvációt követő években sikerült megszilárdítania valutáját, amely – kisebb, viszonylag rövid ideig tartó ingadozásoktól eltekintve – az 1847–1848. évi gazdasági válságig szilárd maradt. Ebből következően ennek a három évtizednek külkereskedelmi forgalmát vizsgálva már sokkal kevésbé ingoványos talajon mozoghatunk, mint a nagy infláció és a háborúk évtizedében. Statisztikai felvételek is rendelkezésre állnak, amelyek noha több szempontból is megbízhatatlanok, a fő nagyságrendek és tendenciák jelzésére alkalmasak.

A Magyar Királyság 1819 és 1828 között lebonyolított külkereskedelmi forgalmát emiatt is érdemes közelebbről szemügyre venni, továbbá amiatt is, mert – minthogy az 1830-es, 1840-es években a világpiacon a Magyar Királyság legfontosabb kiviteli termékeinek olyan versenytársai akadtak, amelyek még inkább háttérbe szorították termékeit az európai piacon, mint az 1820-as években, vagy pedig olyanok nőttek fel, amelyek az 1820-as években még nem, az 1830-as évek vége felé ellenben már csaknem leküzdhetetlenül versenytársként léptek fel a világpiacon – nem látszik valószínűnek, hogy a Magyar Királyságnak a Habsburgok uralma alatt levő területeken kívül eső nyugat-európai országokkal folytatott külkereskedelmének méretei meghaladták volna az 1819 és 1828 közöttiekéit. Mindez feljogosít arra, hogy a más országokkal 1819 és 1828 között folytatott külkereskedelem részarányait- és áruszerkezetét (3. és 4. táblázat) – alapjában véve mint optimálisat – tartsuk jellemzőnek az 1830-es és 1840-es évekre is.

3. táblázat
A Magyar Királyság külkereskedelme (1819–1828).
a) A Magyar Királyság kereskedelme az örökös tartományokkal és a monarchián kívüli területekkel (évi átlagok konvenciós forintban)
Megnevezés Összesen Ebből
örökös tartományok  %-os megoszlás monarchián kívüli területek  %-os megoszlás
Teljes forgalom 79 055 954 68 973 699 87,25 10 082 255 12,75
Kivitel 40 812 118 37 246 632 91,26 3 565 486 8,74
Behozatal 38 243 836 31 727 067 82,96 6 516 769 17,04
b) Az egyes örökös tartományok %-os részesedése a Magyar Királyság velük lebonyolított kereskedelméből
Örökös tartományok Kivitel Behozatal
Alsó-Ausztria 61,4 51,3
Felső-Ausztria 0,0 0,0
Stájerország és Illíria[1] 8,0 11,4 5,0 7,4
Tengerpart[2] 3,4 2,1
Tirol és Vorarlberg 0,0 0,0
Csehország 0,5 0,0
Morvaország és Szilézia 23,0 32,3
Galícia 3,7 9,3
c) A monarchián kívüli területek %-os részesedése a Magyar Királyság velük lebonyolított kereskedelméből
Ország Kivitel[3] Behozatal[4]
Dél-Németország 11,6 3,5
Szászország 7,2 1,5
Poroszország 12,1 2,8
Krakkó 3,7 0,1
Lengyelország 6,5 0,0
Oroszország
   Brody O,6 0,0
   Egyéb átkelőhelyek 5,6 0,3
Török Birodalom 45,6 86,9
Olasz államok 5,9 3,7
Svájc 0,0 0,0
Forrás: Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL). Magyar kamarai levéltár. A Magyar Kamara számvevősége. Tabellar Übersicht der Commerzial-Bilanz für Hungarn die Jahre 1817–1828 betreffend (továbbiakban: Tabella: Übersicht 1817–1828). (Készítette a K. k. Banco-Hofbuchhaltung Wien – M. Gy.)
4. táblázat
A Magyar Királyság külkereskedelmének áruszerkezete (1819–1828) (évi átlagok, konvenciós forintban)
Árucsoport Kivitel Behozatal
örökös tartományok  % külföld  % összesen  % örökös tartományok  % külföld  % összesen  %
Élő állat (marha, juh, sertés ló) 5 504 236 14,78 558 597 15,67 6 062 833 14,90 1 024 681 3,23 2 387 057 36,63 3 411 738 8,92
Gabona és más szántóföldi, kerti termék 4 683 550 12,57 362 789 10,17 5 046 339 12,40 269 313 0,85 106 453 1,63 375 766 0,90
Élelmicikk 631 272 1,69 69 872 701 144 1,74 151 514 0,48 155 672 2,30 307 187 0,70
Méz és viasz 369 605 0,99 25 378 0,71 394 983 1,00 10 524 0,03 31 410 0,48 41 9334 0,11
Fűszer, gyógyszer, illatszer, gyarmati áru 1 676 657 4,50 141 351 3,96 1 818 008 2,00 2 065 785 6,51 3 384 835 51,94[5] 5 450 620 13,10
Dohány 1 192 615 473 407 13,28 1 166 012 4,20 815 0,00 9136 0,14 9961 0,03
Italok 3 111 743 8,35 1 012 399 28,39 4  824 142 11,84 221 600 0,70 265 471 4,07 487 071 1,25
Bányatermék 327 043 0,88 190 621 5,35 517 6664 1,40 1 728 667 5,45 872 565 13,39 2 601 232 5,7
Faáru, faeszköz 160 624 0,43 158 662 4,45 319 286 0,10 287 150 0,91 76 842 1,18 363 992 0,80
Üveg- és agyagáru 20 465 0,05 46 080 1,29 66 545 0,20 217 241 0,68 2131 0,03 219 372 0,55
Nyomdai termék 19 166 0,05 9466 0,27 28 632 0,10 146 100 0,46 16 958 0,26 163 058 0,42
Szatócsáru, zsibáru 38 037 0,10 10 683 0,30 48 720 0,23 184 974 0,58 4941 0,08 189 915 0,50
Ruházati cikk 50 383 0,14 7693 0,22 58 076 0,24 16 426 0,05 1813 0,03 18 239 0,05
Gyapjú és gyapjúáru[6] 15 511 723 41,65 1 248 424 35,01 16 760 147 41,20 10 945 486 34,50 160 077 2,46 11 105 569 28,00
Pamut és pamutáru[7] 27 039 0,07 158 007 4,43 158 046 0,50 7 774 300 24,50 944 635 14,50 8 718 935 22,70
Kender- és lenáru[8] 375 901 1,01 335 238 9,40 711 139 1,74 3 403 503 10,73 3083 0,05 3 406 586 7,90
Fonaláru 53 538 0,14 5163 0,14 58 701 0,24 295 0,93 118 778 1,82 414 494 1,05
Selyem és selyemáru[9] 11 980 0,03 11 469 0,32 23 449 0,10 1 026 270 3,23 15 516 0,24 1 041 786 2,70
Nyers- és kikészített bőr, szőrme, prém 845 592 2,29 55 984 1,57 910 576 2,24 682 968 2,15 1 329 55 20,40 2 012 518 4,00
Természeti készítmény 965 980 2,59 98 920 2,77 1 064 900 49 223 0,16 22 694 0,35 71 917 0,14
Művészeti, gépi és mesterségi készítmény 27 480 0,07 14 716 0,41 42 196 0,20 186 438 0,59 16 554 0,25 202 992 0,50
Forrás: Tabellar Übersicht 1817–1828. A teljes kivitel és behozatal százalékos aránya a teljes külkereskedelmi forgalomból való százalékos részesedés kifejezője. Az örökös tartományok és a Habsburg-uralmon kívüli területek részesedési aranya mind a kivitel, mind a a behozatal vonatkozásában az örökös tartományokkal, illetve a más országokkal lebonyolított teljes kivitelből, illetve behozatalból való részesedés mértékét tükrözi. Az összegek minden esetben tíz év átlagát jelzik.

A Magyar Királyságnak az örökös tartományokkal lebonyolított kivitele 1819 és 1828 között 1789-hez viszonyítva 211,3%-kal, onnan érkező behozatala 246,1 %-kal növekedett (lásd 5. táblázat). A külkereskedelmi forgalom túlnyomó részét – a 3. táblázat adatai szerint – az örökös tartományokkal lebonyolított kereskedelem foglalta le. Emellett eltörpül a más országokkal folytatott kereskedelem részaránya.

5. táblázat
A Magyar Királyság kereskedelme az örökös tartományokkal (1789–1847) (évi átlagok, konvenciós forintban)
Év Kivitel Index 1789=100 Behozatal Index 1789=100 Teljes kereskedelmi forgalom Index 1789=100 Kivitel Behozatal
a teljes kereskedelmi forgalom %-ában
1789[10] 11 964 222 100,0 9 166 628 100,0 21 130 850 100,0 56,6 43,4
1819–1828[11] 37 246 632 311,3 31 727 067 346,1 68 973 699 326,4 54,0 46,0
1831–1840[12] 46 181 271 386,0 30 795 203 336,0 76 976 474 364,3 60,0 40,0
1831–1842[13] 46 678 333 390,2 32 813 333 358,0 79 491 666 376,2 58,7 41,3
1840–1846[14] 54 611 830 456,5 49 336 317 538,2 103 948 147 491,9 52,5 47,5
1841–1847[15] 55 751 192 466,0 51 632 463 563,3 107 383 655 508,2 51,9 48,1

A Magyar Királyság az örökös tartományok közül mind a kivitel, mind a behozatal legnagyobb részét Alsó-Ausztriával bonyolította le. Éppen csak meghaladta ennek az egyharmadát, illetve a felét a Morvaországgal és Sziléziával folytatott külkereskedelem értéke. Stájerország, Illíria és a tengerpart együttvéve is csak a teljes kivitel 11,4%-át, az onnan importáltaké pedig az örökös tartományokból származó teljes importénak mindössze 7,1%-át erte el. A Galíciába irányuló kivitel részaránya felkerekítve sem volt. több az örökös tartományokba szállított teljes export értékének 4%-ánál, az onnan a Magyar Királyságba érkező importé sem érte el a 10%-ot. A többi örökös tartománnyal folytatott külkereskedelem a teljes kivitel, illetve behozatal értékének 1%-áig sem jutott el.

A más államokkal folytatott külkereskedelemben a szultán birodalma ugyanolyan hegemón szerepet töltött be, mint Alsó-Ausztria az örökös tartományok viszonylatában. Mellette a kivitelben Poroszország és Dél-Németország részesedése haladta meg a teljes export értékének 10 %-át, Szászországé alig haladta meg a 7 %-ot; Lengyelországé 6,5 %, az olasz államoké csaknem 6% volt; Brodyt kivéve a többi orosz vámhatárállomásé 5,5% körül mozgott. A behozatalban Dél-Németország, az olasz államok és Poroszország részesedése a teljes importnak alig 3%-át tette ki, illetve 3 és 4% között mozgott.

Az export túlnyomó részét a gyapjúáruk tették. Ezeken belül azonban a nyers gyapjú részaránya néhány századrész híján a teljes kivitel értékével volt egyenlő. Alsó-Ausztria volt a legnagyobb vevő (évi átlagban 6–10 millió Ft C.M.). Szorosan a nyomában haladt Morvaország és Osztrák-Szilézia (4–7 millió Ft C. M.), míg Csehországba és Stájerországba az előbbiekének még a tizedrésze sem jutott el (100–400 ezer Ft C. M.). A kivitelben a második helyen az élőállat-export állt. Itt is Alsó-Ausztria volt a fő vásárló (1–5 millió Ft C.M.). Ez esetben már nem csupán Stájerország, de Morvaország és Szilézia is alig egytizedét vette át annak, ami Alsó-Ausztriába került, mert saját termeléséből mindhárom tartomány csaknem teljesen önellátó volt. Az export értékét nézve a gabona a harmadik helyre szorult. Alsó-Ausztriától (1–4 millió Ft C. M.) Illíria a gabona-felvevőképességben legalább akkora mértékben, a többi örökös tartomány pedig még nagyobb arányban maradt el, mint az élőállat-export esetében (2OO–400 ezer Ft C. M., illetve 100–400 ezer Ft C. M.). Különösen szembetűnő az adriai kikötők felé irányuló gabonaszállítmányok viszonylag csekély értéke, amit a magas szállítási költségek, részben pedig – elsősorban Trieszt esetében – az úgynevezett odesszai gabona versenye okozott, minthogy 1824 óta a bécsi mázsánkénti 1 krajcárnyi vám immár nem állhatta útját a nagyobb arányú gabonakivitelnek.

Évenként 1–2 millió Ft C. M.-ot meghaladó értékű ital, főként bor került Alsó-Ausztriába, az évtized folyamán csökkenő tendenciával, Szilárd, ám az alsó-ausztriainak csupán 20–50%-át felvevő piacnak bizonyult Morvaország és Szilézia, továbbá (az évenként 100–200 ezer Ft C. M. között mozgó értékű italt átvevő) Stájerország. A magas szállítási költségek és a vám következtében a magyarországi bor mire elért rendeltetési helyére, kétszer, háromszor annyiba került, mint a Magyar Királyság vásárain, ami nehezítette exportját. Trieszten át leginkább szerémségi szilvapálinka jutott más országokba nagyobb tételekben.

Az állami dohányfelvásárló szerv, az Abaldo működése révén a dohánykivitel túlnyomó része az alsó-ausztriai és a stájerországi dohányfeldolgozó üzemekbe került (évi átlagban 900 ezer és 1 millió Ft C.M. közötti értékben).

Külön figyelmet érdemel az eddig fel nem derített összetételű „természeti. készítmény" árukategória”, amelyből Alsó-Ausztria évi átlagban 800 ezer és 1 millió Ft GM. közötti értékűt vett át.

A többi exportáru közül csupán a Török Birodalomból érkezett, nagyobbrészt átmenő árunak számítható fűszer- és gyarmatáru kivitele érte el az évenkénti 900 ezer és 1 millió Ft közötti értéket. Minden más, még számottevő kivitt áru értéke már csupán 100 ezer és fél millió Ft CM. között mozgott. Ezek sorában külön érdekességként említhető a durva minőségű gyapjúszövet (takaró, posztó), amelyet rendszeresen szállítottak Galíciába is.

Más országok közül a szultán uralma alatt levő területek voltak a legjobb vevők. Leginkább rikító vörös, sárga, zöld, valamint barna színű durva posztót, ezenkívül takarót, pokrócot szállítottak oda a Magyar Királyságból (évenként közelebb az egy millió, mint a fél millió forint értékhez). Az ide került gyapjúszövetek értéke a más államokba irányuló kivitel 18,67%-át tette ki. Figyelmet érdemel még az ugyancsak odaszállított és évenként 100 ezer Ft C. M. körüli értékű bányatermék exportja.

1825-ig Dél-Németország és Szászország vett át évi átlagban 100 és 400 ezer Ft C. M. között mozgó értékű gyapjút. Azután a szászországi gyapjútermelés hatalmas méretű növekedése óta erősen hanyatlott a németországi gyapjúkivitel.

A Habsburg-uralom alatt levő területeken kívüli államokba irányuló gyapjúkivitelt megkönnyítette, hogy a bécsi kormány – miután Spanyolország leszállította a gyapjú vámját – az angliai piacon versenyben maradás érdekében 1819-ben az addigi, bécsi mázsánkénti 8 Ft C.M.-ról 1 Ft C. M.-ra mérsékelte a kiviteli vámot. Ezzel lehetővé tette a durva és közepes finomságú magyarországi gyapjú versenyképességének megóvását az angliai és más nyugateurópai piacokon is. Az egykorú sajtó arról is tudósít, hogy a statisztikában nem szereplő államokba is eljutott a magyarországi gyapjú. Franciaországba a pesti Medárd-napi gyapjúvásárokon részt vevő francia kereskedők útján rendszeresen, olykor egy-egy angol és németalföldi kereskedő megjelenése nyomán, időnként közvetlenül ezekbe az államokba is eljutott a magyarországi gyapjú. Tekintélyes mennyiségű ágytoll került Svájcba, Franciaországba, Hamburgba, rongy pedig az olasz államokba.

Dohánylevélből jelentősebb mennyiséget vett át Szászország (évi 100 ezer Ft C. M.-ot túlnyomórészt meghaladó értékben). A dohányexportot 1824 óta megkönnyítette a vám mérséklése a bécsi mázsánkénti 12 Ft-ról 20 krajcárra.

Az importnak csaknem ugyanolyan hányadát tette az örökös tartományokból származó gyapjú-, pamut-, kender- és lenszövet, mint amekkora a Magyar Királyság gyapjúáruexportjából a nyers gyapjú részesedése volt. A csekély értékű selyemszövetimport arról vall, hogy 1819 és 1828 között aránylag kevés pénz futotta luxuscikkek vásárlására.

A textiláruk közül a gyapjúszövetek zömét Morvaország és Szilézia (4–9 millió Ft C. M.), kisebb arányban Alsó-Ausztria, a pamutszövetek túlnyomó részét Alsó-Ausztria szállította, kisebb hányadát Morvaország és Szilézia. A selyemszövet Alsó-Ausztriából érkezett. Finom kender- és lenáru (fél és egy millió Ft C. M. között mozgó értékben) Morvaországból és Sziléziából, a durva minőségű Galíciából került a magyarországi vásárokra (átlagosan 900 ezer Ft C. M. értékben). Nyers kendert és lent nem is kismértékben (100 és 300 ezer Ft C. M.) Morvaország és Szilézia szállított. Fűszer- és gyarmatáru Alsó-Ausztriából és Triesztből (1–2 millió Ft C. M.) érkezett, míg Fiumén át az ugyanonnan szállított értéknek alig 10%-a. Rendszerint 1 millió Ft C. M. körüli értékben importált a Magyar Királyság bányaterméket túlnyomórészt Alsó-Ausztriából, és az onnan jövő értékének fele arányában Stájerországból. A fél milliót meghaladta a Galíciából a Magyar Királyságba hajtott élő állatok értéke. A többi fontosabb importáru (kikészített bőr, szőrme, prém Alsó-Ausztriából, dalmát borok, galíciai gabonapálinka) értéke 100–400 ezer Ft C. M. között mozgott.

A más országból származó behozatal értékének 37 %-át a Moldvából, Havasalföldről és a boszniai, szerbiai területekről érkezett élő állat tette ki. E mennyiség egy részét továbbhajtották az örökös tartományokba. Finom szőrmét, bőrt, prémet a szultán uralma alatt levő területről hoztak be, és ez a más országból származó behozatal értékének 20,4%-át tette ki. Évenként 1 és 4 millió Ft C.M. értékű bányatermék is került az országba ugyanonnan.

A kivitel mozgási irányának alakulását vizsgálva egy (1827 és 1828 között), a behozatalban pedig két szakasz észlelhető: az egyik 1821 és 1823, míg a másik 1825–1826 és 1828 között helyezkedett el.

Az örökös tartományokkal lebonyolított forgalomban a gyapjú, az élő állat, a dohány, a török területre irányuló gyapjúszövet kivitele végig egyenletesen, a bányatermékeké 1825 óta emelkedett. A más országokba irányuló kivitel esetében az italok, a nyers gyapjú, továbbá 1827–1828-ban a háborús események miatt a török területre szállított pamut-, kender- és lenszövetek, 1826-ig a bányatermékek, 1825 és 1828 között a dohány exportja lefelé tendált.

A belső piac felvevőképességének lassú növekedését jelezve állandóan emelkedett a legtöbb textiláru és a bányatermékek importja, ellenben hanyatlott az ital behozatala. Végig lefelé tendált a más országból hozott pamut és pamutáru értéke, szoros összefüggésben az örökös tartományok pamutszövetgyártó iparának fejlődésével.

Az első felfelé tartó időszak időpontja nagyjából megfelel a világpiaci tendenciáknak, a második esetben azonban – egy-egy áru kivételével – az emelkedési periódus a világpiaci hanyatlás idejével esik egybe. Úgy lehet, hogy a recesszió a Magyar Királyságban némi időbeli eltolódással csak 1828-tól kezdődött. Erre lehet következtetni abból a szinte minden áru esetében észlelhető jelenségből, amely szerint mind a kivitel, mind a behozatal 1827-ben éri el a legmagasabb értéket, 1828-ban pedig már árufajtánként változó mértékben ugyan, de lefelé tendál. Ez a piaci irányzat tart az 1830-as évek első harmadának legnagyobb részében is. További kutatások deríthetik fel majd azt, hogy a fellendülés, illetve a visszaesés forrásai melyik áru esetében mikor voltak világpiaci, ezen belül pedig mikor regionális tényezők, esetleg időjárási, egészségügyi vagy politikai körülmények.

Ámbár a Habsburgok nyugati örökös tartományaiban bontakozó ipari forradalom, szoros összefüggésben a közlekedés szintén – és elsősorban a hajózásban – meginduló forradalmával, az 1820-as évek vége felé és az 1830-as évek első felében – az említett hátráltató körülmények ellenére – lassan kezdte éreztetni hatását a Magyar Királysággal folytatott külkereskedelemben is, az egymással folytatott kereskedelem igazában az örökös tartományokban az 1830-as évek első felének végétől nekilendülő és 1847-ig tartó gazdasági konjunktúra hatására nőtt meg jelentős mértékben. Két esemény rövid. időre megzavarta ugyan a gazdasági életet, de a fellendülés tendenciáját megtörni nem tudta,

Az egyik az 1830-as évek végétől ismét jelentkező és még 1842 első felében is érezhető gazdasági válság volt, amelynek hatása egybeesett az évtized végén fellobbanó úgynevezett keleti válságéval, noha kétségtelen, hogy a gazdasági visszaesés volt az alapvető tényező. Ez az 1839-ben kezdődő kereskedelmi válság 1841-ben csaknem egész Európa gazdaságát megrázta, és valamennyi örökös tartományban hatott. Így a Magyar Királyság sem maradhatott érintetlen. 1842-ben az aratásig rossz volt az üzletmenet, és csak készpénzfizetés ellenében lehetett árut vásárolni a nagykereskedőktől.

A másik, és csupán az örökös tartományok és a Magyar Királyság egymással folytatott kereskedelmét érintő, igen rövid ideig tartó esemény a. magyarországi védegyleti mozgalom volt.

A Magyar Királyság gazdasági viszonyai az 1830-as évek második felétől az 1847–1848. évi újabb gazdasági válságig minden téren és fokozódó mértékben az örökös tartományok mint uralkodó helyzetben levő, első helyen álló vásárlók gazdasági fellendülésétől, növekvő mezőgazdasági termék és más eredetű nyersanyag felvevőképességétől meghatározottan alakultak.

Ugyanakkor az örökös tartományok iparának, elsősorban textil- és vasipari vállalatainak elemi érdekük volt a magyarországi belső piac minél gyorsabb és minél nagyobb méretű tágulása. A bécsi rendőrfőnök egyik 1841-ből származó jelentésében utalt is arra, hogy ha a Magyar Királyságban – ebben a bécsi ipar számára legfontosabb „tartományban” – bedugulnának az elhelyezési források, az ausztriai gyárosoknak korlátozniok kellene tevékenységüket.

A már korábbi évtizedekben is észlelhető kettős tendencia így továbbra is érvényesült, természetesen más – a külkereskedelem alakulását még ellentmondásosabbá tevő – külső piaci hatóerőkkel együtt.

A Magyar Királyság 1789 és 1847 között lebonyolított es sokszorosára nőtt külkereskedelmi forgalmát vizsgálva szembeötlik az 1840-es évek kiviteli és behozatali értékeinek jelentős gyarapodása. Míg az 1830-es években a kivitel értéke 1836 és 1839 között emelkedett a legmagasabbra, és növekedése évi átlagban elérte a 22%-ot, 1844 és 1847 között további 13%-kal növekedett. Az import értéke 1831-hez képest 1832 és 1835 között egyharmadával, 1836 és 1839 között több mint kétharmadával növekedett. Ez a tendencia érvényesült – az 1839 és 1842 között észlelhető és az 1845. évi átmeneti visszaesés ellenére – az 1840-es években is.

A Magyar Királyság külkereskedelmi forgalmának alakulását az egyes örökös tartományokkal lebonyolított kereskedelem összefüggéseibe állítva szembetűnő, hogy a kivitel végig egyenletesen növekszik Csehország, Morvaország, Szilézia és Galícia esetében. Az Alsó- és Felső-Ausztriába, Stájerországba irányuló kivitel értéke az európai gazdasági válság nyomvonalán haladva, 1842—ig, a Tirolba tartó exporté ellenben 1846-ig esik. Az első három örökös tartománynak szánt export értéke azonban 1843 és 1846 között már igen erősen emelkedik. A tengerpart felé tartó exporté 1841—ben éri el mélypontját, 1842-ben javul, de még az 1840. évi alatt marad, 1843 óta azonban meredeken ível fölfelé.

Az egyes örökös tartományoknak a lebonyolított külkereskedelmi forgalomból való részesedését bemutató adatok (6. és 7. táblázat) még egyértelműbben támasztják alá azt az 1819–1828. évi külkereskedelmi adatokból már levont következtetést, amely szerint a Magyar Királyság legfontosabb külkereskedelmi partnere egyre fokozódó mértékben Alsó-Ausztria lett, Morvaország, Osztrák-Szilézia és a tengerpart részesedése ellenben visszaesett. További kutatásokra vár eme jelenség forrásainak felderítése.

6. táblázat
A Magyar Királyság kereskedelme az egyes örökös tartományokkal (1819cndash;1846) (évi átlagok, konvenciós forintban)
Örökös tartományok Kivitel Behozatal
1819–1828 1840–1846 index 1819–1828=100 1819–1828 1840–1846 index 1819–1828=100
Alsó-Ausztria 22 702 611 37 123 683 163,5 16 201 360 32 498 346 200,6
Felső-Ausztria 3470 89 165 2569,6 1237 17 518 1416,2
Stájerország, Illíria 3 013 454 4 783 132 158,7 1 590 326 3 005 943 189,0
Tengerpart 1 409 078 59 951 4,3 700 490 338 057 48,3
Tirol és Voralrberg 9909 48 384 488,3 256 11 116 4342,2
Csehország 193 693 92 384 47,7 2938 133 462 4542,6
Morvaország és Szilézia 8 448 212 11 118 580 131,6 10 205 525 8 798 737 86,2
Galícia 1 466 205 2 604 690 177,7 3 021 935 4 524 540 149,7
Források: Azonosak az 5. táblázat jegyzeteiben említettekkel. Mivel az ott idézett, az 1831–1842. évi adatokat közlő tanulmány nem tartalmazza a külkereskedelmi forgalom összegét tartományokra bontva, ebben az összehasonlításban nem volt hasznosítható.
7. táblázat
Az egyes örökös tartományok részesedése a Magyar Királyság velük lebonyolított kereskedelméből (1819–1846) (évi átlagok, %-ban)
Örökös tartományok Kivitel Behozatal
1819–1828[16] 1881–1842[17] 1840–1846[18] 1819–1828[19] 1881–1842[20] 1840–1846[21]
Alsó-Ausztria 61,6 66,7 67,5 51,3 64,0 66,2
Felső-Ausztria 0,0[22] 0,0[23] 0,0[24] 0,0[25]
Stájerország és Illíria[26] 8,0 11,5 7,5 8,2 8,3" 5,0 7,1 7,5 6,1 6,8
Tengerpart[27] 3,5 0,1 2,1 0,7
Tirol és Vorarlberg 0,0[28] 0,0[29] 0,0[30] 0,0[31]
Csehország és Szilézia 23,0 21,5 20,0 32,1 18,5 17,8
Galícia 3,4 4,3 4,2 9,5 10,0 9,2

A kivitel értékét nézve Alsó-Ausztria járt az élen Morvaországgal és Sziléziával, Stájerországgal, Illíriával és Galíciával a nyomában. Százalékos részesedés dolgában Felső-Ausztria és Tirol lépett a legnagyobbat előre, ám egyikük évenkénti átlaga sem haladta meg a 100 ezer Ft C. M.-ot. További kutatás szükséges annak felderítéséhez, miért esett vissza a felénél is kevesebbre a Csehországba irányuló 1840–1846. évi kivitel évi átlaga az 1819–1828. évihez képest, és miért zsugorodott össze az 1819–1828. évi 5%-nal is csekélyebb értékűre a tengerparté.

Végig emelkedik a Stájerországból, Csehországból és Galíciából származó import értéke. Alsó-Ausztriáé híven követi az európai piac vonulatát. Ennek megfelelően 1842-ig csökken az import értéke, utána meredeken emelkedik, évi átlagban mintegy 30 %-kal. A Felső-Ausztriából származó import értéke az 1842. évi recesszió idején csökken ugyan, ám szintje még így is magasabb az 1840–1841. évinél. A tengerpartról jövő behozatal értéke 1841-ben hanyatlott erősen. A többi évben végig emelkedett, és mindig az 1840. évi szint fölött volt. A Tirolból behozott áruk értéke 1842-ig emelkedett, attól fogva olyan ütemben zuhant, hogy 1846-ban már mindössze néhány Ft C. M.-ra zsugorodott össze. Ugyanakkor a Csehországból, Tirolból és Vorarlbergből származó behozatal az 1819–1828. évinek negyvenszeresét is felülmúlta, a Felső-Ausztriából származó ugyanennek a tízszeresét is meghaladta. Igaz, hogy a felemelkedett import abszolút számban kifejezett értéke egyedül Csehország esetében haladta meg a 100 ezer Ft C. M. évi átlagot, míg a két másik tartományé nem sokkal múlta felül a 10 ezer Ft C. M.-ot. A visszaesés évi átlaga ellenben Morvaország és Szilézia esetében meghaladta az 1,4 millió Ft C. M.-ot, a tengerparté pedig a 360 ezret.

A termékszerkezet alakulásának és a külkereskedelem összefüggésének az 1819–1828. évihez hasonló és azzal összehasonlító vizsgálatát megakadályozza, hogy az illetékes bécsi kamarai hatóságok az 1830-as évek végén megváltoztatták az árucsoportokat. Az új árucsoportosítás alapján 1831 és 1846 között azonban szemléltethető a forgalmi tendencia (8. táblázat). A kivitel a természeti és mezőgazdasági termékek csoportjában 1841 és 1846 között az 1831–1834-es évek átlaga alá esett vissza, a másik két árucsoportban emelkedett. A visszaesés forrásainak feltárása további kutatás feladata lesz, de az 1842. évi recesszió kedvezőtlen hatása már most valószínűsíthető. Az import minden árucsoportban emelkedett.

8. táblázat
A Magyar Királyság kereskedelmi forgalma az örökös tartományokkal árucsoportonként (1831–1846) (évi átlagok, ezer konvenciós forintban)
Kivitel
Időszak Árucsoport[32]
természeti és mezőgazdasági termékek index 1831–1834=100 nyersanyagok és ipari segédanyagok index 1831–1834=100 félgyártmányok és késztermékek index 1831–1834=100
1831–1834[33] 17 011 100,0 25 032 100,0 764 100,0
1835–1838[34] 20 827 122,4 25 520 102,0 984 117,0
1839–1842[35] 22 504 132,3 26 332 105,2 1151 150,7
1841–1846[36] 15 408 90,6 27 316 109,1 1330 174,1
Behozatal
Időszak Árucsoport[37]
természeti és mezőgazdasági termékek index 1831–1834=100 nyersanyagok és ipari segédanyagok index 1831–1834=100 félgyártmányok és késztermékek index 1831–1834=100
1831–1834[38] 2824 100,0 2659 100,0 19 839 100,0
1835–1838[39] 3857 136,6 2714 102,1 24 671 124,4
1839–1842[40] 3792 134,3 3324 125,0 34 760 175,2
1841–1846[41] 4346 153,9 4026 151,4 42 278 213,1

A magyarországi gyapjú az 1830-as évek végéig élvezhette a világpiaci értékesítés lehetőségeit, amelyek csak 1839 után korlátozódtak egyre fokozottabb mértékben. Ez a tény utalta mind kizárólagosabban – mint ismeretes – az örökös tartományok egyre szélesedő piacára. Emellett az 1840-es években már lassan érezhetővé lett az országhatárokon belül tevékenykedő ipar nyersanyagszükségleteinek növekedése is, szoros összefüggésben az árutermelésbe mindinkább és mind nagyobb tömegekkel bekapcsolódó népesség posztó- és szövetruházati igényeivel. Mindezeknek az együtthatóknak eredőjeként a Magyar Királyság exportjában a gyapjú megerősítette az 1819 és 1828 között már elhódított első helyét a kivitt áruk teljes értékéből való részesedésben. Ez 1831 és 1840 között kereken 4.0 %-ot tett ki, a gyapjú és gyapjúáruk árucsoportjának kiviteléből mindig 98–99 %-ot meghaladó arányban, és egyenletesen növekvő, évi átlagban inkább a 30, mint a 20 millió Ft C. M.-hoz közelálló értékben.

Egykorú becslések szerint a magyarországi birkákról lenyírt gyapjúmennyiségnek hozzávetőlegesen a tele vagy annál valamivel még több is az örökös tartományokba került. A termelés és az örökös tartományokba irányuló kivitel 1809 és 1846–1847 között egyformán 66,7%-kal növekedett. A kivitel átlagos évi értéke 1789 és 1831–1840 között 1147,4%-kal nőtt. 1831–1840 és 1841–1848 között ellenben 3,8%-kal csökkent. Ez a szám azonban – tekintettel a hivatalos statisztika irreálisan magas becslési áraira – a magyarországi gyapjúárak ténylegesen bekövetkezett esési folyamatában csak a tendencia jelzésére alkalmas. A gyapjú áresésének egyik forrása az ausztráliai gyapjú már említett rohamos térhódítása volt az európai piacokon. Az áresés másik forrása az volt, hogy a kiszállított gyapjú nehezen állta a minőségi versenyt, mert viszonylag kevés volt benne a finom, selymes áru, és a szennyező részektől való tisztítás is csak lassan javult. A hátráltató körülmények ellenére a magyarországi gyapjútermelők mennyiségi áruelhelyezési lehetőségei, elsősorban az örökös tartományok piacain, az 1840-es években nem csökkentek, sőt növekedtek, ami a nagybirtokosokat, de az Alföld és a Duna–Tisza köze mezővárosainak gazdag parasztjait is a birka, a finom és a közepes gyapjúfajták mennyiségét gyarapító tenyésztésére és a jó kezelésre serkentette. A más országba szállítandó gyapjú vámjának bécsi mázsánkénti 8 Ft CD.M.-ról 1 Ft-ra való leszállítása 1819-ben szintén a gyapjútermelés növelésére buzdított.

A különlegesen finom és finom egynyíretű gyapjú iránt az örökös tartományok kereskedői mellett a Medárd-napja táján rendezett, két hétig tartó pesti gyapjúvásáron rendszeresen megjelenő franciák, a ritkábban ide utazó svájci, az 1830-as évek második felében és az 1840-es évek első harmadának végén egy-egy alkalommal megjelenő angol és az 1843. évi vásáron részt vevő németalföldi kereskedők érdeklődtek. Az érdeklődés a közepes finomságú fehér, szépen mosott, tisztított kétnyíretű téli és nyári gyapjú iránt volt a legnagyobb. Fő vásárlói a cseh- és morvaországi posztógyártók és kereskedők mellett a sziléziaiak, a más országból jövők közül a franciák és a lombardiai olasz kereskedők voltak, bár a szultán fennhatósága alatt levő területekről is jöttek érdeklődők, nem is szólva a külföldiek számára vásárló hazai megbízott kereskedőkről és belföldi posztókészítőkről. Ebből a gyapjúfajtából bonyolították le – a jobb gyapjúfélék közül a legszámottevőbb forgalmat. A legfinomabb gyapjúfélék következő évi termését is elég sűrűn előre lekötötték, ám a legtöbb ilyen jellegű szerződést a kétnyíretű gyapjútermésre kötötték meg az alföldi nagy gyapjútermelő községekkel (és nem az egyéni termelőkkel; egyénileg csak a legfinomabb áru esetében, és csak nagybirtokosokkal szerződtek). Pest híres gyapjúvásárán kívül az azt néhány nappal követő váci, a tavaszi losonci és 1840. június 27-től fogva az újonnan létesített kassai gyapjúvásárokat is fölkeresték a vásárlók: elsősorban a morvaországi posztókészítő vállalkozók, de francia kereskedők is, a belföldi kereskedőkről, textilipari termékek előállítóiról nem is szólva. A pesti vásár legnagyobb vevői azonban a bécsi kereskedők voltak.

E gyapjúfélék áralakulását (10. táblázat) elsősorban a londoni gyapjúpiac és az ahhoz igazodó többi európai piac kereslete szabta meg. Elsőként a legfinomabb és a finom gyapjú keresletének csökkenése hatott az árakra azóta, hogy London már az 1840-es évek első felében kezdte visszafogni ennek az árufélének importját a kontinensről. Az örökös tartományok, elsősorban Bécs növekvő felvevőképessége azonban, de a boroszlói, francia, holland, svájci, olasz kereskedők vásárlásai is hamarosan kiegyenlítették ezt a hátrányt. A középminőségű kétnyíretű gyapjú kereslete változatlanul jó, és a recesszió idejét leszámítva javuló tendenciájú volt mind az örökös tartományok, mind más országok, elsősorban a francia és olasz piacok vonatkozásában.

9. táblázat
A Magyar Királyság[42] gyapjútermelése és -kivitele az örökös tartományokba (1809–1847) (ezer bécsi mázsában)[43]
Év Termelés Év Kivitel (átlag)[44]
1809 240
235,0
1816–1821 114[45]
1840–1847 235,2
1822–1827 165[46]
1835 400
1837 550
1841 340
1842 340
1842–1844 400[47]
1845 350 1846–1847 400[48]
10. táblázat
A gyapjú ára (1828–1847) (konvenciós forintban, bécsi mázsánként)
Időszak Spanyol gyapjú Magyar gyapjú Német gyapjú
forint krajcár index 1828–1830=100 forint krajcár index 1828–1830=100 forint krajcár index 1828–1830=100
1828–1830 66 24 100,0 24 18 100,0 39 45 100,0
1831–1841 85 32 128,8 52 34 216,3 60 85 145,5
1841–1847 72 19 108,9 51 59 213,9 53 13 133,9
Forrás: Körösi József, Adalékok az árak történetéhez (In: Pestvárosi statisztikai évkönyv). Pest, 1873. Különlenyomat. Függelék. Az átlagárakat az évenkénti pesti piaci átlagárak alapján számítottuk ki.

Külön figyelmet érdemel a fajtanemesítés miatt hanyatlóban levő racka és cigája juhtenyésztés terméke, a durva gyapjú iránt megnyilvánuló állandó érdeklődés. A keresletet a folyamatosan csökkentett állatállomány csökkenő hozama nem tudta kielégíteni, úgyhogy 1841-ben már a Havasalföldről származó racka- és cigájagyapjú importjára került sor. A legnagyobb tételeket a Magyar Királyság déli részeinek és az ezekkel határos – török uralom alatt levő – területek kereskedői, magyarországi viszonylatban iparűzők: a posztó, takaró, halinaposztó gyártói vették meg. A racka- és cigájagyapjú termelésének csökkenése folytán keletkező űrt a halinaposztót készítő belföldi kézműiparosok, manufaktúra tulajdonosok a bunda- és szőrmekészítő és tobakos ipar termelőmunkája során megmaradt hulladékgyapjúból is igyekeztek kitölteni. Az örökös tartományok, elsősorban Bécs, ugyancsak vettek át, nem is kevés racka- és cigájagyapjút. Ez az elhelyezési forrás azonban 1844-re már bedugult, mivel a Galíciából vámmentesen, a Kaiser Ferdinand Nordbahnon szállított nagy mennyiségű rackagyapjú versenyét a magyarországi nem állta.

A gyapjúforgalom méreteit érzékeltetheti, hogy a június eleji pesti gyapjúvásáron 1836 óta kimutathatóan átlag 40–50 ezer bécsi mázsa gyapjú került forgalomba, és az esetek többségében el is kelt. Összehasonlításként említhető, hogy ebben az évben a lipcsei, a brünni, a Majna melletti frankfurti vásárok felhozatala nem, vagy csak alig múlta felül a gyapjú fő eladási időpontjául szolgáló Medárd-napi pestiét. Emellett még a pesti őszi, téli és tavaszi vásáron is tetemes gyapjúmennyiség talált vevőre. A losonci, a váci vásár forgalma lényegesen kisebb volt, és 4000–5000 bécsi mázsa között mozgott.

A kivitt árumennyiség értékét nézve 1819 és 1834 között a harmadik helyre visszaesett, ám 1838-tól második helyre lépő és ezt végig meg is őrző gabonaexport kilátásai az 1830-as évek óta, elsősorban a (vontatásnál gyorsabb és olcsóbb) gőzhajón történő szállítás egyre bővülő lehetőségei révén, 1848-ig emelkedő irányzattal javultak. Az örökös tartományok megmaradtak állandó és növekvő felvevőképességű piacnak, ahol a magyarországi gabona jól állta mind az odesszai, mind az 1840-es évek első harmadának vége felé már versenytársként fellépni tudó galíciai gabona versenyét. Előmozdította a gabonaexportot az 1829. novemberi vámleszállítás is, amely a magyarországi búza bécsi mázsánkénti beviteli vámját 15 1/4 ezüst krajcárra szabta az örökös tartományokba, 22 1/4 krajcárra a más országokba irányuló szállítás esetén. Mindez a nagy tömegű árut piacra szállítani képes birtokosokat a gabonatermelés mennyiségének – külterjes módszerrel történő – növelésére, valamint a versenyképesség megóvása érdekében az árugabona gondosabb tisztítására („szeleltetésére”, rostálására stb.) serkentette.

Az állandó és gyarapodó értékesítési lehetőségek hatását jelzi a termelés és a kivitel mennyiségi és értékarányainak alakulása. A 18. század utolsó évtizedének átlagtermését jelző 1789. évi adatot egybevetve az 1831 és 1840 közötti évek tízéves átlagával, a mennyiségi emelkedés 88,8 %, az értéke 51 %. A kivitel mennyiségének 1789. és 1841–1847. évi átlagait egymáshoz viszonyítva, az emelkedés 89,4 %—os. Az export értéke 1789 és 1831–1840 között 267,2%-kal, ebből 1798 és 1831–1840 között 191,6%-kal, az 1831–1840. és 1841–1847. évek átlagait egymáshoz viszonyítva további 59,6%-kal gyarapodott. A termelés és a kivitel mennyiségének egymáshoz viszonyított aránya 1789-ben 4,3– 1798-ban 4,4, az értékeké 2,7, illetve 3,0%, 1831–1840 között pedig 6,6% (lásd 11. táblázat).

11. táblázat
A Magyar Királyság gabonatermelése és kivitele az örökös tartományokba (1789–1847)[49]
Év A termelés mennyisége A termelés értéke A kivitel mennyisége A kivitel értéke A kivitel a termelés
pozsonyi mérő[50] index=100 konvenciós forint index=100 pozsonyi mérő[51] index 1789=100 konvenciós forint index=100 mennyiségének értékének
százalékában
1789 48 978 000[52] 100,0 82 446 000[53] 100,0 2 000 000[54] 100,0 2 223 244[55] 100 4,3 2,7
1798 50 000 000[56] 102,1 84 000 000[57] 101,9 2 213 612[58] 110,7 2 798 006[59] 125,9 4,4 3,0
1831–1840 90 000 000[60] 183,8 124 500 000[61] 151,0 8 164 604[62] 367,2 6,6
1841–1847 3 787 815[63] 189,4 13 028 571[64] 586,0

A termelés mennyiségének és értékének növekedését szemléltetve, nem hagyható figyelmen kívül a gabonafélék átlagárainak emelkedése sem, amely egyenletesen tartotta a lépést az európai gabonafélék hasonló irányzatával (12. táblázat). Ezen belül azonban mindenekelőtt a bécsi gabonapiac áraitól függött a magyarországi gabona árának alakulása a legfőbb vásárhelyeken, ez esetben elsősorban Győrben, részben Mosonban. Az itt működő kereskedők spekulációs felvásárló-raktározó, majd kedvező árfolyamok esetén tömegméretekben gabonát piacra dobó tevékenységét a főként a bécsi áralakulásban kifejezésre jutó konjunktúra határozta meg, amelyet az egyes örökös tartományok esetenként eltérő terméseredményei is befolyásolták. (1843-ban például Morvaországban, Csehországban volt rossz termés, és ez felhajtotta a gabonaárakat.) Más években az örökös tartományok jó termése lenyomta az árszintet (pl. 1842-ben). Ugyanakkor az áremelkedés üteme egész Európában és Magyarországon is, valamint az örökös tartományokban, a szállítási viszonyok javulásával összefüggésben lassúbb volt, mint a gőzvontatású hajók alkalmazása előtt. Az 1841–1847. évek átlagos gabonaárainak nagyobb arányú emelkedésén már érzik az 1845–1846. évek Európa-szerte rossz terméseinek árfelhajtó befolyása. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az sem, hogy az örökös tartományok 1834 és 1837 között 1,097 millió Ft C. M. értékű gabonát importáltak más országokból. Nagyobb mennyiségű termelés esetén a Magyar Királyság ezt a mennyiséget is leszállíthatta volna.

12. táblázat
A gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab) átlagárai Magyarországon és az örökös tartományokban (1821–1850) (konvenciós forintban, ausztriai mérőnként)[65]
Időszak Magyarország Örökös tartományok
forint krajcár index 1821–1830=100 növekedés 1831–1840 1841–1850 %-ban forint krajcár index 1821–1830=100 növekedés 1831–1840 1841–1850 %-ban
1821–1830 1 02 100,0   1 41 100,0  
1831–1840 1 23 133,9   1 50 109,9  
1841–1850 2 17 221,0   2 07 125,7  
        65,1       14,4
Forrás: Földes Béla, Statisztika tanulmányok a gabonaárak hullámzásairól a XIX. században és a gabonadrágaságok hatásairól. Budapest, 1882. 30. A pesti piaci évi átlagárak alapján.
13 táblázat A Magyar Királyság[66] becsült állatállománya (1787–1845) (ezer darabban)
Év Szarvasmarha Sertés Juh
1787 2396 451
1798 2500
1802 3500
1809 8000
1818 3560 6000
1819 2321 6000 452
1820 3350 3000 6000 700
1829 3394 3731 739
1837[67] 5800 3080[68] 22 200
1840 3551 4652[69] 814
1842 4260 4000 17 000 1000
1844 4800 4000 22 000 1280
1845 4800 4000 18 000 1000
Forrás: Benda, Statisztikai adatok…, Budapest, 1973. 131–133. 63–70., 72–73. táblák.
14. táblázat
Az élő állatok átlagárai (1828–1847) (konvenciós forint/db)
Időszak Sovány ökör Hízlalt ökör Sertés
forint krajcár index 1828–1830=100 forint krajcár index 1828–1830=100 forint krajcár index 1828–1830=100 forint krajcár index 1828–1830=100
1828–1830 33 50 100,0 49 45 100,0 60 10 100,0 17 33 100,0
1831–1840 49 25 146,1 77 07 155,0 57 05 94,8 18 35 105,9
1841–1847 49 43 147,0 68 47 138,3 54 36 90,7 21 55 124,8
Forrás: Kőrösi József, Adalékok az árak történetéhez. Pest, 1873. Különlenyomat. Függelék. Az egyes időszakok átlagárait a Kőrösi által megadott évenkénti átlagárak alapján számítottuk ki.

A 18. században még a magyarországi teljes kivitel értékének nagyobb részét jelentő élőállat-export 1815 és 1834 között a második, 1838 óta az árukivitel értékrangsorában a harmadik helyre szorult vissza.

Az élőállat-kategórián belül az örökös tartományokba irányuló szarvasmarha-kivitel az 1840–1845. években 28,7%-kal múlta felül az 1831 és 1840 között eltelt tíz év kiviteli átlagát. Ez azt jelezte, hogy bár a Kaiser Ferdinand Nordbahn üzembe helyezése óta nemcsak a galíciai gabonát, hanem a szarvasmarhát is vasúton lehetett szállítani, elsősorban a cseh–morva örökös tartományokba, mégis bírta a versenyt a magyarországi szarvasmarha is az örökös tartományok piacain, mivel a vízi úton szállítás költségei, az élőállat-szállításra épített uszályok révén, alacsonyabbak voltak a vasúti fuvardíjaknál. A szarvasmarhaáraknak az 1830-as években némileg emelkedő tendenciája valamelyest ellensúlyozta a kivitt mennyiség ekkor még csökkenő irányzatát. Az 1840-es évek szarvasmarha-kivitelének mennyiségi gyarapodása viszont valamelyest kárpótolta a tenyésztőket és a kereskedőket az ekkor már lefelé tendáló árakért. 1834 és 1837 között 2,37 millió Ft C. M. értékű szarvasmarhát vásároltak az örökös tartományok más országból, ami arról vall, hogy ezen a téren is nagyobb értékesítési lehetőségek nyílhattak volna meg a Magyar Királyság előtt, ha erőteljesebben fejleszti szarvasmarha-tenyésztését.

A sertéskivitel mennyisége és az átlagárak is állandóan növekedtek, noha különösen az 1831 és 1840 között eltelt évtizedben erős kilengésektől nem mentesen. Az 1841–1846-os években az egyes évek átlagárai között nem volt nagy eltérés, csupán 1847-ben ugrott fel a sertés ára több mint 50%-kal. Figyelembe véve, hogy a Magyar Királyság nagyobb mennyiségű sertést hozott be a délről szomszédos országokból, mint amennyit az örökös tartományoknak és más országoknak eladott, importjának egy része a belső szükségletek kielégítését szolgálta. Emellett profitált az átmenő áruként áthajtott mennyiségből is.

Az élőállat-kivitel esetében 1828 után nincs lehetőség az állatállomány és a kivitel arányainak, értékének egybevetése alapján következtetések levonására. Csupán annyi ismeretes, hogy a teljes élőállat-kivitel értéke 1819 és 1828 között évi átlagban 5,5 millió Ft C. M. volt, és 1838-ra is csupán 19,6 %-kal volt magasabb. 1841 és 1846 között azonban az évi átlag már 9,16 millió Ft C. M.-ra emelkedett. Nem állapítható azonban meg az, hogy a növekvő értékű kivitelnek mekkora hányada származott a Moldvából, Havasalföldről áthajtott, az örökös tartományoktól elválasztó határokon elvámolt szarvasmarhából, hogy mennyit vásárolt fel a kiváltságolt osztrák Hússzállító Társaság, amely vámmentesen szállította ki az árut, továbbá az sem, hogy a boszniai és a szerb kereskedők a Balkánról és a déli határőrvidékről mennyi sertést hajtottak át az országon az örökös tartományok vásáraira, és hogy mekkora részét tették ezek a szállítmányok a magyar alsó-ausztriai határon elvámolt sertésexportnak. Az egykorú források mindössze arról szólnak, hogy Havasalföldről évente 50 ezer ökröt és tehenet, 100 ezer juhot, kecskét és sertést hajtanak eladás végett az Erdélyi Nagyfejedelemség, a Magyar Királyság, az örökös tartományok és a Török Birodalom vásáraira.

Magyarország fontos kiviteli árui közé tartozott a dohány is. 1789 és az 1841–1847 közötti évek átlagtermelését egymáshoz viszonyítva az emelkedés 75,8%-os. Az 1819–1830 közötti termés becsült átlagánál az 1841–1847 közötti éveké 41,2 %-kal magasabb. A bécsi állami felvásárló szerv, az Abaldo felvásárlásait, lényegében véve tehát a kivitt dohány mennyiségét egybevetve a termelés adataival, 1798-ban a felvásárlás a termelés 58,3, az 1819 és az 1830-as évek adataiból kiszámított felvásárlás a termelésnek 45,2, 1841–1847-ben 50,2%-át tette ki. A dohány az ország teljes kivitelének értékéből 1831 és 1840 között évi átlagban 5%-kal, 1841 és 1847 között 4%-kal részesedett. Az 1789. évi kivitel értékéhez viszonyítva az 1841–1847-es éveké 741,9 %-kal emelkedett. Az 1831 és 1840 közötti dohányexport évi átlagértéke 3,5%-kal múlta felül az 1840 és 1847 közötti évi átlagértéket (1831 és 1840 között évi átlagban 2,48 millió, 1841 és 1847 között 2,39 millió Ft C. M. volt az évi export átlagértéke), ami a magyarországi dohány árának csökkenéséről tesz bizonyságot, minthogy a két időközben a termelés és a felvásárlás mennyisége is növekedett. Az árak és a kiviteli érték csökkenésében a virginiai, a német- és olaszországi dohány versenyének éppúgy szerepe volt, mint a magyarországi áru hanyag kezeléséből fakadó gyengébb minőségének. A magánkereskedelem által forgalomba hozott dohány egy része az 1830-as években a francia és a svéd piacra került, a többit az örökös tartományokban értékesítették.

15. táblázat
A Magyar Királyság[70] becsült dohánytermelése és az Abaldo által ugyanott felvásárolt dohány mennyisége (1798–1847) (bécsi mázsában)
Év Termelés Felvásárlás[71] A felvásárlás a termelés %-ában
1798[72] 300&nbasp;000 175  58,3
1802[73] 300 000 170 338
1819–1830 373 500[74] 168 486[75] 45,2
1841[76] 560 000 230 786[77] 41,2 1841–1847 527 500[78] 264 447[79] 50,2
16. táblázat
A Magyar Királyság[80] becsült bortermelése, -fogyasztás és -kivitele (1807–1847) (millió akóban)[81]
Év Termelés Fogyasztás Kivitel
1807 30,00[82] 23,24[83] 6,60[84]
1809 18,00 14,04 3,96
1817 24,40 19,03 5,37
1828 5,40[85] 4,22[86] 1,19[87]
1829 22,00[88] 17,16[89] 4,84[90]
1829 23,00–24,00 17,94–18,72 5,06–5,28
1832 30,00 23,40 6,60
1837 31,60 24,65 6,95
1841 25,60[91] 20,67[92] 5,83[93]
1842[94] 30,00 23,40 6,60
1844[95] 21,04 16,41 4,63
1847 28,00 21,84 6,16
Forrás: A termelés rovatra: Benda, Statisztikai adatok… Budapest, 1973. 128. 56. tábla. A fogyasztás és a kivitel számítása Schams Ferenc (Magyar Ország szőlőműveléséről való vizsgálódás. Pest, 1831) azon feltevésén alapul, hogy a megtermelt bor 78%-át az országban fogyasztják el és csak 22% kerülhet kivitelre, továbbá azon a feltevésen, hogy ezek az arányok 1848-ig változatlanok maradtak. Schramra hivatkozik Benda, ugyanott, 94.

Az ország bortermelésének – egykorú becslés szerint – 22%-a került exportra. Nem deríthető ki, hogy az országban elfogyasztott 78%-nak mekkora hányadát fordították a termelők saját fogyasztásukra, és hányadrészét értékesítették a belső piacon.

A borkivitel érteke az 1815 utáni évtizedben a 19. század elejéhez képest egyharmadával, 1831 és 1840 között évi átlagban további 6,9%-kal gyarapodott. Az 1820-as évek második felében megnőtt az érdeklődés a könnyű francia borokéhoz hasonló minőségű magyarországi fajták iránt. Különösen a neszmélyi, a somlói, az egri, a budai borokat kedvelték. A Zollvereinnek a rajnai borok védelmében emelt vámfala azonban gyakorlatilag megfosztotta a magyarországi bort németországi piacától, közvetve pedig más, korábbi európai elhelyezési lehetőségeitől is. (1834 és 1837 között évi átlagban felkerekítve 1,37 millió Ft C. M. a bor, 1841 és 1846 között 0,86 millió Ft C. M. volt a teljes italkivitel értéke. Ennek 90%-át jóval meghaladó részét tette a bor.) Az örökös tartományok mint a megmaradó borfelvevő helyek közül a legtöbbet Galícia és Szilézia vette át.

A Magyar Királyság egyéb mezőgazdasági exporttermékei közül a kender és a len, a gubacs, a nyersbőr, a zab, a tengeri, a méz és a viasz, a faggyú, az ágytoll kivitele az 1819–1828 közötti években tapasztalható fellendüléshez képest az 1830-as és az 1840-es években már erősen ingadozó és inkább hanyatló tendenciájú. Az ipari nyersanyagok közül ugyanez érvényes az erdők kíméletlen pusztítása folytán csökkenő mennyiségű hamuzsírra, amelynek ára emiatt és az örökös tartományok növekvő kereslete miatt is emelkedett. Hanyatlóban volt a rongy exportja is. Ellenben az örökös tartományok ipari nyersanyagszükségletei növelték a kender- és lenolaj, az egyre inkább korszerűsödő városi közvilágítás pedig a repcemag és a repce-, valamint a répaolaj kivitelét. Bécs után különösen Stájerország és Karintia vett át az 1840-es években egyre többet repceolajból (1841–1842-ben már évi átlagban 100 ezer bécsi mázsát meghaladó mennyiségben). Morvaország és Alsó-Ausztria építő- és tűzifát vett át emelkedő értékben. Továbbra is a legjobb felvevője volt a durva gyapjúszövetáruknak a szultán birodalma.

Az ipari nyersanyag- és félgyártmányexport áruszerkezetében különös figyelmet érdemel a nyers- és félkész vas kivitele annak jeleként, hogy a Magyar Királyság vasipara az 1830-as évek folyamán, különösen annak utolsó harmadától erőteljesen fejlődött, korszerűsödött, bár egyelőre még csak a nyers- és törtvas, továbbá a durva, friss és nyújtott vas terén volt képes jelentősebb értékű áru szállítására (17. táblázat).

17. táblázat
A Magyar Királyság nyers- és félkész vas kivitele az örökös tartományokba (1841–1846)
Áru 1841 1846
bécsi mázsa konvenciós forint bécsi mázsa növekedés 1841–1846 %-ában konvenciós forint növekedés 1841–1846 %-ában
Nyers- és törtvas 60 934 243 736 169 459 178,1 677 836 178,1
Durva, friss és nyújtott vas 29 960 299 600 48 610 62,3 484 610 61,8
Forrás: Tafeln, 1841, 1846. Az összegek magukba foglalják Erdély vasáru-behozatalát is, amely a teljes behozatal néhány %-a. Lásd 5. táblázat 3., 5. jegyzet.

Említésre méltó a Magyar Királyság külkereskedelmének az a jellemzője, hogy nem egymást követően, hanem csaknem egy időben, egyszerre került sor – feltehetően a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet kései indulása miatt – a gabona, az élő állat, a gyapjú és más mezőgazdasági, továbbá nem mezőgazdasági eredetű nyersanyagok exportjára. A Magyar Királyság külkereskedelmének másik sajátossága volt a nem mezőgazdasági eredetű nyersanyagok – és az 1830-as évek óta már a félgyártmányoknak is – tekintélyes részesedése a kivitt áruk teljes értékéből.

A külkereskedelmi mérleg másik serpenyőjében elhelyezkedő import árui között változatlanul az első helyen áll a gyapjú- és pamut-, rögtön utánuk a lenszövetek értéke, amely a gyapjú, gyapjúáru, pamut, pamutáru, kender és len, valamint kender- és lenáru csoportján belül a készáruk ugyanolyan arányú részesedését mutatja, mint 1819 és 1828 között, ámde annál magasabb értékszinten. Csak ezekután következnek az importáruk sorában a fonalak, a különféle nem mezőgazdasági eredetű nyersanyagok, továbbá a nem nemes fémek és félgyártmányok több millió Ft C. M. nagyságrendű értékkel, majd az egymillió Ft C. M. évenkénti átlagértéket meghaladó, a már ismert déli, délkeleti forrásokból, részben azonban az északi megyék ellátása végett Galíciából importált élő állatok. valamint az ínséges években (1842–1845) szintén Galíciából az északi megyékbe importált gabonafélék. Leginkább az örökös tartományokban finomított cukorból állt a fűszer- és gyarmatáru import. Immár gabona helyett mind több burgonyából főzött galíciai pálinkából (amit az északi megyék lakossága fogyasztott) került ki az italbehozatal értékének túlnyomó része. Lent a szepességi és más északi megyék vászonkészítői részére többnyire Morvaország szállított, míg a lenfonal és lencérna szállításában Alsó-Ausztria és Stájerország versengett egymással. A pamutfonal zöme Bécsből került az országba, de Morvaország és Csehország is jelentős tételeket szállított. A Magyar Királyság fában szegény déli területei épület- és tűzifaszükségletüket Stájerországból fedezték.

Különösen figyelemre méltó a vas- és acéláruk behozatalának és áruválasztékának bővülése 1841 és 1846 között annak félreismerhetetlen jeleként, hogy a Magyar Királyság gazdasága minden feudális gát és a történeti elmaradottságából fakadó súlyos versenyfeltételek ellenére is elindult a tőkés fejlődés irányába mutató úton a gépi nagyipari termeléssel jellemezhető küszöb átlépése felé. Ezt követelték meg az élesedő világpiaci konkurrencia és a mezőgazdasági termékek fő átvevőinek, az Örökös tartományoknak növekvő mennyiségi és minőségi igényei, kikényszerítvén a mezőgazdasági termelés korszerűsítésének irányába fordulást. A feudalizmusra jellemző ipari termelési eljárások válsága a tőkés manufakturális termelésnek – az ország belső piaci tágulásával összefüggő és elsősorban ahhoz igazodó, ám kis mértékben a déli határokon túli igényeket is szem előtt tartó – lassú, keserves körülmények között bár, de mégis valamiképpen szintén előbbre lépését követelte meg, hogy ezen a réven juthasson közelebb a tőkés nagyipari fejlődés küszöbéhez. Mindezek együttvéve az infrastruktúra, ezen belül is elsősorban a közlekedés, és ha kisebb mértékben is, a szerszám- és eszközgyártás, valamint a mezőgazdasági profilú gépipar fejlesztését követelték meg. A vas- és acéláruk behozatalának, áruválasztékának alakulása ennek az igénynek kifejezője. Az előrelépést érzékelhetővé teheti az 1816–1827-es és az 1841–1846-os évek vasáru-behozatalának mennyiségi növekedése, áruválasztékának gyarapodása.

A jelzett előrelépés mellett szól az a tény, hogy az 1846. évi vas- és acéltermék behozatalban olyan áruk is szerepeltek (vasúti sín, gép, gépalkatrész), amelyekről az 1841. évi statisztikában még nem történt említés, az 1816 és 1838 közötti évekről rendelkezésre álló statisztikákban pedig – az elmaradott fejlődés tüneteként – még kevésbé. Más vasáruk esetében, amelyekből – a 18. táblázat adatai szerint – már 1816 és 1827 között is volt behozatal – a lakatosárukat kivéve –, tetemes volt az emelkedés már 1841-ben is, még inkább 1846-ban, annak bizonyságaként, hogy a Magyar Királyság gazdasági élete, ezen belül az ipar valóban gyorsuló lépésekkel csak az 1840-es években, azon belül is 1843 után tudott a modern tőkés gazdaságtól és társadalomtól elválasztó küszöb felé haladni. (A lakatosáruk értékének csökkenése egyébként – minden valószínűség szerint – abból származik, hogy a hatóságok közben megváltoztatták az árucsoportok összetételét.)

18. táblázat
A Magyar Királyság vasáru-behozatala az örökös tartományokból (1816–1846) (bécsi mázsában)
Áru 1816–1827[96] 1841[97] Index 1816–1827=100 1846[98] Index 1816–1827=100
Szerszámvas 57 153 73 538 128,7[99]
Durva, friss és nyújtott vas 38 400 39 102 101,8 72 049 187,6
Vasúti sín 69 554  
Lakatosáru 29 384 1949 6,6 5107 17,4
Gép és gépalkatrész 3070  
Fekete bádog 4980 4662 8090 162,5 12 906 16 484 331,0
Fehér bádog 3428 4388
Öntöttvas 3656 12 000 328,2 22 698 620,8
Vas- és acéldrót 2434 4095 168,2 7692 316,0

A Magyar Királyságnak az örökös tartományokkal lebonyolított külkereskedelmi mérlege évtizedeken át aktív volt. Az 1830-es évek második felétől 1847-ig haladva az export és az import értékkülönbsége évről évre csökkent.

Egyes szerzők állítása szerint a Magyar Királyság külkereskedelmi mérlege 1846–1847-ben passzívvá vált. Figyelembe véve azonban a hivatalos statisztikák készítőinek azt a – gazdaságpolitikai szempontoktól vezetett – gyakorlatát, hogy ugyanazt az árut hol súly, hol darabszám szerint számolták el, amiből következően a külkereskedelmi statisztikákban az egyes áruk forgalmát megjelölő abszolút számok erősen vitathatók; valamint azt, hogy a statisztikákat összeállító hatóságok az értéktorzító manipulálás eszközével akkor is éltek, amikor a Magyar Királyság külkereskedelmi mérlege passzív volt, a külkereskedelmi mérleg két oldalán bekövetkezett értékarányok módosulásának ténye aligha vonható kétségbe.

Egyébként a külkereskedelmi mérleg hiánya önmagában véve még nem negatív jelenség akkor, ha fő forrása a termelő beruházást szolgáló import. A vasáru-behozatal szerkezetében 1841 és 1846 között észlelhető és közvetlenül a termelő fogyasztást, valamint az infrastruktúra fejlesztését szolgáló változások, nemkülönben a nyersanyagok és az ipari segédanyagok és félgyártmányok importjának 1841 és 1846 között észlelhető, az 1831–1842 közötti évek átlagához képest 45,4%-os gyarapodása is megerősíti azt a nézetet, amely szerint a külkereskedelmi mérleg passzívra fordulása ez esetben még akkor is előnyösnek tekinthető, ha számításba vesszük a közvetlen fogyasztást szolgáló és magas értékű késztermékek jelentős részesedését a teljes import értékéből. Aligha vitatható, hogy a Magyar Királyság mezőgazdasága adott állapotában számos esetben már nem volt képes maximálisan élni a legnagyobb felvevő piaca kínálta lehetőségekkel. A Magyar Királyság gazdasága és társadalma az 1840-es években eljutott addig a pontig, amelyen túl már elviselhetetlenné vált a létező gazdasági és társadalmi rend. Mindkét területen elindult a változás. A gazdaságban addig is amíg a politika nem teremtette meg a döntő minőségi fordulatot, az adott szűkös lehetőségek határain belül láttak hozzá az új rend elemeinek a létrehozásához. Ez tükröződött bizonyos hányad erejéig a passzív külkereskedelmi egyenlegben.

A Magyar Királyság teljes külkereskedelmi forgalma az örökös tartományokkal 1831 és 1842 között 22%-kal, a Habsburgok örökös tartományaié a külfölddel ugyanebben az időszakban 48 %-kal gyarapodott. Ez önmagában véve is a Magyar Királyság gazdaságilag gyengébb volta mellett érvel, holott az örökös tartományok külkereskedelmi arányainak a növekedése is eltörpült a Zollvereinbe tömörült német államok vagy Franciaország külkereskedelmének növekedési arányaihoz mérve.

A Magyar Királyság teljes külkereskedelmi forgalma 1839 és 1842 között évi átlagban 91 850 ezer Ft C. M. volt. Kevesebb Trieszt tengeren át lebonyolított évi átlagos külkereskedelmi forgalmánál, és az egyharmadát sem tette ki annak, amit Cseh- és Morvaország bonyolított le a Habsburg-uralom alatt levő többi területtel (a Magyar Királyságot és az Erdélyi Nagyfejedelemséget is ideértve). 1840 és 1847 között a Magyar Királyság teljes külkereskedelmi forgalmának évi átlaga 107 383 655 Ft C. M.-ra nőtt, ámde az örökös tartományok és az említett európai államok külkereskedelméhez viszonyított arányok lényegesen nem javultak. Az 1789 és 1847 között elért, 400%-ot felülmúló növekedés azonban még így is tiszteletreméltó előrelépést jelez az elmaradottság csökkenésének útján.

Lábjegyzetek

  1. Illíria: itt és a további külkereskedelmi kimutatásokban: Karintia és Krajna
  2. Küstenland; a Triesztből és Görzből szervezett tartomány. 1822 őszéig a magyar tengerpart és Zengg is hozzátartozik.
  3. A %-ok összege azért nem éri el a 100-at, mert a táblázatba nem vettük fel a Moldvával 1819 és 1822 között lebonyolított kereskedelmi forgalom %-os arányát, mivel erre 1822 után nincsenek adataink.
  4. A %-ok összege azért nem éri el a 100-at, mert a táblázatba nem vettük fel a Moldvával 1819 és 1822 között lebonyolított kereskedelmi forgalom %-os arányát, mivel erre 1822 után nincsenek adataink.
  5. Az arányszám amiatt magas, mert magában foglalja a vámkülföldként kezelt Trieszt, Fiume és az egyéb adriai kikötők forgalmi adatait is.
  6. 1827 és 1828 átlagában a nyers gyapjú és a gyapjúszövet exportja az árucsoport teljes kiviteli összegének 99,50, illetve 0,50%-a, az import esetében a gyapjúszövet részesedése ennek az árucsoportnak a teljes behozatali értékéből 90,48%, a nyers gyapjúé 9,52%. Más évekből a statisztikában nem találhatók az áruforgalom ilyen jellegű bontásának számai. Ez utóbbi tény érvényes a következő jegyzetekre is.
  7. Ugyanolyan átlag alapján a nyers pamut és pamutszövet részesedése az árucsoport teljes kiviteléből 86,96%, illetve 13,04%, a behozott pamutszövet 98,32%, a nyers pamuté 1,68%.
  8. Ugyanolyan átlag alapján a nyers kender és len, illetve a kender- és lenszövet részesedési aránya ennek az árunak a teljes kiviteléből 66,04%, illetve 33,96%, a behozataléből a készárué 57,03%, a nyers kenderé és lené 42,97%.
  9. Ugyanolyan átlag alapján a nyers selyem és selyemszövet részesedése ennek az árucsoportnak a teljes kiviteléből 79,98%, illetve 20,11%, a behozataléból 79,43%, illetve 20,57%.
  10. Kimutatás egyrést az örökös tartományok, másrészt Magyarország, Galícia és Tiröl közötti áruforgalomról 1789. Facsimilében közölve: Ember Győző, Összefoglaló statisztikai táblázatok Magyarországról a XVIII. század végén. Statisztikai Szemle, 1971. 12. sz. 1261.
  11. Tabellar Übersicht 1817–1828. A fenti összegekben nincsnek benne a vámkülföldként kezelt Trieszt behozatalának és kivitelének évi átlagai (2 094 219 Ft, illetve 585 509 Ft). Velence és Lombardia külkereskedelmi forgalmának Magyarországra vonatkozó adatait – egy esetet kivéve – szintén nem vettük figyelembe, mert nem tartoztak az örökös tartományok közé. Ellenben 1819 és 1847 között az összegekhez hozzászámítottuk az 1822 után a Magyar Királysághoz tartozó, de vámkülföldként kezelt adriai kikötők: Fiume, Buccari, Porto Ré és Zengg az örökös tartományokkal 1823 és 1828 között folytatott kereskedelmének átlagát (behozatal 700 490 Ft, kivitel 1 409 078 Ft).
  12. Tafeln zur Statistik de österreichischen Monarchie (továbbiakban: Tafeln) für das Jahr 1841. Wien, 1844. Ez esetben a Lombardiával és Velencével lebonyolított külkereskedelmi adatok levonása a behozatal és a kivitel teljes összegéből nem volt lehetséges. 1831 óta a hivatalos statisztikák értékei egyenértékűen azért sem vethetők egybe az 1819–1828. éviekkel, mert a hivatalos statisztikai szervek megváltoztatták az árucsoportokat, továbbá amiatt sem, mert 1831 óta egy összegben adták meg a Magyar Királyság és az Erdélyi Nagyfejedelemség örökös tartományokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalmának értékeit, noha Erdélynek az örökös tartományokkal folytatott külkereskedelme, mint erről a következőkben említés történik, Magyarországéhoz képest csekély volt.
  13. Der Handel Ungarsn und seiner Nebenlánder mit den andern im Zollverbande befindlichen Provinzen des österreichischen Kaiserstaates in den Jahren 1831–1842 (továbbiakban: Handel Ungarns 1831–1842); Pester Handlungszeitung. Kommerzial- und Industrie-Anzeiger. 1845. A lap 13–17. számában közölt dr. H. (Triest) aláírású tanulmány egyik jegyzetéből kiderül (13. sz. 49.), hogy a közleményt az Österreichischer Lloyd című lapból vették át. Az írásmű összbirodalmi szemléletű. A tanulmány nem közli Erdély külkereskedelmi adatait, ám – feltehetően – számításba vette Magyarországnak az Habsburg-uralom alá tartozó Velencével és Lombardiával, továbbá Trieszttel lebonyolított kereskedelmi forgalmát is.
  14. Hauptübersicht des Werthes und der Zollertrages der Waaren Einfuhr und Ausfuhr aus und nach Ungarn und Siebenbürgen im Jahre… Wien (In: Hauptübersicht des Verkehrs von Ungarn un Siebenbürgen mit den anderen österreichischen Provinzen. Hrsg. von Rechnundepartment der k. k. Allgemeinen Hofkammer. Wien). (Továbbiakban: Hauptübersicht). Itt az 1840–1846 közötti évekre vonatkozó adatokat használtuk. Tekintettel arra, hogy Erdélynek az örökös tartományokkal lebonyolított kereskedelmi forgalma 1819 és 1828 között 8 évi átlagban Magyarország kivitelének 0,12%-át, behozatalának 2,64%-át tette ki, az Erdély nyugati irányú külkereskedelmi forgalmi értékeinek Magyarországhoz számolása okozta hibaforrás nem túlságosan nagy. Erdély ezen területekkel lebonyolított kereskedelmi forgalmának Magyarországéhoz viszonyított arányai – feltehetően – 1828 után sem módosulhattak jelentősen, mivel külkereskedelmi forgalmának túlnyomó részét a román fejedelemségekkel és a török uralom alatt levő más területekkel bonyolította le egészen Kisázsiáig terjedően.
  15. A Tafeln sorozatnak a megfelelő évek külkereskedelmi adatait tartalmazó köteteti. Fényes Elek, Magyarország leírása, I. Pest, 1847. 93–94. oldalán közölt adatok szerint Magyarország 1841–1845-ben évi átlagban 54 733&ndasp;524 Ft értékű árut hozott be az örökös tartományokból, és 59 862 072 Ft értékűt szállított oda. Említést érdemel az egykorú források néhány észrevétele a statisztikákban szereplő értékek hitelességéről. A Pester Handlungszeitungban közölt tanulmány szerzőjének véleménye szerint az örökös tartományokból Magyarországra irányuló áruszállítmányok értéke amiatt feltűnően magas, mert ezeknek az ára folyton változik, és a statisztikai és vámhatóságok ezt figyelembe is veszik, míg a Magyarországról az örökös tartományokba szállítottakét mindig azonos árbázison számolják. Ebből a tanulmány írója arra következtet, hogy a Magyarországról az örökös tartományokba jutó, túlnyomórészt az élelmezést szolgáló, továbbá növényi és állati eredetű nyersanyagok valóságos értéke kisebb annál, ami a statisztikában szerepel (Pesther Handlungszeitung, 1845. 14. sz. 54.l. jegyzet). Ezzel szemben a Bécsben működő, Freiherr Carl von Czoernig vezette statisztikai hivatal kiadványa szerint 1840 óta változtatott árbázison, a valóságos piaci árak figyelembevételével számítják ki az örökös tartományok Magyarországgal lebonyolított kereskedelmi fogalmának értékét, míg ezt megelőzően becsült árak alapján állapították meg a behozott és a kivitt áruk értékét. 1840 óta számos, mindenekelőtt a Magyarországra szállított áruk közül a legnagyobb értékösszegű textiláruk átszámítási bázisát csökkentették jelentősen a statisztikába felvett értékek kiszámításánál. (A kötött és szövött pamutárukét a korábbi – fontonként – 15 Ft-ról 2 Ft-ra, a finom gyapjúárukét 8 Ft-ról 3 Ft-ra, a közönséges gyapjúárukét 8 Ft-ról 1 Ft 6 kr-ra.) Így érték el, hogy az örökös tartományokból Magyarországra és Erdélybe szállított áruk értéke jelentős mértékben kisebb lett, mint hogyha a korábbi árbázison számították volna ki. Ugyanakkor a statisztika nem említi, hogy a Magyarországról az örökös tartományokba szállított áruk értének megállapításakor változtattak-e a korábbi – becslés szerinti – értékelésen vagy sem? (Hauptübersicht, 1840. 212. 1. jegyzet.) Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy amennyiben a külkereskedelmi forgalomba került áruk értékét piaci áron számították ki, akkor is a bécsi, és nem a magyarországi piaci árakat vették figyelembe, amelyek – a mezőgazdasági termények viszonylatában – egyébként is vidékenként eltérők voltak aszerint, hogy az értékesítés helye közel volt-e a termelési, vagy a termékeket eladás céljából összegyűjtő regionális központ jellegű helyhez, vagy távol? — Az említett két statisztika közös törekvése annak bizonyítása, hogy a Magyarországról az örökös tartományokba szállított áruk értéke valójában kisebb volt a statisztikában feltüntetettnél. Így kívánták ellensúlyozni – és erre mindkét statisztika jegyzetben utal – a magyar politikai közvélemény, az országgyűlések, egyes neves magyar politikusok ama panaszait, amelyek a vámpolitika terén az egyenlőtlen elbánást tették szóvá. Fényes Elek 1847-ben amiatt véli irreálisaknak és sérelmeseknek a hivatalos statisztika adatait, mert azok nem a piaci árakra, hanem becsült értékekre alapozódtak, és előnytelenek a magyarországi termékek külforgalmi értékének megállapítása szempontjából. Ezt a gabona és a gyapjú vonatkozásában tényszerűen is bizonyitja. (Sokallja, hogy a vámhatóságok 1 pozsonyi mérő búza árát 3 Ft 45 kr C. M.-ra, 1 bécsi mázsa gyapjúét 80 Ft C. M.-ra becsülik, míg a birodalmon kivülről importáltat csupán az utóbbi esetben 40 Ft C. M.-ra. Nem fogadja el azt az indokolást sem, amely szerint a magyarországi gyapjú finomabb a birodalmi határokon kívülről hozottnál, mert a minőségi különbség ekkora áreltérést nem indokol. (Fényes Elek, Magyarország leírása. I. Pest, 1847. 95.) Ehhez csak annyit szükséges hozzátenni, hogy – mint az előzőkből kiderült – az exportált magyarországi gyapjú minősége túlnyomórészt nem múlta felül, legjobb esetben elérte a birodalom határain kívül termelt gyapjúét. Fényes egyébként azt is sérelmezi, hogy a vámhatóságok a Magyarországról származó áruk értékét általában véve alacsonyabb összegben állapítják meg, mint az örökös tartományokból Magyarországra és a vele közös vámterületet képező Erdélybe szállított árukét. Csak igen bonyolult, hosszadalmas vizsgálódás (a korabeli piaci árak figyelembevételével és az örökös tartományok és Magyarország között forgalomba került áruk mennyiségének pontos megállapítása és különféle árucsoportosítások átszámítása) után lesz eldönthető: az összbirodalmi szempontból érvelő hivatalos statisztika, vagy a magyar nacionalista nézőpontból vitázó Fényes Elek oldalán volt-e az igazság, illetve annak mekkora hányada igazolta az egyik, mekkora a másik fél állításait? Annyi azonban már jelenlegi ismereteink birtokában is megállapítható, hogy a statisztikák abszolút számai – az előző jegyzetekben említetteket is figyelembe véve – nem tükrözik egyenértékűen a valóságos helyzetet. Ugyanakkor megfelelnek annak a célnak, hogy jelezzék a külkereskedelmi forgalom mozgásának tendenciáit.
  16. Tabellar Übersicht 1817–1828
  17. Handel Ungarns 1831–1842; Pesther Handlungszeitung 1845. 14. sz. 55. 5. jegyzet. Ebből az összeállításból hiányoznak Felső-Ausztria, Tirol és Voralrberg, CSehország %-os érszesedésének adatai.
  18. Hauptübersicht, 1840–1846. Erdély arányának hozzávetőleges meghatárosára lásd az 5. táblázat 5. jegyzetét.
  19. Tabellar Übersicht 1817–1828
  20. Handel Ungarns 1831–1842; Pesther Handlungszeitung 1845. 14. sz. 55. 5. jegyzet. Ebből az összeállításból hiányoznak Felső-Ausztria, Tirol és Voralrberg, CSehország %-os érszesedésének adatai.
  21. Hauptübersicht, 1840–1846. Erdély arányának hozzávetőleges meghatárosára lásd az 5. táblázat 5. jegyzetét.
  22. Nem éri el a 0,5%-os részesedést
  23. Nem éri el a 0,5%-os részesedést
  24. Nem éri el a 0,5%-os részesedést
  25. Nem éri el a 0,5%-os részesedést
  26. Illíria néven az 1840-es években Karintiát és Krajnát értették.
  27. Tengerpart: Küstenland, a Triesztből és Görzből szervezett örökös tartomány
  28. Nem éri el a 0,5%-os részesedést
  29. Nem éri el a 0,5%-os részesedést
  30. Nem éri el a 0,5%-os részesedést
  31. Nem éri el a 0,5%-os részesedést
  32. Az áruk csoportosítását 1831–1839-hez képest 1840-től megváltoztatták, más részletezésben közölték. Az összeállítás az új csoportosítás szerint készült.
    Természeti és mezőgazdasági termékek: gyarmati áru, déligyümölcsök és gyümölcsök, dohány, zsírok, olajok étkezési és technikai célokra, gabona és egyéb szántóföldi és kertit termékek, italok, halak, kagylók és egyéb vízi állatok, szárnyas és vad, vágóállat (marha,sertés), állati termékek élelmezési célra, igásállatok, tüzelő- és építőanyagok, egyéb természeti és mezőgazdasági termékek.
    Nyersanyagok és ipari segédanyagok: gyógyszerek, illatszerek, vegyi áruk, konyhasó, festék és festőanyag, mézga, gyanta és más technikai rendeltetésű hasonló olajok, cserzőanyagok, ásványi, kő-, földanyagok, nemesfémek, valódi gyöngyök, nyers nemesfémek, nem nemes fémek nyers és félfeldolgozott állapotban, nyersanyagok.
    Félgyartmányok és késztermékek: fonalak, gyártmányok, irodalmi és művészeti tárgyak.
  33. Handel Ungarns 1831–1842; Pester Handlungszeitung, 1845. 14. sz. 54.
  34. Handel Ungarns 1831–1842; Pester Handlungszeitung, 1845. 14. sz. 54.
  35. Handel Ungarns 1831–1842; Pester Handlungszeitung, 1845. 14. sz. 54.
  36. Hauptübersicht, 1840–1846
  37. Az áruk csoportosítását 1831–1839-hez képest 1840-től megváltoztatták, más részletezésben közölték. Az összeállítás az új csoportosítás szerint készült.
    Természeti és mezőgazdasági termékek: gyarmati áru, déligyümölcsök és gyümölcsök, dohány, zsírok, olajok étkezési és technikai célokra, gabona és egyéb szántóföldi és kertit termékek, italok, halak, kagylók és egyéb vízi állatok, szárnyas és vad, vágóállat (marha,sertés), állati termékek élelmezési célra, igásállatok, tüzelő- és építőanyagok, egyéb természeti és mezőgazdasági termékek.
    Nyersanyagok és ipari segédanyagok: gyógyszerek, illatszerek, vegyi áruk, konyhasó, festék és festőanyag, mézga, gyanta és más technikai rendeltetésű hasonló olajok, cserzőanyagok, ásványi, kő-, földanyagok, nemesfémek, valódi gyöngyök, nyers nemesfémek, nem nemes fémek nyers és félfeldolgozott állapotban, nyersanyagok.
    Félgyártmányok és késztermékek: fonalak, gyártmányok, irodalmi és művészeti tárgyak.
  38. Handel Ungarns 1831–1842; Pester Handlungszeitung, 1845. 14. sz. 54.
  39. Handel Ungarns 1831–1842; Pester Handlungszeitung, 1845. 14. sz. 54.
  40. Handel Ungarns 1831–1842; Pester Handlungszeitung, 1845. 14. sz. 54.
  41. Hauptübersicht, 1840–1846
  42. A katonai határőrvidék nélkül
  43. 1 bécsi mázsa = 56 kg.
  44. Az 1831 és 1840 közötti évi átlagadatra, valamint az 1840 és 1845 közötti évekre vonatkozókra: Fényes Elek, Magyarország leírása. I. Pest, 1847. 96.; az 1846–1847, évire lásd ugyanott 3. jegyzet.
  45. Fényes Elek, Magyarország statisztikája. I. Pest, 1842. 264.
  46. Fényes Elek, Magyarország statisztikája. I. Pest, 1842. 264.
  47. Bárándy János, Magyarország összes statisztikai átnézete (I–X. tábla. Bécs, 1842–1844). VIII. tábla. A becslés alapjául szolgáló bázisadat éppúgy, mint Fényes 1842-ben megjelent művében szereplő is, hozzávetőlegesen az 1830-as évek végéről származott.
  48. Az 1846–1847. évi gyapjúkivitelt 200 ezer bécsi mázsában, 17 100 000 konvenciós forint értékben állapítja meg egy 1848. évi miniszteriális irat (Magyar Országos Levéltár. Az 1848/49-i minisztérium levéltára. Földművelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium. Vegyes iratok.
  49. Gabonán az egykorúak lényegében az egész szántóföldi termelést értették (Benda, Statisztikai adatok… Budapest, 1973. 863).
  50. 1 pozsonyi mérő = 62,5 l.
  51. 1 pozsonyi mérő = 62,5 l.
  52. Az 1789. évi termésre vonatkozó két különböző, hivatalos végeredmény átlaga (Benda, ugyanott. 86.). A katonai határőrvidék nélkül.
  53. A termelés értékének kiszámítása – egyéb adatbázis hiányában – a búza és zab pesti piaci átlagárai alapján történt a campoformiói békekötés idejebeli, az 1797. december végi és az 1798. évi árak figyelembevételével, vállalva a visszavetítésben rejlő kockázatot. Kőrösi József, Adalékok az árak történetéhez. Pest, 1873. 14.
  54. Az 1787–1791. évi török háborúra való tekintettel közelítve a becslést az 5. jegyzethez tartozó szintén becsült mennyiséghez.
  55. Ember, Statisztikai táblák. Statisztikai Szemle, 1971. 12. sz. 1261.
  56. Benda, ugyanott 121. 39. tábla 4. tétele. A katonai határőrvidék nélkül.
  57. A termelés értékének kiszámítása – egyéb adatbázis hiányában – a búza és zab pesti piaci átlagárai alapján történt a campoformiói békekötés idejebeli, az 1797. december végi és az 1798. évi árak figyelembevételével, vállalva a visszavetítésben rejlő kockázatot. Kőrösi József, Adalékok az árak történetéhez. Pest, 1873. 14.
  58. Benda, ugyanott 121. 39. tábla 4. tétele. A katonai határőrvidék nélkül.
  59. A termelés értékének kiszámítása – egyéb adatbázis hiányában – a búza és zab pesti piaci átlagárai alapján történt a campoformiói békekötés idejebeli, az 1797. december végi és az 1798. évi árak figyelembevételével, vállalva a visszavetítésben rejlő kockázatot. Kőrösi József, Adalékok az árak történetéhez. Pest, 1873. 14.
  60. Benda, ugyanott 87–88, Az 1830-as évek elejéről származó becslés.
  61. Az 1831–1840. évi átlagos gabonaárak alapján (Lásd 12. táblázat.)
  62. Hauptübersicht, 1841, 1847. Fényes Elek, (Magyarország leírása. I. Pest, 1847. 96.) 3 180 704 bécsi mázsára becsülte.
  63. Hauptübersicht, 1841, 1847. Fényes Elek, (Magyarország leírása. I. Pest, 1847. 96.) 3 180 704 bécsi mázsára becsülte.
  64. A „Gabona és kerti vetemények” rovatban feltüntetett értékben benne szerepel a kivitt hüvelyesek (bab, borsó, lencse) értéke is. Minthogy azonban az 1831–1840. évek átlagában ez az összeg mindössze 120 806 konvenciós forintot tett ki, és feltehetően részarányosan növekedett az 1841–1847 közötti évek átlagértékében is, az összeg kicsiny volta miatt a teljes értéket vettük azonosnak a gabonakivitel értékével.
  65. 1 ausztriai mérő = 61,49 l.
  66. A katonai határőrvidék nélkül
  67. A katonai határőrvidékkel együtt, de feltehetően a Partium nélkül.
  68. Évente levágott és az országból kivitt sertések száma.
  69. Benda (ugyanott 132.) jegyzetében – a hivatalos statisztikákra utalva – említi, hogy a becslés téves, és a valóságos juhállomány Magyarországon és Horvátországban legalább 16 millióra, a Tafeln szerint pedig a határőrvidékkel együtt 21 millióra tehető.
  70. A katonai határőrvidék nélkül
  71. A táblázatban szereplő mennyiségeken kívül még átlagosan évi 50 ezer bécsi mázsa dohányt szállítottak külföldre magánkereskedők. Benda, Statisztikai adatok– Budapest, 1973. 90.
  72. Schwartner, Martin, Statistik des Königreichs Ungern. Ein Versuch. Pest, 1798. Idézi: Benda, ugyanott – mind a termés, mind a felvásárlás adatát.
  73. Schwartner, Statistik… 2. kiadás, Ofen, 1809. Idézi Benda, ugyanott – mind a termés, mind a felvásárlás adatát.
  74. Benda, ugyanott 122. 44. tábla 2,, 3. tételének átlaga.
  75. Ugyanott 126. 50. tábla 1–10. tételének évi átlaga
  76. Ugyanott 122. 44. tábla 4. tétele
  77. Ugyanott 126. 50. tábla 11–20. tételének átlaga
  78. Ugyanott 122. 44. tábla 4–7. tételének átlaga.
  79. Ugyanott 126. 50. tábla 21–27. tételének átlaga.
  80. A katonai határőrvidék nélkül
  81. 1 pozsonyi akó = 54,3 l.
  82. Alsó-ausztriai akóban (1 akó=56,57 l.)
  83. Alsó-ausztriai akóban (1 akó=56,57 l.)
  84. Alsó-ausztriai akóban (1 akó=56,57 l.)
  85. Alsó-ausztriai akóban (1 akó=56,57 l.)
  86. Alsó-ausztriai akóban (1 akó=56,57 l.)
  87. Alsó-ausztriai akóban (1 akó=56,57 l.)
  88. Alsó-ausztriai akóban (1 akó=56,57 l.)
  89. Alsó-ausztriai akóban (1 akó=56,57 l.)
  90. Alsó-ausztriai akóban (1 akó=56,57 l.)
  91. Alsó-ausztriai akóban (1 akó=56,57 l.)
  92. Alsó-ausztriai akóban (1 akó=56,57 l.)
  93. Alsó-ausztriai akóban (1 akó=56,57 l.)
  94. A katonai határőrvidékkel együtt
  95. A katonai határőrvidékkel együtt
  96. Fényes Elek, Magyarország statisztikája. I. Pest, 1842. 260.
  97. Tafeln, 1841, 1846. Az összegek magukba foglalják Erdély vasáru-behozatalát is, amely a teljes behozatal néhány %-a. Lásd 5. táblázat 3., 5. jegyzet.
  98. Tafeln, 1841, 1846. Az összegek magukba foglalják Erdély vasáru-behozatalát is, amely a teljes behozatal néhány %-a. Lásd 5. táblázat 3., 5. jegyzet.
  99. Index 1841=100

Irodalom

Magyarország 1816–1827. évi külkereskedelmének adataira az 1825–1827. évi országgyűlés által kiküldött kereskedelmi albizottság munkálatához csatolt függelék táblázatai; az 1816–1828. évi adatokra a Magyar Országos Levéltár. Magyar Kamarai Levéltár E. 703. Tabellar Übersicht … statisztikai felvétele; az 1816–1827 közötti vasbehozatalra: A Magyar Korona országainak gyáripara az 1898. évben. 2–4. füzet (Budapest, 1899); az 1831 és 1848 közöttiekre a Tafeln megfelelő kötetei; az 1841 és 1845 közöttiekre Fényes Elek, Magyarország leírása. I–II. (Pest, 1847, továbbiakban: Fényes 1847) I. 95–91; az 1831–1840 közötti magyarországi terménykivitel adataira a Hauptübersicht des Verkehrs von Ungarn und Siebenbürgen mit den anderen österreichischen Provinzen (Wien, 1843) táblái és Sopronyi Ottó, A műipar Magyarország mezőgazdasági viszonyai között (Magyar Gazda, 1846. 24); Magyarország és az örökös tartományok 1831 és 1847 közötti külkereskedelmi forgalmára az Ausweise über den Handel von Oesterreich im Verkehr mit dem Auslande und über den Zwischenverkerh von Ungarn und Siebenbürgen mit den anderen österreichischen Provinzen (továbbiakban: Ausweise) táblái; Láng 504; Brusatti 392. és Fink 11–14. szolgáltattak adatokat. Ezenkívül felhasználásra kerültek a Hesperus, az Oekonomische Neuigkeiten und Verhandlungen, a Tudományos Gyűjtemény, a Kémlő, a Pesther Handlungszeitung, Kommerzial- und Industrie-Anzeiger évfolyamainak a témakörhöz tartozó adatai.

Az árak alakulására 1790 és 1848 között főleg Kőrösi József, Adalékok az árak történetéhez (Pestvárosi statisztikai évkönyv 1. Pest, 1873) 12–19, 66–69; Földes Béla, Statisztikai tanulmányok a gabonaárak hullámzásairól a XIX. században és a gabonadrágaságok hatásairól (Budapest, 1882); Földes Béla, Statisztikai vizsgálódások a XIX. század gabonaárainak alakulásáról (Értekezések a társadalmi tudományok köréből. XIII. 4. Budapest, 1905); Eckhart 304–305., 307.; Gyömrei 236.; Balázs 201. A gabona és a gyapjú konjunktúrájára Mérei 1948; az 1790 és 1815 közötti évek gabonakivitelére és az odesszai gabona versenyére Iványi-Grünwald 17–19., 39., 86–87, 12–13., 19–20.; Belitzky 92–100., 120–123.; Gyömrei 216–217.; Eckhart 305–307.; Budapest története III. 309. A gyapjúkivitelre Eckhart 155.; Gyömrei 217–218., 238.; a dohányexportra Eckhart 91–92, 147.; Gyömrei 211., 217., 219., 237. Az állatkivitelre Tóth Tibor, Adalékok az állattenyésztés kezdeteihez Somogyban a XVIII–XIX. sz. fordulóján (In: Dunántúl településtörténete); a szarvasmarhakivitelre Eckhart 156., 218–219., 269–272., 313., 317., 346.; Budapest története III. 309.; Molnár Ambrus, Egy sárréti falu mezőgazdasága a XIX. században (Agrártönéneti Szemle, 1974. 1–2); Orosz István, A Hajdúvárosok gazdálkodásának és társadalmi szerkezetének 18–19. századi történetéhez (továbbiakban: Orosz. In: Paraszti társadalom és műveltség a 18–20. században. I–III. A Magyar Néprajzi Társaság 1974. évi vándorgyűlése Szolnokon. Szolnok, 1974. továbbiakban: Paraszttársadalom II.). A borkivitelre Eckhart 196., 319–320., 342–343., Gyömrei 219., 238., 252.; Bartha 267.; Budapest története III. 309–310. Az 1815 és 1848 közötti évek gabonakivitelére Iványi-Grünwald 11–16., Belitzky 128–133.; Gyömrei 244.; Balázs 201.; Budapest története III. 312. A gyapjúkivitelre Iványi-Grünwald 15–16., 20., 984 Gyömrei 230–231., 233., 235–236., 244., 250.; Mérei 1951. 14., 169–170., 257.; Budapest története III. 326–327.; az ausztráliai gyapjú versenyére újabban J. Marx 19.; Gyömrei 251. A dohánykivitelre Gyömrei 237., 244., 251. Az állatexportra Iványi-Grünwald 34–35.; Mérei 1951. 257. A vaskivitelre és -behozatalra Mérei 1951. 113., 324.; az 1840–1847. évek általános gazdasági helyzetéről az örökös tartományokban és ennek Magyarországra gyakorolt hatásáról Hudeczek, Fink, Brusatti, főleg pedig J. Marx.


A piaci viszonyok
A Magyar Királyság külkereskedelme 1790–1815 Tartalomjegyzék Az Erdélyi Nagyfejedelemség külkereskedelme 1790–1848