A Thália

A Múltunk wikiből
1897.
August Strindberg: Inferno című drámája.
1904.
A Thália Társaság (színtársulat) megalakítása.

A művészeti forradalom már a századelőn mozgalom jellegű céltudatossággal bontakozott ki a színházi törekvések területén a Thália Társaság keretében. Ez az akció időben megelőzte a művészeti forradalom fő sodrát jelentő irodalmi kezdeményeket. 1903-ban vetette fel az akkor még egyetemi hallgató Lukács György egy színművészegyüttes gondolatát, amely célul tűzné ki a csak szórakoztató műveket bemutató színházak műsoráról kiszoruló modern külföldi drámai törekvések rendszeres megismertetését a magyar közönséggel. Az ötletet felkapta Benedek Marcell és Bánóczi László egyetemi hallgató is, csatlakozott hozzájuk a Nemzeti Színház tehetséges fiatal rendezője, Hevesi Sándor. 1904-ben meg is alakítják a Thália társulatot. A program: hivatásos színészek, rendezők kenyérkereső fellépéseik mellett, mintegy műkedvelő vállalkozásként mutassanak be modern külföldi darabokat. Példaként a kezdeményezők előtt néhány külföldi színházi vállalkozás lebeg: Antoine párizsi Théâtre Libre-je, Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko moszkvai Művész Színháza és főként a berlini naturalista színházi törekvések avantgarde mozgalom jellegű műhelye: Otto Brahm Freie Bühne-je. Ennek nyomán a Thália is elsősorban a naturalista drámát: Ibsent, Gerhart Hauptmannt akarja a magyar értelmiség elé hozni. Nem színtársulatnak szánják társaságukat, hanem művészeti mozgalomnak, amely minden művészi ágazat modern törekvéseit összefoglalja. Tagjai között ezért ott van Balázs Béla, Kodály Zoltán, Márkus László, Bálint Lajos is. 1904 és 1908 között terveiknek megfelelően Ibsen színre vitelében tettek legtöbbet; minden jelentős darabját bemutatták: „Solness építőmester” (1905), „Nóra” (1906), „Vadmacska” (1906), „Kísértetek” (1908). Ibsen mellett szerepelt repertoárjukban Friedrich HebbelMária Magdolna” (1905), StrindbergAz apa” (1905), GorkijAz éjjeli menedékhely” (1907) című darabja is. A társaság drámanépszerűsítő munkásságát nem akarta a művelt értelmiségre korlátozni. Mozgalomjellegéből fakadt törekvése, közönségének kiszélesítésére a népi rétegek felé is. Ennek jegyében 1906 elején megállapodást kötöttek a szociáldemokrata párt vezetőségével munkáselőadások szervezésére, amire sor is került. Ez a próbálkozás a művészeti mozgalomjellegen kívül elárulja azt is, hogy a Thália Társaság aktivitása nem kevésbé tudatosan politikai színezetű megmozdulás is volt, mint az íróké és a költőké. Politikai színezetű a társaság által bemutatott egyetlen egész estét betöltő magyar darab is: Lengyel MenyhértA nagy fejedelem” című drámája is (1907).


A művészeti forradalom (1908–1912)
Karinthy Frigyes Tartalomjegyzék A MIÉNK és a Nyolcak