A Szeleta-kultúra

A Múltunk wikiből

A Szeleta-kultúra (szeletien) a Würm 1/2 interstadiális kezdetén (sőt esetleg már korábban) a Bükk-hegység területén alakult ki. Lokális jellegű sajátos eszközkészlete talán a Bükk-hegység környékén található középső paleolitikumból származott. Leletanyagát az első rendszeres ásatások hozták felszínre, és azóta a közép-európai kutatás egyik szerteágazó problémaköre fűződik hozzá, melyet minden részletében máig sem sikerült tisztázni.

A környező, főleg a cseh–morva és lengyel területen egyébként számos hasonló korú ipart szintén „szeletiennek” neveznek; ezek azonban nem függnek össze azzal a kultúrával, amelyet legjobban a névadó Szeleta-barlangból ismerünk.

A Szeleta-barlang több mint 12 m vastag rétegsora valószínűleg összefüggő fejlődést képvisel, és benne két kultúrréteg, egyúttal a szeletien két korbeli fázisa különíthető el: a korai és a fejlett Szeleta-kultúráé.

A műveltség legjellemzőbb eszközei a kétoldali megmunkálású hegyek – a fiatal fázisban babérlevél alakú lándzsahegyek –, ezeket azonban számtalan más, középső és felső paleolitikus szerszámtípus kíséri. A szeletien korai fázisában tovább öröklődtek a moustérien-kultúra egyes eszköztípusai – az említett hegyek is inkább levél alakú kaparók, kaparóhegyek –, de jelentős arányban fordulnak elő a felső paleolitikus árvésők, fúrók, vakarók és pengeszerű eszközök is.

Az alsó kultúrréteg 41 000 éves C14-es dátuma hazai viszonylatban a középső paleolitikumnak is megfelel – és ma az sem biztos, hogy a korai szeletien nem volt-e egy középső paleolitikus civilizáció.

A fejlett szeletien szerszámkészletében a régibb eszköztípusok aránya még mindig jelentős, az eszközöknek mintegy fele azonban fiatal paleolit, néha késői jellegű. A legfontosabb típus a rendkívül szabályos, babérlevél alakú, vékony, mindkét oldalán finoman kidolgozott lándzsahegy. A kultúrának ezek a fegyverei Közép-Európában egyedülálló jellegűek, és szinte külön kultúrát vagy faciest jelentenek. A sajátos szerszámkészlet kialakulásában valószínűleg szerepet játszott a helyi nyersanyag, a világosszürke, finom összetételű kvarcporfír, mely a bükki szeletien jellemző nyersanyaga.

A Szeleta-kultúra a Würm 1/2 interstadiális alatt élt, korai fázisában enyhe klíma uralkodott, késői fázisa alatt bizonyos sztyeppi jelleg figyelhető meg, végső korhatárát azonban még nem ismerjük.

A szeletien embere kőlándzsás vadászéletformát folytatott a középhegységi, erdős területen – zsákmánya főleg barlangi medve –, és eddig ismert települési alapján kizárólag a Bükk keleti részét szállta meg. Ugyanennek a kultúrának a leleteit a Balla-, Háromkúti-, Lökvölgyi-, Mexikói-, Diósgyőr–Tapolcai-barlangból, a Herman Ottó- és Puskaporos-kőfülkéből ismerjük. Az utóbbi valószínűleg a közeli Szeleta-barlang szerszámkészítő műhelye lehetett.


Felső paleolitikum
Tartalomjegyzék Megjegyzések bükki Szeleta-kultúráról