A Vág-vidéki harcok június derekán

A Múltunk wikiből
1849. június 16.
A zsigárdii vereség.
1849. június 20–21.
A peredi vereség.

Ha tehát nem előbb, 1849 júniusára már mindenképpen menthetetlenné lett a magyar forradalom helyzete is. Mert, igaz, a honvédseregnek valami csekély reménye még az adott körülmények között is lehetett eredményes ellenállás kifejtésére, de csupán akkor, ha haladéktalanul kilép hetek óta tartó tétlenségéből, s erőinek összpontosítása céljából először is – igen gyorsan megszervezendő és minden korábbinál sokszorta nagyobb tömeget megmozgató népfelkelésre támaszkodva – stratégiai védelembe vonul, az erőösszpontosítás végbemenetele után pedig kísérletet tesz arra, hogy hogy a következő hetekben, teljes erejét latba vetve, külön-külön mérkőzzék meg a több irányból támadó ellenséges hadak egyes csoportjaival. Csakhogy Görgei – bár június legelején végre maga is megértette, hogy a seregnek megint a cselekvés mezejére kell lépnie – a kitűzendő célt továbbra is csak a Habsburgok megegyezéses béke kötésére való kényszerítésében látta, s e cél elérésére még mindig látott lehetőléget is, az esetben tudniillik, ha a császári csapatokra képes lesz még az orosz segélyhad megérkezése előtt újabb vereségeket mérni. Ő tehát, aki eddig késlekedett a támadó mozdulatok folytatásával, június második hetében, amikor feladata már egyedül a stratégiai védelembe vonulás lehetett s amikor a nyugati határszélen Haynaunak immár 83 ezer embere nézett vele farkasszemet, egyszerre újabb támadást indított a császári főerők ellen. Ezzel pedig a honvédsereg jóvátehetetlenül elesett az azonnali erőösszpontosítás lehetőségétől – s ráadásul anélkül, hogy Görgeinek akár csak helyi jelentőségű győzelmeket is sikerült volna kivívnia.

Holott ilyen győzelmek kivívására még mindig volt lehetőség – Haynau erőfölénye ellenére is. Haynau ugyanis a maga főerőit meglehetősen széttagoltan, túlságosan széles, Soprontól egészen Lipótvárig húzódó arcvonalon sorakoztatta fel. Görgei azonban, bár terve az volt, hogy az ellenség arcvonalát egyetlen – a Vág torkolatvidékén rá mérendő – nagy erejű csapással át fogja törni, ennek a hadmozdulatnak a lebonyolítására csupán az I., a II. és a III. hadtestet összpontosította, s indokolatlanul nagy erőket hagyott hátra Győr környékének és a Csallóköz keleti felének a biztosítására. Így pedig a támadásra kijelölt három hadtestnek még az áttörés kiszemelt pontján sem sikerült erőfölénybe kerülnie. És a nehézségeket az is növelte, hogy a támadás megindításakor Görgei nem is a helyszínen, hanem Pesten tartózkodott, úgy hogy a harcba vetett csapatok mindennemű központi irányítást nélkülözni kényszerültek. Holott ekkor már a fősereg valamennyi hadtestének élén új, elégséges hadvezetési tapasztalatokkal nem rendelkező parancsnok állott. (Damjanichot ugyanis – mint tudjuk – baleset érte, Klapka Debrecenből való visszatérte után a komáromi várőrség – a VIII. hadtest – parancsnokságát vette át, a hadban megőszült Aulich betegség miatt volt kénytelen visszavonulni a harctéri szolgálattól, Gáspár pedig a trónfosztásra válaszul tüntetően szabadságoltatta magát; s helyettük az I. hadtest (élére Nagy Sándor József tábornok, a II-éra Asbóth Lajos ezredes, a III-éra Knezić Károly tábornok, a VII-ére pedig Poeltenberg Ernő tábornok került.) S ezek után mi sem volt természetesebb, mint hogy a június 16-án Zsigárdnál megvívott ütközet végül is a honvédcsapatok vereségével végződött.

Görgei azonban ebből sem okult. Ellenkezőleg: mivel a vereséget nem volt nehéz az ő távolmaradásából eredeztetni, távolmaradására pedig hadügyminiszteri teendői adtak okot s így a zsigárdi kudarc kiváló érvet szolgáltathatott azoknak, akik helytelenítették, hogy ő a hadügyminiszteri tárca átvétele után is megtartotta a honvédsereg főerőinek parancsnokságát, a vereség hírére nyomban a táborba sietett s elhatározta, hogy a sereg élén való nélkülözhetetlenségének bizonyságául 20-án vissza fogja adni a kölcsönt Haynaunak. Ám a 20-án és 21-én lezajlott peredi ütközet megint csak a honvédcsapatok vereségével zárult. Az ellenség ugyanis a zsigárdi ütközet tapasztalatainak birtokában ez alkalommal már teljesen felkészülten várta a támadást, a sereg sorain belüli összevisszaságot pedig Görgei sem tudta kiküszöbölni, sőt még fokozta is azzal, hogy az ütközet első napjának végeztével, amikor már nyilvánvaló volt az újólagos kudarc, egyik percről a másikra elmozdította hadtestparancsnoki állásából Asbóthot is, Knezićet is, hogy jó előre olyan látszatot keltsen, mintha az elkövetkező vereségért őket terhelné a felelősség.

Irodalom

Az 1849 nyarán lezajlott hadműveletek történetét a korábban már idézett összefoglaló hadtörténeti munkákon kívül ismerteti Steier, Haynau és Paskievics I–II.; (Wilhelm Ramming), Der Feldzug in Ungarn und Siebenbürgen im Sommer des Jahres 1849 (Pest, 1850); H. N(eidhardt), Bericht über die Kriegs-Operationen der russischen Truppen gegen die ungarischen Rebellen im Jahre 1849. I–III. (Berlin, 1851); I. Oreusz: Opiszanyije vengerszkoj vojni 1849 g. (Moszkva, 1888); Gyalókay Jenő, Az erdélyi hadjárat 1849 nyarán (Budapest, év nélkül (1938)) és (August Heydte), Der Sommer-Feldzug des Revolutionskrieges in Siebenbürgen im Jahre 1849 (Leipzig, 1863). A Magyarországra vezényelt orosz csapatok tevékenységét dokumentáló iratok legfontosabbjai a moszkvai Centralnij goszudarsztvennij vojenno-isztoricseszkij arhiv Vojenno-ucsebnij arhiv glavnovo staba elnevezésű gyűjteményének „b” jelű anyagrészében találhatóak. Az egykorú orosz hivatalos közleményeket kötetbe gyűjtve lásd: Viszocsajsie manyifeszti i prikazi vojszkam i izvesztyija iz armij v prodolzsenyije vojni protyiv mjatyezsnih Vengrov v 1849 g. (Szankt-Petyerburg, 1849). A nyári hadieseményekkel is foglalkozó fontosabb életrajzi munkák: Rudolf Bartsch, Feldzeugmeister Freiherr von Haynau (Wien, 1907); [A. G.] Scserbatov(Svetozár Hurban-)Vajanský, Paszkievics Magyarországon (In: Két emlékirat az 1849. évi cári intervencióról. Szerkesztette Trócsányi Zoltán. Budapest, év nélkül (1948)) és Pozder Károly, Leiningen-Westerburg Károly gróf 1848/9-i honvédtábornok életrajza (Balassagyarmat, 1932); a fontosabb visszaemlékezések pedig a korábban már említetteken kívül: Görgei Artúr, Kurze Uibersicht des Feldzuges in Ober-Ungarn (Vom Beginn der russischen Intervenzion (sicc!) bis zur Waffemstre[c]kung bei Világos). Österreichische Staatsarchiv Haus-, Hof- und Staatsarchiv Sonderbestände, Sonderbestand A. Görgei; egykorú orosz fordításban s annak magyar fordításában közli Pach Zsigmond Pál, Kiadatlan Görgey-iratok 1849 augusztusából (Századok, 1957) és F. V. Rigyiger, Iz voszpominanyij o vengerszkoj kampanyii 1849 g. (Russzkaja sztarina, 1898).


Az orosz beavatkozás
A nagyhatalmak összefogása az elszigetelt Magyarország ellen Tartalomjegyzék Próbálkozások a fegyveres erők összpontosítására