A gravetti kultúra települései

A Múltunk wikiből
  1. Az ország északkeleti részének két legfontosabb lelőhelye Bodrogkeresztúr és Arka kétrétegű települése. Eszközkészletükre a nagyméretű pengék, vésők, vakarók stb. jellemzőek. Bodrogkeresztúron elkülöníthető volt a település „műhelye” és a lakóterület, ahol egyes megfigyelések szerint mesterséges házalap is lehetett (?). A jó minőségű kőzetfajták miatt ezeken a helyeken jóval jellegzetesebb szerszámokat találunk, mint a nyersanyagszegény belső, síksági területeken – ami pedig kapcsolatukat illeti, világosan a kelet-szlovákiai, Hernád menti településekkel állnak összeköttetésben, ahol ennek a kultúrának egy aurignacienszerű előzménye is ismert.
    Bodrogkeresztúr kora 28 700, Arka alsó és felső rétegének kora pedig 18 700, illetve 13 000 év. A nagy korbeli eltérésektől eltekintve meg kell említenünk, hogy ezeken a vadásztelepeken még gyakori a jégkori vadló, a jávorszarvas – nem kifejezetten rénvadásztelepek, mint általában a többiek –, de itt is mindig a folyó feletti dombhátakon helyezkednek el. Tipológiai eltéréseikre nem térünk ki.
  2. A Duna-kanyar vidékének kisebb-nagyobb települései, szerszámkészletüket tekintve valószínűleg a nyugat-szlovákiai folyóvölgyek gravettienjével, részben az alsó-ausztriai telepekkel függnek össze. A szerszámok itt viszonylag jó minőségű kőzetből készültek: főleg nagyobb méretű pengék, vakarópengék, kis gravett-hegyek, esetenként úgynevezett nyeles hegyek fordulnak elő.
    Ennek a területnek a települései jellegzetes folyó menti vadásztanyák. Pilismarót I.(Öregekdűlő), Pilismarót II. (Diós), Pilismarót III. (Pálrét), a Duna-kanyar északi oldalán Szob, Zebegény, Nagymaros, Verőce településnyomai kivétel nélkül a Duna első, legalacsonyabb teraszán helyezkednek el – éspedig azokon a pontokon, ahol a rénszarvascsordák átkelőhelyei voltak, s ahol a kis harántvölgyek a csordákat továbbterelték. Az átmeneti, megismétlődő vadásztáborok tehát teljesen a rénszarvas periodikus vándorlásához, vadászatához kötődtek –, és ezeken a helyeken rendszerint két települési szint figyelhető meg.
    A Duna-kanyar vidéki telepek kora általában a LascauxSágvár-interstadiális körüli, viszonylag rövid, enyhe éghajlati periódusra tehető (17 000–18 000 év). Ennek a csoportnak valószínűleg fiatalabb, egyelőre legdélibb lelőhelye Budapest-Csillaghegyen található.
    A csoport települései közül csak kettőt emelünk ki. Az egyik Dömös, ahol a Dunára leereszkedő kis völgy torkolatában nemcsak táborhely, hanem egy rúdsátor alapja is előkerült. Rekonstrukciója szerint egyszerű, bőrrel fedett sátor volt – amilyeneket ebben a korban más helyeken, sőt néha még napjainkban is ismerünk –, és amely bizonyára nem egyedül állt a Duna-kanyar legszűkebb átkelőhelyénél. – A másik település Szob, ahol összegyűjtött és továbbszállításra váró ékszercsiga-halmok, kis „lerakatok” kerültek elő. A kiválasztott, díszes csigafajtákból álló halmok az ékszeranyag rendszeres gyűjtésének, „kitermelésének” első bizonyítékai.
  3. Területünk belső részén, a Dunántúlon és a Duna–Tisza közének délibb részén egy harmadik csoportot ismerünk, amely a korhatárokat tekintve részben azonos időszakban élt az előbbivel. Kapcsolatai valószínűleg az alsó-ausztriai táborokkal lehettek, de világos összefüggés látható a tőlünk délnyugatra első településekkel is (például az észak-boszniai Kadar telep).
    A csoport és egyben a magyarországi gravettien legfontosabb települését Ságvárról ismerjük. A rénszarvasra specializált vadásztelepen két kultúrréteg, települési szint került elő. Az alsó kultúrréteg 18 600, a felső 17 400 éves. Köztük több mint egy méter vastag réteg képződött. A két réteg ipara lényegében azonos: az ember tehát valamely ökológiai oknál fogva vagy a periodikus vándorlás beidegzett útján visszatért ugyanarra a helyre.
    A leletanyag eltér az előbbi helyekétől. A szerszámok kis méretű, rövid vakarók, pengék, apró gravett-hegyek, nyélbe erősíthető ékek stb. Velük együtt agancsból készült kapák, illetve vágóeszközök, csákányfejek és egy úgynevezett „kommandóbot” stb. került felszínre. Lényegesebb azonban, hogy Ságváron két különböző jellegű lakókunyhó maradványa, alapja került elő. Ezek hazánkban az első és legrégibb mesterséges lakóépítmények. Az egyik alapja erősen a földbe volt mélyítve; a tartórudakból, ágakból, bőrökből álló építmény a lakógödröt fedte – a másik konstrukció kissé félgömbszerű, vázát agancsok képezték, amelyeket szintén bőrökkel és még esetleg földdel fedtek.
    Valószínűnek látszik, hogy Ságváron téli szálláshely lehetett: visszatérő állomása annak az útnak, amely a rénszarvascsordák északnyugat–délkelet irányú, illetve fordított, tavaszi–őszi vándorlását követte.
    A Ságvárral jellemezhető csoporthoz tartozik Dunaföldvár, Szeged-Öthalom kis telepnyoma – ezek ideiglenes mammutvadászhelyek –, Madaras, Zalaegerszeg stb. Ez az összetartozás azonban csupán eszköztipológiai jellegű – amennyiben a leletanyaguk rossz kőzetből készült, egyszerű és a ságvárinál sokkal csekélyebb. Korukat tekintve azonban Madaras kb. Ságvárral egyezik, míg a többiek a gravettien legfiatalabb lelőhelyei. Zalaegerszeg leleteinek kora 12 125, Dunaföldváréinak 12 110 év. Az utóbbi telepszintje felett hamarosan finoman rétegzett dűnehomok következik, és így rétegtani értelemben a pleisztocén – egyben a Würm-jégkorszak végéhez értünk.


Felső paleolitikum
A gravetti kultúra eredete és csoportjai Tartalomjegyzék A "mikrogravett-csoport"