A francia háborúk

A Múltunk wikiből
1792 február 7.
II. Lipót és II. Frigyes Vilmos porosz király szövetséget köt a forradalmi Franciaország ellen.
1792 március 27.
Dumouriez francia külügyminiszter felszólítja I. Ferencet, hogy mondja fel a Franciaország ellen kötött porosz–osztrák szövetséget.
1792 április 20.
Franciaország hadat üzen I. Ferencnek, Magyarország és Csehország királyának.
1792 június 16.
Az országgyűlés a francia háború céljaira megszavaz 5000 újoncot, 1000 lovat és 4 millió forint hadisegélyt.
1793. január 21.
Párizsban kivégzik XVI. Lajos francia királyt.
1793. január 23.
Szentpéterváron Poroszország és Oroszország szerződést köt Lengyelország felosztásáról.
1793. február 1.
Franciaország hadat üzen Angliának és Hollandiának.
1793. március 18.
Neerwindennél az osztrák hadsereg győz a francia csapatok ellen.
1793. március 27.
Johann Amadeus Thugut veszi át a birodalom külügyeinek irányítását.
1793. április 12.
I. Ferenc rendelete mérsékelt vámot vet ki a Magyarországra eddig vámmentesen szállítható, az örökös tartományokból származó iparcikkekre.
1793. április 18.
I. Ferenc új cenzúraszabályzatot bocsát ki.
1793. június 2.
Párizsban a jakobinusok veszik át az uralmat.
1793. június 10.
Abaúj vármegye közgyűlése feliratban tiltakozik a cenzúrarendeletek ellen.
1793. június 25.
I. Ferenc királyi jognak nyilvánítja a nyomdák engedélyezését, s eltiltja az engedély nélküliek működését.
1793. augusztus 15.
I. Ferenc országgyűlésen kívül kér termény- és pénzsegélyt a háború folytatása érdekében.
1794. június 26.
A fleurusi ütközetben a franciák döntő vereséget mérnek az osztrák csapatokra.
1795. január 3.
Oroszország és Ausztria megegyezik Lengyelország harmadik felosztásában.
1795. április 5.
Franciaország és Poroszország Bázelben békét köt.
1795. május 20.
Ausztria és Anglia szövetségi szerződést köt.
1796. április 12.
Megkezdődik Bonaparte Napóleon olaszországi hadjárata.
1796. május 14.
A francia hadsereg bevonul Milánóba.
1796. május 36.
A francia hadsereg Berghettónal győzelmet arat az osztrákok fölött.
1796. július 30.
I. Ferenc utasítja József királyi helytartót, hogy szervezze meg a toborzást, a nemesség önkéntes segélymegajánlását, mert a béke kilátástalan.
1796. szeptember 12.
Az országnagyok tanácskozása az önkéntes segélymegajánlás helyett az országgyűlés összehívását kéri a királytól.
1796. november 9.
Megnyílik a magyar országgyűlés.
1796. november 17.
A francia hadsereg Arcole-nél győz az osztrákok ellen.
1796. november 22.
Az országgyűlés megajánl 50 ezer újoncot, 10 ezer lovat és 5 millió 500 ezer forint értékű terménysegélyt. A király szükség esetén összehívhatja a nemesi felkelést.
1796. november 28.
Az országgyűlés feliratban kéri, hogy tárgyalhassa a kereskedelemügyet.
1796. december 8.
I. Ferenc elutasítja, hogy az országgyűlés megtárgyalja a kereskedelemügyet.
1796. december 10.
Az országgyűlés felterjeszti, I. Ferenc szentesíti az 1796. évi törvényeket.
1796. december 11.
Befejeződik a magyar országgyűlés.
1797. január 12.
Bonaparte tábornok Rivolinál legyőzi az osztrák hadsereget.
1797. február 2.
A franciák előtt kapitulál Mantova erődje.
1797. április 8.
I. Ferenc király fegyverbe hívja a nemesi felkelést.
1797. április 18.
Leobenben I. Ferenc előzetes békét köt a Francia Köztársasággal.
Zala vármegye közgyűlése feliratban tiltakozik a nemesi felkelés összehívása ellen.
1797. október 27.
Campoformióban aláírják a békét I. Ferenc és Franciaország között. Ferenc Velence, Istria, Dalmácia és Salzburg ellenében lemond Belgiumró és Lombardiáról.
1797. november 28.
Rastattban tárgyalások kezdődnek a Franciaország és a Német-Római Császárság között kötendő békeszerződésről.
1798. április 12.
I. Ferenc elrendeli, hogy a nemesi felkelés ellen tiltakozó zalai felirat szerzőit távolítsák el hivatalukból.
1799. március 1.
Franciaország hadat üzen Ausztriának.
1799. november 9.
Bonaparte Napóleon tábornok államcsínye megdönti a francia Direktórium uralmát.
1800. június 14.
A marengói csatában az osztrák csapatok döntő vereséget szenvednek a franciáktól.
1801. január 9.
I. Ferenc Károly főherceget kinevezi az Udvari Haditanács elnökévé.
1801. február 9.
I. Ferenc és a Francia Köztársaság Lunéville-ben aláírják a békét.
1802. május 6.
Megnyílik az országgyűlés.
1802. május 21.
Az országgyűlés a következő diétáig megajánl évi 2 millió forintot, katonai adatokat kér, s egy bizottság kinevezését kéri, mellyel megtárgyalhatja a vámügyet.
1802. június 3.
Az országgyűlés két táblája a következő diétáig feltételesen elfogadja az állandó hadkiegészítést.
1802. június 19.
Az alsótábla három évre megajánl évi 6023 újoncot.
1802. június 22.
Jószef nádor közbenjárására az országgyűlés a következő diétáig megajánl 12 ezer szükség esetén felhasználható újoncot.
1802. június 25.
Festetics György felajánl 40 ezer, Rhédey Lajos 10 ezer forintot egy magyar hadiakadémia felállítására.
1802. július 4.
I. Ferenc bejelenti, hogy felemelte a só árát.
1802. július 15.
Az országgyűlés feliratban kéri a nyomasztó kereskedelmi viszonyok javítását.
1802. augusztus 21.
I. Ferenc ismét szétválasztja a Cseh–Osztrák Udvari Kancelláriát és az Udvari Kamarát. Megkezdődik az állam- és konferenciaminisztérium lassú leépítése.
1802. augusztus 24.
Az országgyűlés felirata ismételten elutasítja a következő diétán túl terjedő állandó hadkiegészítést.
1802. szeptember 23.
I. Ferenc elutasítja az országgyűlés kereskedelemügyi feliratát.
1802. szeptember 29.
Az országgyűlés eredménytelenül kéri a rendszeres bizottsági munkálatok tárgyalásának engedélyezését.
1802. október 30.
Az országgyűlés felterjeszti, I. Ferenc szentesíti az 1802. évi törvényeket.
1802. október 31.
Befejeződik az országgyűlés.
1802. november 23.
Széchényi Ferenc a nemzetnek ajándékozza könyvtárát és gyűjteményét.
1804. május 18.
I. Napóleont örökös császárrá választják.
1804. augusztus 11.
I. Ferenc felveszi az Ausztria örökös császára címet.
1804. december 2.
I. Napóleont francia császárrá koronázzák.
1805. január 29.
I. Ferenc önállósítja az Udvari Haditanácsot. A Károly főherceg tervezte közigazgatási reform megbukik.
1805. március 18.
I. Ferenc leváltja Károly főherceget az Udvari Haditanács éléről.
1805. április 11.
Oroszország és Anglia szövetséget köt Napóleon ellen.
1805. augusztus 9.
Ausztria csatlakozik a Napóleon elleni koalícióhoz.
1805. augusztus 30.
I. Ferenc október 13-ra összehívja a magyar országgyűlést.
1805. október 17.
Az osztrák csapatok Ulmban kapitulálnak Napóleon hadai előtt.
Megnyílik az országgyűlés.
1805. október 25.
Az Udvari Haditanács a háború folytatását, a magyar nemesi felkelés összehívását javasolja az uralkodónak.
1805. október 31.
Az országgyűlés megszavaz 34 ezer újoncot, hozzájárul a nemesi felkelés összehívásához. Az alsótábla törvényjavaslatot dolgoz ki a jogtalan feljelentők ellen s a magyar nyelvről, melyben kéri, hogy az országgyűlési és a kancelláriához intézett feliratok hasábosan kétnyelvűek lehessenek, s a megyei törvényszékek magyarul ítélhessenek.
1805. november 4.
I. Ferenc jóváhagyja a nyelvi törvényjavaslatot.
1805. november 7.
I. Ferenc szentesíti az 1805. évi törvényeket.
Befejeződik az országgyűlés.
József nádor a hadszíntérre induló király helyett teljhatalommal átveszi az ország kormányzását.
1805. november 12.
Napóleon bevonul Bécsbe.
I. Ferenc utasítja a nádort, hogy hívja össze a nemesi felkelést.
1805. november 15.
Davout marsall csapatai átlépik a magyar határt.
1805. november 26.
Davout marsall kiáltványban szólítja fel a magyarokat, hogy ne álljanak ellen a francia csapatoknak.
1805. november 28.
A horvát tartománygyűlés a szentesített magyar nyelvi törvények miatt a latin nyelv jogainak fenntartását kéri a királytól.
1805. november 30.
A francia csapatok kiürítik Magyarországot.
1805. december 2.
Napóleon csapatai Austerlitznél döntő vereséget mérnek a koalíció osztrák és orosz seregeire.
1805. december 4.
I. Ferenc fegyverszünetet kér Napóleontól.
1805. december 26.
I. Ferenc jelentős területi engedmények fejében Pozsonyban békét köt Napóleonnal.
1806. január 5.
A megkötött béke következtében véget ér József nádor teljhatalma, s helyreáll a szabályos közigazgatás.
1806. február 10.
I. Ferenc ismételten Károly főherceget állítja a birodalom hadügyei élére.
1806. február 25.
I. Ferenc jóváhagyja a horvát tartománygyűlés kérését. A magyar nyelvi törvények nem csorbítják Horvátország tartományi jogait.
1806. június
Megszűnik az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság.
1806. július 2.
Megjelenik a Kultsár István szerkesztette Hazai Tudósítások. (1808-tól Hazai és Külföldi Tudósítások címen jelenik meg.)
1806. július 12.
Napóleon császár protektorátusa alatt megalakul a Rajnai Szövetség.
1806. augusztus 6.
Ferenc császár lemond a jelentőségét vesztette német-római császári címről.
1806. október 14.
Napóleon csapatai Jénánál és Auerstädtnél tönkreverik a porosz hadsereget.
1806. november 4.
I. Ferenc kiadja a második Ratio Educationist a tanulmányügy szabályozásáról.
1806. november 21.
Napóleon meghirdeti a kontinentális zárlatot.
1807. április 9.
Megnyílik az országgyűlés.
1807. május 23.
Az országgyűlés feliratban kéri a rendszeres munkálatok, a kereskedelemügy s a katonai ellátás megtárgyalásának engedélyezését.
1807. június 17.
Napóleon csapatai Friedlandnál legyőzik az orosz hadsereget.
Az alsótábla elvben megajánlja a király által kért nemesi segélyt s 8000 toborzott újoncot, de feltételként kiköti a kereskedelmi sérelmek megszüntetését.
1807. június 24.
Az alsótábla segélyként megajánlja az éves nemesi jövedelem egyhatodát, a nemesi ingatlanok értékének 1%-át.
1807. július 7.
Napóleon Tilsitben békét köt I. Sándor orosz cárral.
1807. július 9.
Napóleon Tilsitben békét köt III. Frigyes Vilmos porosz királlyal.
1807. július 29.
Az alsótábla megajánl 12 ezer újoncot.
1807. augusztus 1.
Az országgyűlés felirata felterjeszti a megajánlott újoncokról és a nemesi segélyről hozott határozatát. Kéri a rendszeres bizottsági munkálatok megtárgyalásának engedélyezését.
1807. szeptember 4.
I. Ferenc nem engedélyezi a rendszeres bizottsági munkálatok tárgyalását.
1807. szeptember 8.
I. Ferenc királyi válaszában kijelenti, hogy a kereskedelmi viszonosság elve Magyarország és az örökös tartományok között nem valósítható meg.
1807. október 22.
Az alsótábla feliratban kéri, hogy a király szentesítse külön a nemesi segélyről s a megajánlott újoncokról szóló törvényjavaslatot, s utána adjon időt a bizottsági munkálatok tárgyalására.
1807. november 10.
I. Ferenc elutasítja az országgyűlés október 22-i feliratát.
1807. december 10.
I. Ferenc kijelenti, hogy nem hajlandó semmi további engedményre a magyar nyelv ügyében.
1807. december 15.
Az országgyűlés felterjeszti, I. Ferenc szentesíti az 1807. évi törvényeket. Befejeződik az országgyűlés.
1808. augusztus 31.
Az országgyűlés első ülése.
1808. október 4.
Az országgyűlés felirata hozzájárul, hogy a király a következő három évben barmikor összehívhatja a nemesi felkelést. Felterjesztik a Ludovika Akadémiára tett félmillió forintot meghaladó ajánlást.
1808. október 12.
Erfurtban szövetséget köt Napóleon és I. Sándor orosz cár.
1808. október 22.
Az országgyűlés megajánl 20 ezer újoncot.
1808. október 26.
Az országgyűlés felterjeszti törvényjavaslatát a nemesi felkelés rendezéséről.
1808. október 28.
Az alsótábla megalkotja törvényjavaslatát a Nemzeti Múzeumról. A kereskedelemügyet és a magyar színjátszást József nádor pártfogásába ajánljak. A felsőtábla elutasítja, hogy törvényt hozzanak a magyar színjátszásról.
1808. október 31.
I. Ferenc hozzájárul a Ludovika Akadémia megalapításához.
1808. november 2.
I. Ferenc hozzájárul a Nemzeti Múzeum megalapításához.
1808. november 5.
I. Ferenc szentesíti az 1808. évi törvényeket. Befejeződik az országgyűlés.

1793-tól két évtizeden át a Habsburg-monarchia és benne Magyarország helyzetére is erősen hatottak a francia köztársasággal, majd Napóleon császárral folytatott, szinte szakadatlan európai háborúk. Ezek a háborúk az egyre erősödő francia hegemónia jegyében sorozatos vereségeket hoztak a Habsburg-birodalomra. 1794. június 26-án a fleurusi csatában a császári csapatok elvesztették Belgiumot, s ezért nem nyújtott kárpótlást, hogy a következő évben a Rajnánál kisebb sikereket értek el. Poroszország és Spanyolország ki is vált a franciák elleni koalícióból, de Anglia és a Habsburgok folytatták a háborút. 1796-ban azonban Bonaparte Napóleon vezetésével az Észak-Itálián át diadalmasan előnyomuló francia sereg már a Habsburg-monarchia határait fenyegette.

A veszély Ferencet arra kényszerítette, hogy 1796. november 6-ára összehívja a magyar országgyűlést, s hivatkozva „a francia nemzet által igazságtalanul kierőszakolt” háborúra, melyet „a köz- és magánjog, valamennyi vallásfelekezet és az uralkodás alkotmányos formái, sőt a közjó érdekében” visel, pénzt és katonát kérjen a rendektől, meggondolván, hogy „dicső nagyanyja idején a magyarok vitézsége mentette meg a birodalmat”.[jegyzet 1]

Az 1790-es függetlenségi törekvések eddigre feledésbe merültek. A nemesség nagyobb része az udvar szövetségese, s valóban úgy érzi, hogy a forradalmi Franciaország ellen vívott harc az ő kiváltságaiért is folyik. Az országgyűlés 50 ezer újoncot, 10 ezer lovat és a sereg élelmezésére 20 ezer ökröt, tekintélyes mennyiségű zabot szavazott meg. Cserébe a Magyarországra hátrányos vámrendszer megváltoztatását kérték a rendek, de miután a megajánlás megtörtént, az udvar semmit sem adott. Nem is egészen egyhónapos együttlét után Ferenc feloszlatta a diétát.

1797 januárjában azonban a császári fővezér, Alvinczy József báró táborszernagy Arcolenál és Rivolinál csatát veszített Bonapartéval szemben, s a sebtében odaküldött új fővezér, Károly főherceg sem tudta megvédeni az alpesi hágókat. Bonaparte Villachon, Klagenfurton át márciusban Leobenbe vonult; már attól rettegtek, hogy Bécs ellen fordul. Ferenc király erre fegyverbe szólította a nemesi felkelést, amely csak lassan gyülekezett, a bevetésére már nem került sor. Az október 17-én megkötött campoformiói békében Ferenc lemondott Belgiumról és Lombardiáról, cserébe viszont megkapta a franciáktól elfoglalt Velencét.

A nagy véráldozattal járó háborút követő megalázó béke azonban nem volt tartós. 1798-ban Oroszország is csatlakozott a franciaellenes koalícióhoz, s míg Bonaparte Egyiptomban hadakozott, a császári és cári seregek kiűzték Itáliából a franciákat. Bonaparte visszatérése azonban egyszeriben megváltoztatta a helyzetet: 1800 júniusában a marengói véres csatában szétverte a császári seregeket. A lunéville-i béke (1801. február 9.) visszaállította a korábbi helyzetet, sőt Franciaország a Rajna-vidéken újabb területeket szerzett.

Az 1802 májusára összehívott magyar országgyűlés feladata újabb katona- és pénzsegély megszavazása volt. A lelkesedés azonban mintha megcsappant volna. Ferenc király még a rendeknek a kereskedelemre vonatkozó legméltányosabb kívánságait sem hallgatta meg. A hadiadót 2 millióval akarták növelni, ugyanakkor a kereskedelmi politika állandóan csökkentette az adóalapot. Végül is a király megunta a hosszas tárgyalásokat, s a hiányzó összeget úgy teremtette elő, hogy megemelte a só árát. Egy ideig még folyt a vita, hogy ehhez joga van-e, de ez nem változtatott azon, hogy a contributiót a parasztság nyakába varrták.

Az „exercitus hungaricus”, a magyar hadsereg 12 gyalog- és 10 huszárezredből állt, állandó létszámát az országgyűlés 64 ezer főben állapította meg, amit háború esetén évenként 12 ezer fővel egészítenek ki. Ehhez járult 3 erdélyi ezred (2 gyalog- és egy huszárezred), továbbá 5 bánsági, 2 székely és 2 román határőr gyalogezred, 1 határőr lovasezred és a titeli rác csajkás zászlóalj, összesen mintegy 40 ezer ember. A Magyarország által kiállított katonaság létszáma tehát kereken 116 ezer, ami a 440 ezernyi birodalmi hadseregnek nem egészen egyharmada, s azt jelenti, hogy az ország nem egészen 10 millió lakosából minden 85. katona.

Ez a magyar katonaság végigharcolta a napóleoni háborúkat, s nem rajta, az ő helytállásán múlott, hogy a kétbalkezes császári hadvezetés csak vereségeket jegyezhetett fel. Különösen a magyar huszárság hajtott végre ragyogó haditetteket, utóvédharcokban próbálva menteni, ami még menthető. Egyes huszárparancsnokok neve szinte fogalommá vált, így mindenekelőtt Simonyi József óbesteré, akit a „legvitézebb huszár” néven kapott szárnyára a hír.

A magyarság tehát derekasan, kivette részét Ausztria nagyhatalmi állásának megvédéséből, jóllehet Magyarország szempontjából ez teljesen közömbös kérdés volt. A háborús veszteségeket nem ismerjük, de tekintélyesek lehettek. Aki egyszer toborzás révén a hadseregbe került, az onnan csak akkor szabadulhatott, ha megrokkant vagy kiöregedett; így az országgyűlések által évente megszavazott 12 ezer újonc, mint kiegészítés, lényegében az elesettek pótlását jelentette. Az egész háborús korszakra vonatkozóan legalább 120–150 ezer ember kiesésével számolhatunk, ami a férfilakosság 2–3%-a.

Az elesettek mellett több tízezren kerültek fogságba, többségük soha többé nem jutott haza. Az izsáki kisnemesfi, Füri József 1806-ban Spanyol-Marokkóból, Céutából jelentkezett, elmondva, hogy az 1797-es hadjáratban mintegy 30 ezer magyar bajtársával „csalárdul” francia fogságba esett, s „irtóztató, kimondhatatlan sok nyomorúságokon, próbákon és szenvedéseken” mentek át. A franciák „mint a vásárba a marhát” eladták őket a spanyol királynak. Nyolc éve már, hogy az afrikai ültetvényeken dolgoznak rabszolgaként, élelmük napi „másfél font kenyér és 12 kalán meleg étel, rizskása vagy fehérbab, ez is pedig kétszerre, délben 6 kalán és estve is 6 kalán”. Meztelenek és már „jártányi erejek sincsen, innen pedig szökni nem lehet, hacsak szárnyon nem”. A nagy nyomorúságban már sokan meghaltak, „hanem akik még most is itt nyomorognak, vagyunk 18 vagy 20 ezeren”.[jegyzet 2]

Az egy évtizede folyó háború teljesen átalakította Európa politikai térképét; a Habsburgok császári címét adó német-római birodalom gyakorlatilag megszűnt. 1804 májusában Napóleon örökös francia császárrá választatta magát, Ferenc pedig 1804. augusztus 11-én maga és utódai nevében fölvette az Ausztria örökös császára címet (1806. augusztus 6-án azután lemondott a tartalmát vesztett német-római császári címről). Az ezt hírül adó pátens kinyilvánította, hogy az új császárság több egymástól független országból és királyságból áll, s az egyes országok korábbi jogai továbbra is érvényben maradnak. Ezt Magyarország vonatkozásában a pátens külön is kiemelte, mondván, hogy Magyarország alkotmánya, törvényei és jogai épségben maradnak. Papírforma szerint tehát az ország különállását nem érte sérelem, de a bécsi kormány ettől kezdve úgy tekintette Magyarországot, mint amely csupán egy tartománya az Osztrák Császárságnak.

1805-ben a francia háború kiújult, s az Osztrák Császárságra ismét súlyos vereséggel végződött. Októberben Ulmban Napóleon bekerítette és fogságba ejtette a Mack altábornagy által vezetett császári haderőt, s november 12-én bevonult Bécsbe. Ilyen körülmények között különösen fontos volt Magyarország magatartása, ezért az októberben összeülő pozsonyi országgyűlésen az udvar szokatlan engedékenységet tanúsított. Hozzájárult, hogy a rendek felirataikat magyarul és latinul terjesszék az uralkodó elé, hogy magyarul is lehessen az országos főhivatalokhoz fordulni, s azok ilyen esetben magyarul válaszoljanak, s hogy a bírósági perek is magyarul folyjanak. Az ulmi kapituláció hírére azonban a magyar rendek félretették sérelmeiket, és késznek mutatkoztak a legnagyobb erőfeszítésekre is. Nemcsak katonát szavaztak meg, hanem fegyverbe szólították a nemesi felkelést is.

Az országgyűlés november 7-én oszlott fel, s néhány nap múlva Davout marsall csapatai már Pozsonynál jártak. Innen intézte kiáltványát Magyarországhoz, melyben az országot semlegesnek ismerte el. A magyar nemesség körében azonban a kiáltvány nem keltett visszhangot. Pálffy Lipót tábornok, a pozsonyi vár parancsnoka ugyan egy Davout-hoz írt levelében olyasfélét írt, hogy az ellenségeskedések elkerülésére kész tárgyalásokba bocsátkozni, amit a franciák a magyar elszakadási törekvések megnyilvánulásaként értelmeztek, de nem az volt, ahogy ez hamarosan ki is derült, mire a franciák megszállták Pozsonyt.[1] A magyar nemesi felkelésnek különben már nem akadt dolga. Miután Napóleon 1805. december 2-án a morvaországi Austerlitznél élete legnagyobb csatájában megsemmisítette az egyesült osztrák és orosz sereget, Ferenc császár békét kért. A tárgyalások Pozsonyban folytak, s a városról elnevezett békében Ferenc császár lemondott Velencéről, Dalmáciáról, Tirolról és Vorarlbergről, svábföldi és badeni birtokaiért viszont kárpótlásul megkapta Salzburgot. A császárság területben és lakosságban jelentősen megcsökkent.

Miután 1807-ben Napóleon megalázta Poroszországot is, és szövetséget kötött I. Sándor orosz cárral, az Osztrák Császárság külpolitikai helyzete nagyon megromlott; a francia és az orosz nagyhatalom között legföljebb másodrendű szerepet játszhatott. Károly főherceg, az uralkodó talán legtehetségesebb öccse, a hadsereg belső reformját sürgette, s egyetértve József nádorral, azt kívánta, hogy orvosolják Magyarország nemzeti sérelmeit, és adjanak neki a kereskedelemben nagyobb szabadságot. Ferenc azonban minden változtatás elől elzárkózott.

Az 1807. áprilisi budai országgyűlés legfontosabb feladata ismét a 12 ezer újonc megszavazása volt. A rendek évi jövedelmük egyhatodát ajánlották meg a háború céljaira. Viszonzásul az uralkodó hozzájárult a magyar nyelv iskolai tanításához, de a szabad kereskedést, a gabona és a bor kiviteli vámjának eltörlését már nem engedélyezte. Az alkotmányos sérelmeket emlegető felsőbüki Nagy Pált Ferenc király személyesen dorgálta meg, s a nemesség nagy része maga is úgy gondolta: most fontosabb kérdésről van szó, a régi rendet kell megvédeni a franciákkal szemben. Az 1808. októberi országgyűlés ennek jegyében újabb áldozatokra is késznek mutatkozott. Felhatalmazta a királyt a nemesi fölkelés bármikori fegyverbe hívására, s 20 ezer újoncot szavazott meg. Az uralkodó viszont hozzájárult egy magyar tisztképző akadémia felállításához, melyet a rendek Mária Ludovika királynéról, Ferenc harmadik feleségéről neveztek el.

Ferenc, környezetének hatására, további háborúra készült; Károly főherceg hiába javasolta a békét, amíg belső reformokkal a gazdasági életet és a hadsereget nem modernizálják és meg nem erősítik. A császár hallani sem akart a legkisebb változásról sem.

Lábjegyzetek

  1. Posonyban 1796. esztendőben tartott ország gyűlésének alkalmatosságával előfordult … írásoknak … rendje. Pozsony, 1796.
  2. Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL). Nádori levéltár. Archivum palatinale secretum archiducis Josephi. Miscellanea officiosa 1806/5.

Irodalom

A napóleoni háborúkra, a magyar ezredekre, Magyarország háborús részvételére: Markó Árpád, A francia forradalom és a napóleoni idők magyar katonája (Hadtörténelmi Közlemények, 1939. 1) és Gömöry Gusztáv, Ausztria hadserege az 1792-tól 1866-ig folytatott háborúkban (Hadtörténelmi Közlemények, 1893. 4).

  1. Pálffy Lipót esetének iratait közli: József nádor iratai. II. 192. és a következő oldalak.


Magyarország a napóleoni háborúkban
Kabineti abszolutizmus, rendőruralom Tartalomjegyzék Napóleon és Magyarország