A gazdaság piacformái

A Múltunk wikiből

Az 1711-től 1765-ig terjedő időszak Magyarország történetének abba a korszakába tartozik, amelyet a marxista történetírás a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetnek nevez. Hosszú ideig tartott ez az átmenet. Kezdetei a 15. század második és a 16. század első feléig nyúlnak vissza, vége pedig áthúzódik a 19. század első felébe.

Átmeneti jellegét ennek a korszaknak a polgári történetírás egyes képviselői is felismerték. Werner Sombart a korai kapitalizmus idejének mondotta. A feudális termelési viszonyok burkát már a tőkés termelés növekvő erői feszítették, és Európa két nyugati országában, Angliában és Hollandiában már a 17. század közepére levetették magukról. Más országokban csak jóval később került erre sor. A fejlődés tendenciája mindenütt azonos volt, az egyes országokban azonban nem egyforma módon, nem is egy időben érvényesült.

A tőkés termelés kibontakozását több tényező befolyásolta, részben serkentően, részben akadályozóan. E tényezők között az egyik legfontosabb a termelés és a fogyasztás viszonya volt. Ezt a viszonyt az határozta meg, hogy a termelés kiknek a részére történt, hogy mekkora volt a termelt javak felvevő piaca. A piac növekedése, a fogyasztók körének tágulása serkentően hatott a termelésre, kedvezett a tőkés termelés kibontakozásának.

A termelés és fogyasztás viszonyával, a piaccal szorosan összefüggött a munkamegosztás, a piac körének tágulásával együtt járt a munkamegosztás előrehaladása. A termelő saját fogyasztásra egyre kevesebbet, a piacra egyre többet termelt. A munkamegosztás folyamata azonban nagyon lassan haladt előre, a városokban valamivel gyorsabban, mint a falvakban. Akkor gyorsult fel, amikor a kézművesipart a gyáripar háttérbe szorította, ami már a kapitalizmus korszakában, az ipari forradalom hatására történt.

A termelés és fogyasztás viszonyának alakulását, a piac körének tágulását, a munkamegosztás előrehaladását, lényegében tehát az árutermelés körülményeit véve figyelembe, a gazdasági élet fejlődésének több periódusát szokták megkülönböztetni. A feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet idején – elsősorban a piac körét tekintve – három ilyen periódusról szoktak beszélni: a városgazdaságról, a territoriális gazdaságról és a nemzetgazdaságról.

A városgazdaságot az jellemzi, hogy a piac területe egy-egy városra és a környező falvakra terjed ki. A termelés az egyes körzetek fogyasztási igényeihez igazodik, a termelt áruk túlnyomó többsége a város piacán át jut el a fogyasztóhoz. A territoriális gazdaságban a piac határa kitágul, több várost felölelő országrészek határával esik egybe. A nemzetgazdaságban végül a piac határai az államok vagy országok határaival azonosak.

A városgazdaság még a feudalizmus korábbi szakaszaiban alakul ki, és tovább él a kapitalizmusba való átmenet idején is. A territoriális gazdaság – mint átmenet a városgazdaság és a nemzetgazdaság között – a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet idején mutatható ki egyes területileg szétdarabolt országokban. Végül a nemzetgazdaság kezdetei még a feudalizmus korszakában jelentkeznek, teljes kibontakozása azonban már a kapitalizmus idejére esik.


A Habsburg birodalmi gazdaságpolitika és MagyarországEmber Győző
Tartalomjegyzék Állami gazdaságpolitika