A bronzkor

A Múltunk wikiből

Irodalom

A Kárpát-medence középső bronzkorát (Nyugat-Szlovákiát kivéve) 1968-ig a teljes irodalommal összefoglalta: I. Bóna, Die Mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen (Archeologica Hungarica 49. Budapest 1975). A könyv a vatyai és perjámosi kultúrának (szőregi és gerjeni csoport), a spirálbügykös edények népének (gyulavarsándi és füzesabonyi csoport), a Wietenberg- és Vattina-kultúrának, a mészbetétes edények népének, valamint a gávai kultúrának a monográfiája a temetők, telepek és bronzleletek alapján. A perjámosi kultúra új nagy temetőjét M. Girić tárta fel, s közölte: Mokrin I. (Beograd, 1971). A Mokrin II. (Beograd, 1972) címen megjelent kötete kevéssé szerencsés tanulmányok gyűjteménye. A mészbetétes edényekhez alapvető Wosinsky Mór monográfiája (Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége. Budapest 1904). Az eredet kérdésében új szempontokat hozott Bándi Gábor: A dél-dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának elterjedése és eredete (Dunántúli Dolgozatok 4. Pécs, 1967). Fontos temetőit tárta, és dolgozta fel Szlovákiában M. Dušek, Bronzezeitliche Gräberfelder in der Südwestslowakei (Bratislava, 1969); ugyanebben a kötetben található a halomsíros kultúra egyik jelentős temetőjének a feldolgozása. A mészbetétes edények, valamint a korai halomsíros korszak (bodrogszerdahelyi csoport) fontos szlovákiai temetőiről I. B. ChropovskýMikuláš DušekB. Polla, Graberfelder aus der Alteren Bronzezeit in der Slowakei (Bratislava, 1960). – Ma is kulcsfontosságú telepanyagot tartalmaz Milleker Bódog A vattinai őstelep (Temesvár, 1905) című könyve. A gyulavarsándi csoport települési és társadalmi viszonyainak új megvilágítása a békési (ma: Tarhos) Várdombon végzett sok évi ásatások modern feldolgozása: J. BannerI. Bóna, Mittelbronzezeitliche Tell-Siedlung bei Békés (Fontes Archeologica Hungarica Budapest 1974). A Wietenberg-kultúra leleteiről, elterjedéséről K. Horedt írt óvatos összegzést (Die Wietenbergkultur. Dacia IV. 1960. 107–137). Erdély középső bronzkorához egyébként mindmáig alapvető D. Popescu könyve: Die frühe und mittlere Bronzezeit Siebenbürgens (Bucuresti, 1944). A Wietenberg-kultúra híres cófalvi aranyleletének feldolgozása egyúttal középső bronzkorunk abszolút időrendjének korszakváltó helyesbítése volt (Mozsolics Amália, Antiquitas Hungariae 3. 1949. 14–29).

Általában kevés haszonnal forgatható a hazai bronzkori kultúrákkal kapcsolatban M. Gimbutas egyébként monumentális összefoglalása (Age Cultures in Central and Eastern Europe. Haga, 1965).

A Kárpát-medence területén talált bronzleletekről mindmáig alapvető Hamel József háromkötetes összefoglalása: A bronzkor emlékei Magyarhonban. I–III. (Budapest 1886–1896). A koszideri korszak előtti és alatti bronzkincseket egyetlen úgynevezett III. periódusban összefoglaló munka fontos anyagközlés (A. Mozsolics, Bronzefunde des Bronzefunde des Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Hajdúsámson und Kosziderpadlás. Budapest 1967), az egykorú erdélyi kincsek feldolgozásait (D. PopescuM. Rusu, Depots de l'age du bronze moyen. Bucuresti, 1966) most alaposan túlszárnyalta a valamennyi erdélyi és kelet-alföldi bronzkincset tartalmazó nagy opus: M. Petrescu-Dimboviţa, Depozitele bronzuri din Romania (Bucuresti, 1977). – A csupán bronzokban gondolkodó és dolgozó munkák tetszetős, látszólag könnyen használható kronológiai rendszereket eredményeznek ugyan, a régészeti alapjaiktól elválasztott, összefüggéseikből kiragadott "periódusok" azonban nem tükrözik a tényleges történelmi fejlődést és a fordulópontokat. A "nagy vándorlásról" írott elmélet is ilyen "tiszta" bronzkori kategóriákra támaszkodott (A. Mozsolics, Archaologische Beitrage zur Geschichte der Grossen Wanderung. Acta Archeologica Hungarica 8. 1956. 119-156). A koszideri típusú kincsek régészeti (népi és történeti) hátteréről lásd I. Bóna, Chronologie der Hortfunde vom Koszider-Typus (Acta Archeologica Hungarica 9. 1958. 211–243).

A nemzetségi és törzsi társadalom története Magyarországon
A rézkor Tartalomjegyzék A korai vaskor
A bronz