A barokk főúr

A Múltunk wikiből
1631
január 17. Esterházy nádor e napra gyűlést hirdet a felső-magyarországi vármegyéknek Kassára. (Rákóczi és a hajdúk ügyében a békés megegyezés mellett foglal állást.)

Politikai céljainak meghiúsulása azonban nem jelentette, hogy Esterházy Miklósnak ne lett volna országos tekintélye. Mint nádor mégiscsak Magyarország királyhelyettese volt, s enne tudatában meg is követelte a tiszteletet. „Homo novus” voltát, amit oly sokan sértő szándékkal emlegette, ő maga érdemnek tekintette, s erről fő ellenségét, Thurzó Imrét 1619-ben levélben ki is oktatta:

„Tisztesség adassék ezért minden rendnek, de sem kocsisa, sem jobbágya fia azon jámborok egyikének sem voltam, az ki oly igen megütköztenek az én tiszteimben, kiket nem magam vettem magamnak, hanem érdemes emberséggel találtam … nem egy, sem kettő lévén nemzetemben úri méltóságban. Sőt vajon az elmúlt, országunknak nagy veszedelmes háborújában is ki szolgála többet az én nemzetemnél, szegény nagy jóemlékezetű Illyésházy Istvánnál? ki nem vala úri ágyékból, és felesége után is vala javaiban, mindazonáltal ugyan palatinusa volt az országnak … s az palatinusságnak vakálása előtt nemde amaz nagyemlékezetű Nádasdy Tamás is, az ki az is palatinusa vala az országnak, nem hasonló előmenetelben halljuk-e? Miért köll hát hazánk szolgálatjára indult érdemes embereket ezzel gyalázni … fejedelemségekre és császári méltóságra is mentenek az emberek ilyen állapotból, az minéműben én voltam és küssebekből is, de ugyan nem kárhoztatták őket.”[1]

Egyénisége és fáradhatatlan agitációja a sok ellenség mellé odaadó híveket is szerzett Esterházynak. A katolikus arisztokrácia és a klérus éleződő nézeteltérése főleg a fiatalabb mágnásgeneráció politikailag aktív tagjait hovatovább a nádorhoz közelítette, és arra indította, hogy magukévá tegyék, de tovább is fejlesszék a rendi reformot mint a török kiűzésének feltételét. Esterházy elsősorban az erdélyi határ mentén igyekezett barátokat szerezni, vagy barátait kulcspozíciókba odahelyezni. Erdélyi politikájának beépített emberével, Csáky Istvánnal – aki Erdélyből később menekülni volt kénytelen – mindvégig jó kapcsolatot, sűrű levelezést tartott fenn, de különösen nagy gondot fordított arra, hogy az esetleges erdélyi támadások kivédésére hivatott kassai főkapitányságba lekötelezettjeit, barátai közül valakit vagy legalábbis jó katolikusokat állíttasson be, így Alaghy Menyhért után Forgách Miklóst, majd sógorát, Nyáry Istvánt, végül Forgách Ádámot. Az Erdélybe vezető hadi utat a Bocskai után rendíthetetlenül Habsburg-párti és Esterházyval szoros kapcsolatban álló öreg Bosnyák Tamás füleki kapitány őrízte 1634-ig, helyét az Esterházy körébe tartozó, neofita Wesselényi Ferenc, a későbbi nádor foglalta el, s a bizalmat 1644-ben a híres murányi kalanddal szolgálta meg. A Dunán inneni (azaz dunántúli) főkapitány, a szintén katolizáló Batthyányi Ádám nemcsak híve, de rokona is volt a nádornak, annak fiához, Lászlóhoz adta feleségül egyik leányát. Esterházy Miklós csodált szépségű leányának, Júliának kezéért ketten is versengtek: Zrínyi Miklós, a költő, valamint Nádasdy Ferenc. Nádasdy azzal győzött, hogy katolizált, és a dunántúli magyar lutheránusok erőszakos térítésével bizonyította megbízhatóságát. Ebből az Esterházy körül szerveződő arisztokrata csoportból került ki a század közepének politikai vezető gárdája, mely a rendi reform sürgetése során egyre inkább Bécs ellen fordult, a nádor ellenérzéseit ellenzéki, majd Habsburg-ellenes programmá fejlesztve ki.

Esterházy politikájának közvetlen szolgálatában az udvarában tartózkodó nemesi familiárisok álltak, akik közül nem egynek a mágnási rendbe emelkedését a nádor segítette elő. A Zólyomból, majd Lakompakról 1623-ban Kismartonba költözött Esterházy-udvar az országgyűlések közötti időszakokban a királyi Magyarország politikai központja volt. Művelt titkárok – mint Tasi Gáspár és Szentgyörgyi Gergely – bonyolították a levelezést, iskolázott diplomata-familiárisok – mint Kéry János, a nádor sógora és Révay László, a nádor unokaöccse – jártak követségbe Erdélybe és a törökhöz. A népes Esterházy család (a nádornak kilenc testvére érte meg a felnőttkort) nemcsak arisztokratákkal, hanem tehetősebb köznemesekkel is összeházasodott, így a politikai érdekközösséget a rokoni kapcsolat még szorosabbra fűzte.

A kismartoni udvar rendjének központjában éppúgy a vallásos élet állott, mint a gyulafehérvári udvarban I. Rákóczi György alatt. Esterházy 1630 körül fogalmazott rendtartásának bevezetése szerint „az isteni félelem” biztosítja a „böcsületet és egyességet”, hárítja el a zűrzavart.[2] Reggel, sőt este csengettyű hívta az udvar népét imádságra, az úr mindennap misére megy, a katolikusok követik, a protestánsok pedig, mert hiszen ilyenek is vannak, azalatt a kápolnában a maguk módján imádkozhatnak. Aki a katolikusok közül legalább évente egyszer nem gyónik, áldozik, annak távoznia kell az udvarból. A nádor és emberei nem csak buzgó olvasói, hanem művelői is a katolikus vallásos irodalomnak. Ebben a szellemi vezér az udvari pap, Hajnal Mátyás volt, Nyáry Krisztina áttérítője és lelkigondozója, tehetséges művelője a középkori „szent erotikát” korszerű manierista köntösbe öltöztető költészetnek. De igen jelentős szerepet vitt Esterházy és környezet vallásos gondolkozásának kialakításában a kevésbé népszerű, de harciasabb ferences rendfőnök, Kopcsányi Márton, a hazai Mária-kultusz lelkes újjáélesztője is. Maga a nádor alapos teológiai műveltséget szerzett, állandó olvasással pótolva iskoláztatásának komoly hiányosságait. Leendő veje, Nádasdy áttérítése érdekében írt Értekező levél című műve (1642) meghaladja a kor magyar teológiai irodalmának átlagszínvonalát. De katolikus világi környezete sem idegenkedett a vallásos témáktól. Egyik titkára, Tasi Gáspár, később a Szepesi Kamara tanácsosa, 1627-ben adta ki Nyáry Krisztinának ajánlott Lelki kalendárium című erkölcsi mondásgyűjteményét. 1639-ben Elménknek Istenbe főmeneteléül címen az első magyar Bellarmino-fordítást, 1640-ben pedig Húsz színes okokrul című Feucht-fordítását a protestánsok áttérítésének módszereiről. A nádori titkárságban utóda, Szentgyörgyi Gergely 1643-ban a protestánsok által is kedvelt Drexel örökkévalóságról szóló elmélkedéseit magyarította. E két utóbbi külföldi szerző német jezsuita volt. E szorosan hozzá tartozó személyeken kívül Esterházy bőkezűen támogatta a katolikus vallásos írók egész sorát; neki ajánlottak könyveket Balásfi Miklós és Káldi György, sőt II. Ferdinánd gyóntatója, Lamormain is (Eques christianus, 1637).

A vallás mellett természetesen a politika foglalkoztatta Esterházy és köre tollát. Ő maga csak úgy ontotta a magyar és latin nyelvű politikai röpiratokat és tervezeteket, így 1619-ben Bethlen ellen, 1631-ben saját tavaszi hadjáratának védelmére, 1635-ben a rendi reform kifejtésére. 1644-ben és 1645-ben kinyomatta I. Rákóczi Györggyel folytatott vitatkozó levelezését. Révay László, ha gazdájánál szerényebb színvonalon is, naplót írt az egyik követségéről. Esterházy bátorította embereit a művelődésre, udvari rendtartása előírja a familiárisoknak, hogy „minden nap ebéd előtt legalább egy órát, úgymint az mise után mind együtt lévén, az ki többet tud hozzája közülök, valami históriát vagy más könyvet olvasson, azkit az úr kezekbe fog adni, azont mívelvén ebéd után is egy vagy két óráig”.[3] Az elrendelt önképzéshez könyvtár is tartozott, melyet Esterházy nagy gonddal gyarapított.

A beszélt és írott szó művésze volt, de más művészeteket is szeretett és pártolt. Legfőképpen a zenét, melynek költséges zenekar toborzásával és fenntartásával áldozott. Bethlen Gábor egy ízben tőle kért kölcsön egy hárfást. Kincstára, ruhatára éppen oly igényes és gazdag volt, mint a kor leggazdagabb mágnásaié, sőt az erdélyi fejedelemével vetekedett. Az iparművészeti tárgyakon már megjelent a barokk, a világi építészetben azonban még nem. Viszont az ő költségén és megrendelésére épült 1629 és 1647 között a nagyszombati jezsuita templom, az első magyarországi barokk építmény.

A barokk főúri udvar későbbi kibontakozásának Esterházy vetette meg alapjait, de ahogy ebben is csak az első lépéseket tette, úgy a politikai küzdelmének tanulságait sem ő maga, hanem a következő nemzeték vonta le.

Lábjegyzetek

  1. Szalay LászlóSalamon Ferenc, Galántai gróf Eszterházy Miklós, Magyarország nádora. II. Pest. 1866. 87–89.
  2. Dőry Ferenc, Gróf Esterházy Miklós nádor udvari rendtartása. MGSz 1901. 224.
  3. Uo. 226.

Irodalom

Udvaráról: Hárich János, Eszterházy Miklós nádor udvari zenekara (Muzsika, 1929. 8–9). Egyéb idevonatkozó adatok ugyanő, ugyanott. 4, 6, 7, sz.; Holl Béla, Tasi Gáspár (Acta Historiae Litterarum Hungaricarum (Acta Universitatis Szegediensis Sectio Litteraria) 1971).


Esterházy Miklós küzdelme a rendi reformért
Esterházy Miklós politikája Tartalomjegyzék Udvar, klérus, rendek a nádor ellen