A háborús hátország

A Múltunk wikiből
1914. november
Az első hadikölcsön kibocsátása.
1915. február 7.—1916. október 28.
Ernst von Koerber a közös pénzügyminiszter.
1915. július 5.
Heti két hústalan nap bevezetése Magyarországon.
1915. december 27.
A kenyérjegy bevezetése Magyarországon.

Az imperializmus korának első nagy háborúja megváltoztatta a hátország szerepét és viszonyát a hadsereghez, megkövetelte a hátország átszervezését. Nemcsak azért, mert a harcoló seregek ellátása igen nagy gazdasági erőfeszítéseket kívánt, hanem azért is, mert a háború szükségképpen kiélezte a belső ellentéteket. A hátország háborús átszervezése Magyarországon „A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről” hozott törvény alkalmazásával történt. A kormány már a Szerbiával fennálló diplomáciai viszony megszakítása után élt a kivételes jogkörrel és július 25-től kezdődően több, részben országos, részben a déli és az északkeleti határmenti nemzetiségi vidékekre érvényes intézkedést tett. A kivételes rendelkezéseket később mindinkább alkalmazták a belső területeken is. Emellett a kormány felhasználta „A hadiszolgáltatásokról” szóló törvényt is, amelynek értelmében személyi és dologi szolgáltatásokat követelhetett a polgári lakosságtól, s a munkaképes férfiakat 50 éves korig hadiérdekű kényszermunkára kötelezhette.

Minthogy ezek a törvények nem bizonyultak elegendőnek, a háború alatti törvényhozás az állam gazdasági szabályzó jogkörét bővítette. Az 1914:L. tc. felhatalmazta a kormányt az „életszükségleti és más elsőrendű közszükségleti cikkek” árának országos érvényű központi maximálására, arra, hogy e cikkek fölösleges készleteinek bejelentését – esetleg beszolgáltatását – megkövetelje, s az előállító üzemeket igénybe vegye. 1915—ben és 1916-ban kiegészítették a hadiszolgáltatásokról szóló törvényt: a „közérdekű munkára” kötelezettség korhatárát felemelték és a nőkre is kiterjesztették.

A törvények messzemenő jogkört adtak a kormánynak a gazdasági élet háborús szabályozására. Az állam gazdasági beavatkozása, ha korlátozta is a tőke mozgását és szabad tevékenységét, nem csökkentette a tőkések hasznát, a monopóliumok és a bankok profitját. Az állammonopolista tendenciák a gazdaság militarizálásával párhuzamosan megerősödtek. Ebben az értelemben lehet beszélni hadi állammonopolista kapitalizmusról, illetve ilyen tendenciák nagymértékű jelentkezéséről.

A Monarchia gazdasága nem volt felkészülve nagyarányú és elhúzódó háborúra, még rövidebb hadjáratra sem kielégítően. Nem volt zökkenőmentes a háborús gazdaságra való átállás sem. Közvetlenül a háború kitörése után az ipari termelés – különösen a fogyasztási cikkeké – visszaesett, ezért az első hónapokban a bevonulások ellenére súlyos probléma volt a munkanélküliség. Később, amikor az ipar már átállt a haditermelésre, több iparágban hadikonjunktúra bontakozott ki, jelentősen emelkedett a termelés. A nők bevonása a termelőmunkába mind nagyobb mértékűvé vált. A hadigazdálkodás zavartalansága, az engedelmes, olcsó munkaerő biztosítása érdekében Magyarországon már a háború első esztendejében 263 vállalat munkásait és alkalmazottait helyezték katonai felügyelet alá.

A hadigazdálkodást különösen a nyersanyagkészletek tervszerű felhasználása sürgette, mivel a központi hatalmak egyre szorongatóbb blokád alá kerültek. Állami kezdeményezésre a fontosabb iparágakban központi szervek alakultak az iparág készleteinek nyilvántartására, felvásárlására és a hadiszállítás lebonyolítására. Ezek a központok részvénytársasági alapon működtek. Az alaptőkét az állam és a finánctőke közösen biztosította. Az egyik legnagyobb központ az 1915 nyarán létesített Haditermény Rt. volt, amely a gabonafelvásárlást monopolizálta. Hasonló szerepük volt a cukor-, a fém-, a textil- stb. központoknak. A nagybankok az állammal közösen új üzemeket és hitelintézeteket is létrehoztak (Hadi Hitelintézet, Pénzintézeti Központ stb.). A hadikonjunktúra a nagytőke profitjának szédületes növekedését eredményezte már a háború első éveiben.

A háború óriási pénzügyi terhet rótt az országra. A hatalmas kiadási többleteket a kormány egyrészt papírpénz-kibocsátással, vagyis az infláció elindításával fedezte (1915 végén kétszer annyi papírpénz volt forgalomban, mint a háború kitörésekor), másrészt külső és belső államkölcsönökkel. Az utóbbiak közt fontos szerepük volt a hadikölcsönöknek. 1914 novemberében bocsátottak ki az elsőt, amelyet félévenként újabbak követtek. A háború pénzügyi terheinek nagy részét az inflációval és a hadikölcsönökkel közvetlenül áthárítottak a dolgozó kisemberek vállára.

A nagyarányú bevonultatások, az állat-, különösen a lóállomány katonai igénybevétele és pusztulása következtében a mezőgazdasági termelés – a konjunktúra ellenére – már a háború első éveiben fokozatosan csökkent. A munkaerőhiányt hadifoglyok munkába állításával igyekeztek pótolni, de erre csak 1916 nyarától nyílt bővebb lehetőség. 1915 decemberében a lisztjegyek után bevezették a kenyérjegy-rendszert. A termelés visszaesése ellenére a nagybirtokosok haszna az árak emelkedésével növekedett. A nagybirtokosok részt vettek a mezőgazdasággal kapcsolatos központok irányításában, és élvezték az ebből fakadó hasznot is.


A háború első évei (1914–1915)
A Monarchia hadereje Tartalomjegyzék A nemzetiségek