A gépi nagyipar fejlődése

A Múltunk wikiből

A hagyományos iparűzés válsága és részleges pusztulása az érintett nemzedékek számára gyötrelmes, de a történeti fejlődés rendjében szükségszerű és általános jelenség volt, feltétele és velejárója az iparosodás minőségileg magasabb fokának, a tőkés nagyipar kialakulásának. Magyarországon azonban ezt a folyamatot nem a hazai gyáripar gyors felnövése váltotta ki, hanem az a körülmény, hogy körülmény, hogy nemzetgazdaságunk egyre szorosabb kapcsolatba került e nemzetközi tőkés gazdasággal. Igaz, hogy gyengén fejlett kézműiparunk sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nem tudott lépést tartani az iparcikkek iránti kereslet bővülésével, de az ipari fogyasztási cikkek gyorsan szélesedő belső piacát a hazai gyáripar sem tudta elfoglalni, kénytelen volt annak jelentős részét fejlettebb nyugat- és közép-európai, s főleg lajtántúli versenytársainak átengedni. Nem mintha a gépi technika térhódítása, a gyáripar fejlődése nem lett volna elég gyors ütemű, de ez a fejlődés továbbra is csak néhány vezető iparágra korlátozódott, s éppen az ipari tömegfogyasztási cikkeket gyártó iparágakban nem került sor az ipari forradalom kibontakozására.

A nagyipari fejlődés a kiegyezés után biztató lendületet vett: sorra létesültek az új gyárak, s a termelés a legtöbb iparágban gyors ütemben növekedett. A fővárosban 1867 és 1873 között 57 új ipari részvénytársaságot alapítottak 45,5 millió forint alaptőkével, ezek közül azonban 23 már 1873 végéig megszűnt. Az 1873-as válság évekre lelassította az iparfejlődést. 1874 és 1880 között már csak 12 új alapításról tudunk Budapesten, de ugyanezen idő alatt 10 vállalat meg is szűnt. „Kitűnt, hogy számos nagyiparos vállalat nem bír életképességgel, mert a legszükségesebb előfeltételek: elegendő tőke, olcsó munkaerő, olcsó tüzelőszer, jó közlekedési eszközök hiányoztak” – állapította meg a budapesti iparkamara.[jegyzet 1] A 80-as években ismét megélénkült a nagyipari fejlődés. Budapesten 32 új ipari részvénytársaság létesült, 35,4 millió forint alaptőkével, s csak 6 szűnt meg. 1881 és 1890 között a fővárosi ipari részvénytársaságok alaptőkéje 25 millió forintról 52 millióra növekedett, majd a következő négy év alatt ismét több mint kétszeresére emelkedett.

A korabeli iparstatisztika a 20-nál több munkást foglalkoztató vállalatokat tekintette nagyüzemnek.[1] 1890-ben a feldolgozó- és építőiparban 1129 ilyen nagyüzemet írtak össze, s ezekben 102 ezer munkás és alkalmazott dolgozott (az összes feldolgozó- és építőipari keresők 15%-a). Száznál több munkást foglalkoztató valódi nagyüzem csak 206 volt, 66 ezer munkással (9,5%). Az üzemnagyság önmagában még nem tükrözi híven a gépi nagyipar fejlődését, hiszen 1884-ben a 20-nál több munkással dolgozó nagyüzemek 46%-a nem használt semmiféle gépet, tehát tulajdonképpen nem gyár, hanem manufaktúra volt. A kiegyezést követői 10–15 év Magyarországon nem a modern gépi nagyipar uralkodóvá válásának a kora volt, hanem inkább a tőkés ipar hagyományos, preindusztriális formáinak – elsősorban a manufaktúráknak – az átmeneti fellendülését hozta meg, hasonlóan egyéb, az iparosodásban megkésett kelet-európai országokhoz (például Oroszországhoz).

A 20-nál több munkást foglalkoztató ipari üzemek Magyarországon (1890)[2]
Iparág Üzemek száma A személyzet Az iparág összes keresőinek %-ában
száma  %-ban
Élelmiszeripar 201 25 528 25,0 36,6
Vas- és fémipar 93 13 995 13,7 27,6
Gép- és járműipar[3] 97 18 289 17,9 67,6
Építőanyag-ipar 134 8484 8,3 46,8
Faipar 143 8108 7,9 23,9
Vegyipar 56 3799 3,7 75,1
Textilipar 41 4539 4,4 33,3
Ruházati ipar 73 3423 3,3 3,7
Bőripar 28 1761 1,7 21,3
Papíripar 15 1427 1,4 50,4
Nyomdaipar 55 3901 3,8 61,2
Építőipar 193 9006 8,8 19,0
Összesen 1129 102 260 100,0 14,7

Az ipari forradalom legfontosabb mozzanata a gépi technika térhódítása, ennek pedig leghívebb statisztikai mutatója a korszerű energiaforrások – korszakunkban túlnyomórészt a gőzgépek, majd a gáz- és petróleummotorok – teljesítményének növekedése. 1863-ban 449 gőzgép működött Magyarország iparában, 7512 lóerő teljesítménnyel (Ausztriában 2325 gőzgép 35 837 lóerővel). 1884-ben 1802 olyan ipari üzemet írtak össze, amely valamilyen korszerű erőgépet használt, s azok együttes teljesítménye 63 571 lóerő volt. Emellett még 59 ezer lóerő vízi energiát is fogyasztott az ipar, ebből 46 ezer lóerő esett a kis vízimalmokra, 13 ezer pedig 937 egyéb ipari üzemre. A gépesítés a kiegyezés után is a korai iparosodás vezető ágaira korlátozódott: az élelmiszer-, a vas- és a faiparban fogyasztottak az összes gépi energia 89%-át. A többi iparágban éppen csak megindult a gépi technika alkalmazása, de még nem vált uralkodóvá.

Az iparban működő erőgépek teljesítménye Magyarországon
(gőzgépek, petróleum- és gázmotorok)
Iparág Lóerő Iparági megoszlás %-ban
1863 1884 1863 1884
Élelmiszeripar 4167 36 878 55,5 58,0
Vas- és fémipar 2284 14 849 30,4 23,4
Faipar 487 4783 6,5 7,5
Gép- és járműipar 192 1887 2,6 3,0
Vegyi- és növényolajipar 224 1508 3,0 2,4
Textil-, bőr- és ruházati ipar 92 1882 1,2 2,9
Építőanyag-ipar 12 1096 0,2 1,7
Papír- és nyomdaipar 54 688 0,7 1,1
Összesen 7512 63 571 100,0 100,0
Az élelmiszeriparból
   malomipar 2904 29 672 38,7 46,7
   cukoripar 855 2001 11,4 13,1
szesz- és söripar 372 4818 5,0 7,6

1884-ben – mint mondottuk – összesen 123 ezer lóerő gépi és vízi energiát fogyasztott a magyar ipar, s a gépi és vízi erőt alkalmazó üzemek összesen 135 ezer – a hagyományos kis vízimalmok nélkül 104 ezer – alkalmazottat és munkást foglalkoztattak. Ausztria ipara ugyanakkor már 521 ezer lóerőt fogyasztott, és a gépi és vízi erővel működő üzemekben 790 ezren dolgoztak.[4]

A gépi teljesítmény és a munkaerő iparági megoszlása a gépi és vízienergiát alkalmazó üzemekben Magyarországon és Ausztriában (1884–1885)
(%-ban)
Iparág Lóerő[jegyzet 2] Foglalkoztatottak
Magyarország Ausztria Magyarország Ausztria
Élelmiszeripar 70,2 43,9 49,8 27,1
Vas- és fémipar 14,3 12,8 14,6 7,4
Gép- és járműipar 1,6 1,8 9,3 4,9
Faipar 6,0 9,9 9,7 5,3
Építőanyag-ipar 1,1 2,0 4,7 8,5
Vegyipar 1,5 1,7 5,2 4,3
Textil-, bőr- és ruházati ipar 2,5 20,4 3,9 37,8
Papír- és nyomdaipar 2,8 7,6 2,8 4,7

Lábjegyzetek

  1. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése… 1870–1875. Budapest, 1877. 119.
  2. gépi és vízi energia együtt

Irodalom

A gyáripar kialakulására és fejlődésére alapvető: Sándor Vilmos, Nagyipari fejlődés Magyarországon 1867–1900 (Budapest, 1954). Lásd még: Futó Mihály, A magyar gyáripar története. I. (Budapest, 1944); Wilhelm Offergeld, Grundlagen und Ursachen der industriellen Entwicklung Ungarns (Jena, 1914); Rúzsás Lajos, A kapitalista iparfejlődés útja a Délkelet-Dunántúlon 1848–1900 (Pécs, 1957).

  1. A nagyipari üzemekre vonatkozó adatokat lásd: A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése a budapesti kamarai kerület kézmű- és gyáriparáról az 1870–75. években (Budapest, 1877); Magyarország iparstatisztikája 1885-ben. Összeállította Jekelfalussy József (Budapest, 1886);
  2. 1890-re: Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam II. és Új sorozat 12. és 27.; A magyar korona országainak gyáripara az 1898. évben. I–XX. Szerkesztette Szterényi József (Budapest, 1901); Jelentés az 1887. és 1888. évben foganatosított gyárvizsgálatokról. Kiadta a Földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium (Budapest, 1888–1889); Az 1901. évben a magyar korona országaiban fennállott gyárak üzemi és munkásstatisztikája (Budapest, 1903).
  3. A gép-, jármű- és elektrotechnikai iparra lásd: Konkoly-Thege Miklós, Gépipar Magyarországon az utolsó 40 év alatt (Budapest, 1912); Berlász Jenő, A Ganz-gyár első félévszázada (1845–1895) (In: Tanulmányok Budapest múltjából. XII. Budapest, 1957); Szekeres JózsefTóth Árpád, A Klement Gottwald (Ganz) Villamossági Gyár története (Budapest, 1962); Tóth Imre, A budapesti híradástechnikai ipar kezdetei (In: Tanulmányok Budapest Múltjából, XVIII. Budapest, 1971); Százéves a magyar szerszámgépgyártás (1872–1972). Szerkesztette Ulbrich Sándor (Budapest, 1972); Jenei KárolySárközi ZoltánSzilágyi Gábor, A Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyár története (1862–1962) (Budapest, 1962);
  4. Ausztria gyáriparára lásd: Statistik der Österreichischen Industrie 1880, 1885 (Nachrichten über Industrie, Handel und Verkehr XXVIII. és XXXVII. Wien, 1884 és 1888).


Az ipar fejlődése
A hagyományos iparűzés válsága és átalakulása Tartalomjegyzék Élelmiszer-, fa- és építőanyag-ipar