„A Wekerle-kormány újabb átalakítása és a választójogi törvény” változatai közötti eltérés

A Múltunk wikiből
(Szabad György)
 
(javítások)
1. sor: 1. sor:
[[Pest]], 1834. április 30. ]]Budapest]], 1879. május 29.
+
Az elnyomó intézkedések nem hoztak eredményt, a forradalmi fellendülés nem tört meg. A kormány ezért választójogi &bdquo;reformpolitikával&rdquo; is csökkenteni kívánta a feszültséget. Ennek érdekében hosszas tárgyalásokba keveredett a munkapárttal, amely meg a [[Vázsonyi Vilmos|Vázsonyi]]-féle erősen mérsékelt decemberi tervezetet sem akarta elfogadni. A munkapárt azt kívánta, hogy a 4 elemi helyett 6 elemire emeljék a cenzust, az ipari munkásság körében csak a szakmunkásság kapjon választójogot, a mezőgazdasági munkások közül pedig csak azok, akik huzamos időn át egy gazdánál megszakítás nélkül dolgoznak. Ellenezték a Károly-kereszttel kitüntetettek választójogát is. &bdquo;Épp ezek azok a kardinális rendelkezések &ndash; mondotta [[Wekerle Sándor|Wekerle]] még a március 11-i minisztertanácson &ndash;, amelyekhez a kormány kötve van.&rdquo; Hasonló állásponton volt [[Vázsonyi Vilmos|Vázsonyi]] és [[Apponyi Albert|Apponyi]] is. Ezzel szemben többen a munkapárttal való további egyezkedés mellett szóltak: &bdquo;Igyekezni kell megegyezést keresni a javaslat kardinális pontjai tekintetében&rdquo; &ndash; hangoztatta [[Popovics Sándor|Popovics]] pénzügy- és [[Szterényi József|Szterényi]] kereskedelemügyi miniszter.<ref>[https://www.eleveltar.hu/web/guest/bongeszo?ref=TypeDeliverableUnit_edac23e3-5e0b-4943-bc70-e0dc8939367e&tenant=MNL Ugyanott, 419&ndash;420].</ref>
közgazdász
+
[https://hu.wikipedia.org/wiki/Weninger_Vince Wikipédia]
+
  
[[File:Weninger Vince.jpg|right|Weninger Vince]]
+
A minisztertanács után a választójogi törvényt tárgyaló parlamenti bizottságban tovább folytatták az egyezkedési tárgyalásokat. [[Tisza István|Tisza]] a régi merevséggel lépett fel, lehetetlenné tette, hogy a [[Wekerle Sándor|Wekerle]]-kormány az előzőnél jóval mérsékeltebb választójogi tervezetét érvényesítse. Arra számított, hogy a kormány előbb-utóbb teljesen kapitulálni fog. &bdquo;Nem lehetetlen &ndash; írta [[Burián István|Buriánnak]] március 19-én &ndash;, hogy a helyzet bizonytalansága hónapokig el fog tartani, de azt hiszem, jó mederben van a dolog.&rdquo;<ref>[[Tisza István|Tisza]] [http://mtdaportal.extra.hu/books/tisza_istvan_osszes_6.pdf Levelek. VI]. [[Budapest#1937|Budapest, 1937]]. 348.</ref> A kormány &ndash; vállalva a képviselőház feloszlatását &ndash; április 17-én lemondott. Az ismét átalakított kormányból (harmadik [[Wekerle Sándor|Wekerle]]-kormány) kimaradt [[Vázsonyi Vilmos|Vázsonyi]] és [[Apponyi Albert|Apponyi]], akik a választójog terén nem voltak hajlandók további visszavonulásra. Helyükbe a munkapárthoz közel álló politikusok kerültek. Az átalakított kormány elfogadta a munkapárt követeléseit. Ezt a választójogi törvényt, amely az [[Esterházy Móric gróf|Esterházy]]-kormány és az első [[Wekerle Sándor|Wekerle]]-kormány által megígért tervezet karikatúrája volt, a képviselőház július 19-én megszavazta. [[Tisza István|Tisza]] elégedett volt. A képviselőházi szavazás napján körlevelet küldött a párt vidéki vezetőihez: A &bdquo;kormányzati szellem, amely olyan visszatetszően jellemezte politikai ellenfeleink hatalomra jutásának első időszakát, tisztultabb felfogásnak adta át a tért&rdquo;. De &bdquo;a kormány politikájának ezzel az örvendetes módosulásával&rdquo; megbukott az egész &bdquo;reformpolitika&rdquo; kísérlete.<ref>[http://mtdaportal.extra.hu/books/tisza_istvan_osszes_6.pdf Ugyanott, 361].</ref>
  
== [[Szabad György]] ==
+
Ha a dolgozó rétegekben voltak még illúziók a vezető osztályok reformkészségét illetően, ezzel végleg eltűntek. Nyilvánvalóvá vált, hogy az elnyomott osztályok követeléseit csak a forradalom teljesítheti. A választójog vitája és megoldása &ndash; írja [[Károlyi Mihály gróf|Károlyi]] emlékiratában &ndash; &bdquo;egyetlen hosszú önleleplezése volt a magyar uralkodó osztálynak az elnyomott (és szerintük továbbra is elnyomandó) osztályok és népek, meg a figyelő külföld előtt&rdquo;.<ref>[[Károlyi Mihály gróf|Károlyi]]. [[München]], 1923. 270.</ref>
  
=== [[A társadalomtudományok]] ===
+
A háború alatt, különösen az utolsó évben erősödött az antiszemitizmus. 1918 tavaszától főleg a jobboldali agráriusok és a klerikálisok politikai agitációjában érvényesült az antiszemita demagógia. A [[Bangha Béla]] szerkesztette [http://www.arcanum.hu/hu/product/MagyarKultura/ Magyar Kultúra], a keresztényszocialisták [[Vermes Gyula|Vermes]]&ndash;[[Katona János|Katona]]-szárnya és nem utolsósorban [[Prohászka Ottokár|Prohászka]] püspök járt az élen. A liberális látszatot egyébként fenntartó kormány mindezt jóindulatúan eltűrte, mert ebben is eszközt látott a társadalmi küzdelmek frontjainak összekuszálására, s így a forradalmi szellem erősödésének ellensúlyozására.
A földrajz- és néprajztudomány önállósodása mellett különös jelentőségre tett szert ebből a szempontból a statisztika fejlődése, amely a leíró, regisztráló eljárástól &ndash; mindenekelőtt [[Hunfalvy János]], [[Konek Sándor]], [[Weniger Vince]] és [[Keleti Károly]] munkásságának eredményeként &ndash; eljutott az adott állapotok számszerű rögzítését, idő- és térbeli viszonyításukat alapkövetelménnyé emelő tudományos módszerek alkalmazásáig.
+
  
== Műve ==
+
== Lábjegyzetek ==
[[Fáy András|Fáy]]). Módszerének bírálatát (hibáit tulajdonképpen az alapul vett [[Halley]]-féle módszerre visszavezetve) [[Weninger Vince]] adja: [http://antikva.hu/jog/politikai-azaz-felsobb-polgari-es-kereskedelmi-szamtan Politikai, azaz felsőbb polgári és kereskedelmi számtan] ([[Pest]], 1862);
+
<references />
 +
 
 +
 
 +
{| align="center" border="1"
 +
|-
 +
| align="center" colspan="3"|[[Összeomlás és forradalom]]
 +
|-
 +
| align="left"|[[A gazdasági bomlás]]
 +
| align="center"|[[Tartalomjegyzék]]
 +
| align="right"|[[A forradalmi mozgalmak erősödése]]
 +
|}

A lap 2017. június 12., 05:47-kori változata

Az elnyomó intézkedések nem hoztak eredményt, a forradalmi fellendülés nem tört meg. A kormány ezért választójogi „reformpolitikával” is csökkenteni kívánta a feszültséget. Ennek érdekében hosszas tárgyalásokba keveredett a munkapárttal, amely meg a Vázsonyi-féle erősen mérsékelt decemberi tervezetet sem akarta elfogadni. A munkapárt azt kívánta, hogy a 4 elemi helyett 6 elemire emeljék a cenzust, az ipari munkásság körében csak a szakmunkásság kapjon választójogot, a mezőgazdasági munkások közül pedig csak azok, akik huzamos időn át egy gazdánál megszakítás nélkül dolgoznak. Ellenezték a Károly-kereszttel kitüntetettek választójogát is. „Épp ezek azok a kardinális rendelkezések – mondotta Wekerle még a március 11-i minisztertanácson –, amelyekhez a kormány kötve van.” Hasonló állásponton volt Vázsonyi és Apponyi is. Ezzel szemben többen a munkapárttal való további egyezkedés mellett szóltak: „Igyekezni kell megegyezést keresni a javaslat kardinális pontjai tekintetében” – hangoztatta Popovics pénzügy- és Szterényi kereskedelemügyi miniszter.[1]

A minisztertanács után a választójogi törvényt tárgyaló parlamenti bizottságban tovább folytatták az egyezkedési tárgyalásokat. Tisza a régi merevséggel lépett fel, lehetetlenné tette, hogy a Wekerle-kormány az előzőnél jóval mérsékeltebb választójogi tervezetét érvényesítse. Arra számított, hogy a kormány előbb-utóbb teljesen kapitulálni fog. „Nem lehetetlen – írta Buriánnak március 19-én –, hogy a helyzet bizonytalansága hónapokig el fog tartani, de azt hiszem, jó mederben van a dolog.”[2] A kormány – vállalva a képviselőház feloszlatását – április 17-én lemondott. Az ismét átalakított kormányból (harmadik Wekerle-kormány) kimaradt Vázsonyi és Apponyi, akik a választójog terén nem voltak hajlandók további visszavonulásra. Helyükbe a munkapárthoz közel álló politikusok kerültek. Az átalakított kormány elfogadta a munkapárt követeléseit. Ezt a választójogi törvényt, amely az Esterházy-kormány és az első Wekerle-kormány által megígért tervezet karikatúrája volt, a képviselőház július 19-én megszavazta. Tisza elégedett volt. A képviselőházi szavazás napján körlevelet küldött a párt vidéki vezetőihez: A „kormányzati szellem, amely olyan visszatetszően jellemezte politikai ellenfeleink hatalomra jutásának első időszakát, tisztultabb felfogásnak adta át a tért”. De „a kormány politikájának ezzel az örvendetes módosulásával” megbukott az egész „reformpolitika” kísérlete.[3]

Ha a dolgozó rétegekben voltak még illúziók a vezető osztályok reformkészségét illetően, ezzel végleg eltűntek. Nyilvánvalóvá vált, hogy az elnyomott osztályok követeléseit csak a forradalom teljesítheti. A választójog vitája és megoldása – írja Károlyi emlékiratában – „egyetlen hosszú önleleplezése volt a magyar uralkodó osztálynak az elnyomott (és szerintük továbbra is elnyomandó) osztályok és népek, meg a figyelő külföld előtt”.[4]

A háború alatt, különösen az utolsó évben erősödött az antiszemitizmus. 1918 tavaszától főleg a jobboldali agráriusok és a klerikálisok politikai agitációjában érvényesült az antiszemita demagógia. A Bangha Béla szerkesztette Magyar Kultúra, a keresztényszocialisták VermesKatona-szárnya és nem utolsósorban Prohászka püspök járt az élen. A liberális látszatot egyébként fenntartó kormány mindezt jóindulatúan eltűrte, mert ebben is eszközt látott a társadalmi küzdelmek frontjainak összekuszálására, s így a forradalmi szellem erősödésének ellensúlyozására.

Lábjegyzetek

  1. Ugyanott, 419–420.
  2. Tisza Levelek. VI. Budapest, 1937. 348.
  3. Ugyanott, 361.
  4. Károlyi. München, 1923. 270.


Összeomlás és forradalom
A gazdasági bomlás Tartalomjegyzék A forradalmi mozgalmak erősödése