A francia felvilágosodás középeurópai jelentkezése

A Múltunk wikiből

Közhely, hogy a francia felvilágosodás is alapvető hatást gyakorolt az osztrák felvilágosult abszolutizmus közel három évtizedes korszakára. A továbbiakban az uralkodókról, a kormányzat fő alakjairól szólva, visszakanyarodunk e hatás kérdéséhez. Tény: Voltaire, Montesquieu és az enciklopédisták fogadtatását és értelmezését a központ és az egyes tartományok, országok sok esetben ellentétes előjellel végezték.

Voltaire szépirodalmi, történeti, filozófiai művei Bécsben, Magyarországon és a külföldet járt erdélyi körökben hamar elterjedtek. A katolikus janzenisták és különösen a protestáns vallások követői Voltairenek az angoloktól átvett nézeteit a toleranciáról teljességgel adaptálták. De fontos olvasmány volt Voltaire azért is, mert – Venturival szólva – ő a legintelligensebb kutatója annak az útnak, mely a felvilágosodást az abszolutizmussal való megegyezéshez vezeti. Mások is jártak ezen az úton, de páratlan energiáját – például II. Frigyessel folytatott kísérletében – senki utol nem érhette. A porosz királyhoz írt, kettejük szakítását követő nyájas levelezés ellenére az osztrák uralkodó körök számára a látványos-botrányos szakítás nem lehetett közömbös. Egyébként is túl élesnek tűnik az a kép, amely Mária Terézia mélységes Voltaire-ellenességéről a fiával folytatott ingerült levélváltások nyomán kialakult. A felvilágosult „despoták” nagy propagátora korszakalkotó történeti művében, a XIV. Lajos évszázadában szép emléket állított Lotharingiai Ferenc apjának. Tizennégy évig tartózkodott a lotharingiai Cirey-ben, Madame du Chátelet kastélyában, ottani impresszióit örökítette meg, amikor Lipót hercegről így írt: „Tudtára kell adni a késői nemzedékeknek, hogy Európa kis szuverénjei közül az egyik mily sok jót tett népével. Lipót Lotharingiát reménytelen, elpusztult állapotból emelte fel: benépesítette, gazdaggá tette… Alattvalói között jólétet teremtett, a nemesség alatta ismét rangossá vált… Kedvezett az iparnak, a megélénkülő forgalom új gazdagságot teremtett… Hatalmas uralkodóknak adott példát, és sokban hozzájárult ahhoz, hogy fia számára a császári rang elérhetővé vált.”[1] A császár és a királynő köszönetük jeléül aranyórát és szelencét küldött Voltaire-nek, aki a Habsburg–Lotharingiai-ház ifjabb nemzedékére, de különösen a franciás műveltségű államférfiakra tartós hatást gyakorolt. Filozófiai szótárának „tolerancia” címszava, a Calas-pör nyomán írt értelmezése közvetlen alapja a már megindult jogi kodifikálás új hangvételének, s kiváltja Beccariának a monarchia igazságszolgáltatási gyakorlatát is humanizáló művét.

Montesquieu Perzsa leveleit] Ausztriában és Magyarországon nem tekintették társadalomkritikai műnek, melyből bármilyen tanulságot kellene levonni. Annál inkább az 1748-ban megjelent Törvények szellemét, melynek benyomulása a monarchiába nem ment könnyen. A szellemi és tudományos élet vezetője, az egykor udvari orvosként Bécsbe érkezett van Swieten folytatott ennek érdekében derekas harcot a jezsuita cenzorokkal. A könyv 1753-ban került le a tiltott munkák indexéről. A magyar olvasók érdeklődése és rokonszenve annál nagyobb volt, mert a szerző megrótta a Habsburg-házat, Bécset, kiemelve a magyar nemesség konstruktív, „államfenntartó” szerepét az örökösödési háború idején. Bécs számára viszont a montesquieu-i hatalommegosztás elve volt fontos: az egymástól elválasztott törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom az apparátusban már kiformálódott. Nem véletlen, hogy amikor Pompeo Batoni 1769-ben Rómában elkészíti József és Lipót ismert kettős portréját, a két uralkodó melletti asztalkán a Törvények szellemének díszes kötetei fekszenek.
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Leopold (left) with his brother Emperor Joseph II, by Pompeo Batoni, 1769, Vienna, Kunsthistorisches Museum

A hétéves háború nagy válsága után – ne feledjük, ez volt az első olyan nemzetközi összeütközés, mely túllépte Európa határait – Ausztria és Franciaország egyszerre lett vesztes és nyertes. A. presztízs- és területi veszteség tagadhatatlan, de a megújulás nagy lehetőségei is adattak voltak. A francia kísérletek a politikai és a szellemi szférában párhuzamosan folytak, majd Turgot minisztersége idején a fiziokraták „természetes gazdasági élet”-igénye rövid időre a laboratóriumi kísérletezés állapotából beleköltözött a politikai gyakorlatba. Ausztriára és a hozzá tartozó területekre nem a sikertelen gyakorlat, hanem az elmélet hatott. Ennek megismerését az Enciklopédia tette lehetővé: címszavai tömören foglalták össze a felvilágosodás és szűkebben véve a fiziokraták társadalom- és gazdaságátalakító terveit. Az Enciklopédia végezte el az angol filozófia tételeinek közvetítését is. Erre a közvetítésre szükség volt: az angol nyelv ismerete nem tartozott a bécsi kormánykörök s az egyes országok vezető köreinek erősségei közé.

Lábjegyzet

  1. Voltaire, Siecle de Louis XIV. Paris, év nélkül (Flammarion) I. 192.

Irodalom

A francia felvilágosodásról a legújabb, gazdag összefoglalás: Köpeczi Béla, A francia felvilágosodás (Budapest, 1986). Voltaire-ről a legjobb monográfia: J. Orieux, Voltaire. I–II. (Paris, 1977). R. Shackleton, Montesquieu. A critical biography (Oxford, 1961.) című munkájában keveset hallunk arról, hogy Montesquieu-nek fiatalkori terve az volt, hogy a bécsi angol követségen fog dolgozni. Ezért tartózkodott a császárvárosban, ezért látogatott 1728—ban Magyarországra, és nézte meg, természettudományos érdeklődését is követve, a felvidéki bányákat. Az utóbbiról már csak a később kiadott Pensées-ből értesülünk: Montesquieu feljegyzését magyar fordításban Rácz Lajos, Montesquieu utazása Magyarországon című cikkében közölte (Akadémiai Értesítő 1914. 175–176).

A fiziokratákra: H. Folkert, Staat und Absolutismus im Denken der Physiokraten (Frankfurt am Main, 1980); alapvető: G. Weulersse, Le mouvement physiocratique en France de 1756 e 1770 (Paris, 1910); G. Weulersse, La physiocratie a la fine du regne de Louis XV, 1770–1774 (Paris, 1959); G. Weulersse, La physiocratie sous les ministeres de Turgot et de Necker, 1774–1781 (Paris, 1950). A mi látószögünkből fontos régi monográfia: Hans Glagau, Reformversuche und Sturz des Absolutismus in Frankreich, 1774–1788 (MünchenBerlin, 1908).

Az egész francia felvilágosodás témakörére meghatározó jelentőségű Werner Krauss munkássága. Idézzük: W. Krauss, Studien zur deutschen und französischen Aufklärung (Berlin, 1963); W. Krauss, Die französische Aufklärung und die deutsche Geisteswelt (Leipzig, 1968).


A felvilágosult abszolutizmus érvrendszere
A német természetjogi tanítások Tartalomjegyzék Az itáliai elmélet és gyakorlat