A bronz

A Múltunk wikiből

Az új történelmi korszak gazdasági alapja új fém és új technika. Mindez olyan emberek, embercsoportok létét feltételezi, akik az ötvözet alapanyagait előteremtik, birtokolják, egyiket vagy másikat cserélik. Az alapanyagok megszerzése, félkész, majd késztermékké való feldolgozása szervezett külső és belső gazdasági viszonyok nélkül aligha képzelhető el. A bronz megkönnyíti a vagyon felhalmozását; sokkal könnyebben gyűjthető, tárolható (ha kell elrejthető), mint az állatállomány, a gabona és a kőeszközök. Értékét nem veszti el: ha eltörik, bármikor újraönthető. Önmagában is az addigiaknál fejlettebb társadalmak kialakítását segíti elő.

A rézolvasztásnak az ókori keleten már az i.e. V. évezredben vannak nyomai (kisebb öntött ékszerek). E technika az i.e. IV–III. évezred fordulóján általánosan elterjedt Elő-ázsiában, majd Délkelet-Európában is. Az öntött réz azonban lágy vagy éppen törékeny volta miatt nem szorította ki a kőeszközöket, a korszak régészeti neve ezért kőrézkor. A kő felett csak az ötvözött réz, a bronz aratott döntő győzelmet.

A bronz a réz ötvözete 3–12 % ónnal, egyes országokban – így hazánkban is – antimonnal. Kemény, rugalmas, olvadásfoka alacsonyabb (800–1000°C) mint a tiszta rézé. Jól önthető égetett agyag- és kőmintákban. Először egyrészes mintákban lapos eszközöket öntöttek (vésők, tőrök), később két-, majd háromrészes öntőmintákkal bonyolult formájú eszközöket is elő tudtak állítani. Az öntés technikai fejlődése önmagában több ezer évet vett igénybe, a bronzkort akár pusztán technikai szempontból is több korszakra lehetne bontani. Az öntött eszközök felülete sima, jól munkálható, reszelhető, véshető, díszíthető. Anyaga számtalanszor felhasználható.

A bronzöntés legkorábbi bizonyítékai a IV. évezredből Mezopotámiából és Egyiptomból maradtak ránk. Tudománya Elő-Ázsián és Észak-Afrikán át jutott a III. évezred utolsó századaiban Görögországba és Spanyolországba. Délkelet-Európában – hazánkban is – az i. e. XX–XIX. században tűnik fel először, míg Közép- és Észak-Európában csak az i. e. X–XV. században válik általánossá.

Magyarország területére a Kaukázus és a Balkán felől meginduló népmozgalmak során először kész bronzeszközök és ékszerek jutottak el, később ezeket az „alapformákat” fejleszti tovább a helyi bronzművesség. A legkorábbi öntőmintákból és a fújtatásnál használt agyagcsövekből kétségtelen, hogy egyes embercsoportok az öntéstechnikát készen vették át – vagy hozták magukkal – az Égei-tenger vidékéről.

A bronz megismerése mégsem okozott társadalmi vagy technikai forradalmakat. Lassan emelkedő szintű minőségi előállítása csak a késő bronzkorban, tehát közel egy évezredig tartó fejlődés után csapott át mennyiségi termelésbe, akkor is a minőség rovására. Ekkor azonban már az új fémmel, a vassal kellett versenyeznie. Nem a bronz és technikája jelenti tehát az új történelmi korszak határvonalát, hanem azoknak az embereknek a beköltözése, akik ezt a technikát ismerték és alkalmazták.

A bronzkor
Tartalomjegyzék A korai bronzkor