A főúri életmód: a kastély

A Múltunk wikiből

Főnemesség, birtokos középnemesség és szegény köznemesség vagyoni viszonyainak alapvető, hatalmas, politikai magatartásukat is döntően meghatározó különbségei és sajátosságai legszembetűnőbben életmódjukon figyelhetők meg. Egyúttal azonban némileg már arról is tanúskodva, milyen vonatkozásokban és milyen mélyen hatolt be e nemesi társadalomba a polgári életforma, illetve divat gazdaságilag rétegenként oly különbözőképpen megalapozott folyamata. S ha a kérdésre az életmód teljességének feltáratlansága folytán csak töredékes választ tudunk is adni, az életmód néhány kiemelt elemének vizsgálata is már támpontot adhat bizonyos következtetések levonásához.

A kor főnemessége életmódjának napjainkig legjellegzetesebbként fenn maradt tanúbizonyságát a klasszicista kastélyok szolgáltatják, melyek a 19. század első felében egyre sűrűbben jelennek meg az ország térképén, már számuk növekedésével is jól érzékeltetve az építtetők, a főnemesség vagyonosodását. Tömegeiknek tiszta, éles kontúrjait, oszlopsoraik finom arányait, az angolkert terjedő stílusában megtervezett parkjaik báját: a főúr életének e külső kereteit a kor művészettörténetéről szólva még viszont fogjuk látni. Ám ha indokolt is mindebben a mezőgazdasági árutermelés fellendülő lehetőségeinek hatását látni és keresni, nem szabad elfelejteni, hogy e kastélyok többségének (az európai klasszicizmus kastélyainak legnagyobb részével ellentétben) nincsenek, vagy legfeljebb igen szegényesen vannak hasonló szintű barokk, és még kevésbé reneszánsz előzményei. A klasszicista kastély tehát a magyarországi arisztokrata számára általában az első valódi kastély, s ezáltal annak is jele, hogy építtetője csak most jutott hozzá ilyenfajta igényének korszerű kielégítéséhez. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy esetleg nagy kiterjedése, impozáns méretei, megjelenésének szép arányai ellenére a magyarországi klasszicista kastély olcsó építkezés. Nem igényel faragott követ, olcsó anyagok használhatók fel hozzá: tégla és fa, és a stílusból adódóan egyszerű az építészeti technika is. Parasztmesterekkel és pallérokkal is kivitelezhető: a kastély többnyire ezek munkája is, a jobbágyi kézi munka bevonásávaL Kétségtelenül polgárias ízlés termékei és stílus hordozói, távol már a barokk feudális nagyúr igényeinek kielégítésétől. Stílusukban a klasszicizmus alkalmazása azonban még mindig inkább az általános európai divat következménye, mintsem olyan tudatos igény, mely egyértelműen az arisztokrata polgárosodására utalna.

Mert hogy az arisztokrácia polgárosodása végül is mennyire csak kezdeteinél tart még (amennyiben egyáltalán megindult), az legjobban éppen a polgári életmód gazdasági alapjainak megteremtésére tett erőfeszítésekben mérhető le, és éppen Széchenyi példáján, aki pedig kétségtelenül a legmesszebbre jutott el arisztokrata társai közül vagyoni helyzetének a feudális társadalmi viszonyok befolyása alóli függetlenítésében. Ám Széchenyi is, aki vagyonának jelentős részét nagyon is tudatosan budapesti ingatlanokba, tőkés vállalkozások értékpapírjaiba fektette, jövedelmének még 1848-ban is csak egynegyed részét nyerte tisztán polgári jellegű forrásokból; a maradék háromnegyed rész földjáradékból származik, s egyelőre nem tudjuk pontosan, ebből mennyi volt a tisztán tőkés jellegű.[1]

A főnemesség életmódjának a szélesebb társadalommal való kapcsolataira tekintve, a polgárosodásnak itt még ugyancsak a kezdeti, első lépései fedezhetők fel. Az e kapcsolatok tágítására hivatott Nemzeti Kaszinónak 1828-ban 121 arisztokrata és 62 (többnyire azonban kamarási rangú) köznemes mellett még csupán 18 (jórészt már ugyancsak nemesített) nagypolgári, illetve értelmiségi tagja van. Ám még 20 év után, 1847-ben is, amikor már 574 tagja volt a kaszinónak, csak mintegy 100 a polgári egzisztencia: s jellemző módon azokból összeválogatva, akikre a főnemességnek, nem utolsósorban polgárosodásának szempontjából, annak mintegy lehetséges támaszaként elsősorban van szüksége. Nagykereskedők ezek, bankárok: a főurak hitelezői; a váltófeltörvényszék bírái: bíráik az ilyen ügyekben; a pesti egyetem orvosprofesszorai, a palotáikat és bérházaikat építő legnagyobb fővárosi építési vállalkozók s az arisztokrácia jogi és gazdasági szakemberei: ügyvédjei és jószágkormányzói. Együttesen, növekvő számukkal egyaránt jól érzékeltetik az arisztokrácia polgárosodásának összes főbb – de már a politikai gyakorlatban is megfigyelhető, osztályérdekeinek szigorúan alárendelt – irányát, vonását és mindenekelőtt ezeknek az alapjaiban még feudális osztályérdekben gyökeredző korlátait is.[2]

Irodalom

A klasszicizmus főúri kastélyára alapvető Zádor AnnaRados Jenő A klasszicizmus építészete Magyarországon (Budapest, 1943, továbbiakban: ZádorRados) című nagy monográfiája; ezt jól – egyes épületek szakszerű bemutatásával – egészíti ki részint Bíró József, Erdélyi kastélyok (Budapest, 1943), részint Rados Jenő, Magyar kastélyok (Magyarország művészeti emlékei 4. Budapest, 1938).

  1. Széchenyi vagyoni viszonyairól jó képet ad Spira György, Egy pillantás a Hitel írójának hitelviszonyaira (Történelmi Szemle, 1963. 3–4); újabban, polgári elemeit kiemelve Gergely András, Széchenyi a „gazda” és a „polgár” (Studium II. 1971. Szerkesztette Veliky János. Debrecen, 1971).
  2. A Nemzeti Kaszinó tagságának alakulására a különböző cím alatt évenként megjelentetett tagnévsorok vetnek világot, például 1828-ról: A pesti Casino tagjainak ABC szerint való feljegyzése … (Pesten, év nélkül); 1847-re: A Nemzeti Casino tagjainak névsora.


A nemesség
A kisnemesség Tartalomjegyzék A birtokos nemesi életmód: a kúria