A felsőoktatás

A Múltunk wikiből
1872. október 10.
1872:XVI. tc. a honvédségi Ludovika Akadémia felállításáról.
1872. október 12.
1872:XIX. tc. a kolozsvári tudományegyetem felállításáról.
1874. október 19.
A zágrábi egyetem megnyitása.
1875.
Edmund Steinacker sikertelen kezdeményezése egy magyarországi német polgári párt létrehozására.
Mechwart András megszerkeszti a „magas őrlésre” alkalmas kéregöntésű hengerszéket (1874–75).
A budapesti Zeneakadémia létesítése.
Budapesten megnyílik az első felső leányiskola.
Megalakul a Magyar Tudományos Akadémia könyvkiadó vállalata.
Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése című festménye.

A társadalom azonban a gazdaság fejlődésének nyomása alatt az egyetemi és főiskolai szintű oktatással szemben is felállította a maga, érdemben immár a tananyagot is érintő változásokat követelő igényeit.

A változás először és leglátványosabban a tudományegyetemen, részint a tanulmányi rend bizonyos módosításában, részint az ismeretanyag differenciálódását követve új tanszékek szervezésében jelentkezett. A jogi karon így válik szét már az 1870-es évek elején a jogi és államtudományi szak, s így jönnek létre olyan új specializált tanszékek, mint a politikai gazdaságtan, jogtörténet, jogfilozófia, államszámviteltan, statisztika. Az orvoskaron 1875-ben megszüntetik az 1810 óta fennállott, s végül is a felcseri színvonalon megragadt sebész-, szülész-, szemész- és fogászmesteri képzést: ettől kezdve a kar csak egyetemes orvosdoktorokat képez ki. Ezeknek szakmai színvonalát pedig – az egyetemes orvostudományban jelentkező új tudományszakoknak megfelelően – szintén új tanszékek felállítása emeli: 1870-ben orvosi fizikai, 1871-ben kórszövettani, 1872-ben második belgyógyászati, 1873-baan élt- és kórvegytani és gyermekgyógyászati, 1871-ben fejlődéstani és közegészségtani, 1878-ban második bonctani, 1880-ban második sebészeti, második szülészeti, 1883-ban (rendkívüli) elmekórtani, 1884-ben általános kórtani tanszéket szerveznek. Ezzel párhuzamosan az orvosi kar egyre újabb és modernebb épületekben, klinikákban nyer elhelyezést. S ezzel együtt emelkedik a gyógyszerészképzés színvonala is: az oklevelet az érettségit követő megfelelő gyakorlatot kiegészítő 2 éves egyetemi tanfolyam után, szigorú vizsga alapján adják ki.

A legnagyobb változás a bölcsészkaron játszódott le, amely az egyetemi általános előkészítő tanfolyamból ténylegesen most válik önálló, meghatározott tudományágban valóban egyetemi fokon felkészítő egyetemi karrá. A tudományágaknak igen széles sávja ez: erősen képviselve van benne – az Eötvös József és kiváltképpen az utódja, Trefort Ágoston által az oktatásban erőteljesen érvényesíteni kívánt gyakorlati, elsősorban természettudományos igényeknek megfelelően – a természettudományok egész sora. A vegytan, a geológia, az ásványtan, a matematika, a fizika, az antropológia, az állattan, a növénytan, a csillagászat most kapnak önálló tanszékeket és a kor viszonyaihoz és igényeihez képest még modern felszerelésű laboratóriumokat, gyűjteményeket. De nem kisebb a – már csak a tanszékek szervezésén is lemérhető – fejlődés a humán szakokon: itt a régi tanszékekhez csatlakozóan most szervezik meg a rendes és rendkívüli tanszékek egész sorát. Így többek között 1870-ben második magyar történeti, neveléstani, 1872-ben altáji összehasonlító nyelvészeti, műtörténeti, 1873-ban indogermanisztikai tanszék jön létre; 1876-ban szétválasztják a magyar nyelvészeti és irodalomtörténeti, 1879-ben az egyetemes történeti tanszékeket: utóbbit külön ó-, közép- és újkori történetire. 1881-ben második filozófiai és (az 1869 óta fennálló olasz és francia tanszékek után) 1886-ban angol irodalmi és nyelvi tanszékeket szerveznek.

Kezdettől fogva világos volt azonban, hogy a magasan szakképzett értelmiség iránt felmerülő mennyiségi igények kielégítésére az egyetlen budapesti egyetem nem elégséges. 1872-ben tehát Kolozsvárott létrehozták az ország második tudományegyetemét jogi, bölcsészeti, orvosi és külön természettudományi karral, de hittudományi kar nélkül. Az egyetem az egyidejűleg megszüntetett nagy múltú jogakadémia és a régi, csupán seborvosokat képző orvostani intézet meglehetősen szegényes bázisán indult. A tanszékeire kinevezett jó szakemberek energiája és a kormányzatnak építkezésekben és felszerelésekben egyaránt megnyilvánuló, kivált az 1880-as évektől erősödő anyagi támogatása azonban meglendítette az egyetem munkáját, mely kivált orvosi és természettudományi karán, az oktatási munkán túl, egyre inkább valóban tudományos kutatási központtá is vált. Az 1874-ben a régi zágrábi akadémia bázisán alakult zágrábi egyetem – a horvát közoktatásügy a magyartól teljesen független lévén – teljesen az osztrák egyetemek mintájára szerveződött és a magyarországi felsőoktatástól teljesen külön állt.

A budapesti és a kolozsvári tudományegyetem hallgatóinak száma
(1867–1890)
Év Rendes hallgatók Összes hallgatók[1] Tanárok száma[2]
Jogász Bölcsész Orvos Természettudományi kar
Budapest Kolozsvár Budapest Kolozsvár Budapest Kolozsvár Kolozsvár Budapest Kolozsvár Budapest Kolozsvár
1867 1088 91 428 1885 52
1870[3] 1272 169 160 18 461 21 26 2216 269 63 40
1880 1382 212 383 66 809 89 40 3067 471 80 42
1890 1638 244 320 75 972 142 36 3502 607 93 46
  1. Rendes és rendkívüli hallgatók együttes létszáma
  2. Rendes és rendkívüli tanárok együttes létszáma
  3. Kolozsvár: 1872

A gazdasági fejlődés igényei egyre sürgetőbben követelték a hazai műszaki felsőoktatás kiépítését is. A reformkori, még alacsony fokú József-ipartanodát már a provizórium idején politechnikummá, műszaki főiskolává fejlesztették. 1866–67-ben már 30 oktató 250 hallgatót tanított itt magas fokon technikai tudományokra. 1871-ben azután a politechnikumot egyetemi rangra emelték: mérnöki, gépészmérnöki, építészeti és vegyészeti szakosztályokkal, valamint (a régi tudományegyetemi bölcsészkarhoz hasonlóan) egy évig látogatandó úgynevezett egyetemes, valójában azonban általános előkészítő szakosztállyal, mely mezőgazdasági, „műipari”, és kereskedelmi ismereteket is oktatott. Az induláskor meghirdetett, egyetemi jellegű teljes tanszabadság követése azonban a gyakorlatban éppen az ipar szempontjából használhatatlannak bizonyult. Ezért 1873–74-től a tantervet megszorítják, 1883-ban pedig az egész egyetemet átszervezik: az addig 3 éves tanulmányi időt 4 évre emelik (viszont megszüntetik az előkészítő egyetemes szakosztályi tanfolyamot), s a mérnöki diploma megadását meghatározott tananyag vizsgákkal ellenőrzött elvégzésétől teszik függővé. Az egyetem rendes és rendkívüli tanárainak száma az 1867. évi 15-ről 1870-re már 23-ra, 1890-re 27-re nő, a hallgatóké pedig az 1870–71. tanévi 511-ről 1890-ig 657-re; rendes hallgatóinak létszámát tekintve az 1890-es évek elején a világ 3. műszaki egyetemévé válik.

A bontakozó tőkés gazdaság és társadalom értelmiségi igényei a csupán egyetemi fokon kitölthető kereteket már kezdetben is elsősorban a jogtudó értelmiség vonatkozásában feszítették szét. A polgári oktatáspolitika is fenntartja tehát a feudalizmusból örökölt királyi (Győr, Kassa, Nagyvárad, Pozsony), illetve felekezeti (Egerben és Pécsett katolikus, Eperjesen és Nagyszebenben evangélikus, Debrecenben, Kecskeméten, Máramarosszigeten, Pápán és Sárospatakon református) jogakadémiákat előbb 3, majd 1874-től kezdve 4 éves képzési idővel: utóbbi formában tananyagukat és az általuk nyerhető képesítés fokát és érvényét tekintve is teljesen egyenrangúvá téve őket az egyetemi jogi karokkal; csupán a doktoráltatási és magántanári habilitáltatási jogot tartva fenn azoknak. Ez gyakorlatban – kivált az új, a doktorátust egyre több ponton megkövetelő képesítési törvények óta – a joghallgatók végső minősítését, azt egyetemi szintű igényekhez szabva, mégis csak az egyetemeken összpontosította. A jogakadémiák száma 1874-ben még 13, közülük azonban egyesek csakhamar elnéptelenednek s megszűnnek, mint 1884-ben a pápai, 1887-ben a nagyszebeni, s 1892-re a győri is. Különben az egész főiskolatípus hanyatlóban van: a jogakadémiák hallgatóinak összlétszáma, mely 1871–72-ben még 1925, 1890–91-re már csak 745 fő; ekkorra az akadémiák közül már csak a debreceni és a nagyváradi hallgatóinak száma van 100 körül, a többieké 47–80 között ingadozik, Győré mindössze 21.

A lelkészképzés megmaradt a különböző püspökségek, szerzetesrendek, illetve egyházkerületek által szervezett és fenntartott hagyományos, ám korszakunkban részben modernizált intézmények keretében. Az izraelita vallás számára a Haynau-féle sarc visszaszolgáltatásával keletkezett országos izraelita tanulmányi alapból 1877-ben létesült gimnáziumi tanfolyammal egybekötött főiskolai szintű rabbiképző. Műszaki téren a bányászati szakképzésnek továbbra is legmagasabb fokú szerveként megmaradt a selmeci bányászati akadémia (immár azonban magyar tannyelvűvé alakítva), mezőgazdasági vonatkozásban pedig az 1869-től államosított, 1874-től akadémiai rangot nyert magyaróvári gazdasági akadémia, mely érettségi és 1 éves gazdasági gyakorlat után 2 éves képzéssel ad ki főiskolai oklevelet. Az oktatás itt 1884-ig párhuzamosan magyar és német nyelvűségét ekkor a magyar nyelv kizárólagos használata váltja fel. 6 középiskolai osztály után veszi fel hallgatóit Budapesten a 3 éves képzési idejű Állatorvosi Tanintézet, melyet, miután 1880-ban új modern épületekbe költözhetett, korszakunk végére fejlesztenek 4 éves akadémiává. Hallgatóinak száma az 1876–77. évi 69-ről 1890-ig 240-re emelkedett, a kiadott diplomák száma azonban alig nőtt: e másfél évtized alatt évi 17 és 49 között ingadozott, de a 40-et csak 5 ízben lépte túl.

A hazai felsőoktatási intézményhálózat kibővülése ellenére is bizonyos szakterületeken alig, vagy csak kevéssé csökkent a külföldi egyetemeket látogató magyar állampolgárok száma. Összehasonlítva még az 1880-as évek első és második lustrumának is évi átlag adatait, a csökkenés a tudományegyetemek vonatkozásában is minimális (1434–1394). A külföldet járók között legnagyobb, s végig változatlan szám az orvosoké (814–812), s nem sokkal (20–23%-kal) csökkent a külföldön, főleg Bécsben tanuló jogászok (291–224), bölcsészek (181–145) és műegyetemisták (258–199) száma. E számok mögött persze nem minden esetben áll a teljes tanulmányi idő külföldi eltöltése, hiszen a Monarchia egyetemi szabályzatai lehetővé tették bizonyos számú külföldi egyetemi év beszámítását az otthon végzett tanulmányokba, s a két államfél diplomái korszakunkban a másikban is honosítás kötelezettsége nélkül érvényesek voltak. Az így nyíló tágabb lehetőségekkel elsősorban a régi hazai német polgárság és a részben még német ajkú zsidóság fiai éltek: jelentős részük nem is tért vissza Magyarországra.

A magyarországi felsőoktatás kiterjedő intézményhálózatát kiegészítették a művészeti felsőoktatás intézményei: az 1875-ben Liszt Ferenc elnökletével és Erkel igazgatása alatt létrehozott Országos Zeneakadémia, a még 1866-ban alapított Országos Színészeti Tanoda (mely azonban csak miután Liszt halála után, 1888-ban összevonták a Zeneakadémiával, jutott el a valódi főiskolai, akadémiai rangra), és az 1872-ben alapított Mintarajziskola és Rajztanárképző. Közülük az utóbbit, tekintettel arra, hogy a művészképzés magasabb igényeinek kielégítésére nem bizonyult megfelelőnek, 1883-ban festészeti mesteriskolával, 1885-ben női festészeti tanfolyammal bővítették.
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Érvénytelen bélyegkép paraméterek
Benczúr Gyula 1875-ös Vajk megkeresztelése című munkája, amely verzió szerint Adalbert keresztelte meg
Előbbinek élére a Münchenből hazahívott – már az 1869. évi történelmi festészeti pályázat hazai első díját Vajk megkeresztelését ábrázoló képével megnyert, és nagy külföldi sikereket is felmutató – Benczúr Gyulát állították. 1890-ben e főiskolákat összesen mintegy 350 hallgató látogatta – ebből a festészeti mesteriskolát csak 8, a Zeneakadémiát 169; általuk a művészeti utánpótlás, úgy látszott, a művészetek minden ágában biztosíttatott, annak ellenére, hogy sok és tehetséges fiatal ember továbbra is előszeretettel látogatta a külföld (elsősorban München, később Düsseldorf, majd Párizs) művészképző iskoláit.


A művelődés keretei és intézményei
A középiskolák Tartalomjegyzék A kultúra és a tudomány országos intézményei