A hatvanhetes kormányzat válsága

A Múltunk wikiből

Irodalom

Az 1901–1904 közötti időszak levéltári forrásairól és bibliográfiai segédleteiről az irodalmi áttekintés bevezetésében mondottak nyújtanak tájékoztatást. A korszak törvényalkotását lásd a Corpus Juris Hungarici – Magyar Törvénytár. Millenniumi emlékkiadás. Jegyzetekkel ellátta Márkus Dezső, évenkénti köteteiben. Az országgyűlésen zajló politikai harcok nyomon követhetők: Az 1901. évi október hó 24-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója (Budapest, 1901–1905) című sorozatban és a főrendiház naplóiban. Az Ausztriával közös ügyekkel kapcsolatos delegációs viták a közös ügyek tárgyalására összehívott bizottság naplóiban találhatók. A három naplósorozat anyagához külön-külön sorozatban csatlakozik a jegyzőkönyvek és az irományok gyűjteménye.

A politikai élet vezető személyiségeinek gyűjteményes munkái, emlékiratai, naplói közül az alábbiak tartalmaznak korszakunkra is figyelembe veendő adalékokat: Angyal Dávid, Emlékezések. A bevezető tanulmányt írta Péter László. Sajtó alá rendezte Czigány Lóránt (London, 1971); Apáthy István politikai levelezése (Országos Széchényi Könyvtár (továbbiakban: Országos Széchényi Könyvtár) Kézirattára. Fol. Hung. 1673); Apponyi Albert, Parlamenti működésem emlékei (Az Új Élet könyvtára. I. Budapest, 1912); Apponyi Albert emlékiratai. II. 1896–1906 (Budapest, 1934); Almási Balogh Elemér, Emlékeim. A negyvenéves „Hangya” és a közgazdasági egyetem története (Budapest, 1938); Barabás Béla, Emlékirataim 1855–1929 (Arad, 1929); Batthyány Tivadar, Beszámolóm. I. (Budapest (1927); Bernát István, Küzdelmek és eredmények (Budapest, 1936); Klein Ödön, Tiszától Tiszáig. Visszaemlékezések és adalékok (Budapest, 1922); Hentaller LajosSzatmári Mór, Kossuth Ferenc harminc parlamenti beszéde (Budapest, 1906); Kristóffy József, Magyarország kálváriája. Az összeomlás útja. Politikai emlékek 1890–1926. I. 1890–1918 (Budapest, 1927); Mocsáry Lajos válogatott írásai. A bevezető tanulmányt írta és válogatta Kemény G. Gábor (Budapest, 1958); Szterényi József, Régmúlt idők emlékei. Politikai feljegyzések (Budapest, 1925); Gróf Tisza István összes munkái. I. Tanulmányok és értekezések, naplószerű feljegyzések (Budapest, 1923) és II–III. Képviselőházi beszédei. A bevezető tanulmányt írta és jegyzetekkel ellátta Barabási Kun József (Budapest, 1933–1937); Ponori Thewrewk Emil naplója (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Quart. Hung. 2526); Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai. I. (Budapest, 1927); Zelenski Róbert, Emlékeim (Budapest (1929)).

A képviselőház történetére lásd Győrffy Gyula, Tíz év a magyar parlament történetéből 1895–1905 (Budapest, 1905); A képviselőház a jelenben és a múltban 1892–1911. Összeállította Lugossy EndreParaszthy Pál (Budapest, 1906); Deák Albert, A parlamenti kormányrendszer Magyarországon. 2. rész: A parlament vezetése. Pártkormányzat. A magyar pártok (Budapest, 1912); A magyar országgyűlés története 1867–1927. Szerkesztette Balla Antal, (Budapest (1927). A szabadelvű párt utolsó időszakáról Beksics Gusztáv, A szabadelvű párt története (Budapest, 1907) című posztumusz munkája és Varga Jenő, A szabadelvű párt múltja, bukása és föltámadása (Szocializmus, 1907–1910) című cikke ad tájékoztatást.

A függetlenségi part ekkori szerepéről Mocsáry Lajos, A függetlenségi párt (Budapest, 1906); Lengyel Zoltán, A függetlenségi pártpolitikáról (Budapest, év nélkül) és Új szabadságharc (Budapest, 1906) című írásainak utalásai hasznosíthatók. Az újabb irodalomból Diószegi István, A magyar függetlenségi ellenzék és a Monarchia külpolitikája 1900–1914 (Századok, 1973. 1) című tanulmányát használtuk. A Néppárt politikájáról Csizmadia Sándor, A nép pártja-e a néppárt? (Budapest, 1904) című röpirata mellett Rudai Rezső, A kereszténypart életfázisainak változásai 1892–1935 (Magyar Kultúra, 1935. 1) című rövid összefoglalásának, valamint Galántai József, Egyház és politika 1890–1918. Katolikus egyházi körök politikai szervezkedéseí Magyarországon (Budapest, 1960) és Gergely Jenő, A politikai katolicizmus Magyarországon 1890–1950 (Budapest, 1977) című monográfiainak vonatkozó részletei nyújtanak támpontokat.

A korszak monografikus jellegű feldolgozásai közül Lajtor László, Magyarország a század elején (Budapest, 1942) című munkája meglehetősen felszínes. E fejezetben bőven merítettünk T. M. Iszlamov, Polityicseszkaja bor'ba v Vengrii v nacsale XX. v. (Moszkva, 1959) és Dolmányos István, A magyar parlamenti ellenzék történetéből 1901–1904 (Budapest, 1963) című monográfiájából.

A korszak vezető politikusainak pályafutásáról több életrajzi gyűjtemény tájékoztat: Mikszáth Kálmán, Az én kortársaim (Budapest, 1904); Eötvös Károly, Magyar alakok. Kortörténeti rajzok (Budapest, 1904); Halász Imre, Egy letűnt nemzedék. Emlékezések a magyar állam kialakulásának újabb korszakából (Budapest, 1911); Pethő Sándor, Politikai arcképek. Az új Magyarország vezéregyéniségei (Budapest, 1911) és Sorsok. Politikai és történeti tanulmányok (Budapest, 1913); Hoitsy Pál, Régi magyar alakok. A letűnt nemzedék férfiai (Budapest (1923)); Pethő Sándor, Viharos emberöltő. Hét portrait (Budapest (1939)). A király szerepéről ezúttal is főleg Joseph Redlich színvonalas életrajzát: Kaiser Franz Joseph von Österreich (Berlin, 1928) használtuk.

Ferenc Ferdinánd trónörökös személyéről és terveiről Georg Franz, Erzherzog Franz Ferdinand und die Pläne zur Reform des Habsburger Monarchie (WienPragBrünn, 1943); Rudolf Kiszling, Erzherzog Franz Ferdinand von Österreich-Este. Leben, Pläne und Wirken auf dem Schicksalsweg der Donaumonarchie (GrazKöln, 1963). A legújabb irodalomból Samuel R. Williamson, Influence, Power and the political Process: the Case of Franz Ferdinand 1906—1914 (Historical Journal, 1974. 2) című tanulmánya; Keith Hitchins, The nationality problem in Austria-Hungary. The reports of Alexander Vaida to Archduke Franz Ferdinand's chancellery (Leiden, 1974) és Robert A. Kann, Erzherzog Franz Ferdinand. Studien (Wien, 1976) című kötetei említendők. A magyar szakirodalomban Bruckner Győző, Ferenc Ferdinánd trónörökös magyarországi politikai tervei (Budapest, 1929); Dömötör Mihály, Ferenc Ferdinánd politikája (Budapest (1937)); Eöttevényi Olivér, Ferenc Ferdinánd (Budapest, 1942) című munkái, illetve Szász Zoltán, A Ferenc Ferdinánd hagyaték forrásértékéről (Századok, 1975. 5–6) című tanulmánya elemzi a főherceg politikáját.

Az időszak miniszterelnökeire Sárkány Sándorné Halász Teréz, Széll Kálmán életrajza (Budapest, 1943); Schmidt Henrik, Tisza István boldog évei (Budapest, 1923); Gustav Erényi, Graf Stefan Tisza (WienLeipzig, 1936); Hegedüs Lóránt, Két Andrássy és két Tisza (Budapest (1941)) című munkáinak vonatkozó fejezeteit és a Tisza-emlékkönyv (Debrecen, 1928) adalékait használtuk. A politikai élet más vezető egyéniségeiről az Apponyi-emlékkönyv. Adalékok Apponyi Albert gróf közéleti működésének méltatásához születésének 80. évfordulója alkalmából (Pécs, 1926); Bíró Lajos, Bánffy Dezső (Huszadik Század, 1912. 1); Sebesi Samu, Bartha Miklós élete és működése 1847–1905 (Bartha Miklós összegyűjtött munkái. I. Budapest (1908)); a Komlós-keresztesi Fejérváry Géza báró m. kir. honvédelmi miniszter 1851–1901 (Pozsony, 1901) című munka tájékoztat.


A belpolitikai ellentétek kiéleződése a századelőnHanák Péter
Tartalomjegyzék Munkásmozgalom a századelőn
Kiegyezési tárgyalások és vámpolitikai viták