A Magyar Nemzeti Tanács

A Múltunk wikiből
1918. október 23–24.
Magyar Nemzeti Tanács megalakítása.
1918. október 25.
A Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának bejelentése.

A nemzeti tanács mint a parlamenttől független népképviseleti szerv létrehozásában a Károlyi-párt, a radikális párt és a szociáldemokrata párt vezetői 23-án éjjel megállapodtak. A fronton kibontakozó események, valamint a forradalmasodás jelei – különösen az egyetemi ifjúság 25-i véressé vált tüntetése és a köztársaságot éltető munkásgyűlések – mutatták, hogy nem lehet várni. Október 25-én délután Károlyi uralkodói audiencián volt, előadta az új kormány összetételére és programjára vonatkozó terveit. Az audienciának nem volt eredménye. Október 25-én este a baloldal vezetői úgy döntöttek, hogy deklarálják a nemzeti tanács megalakulását és programját. Károlyi lett a tanács elnöke. A szociáldemokrata párt vezetésében most már Kunfinak volt a legnagyobb súlya, aki egyrészt eloszlatta a baloldaliak aggályait a polgári pártokkal való újabb alárendelt szövetkezés miatt, másrészt kizárta Garami lavírozásait Vázsonyi és Andrássy felé.

Október 26-án megjelent a Magyar Nemzeti Tanács proklamációja, a „Magyarország népéhez!”, amely 12 pontba foglalta a tennivalókat. Követelte a fennálló parlamenti és kormányzati rendszer eltávolítását, Magyarország teljes függetlenségének biztosítását, a háború azonnali befejezését, a német szövetség felbontását, a képviselőház feloszlatását, új választást az általános, titkos választójog alapján. A nemzetiségek viszonylatában a wilsoni elvek megvalósítását ígérte, „attól a reménytől áthatva, hogy Magyarország területi integritását ezek az elvek nemcsak nem veszélyeztetik, de legbiztosabb alapokra helyezik”. A program a demokratikus szabadságjogok érvényesülését követelte, amnesztiát kívánt a politikai elítélteknek, rendszabályokat a fenyegető ínség elhárítására. „Nagyszabású, a népet földhöz juttató birtok- és szociálpolitikai reformokkal a dolgozó népnek, különösen pedig a hazatérő katonáinknak életsorsát hatékonyan javítani kell. A túltengő tőkefelhalmozás megakadályozandó, és a közcélokra messzemenően igénybeveendő.” Az új ukran, lengyel, cseh, osztrák-német. állam elismerését hangoztatta, a breszt-litovszki és bukaresti szerződések megsemmisítését kívánta. A kiáltványban a nemzeti tanács ellenkormánynak jelentette ki magát: „a mai kormányhatalom helyett egyedül hivatott ama magyar nemzet nevében beszélni és cselekedni, amelynek vére és munkája tartja fönn Magyarországot”.[1]

A Magyar Nemzeti Tanács megalakítása és ellenkormányként való proklamálása, bárhogyan tervezték is a továbbiakban vezetői, forradalmi jellegű lépés volt. Az egyidejűleg megszerveződő katonatanács pedig, amelyet a forradalmi szellemű katonatisztek hoztak létre, tudatosan a fennálló hatalom forradalmi megdöntésére készült. A katonatanáccsal együttműködött az a forradalmi tömörülés is, amely ezekben a napokban alakult meg a különböző baloldali szocialista csoportokból. A kormánykörök jól látták a veszélyt. A nemzeti tanács proklamációját közlő lapokat elkobozták, és Lukachich altábornagyot – aki korábban a magyarországi karhatalom parancsnoka volt és kegyetlenségével hírhedtté vált – a budapesti katonai kerület parancsnokává kinevezték, de a nemzeti tanáccsal való fegyveres összecsapást kiprovokálni, erő híján, nem merték.

Lábjegyzet

  1. A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai V. Budapest, 1956. 266–268.


Összeomlás és forradalom
A balkáni antanthaderő előnyomulása és az olasz támadás megindulása Tartalomjegyzék Andrássy különbékekérése