A jakobinusok felfogása

A Múltunk wikiből

A türelmes nézetek sorába tartozik a jakobinusok nemzetiségi politikája. Eszméik annyira egyedülállóak és társtalanok voltak, hogy hozzájuk foghatókkal csak hosszú évtizedek múltán, s csak egyeseknél találkozunk. Ezeket a gondolatokat a nem magyar, hanem délszláv származású Martinovics Ignác fogalmazta meg. Hajnóczy Józsefnek, a mozgalom nála több vonatkozásban tisztább és haladóbb alakjának, bár voltak türelmességre utaló javaslatai, írásai, megnyilatkozásai azt mutatják, hogy a nemzetiségi kérdésben nem tudott következetesen leszámolni a magyar nemesi gondolatvilággal. Hajnóczy azonban minden bizonnyal ismerte Martinovicsnak a nemzetiségek ügyével is foglalkozó írásait; abból, hogy azokkal nem vitatkozott, arra következtethetünk, hogy az ő nemzetiségi kérdésben vallott gondolatait is magáévá tette. A többi jakobinusról, akiknek e kérdésre vonatkozó megnyilatkozásait nem ismerjük, ugyanezt mondhatjuk el. Így tehát Martinovics nézetei, amelyek nemcsak türelmességről tanúskodnak, hanem a probléma megoldására irányuló kezdeményezést, javaslatokat is tartalmaznak, a jakobinus mozgalom egészének koncepciójaként foghatók fel.

A nemzetiségi kérdéssel Martinovics a legrészletesebben Magyarország új alkotmányáról készült – a mozgalomról szólva már említett – tervezetében (Entwurf einer neuen für Ungarn bestimmten Konstitution, 1793) foglalkozott Az I fejezetben kifejtette, hogy Magyarország független ország lesz, s azok a tartományok, amelyek Magyarországhoz tartoznak – tehát maga Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Szerémség, Temesköz és Erdély –, az e területeken élő nemzetiségek szerint új beosztást fognak kapni. A nemzetiségi elv szerint létrejövő tartományok az e területen lakó nemzetiségek nevét viselnék, s a tartományok határait egy bizottság gondosan megállapítaná.

A XVIII. fejezetben Martinovics mindenekelőtt azt szögezte le, hogy az egyes tartományoknak joguk lesz arra, hogy külön, de az egész föderáció alkotmányával nem ellenkező konstitúciót fogadjanak el. Az egyes tartományok nem rendelkezhetnek fegyveres hatalommal, amely a föderáció országgyűlésétől s a királytól függ, viszont kizárólagos joguk, hogy az egyes hivatalokra saját kebelükből a királyhoz javaslatokat küldjenek. Minden tartományból a lakosság számarányának megfelelően alkalmaznak fő- és altiszteket a föderáció hadseregébe. Ehhez hasonlóan Martinovics a lakosság arányának jelentős szerepet szánt a föderáció országgyűlésen is. Minden tartománynak jogában áll nyelvét az iskolába és a közhivatalokba bevezetni, valamint tartományi szükségleteit, ha azok nincsenek a föderáció alkotmányának kárára, saját magának megállapítani és átvinni a gyakorlatba.

Martinovics alkotmánytervében kijelölte a végrehajtó hatalom egyes szerveinek, a tartományi és a körzeti tanácsoknak, a komisszáriátusoknak a helyét. S ha az idevágó pontok nem is mondták ki a nem magyar népek egyenjogúságát, az alkotmány biztosította az emancipációt, hisz szelleme azt sugallta, hogy a nemzetiségi területeken a végrehajtó szervek a nem magyar népek kezébe kerülnek.[1]

Irodalom

A jakobinusok nézeteire lásd: A magyar jakobinusok iratai. I–III. Sajtó alá rendezte Benda Kálmán (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Budapest, 1952–1957).

  1. Martinovics alkotmányterve: ugyanott I. 908–911.


Türelmes nézetek
A megértés és magyarosítás Tartalomjegyzék Magyar rokonszenv a nem magyar népek iránt a 19. század első évtizedeiben