A jozefinizmus a mérlegen

A Múltunk wikiből

Talán több szó esett az eddigiekben Európáról, mint Magyarországról, több Bécsről, mint Pest-Budáról. S mindenképpen hiba, hogy a tárgyalás során a jozefinizmus és a szabadkőművesség jelenségei összemosódtak. De az aránytévesztésnek mindig van oka. Benda Kálmán és Kosáry Domokos a kor politikai-eszmei problémáit vizsgálva, kitűzött szempontjaik szerint nagyon pontosan differenciáltak, nem úgy néhány újabb monográfia szerzője. Ki tudja miért, az újat keresve éppen az új egyik lényeges összetevőjét nem kívánták tudomásul venni. A negáció váltotta ki az aránytévesztést.

De a korszak lezárásának pillanatában (nota bene: a korszak aligha zárul 1790 első hónapjainak ujjongásai, a korona hazavitelének színpompás ünnepségei közepette, inkább csak néhány év múlva, amikor a nyolcvanas évek drámájának utójátéka is véget ért, és a forrongó cselekvési lázat anyagias színezetű politikai apátia váltja fel), pontosítva: II. József halála és az előző, dualista, de felemás kormányzat restaurálása után is aránytévesztés történt. A megyei ellenállás hangoskodása elnyomja a „felvilágosult rendiség” okos szavát. Ezt érzékelik azok, akik Magyarországra figyelnek. „A nemzetközi önállóság és társadalmi haladás keresztbeakadó tengelyé”-t[1] – hogy Szűcs Jenő hasonlatával éljünk – látja a külső szemlélő, ezt látja a magyar jozefinisták mestere, Schlözer is. Kialakult az a torzkép, amely még ma is kísért. Csak a jozefinisták szűk intellektuális csoportjáról esik szó, s egy névsorolvasásnál kevés jelentkezővel beérjük. Ha a hatvanas-hetvenes évek fontolt, a nyolcvanas esztendők lázas ütemű haladásából valóban csak néhány menetelő maradt meg, akkor igaz, „hogy még mindig jobb volt másfél évszázadra eltűnni a térképről, vagy három évszázadra örökös tartománnyá degradálódni, mint Csehországgal történt”.[2] De inkább értünk egyet azokkal, akik kiegyensúlyozottabban látják egyfelől Bécs és az uralkodó, másfelől Magyarország jozefinista rétegének viszonyát.

Mert rétegről szólhatunk a jozefinista rendszer bukása után is. Nem volt a jozefinizmus protestáns vagy szabadkőműves szabadalom, nem is értelmiségiek és némely nemesek elvi összetalálkozása – sokkal több annál. Jozefinusok voltak, még ha az élő uralkodótól érzelmileg egy időben el is fordultak, a Kancellária, a Helytartótanács tisztségviselői, általában az apparátus tagjai. Mert úgy gondoljuk, a jozefinizmus nem a József iránti szeretet vagy hűség epitetonja, hanem a Magyarországon újszerű munkaethoszt, a társadalom iránti újfajta érdeklődést, elkötelezettséget jelöli. Az apparátus tagjai, le a kis megyei tisztségviselőig, új rendet tanultak II. József kilencéves uralma alatt. Amit statisztikában, gazdaságtanban, az akkor születő lélektanban a nagydiákok előkelő egyetemi kurzusokon sajátítottak el, azt tanulta a központi és megyei, városi, sőt falusi apparátus a mindennapi munka során. Az alkalmazott ismeretek, vagy fordítva: az ismeretek alkalmazásának nehéz, de pompás időszakát élték át. Az résztvevők ugyan kínlódtak, de óriásit fejlődtek. Magyarországot eddig az üresen puffogó jogi érvelések jellemezték – egyre inkább a gazdasági-társadalmi viszonyok szükséges vizsgálata és az ezekből adódó igénybejelentések foglalják el ezek helyét.

A kerületi biztosok irányítása alatt készült anyagok, a helytartótanácsi kimutatások és nem utolsósorban a magyarok jóbarátja, Zinzendorf Károly számszerű összesítései a gazdasági-társadalmi önismeret új képét alakítják ki. A frázis, a szóvirág szakszerű érvelésnek ad helyet.

A gazdasági szakemberek, a Blaskovitsok és társaik mellett a magyar nemes tollat ragad, nem szépirodalmi babérokra pályázik, nem is jogi kompendiumot gyárt, hanem Magyarország gazdasági lehetőségeiről ír, a vámproblémákról készít elaborátumot.

A felvilágosult abszolutizmus jozefinus válfaja új készségekre nevelte a a magyar társadalom módos elemeinek tekintélyes részét. Az értelmiségi pályára igyekvő fiatalok, nemesi és polgári ivadékok irányulása pedig kettős: az egyik csoport, főleg Skerlecz Miklós és Podmaniczky József mögé sorakozva az ország gazdasági helyzetével békétlenkedik. Közülük Berzeviczy Gergely majd maradandót alkot, de Berzeviczy nem állt egyedül; hivatali munkájában és otthoni környezetében osztályos társainak egész kis csapata, szinte konzultatív segítséggel támogatta. A másik csoport a kultúra problémáira érzékeny: a nyelv, a műveltség szintjének emelésével akarja a nemzet egészét felemelni. Széchényi Ferenc áldozatos szervező és Bessenyei György mély alkotó munkája mellett és mögött sem szabad elfelejteni a velük egyetértők számszerűleg nem lebecsülhető rétegét.

A felvilágosult abszolutizmus jozefinus szakasza törvényszerűen váltotta ki a nemzeti felbuzdulás e kettős – gazdasági és kulturális – irányulását, anélkül azonban, hogy az uralkodó társadalmi felelősségérzését is adaptálta volna. Ebben a vonatkozásban sajnos indokolt a jozefinisták, vagy másként: a felvilágosult rendiség képviselőinek számát szűkre vonni. Azok, akik a hetvenes években Montesquieu-re hivatkozva szerveződtek a nemzeti progresszió érdekében, tettek ugyan egy kitérőt Rousseau jegyében, de most visszatértek mérsékelt mesterükhöz.

Lábjegyzet

  1. Szűcs Jenő, Vázlat Európa három történeti régiójáról. Budapest, 1983. 115.
  2. Ugyanott.

Irodalom

A jozefinista nemesség és értelmiség megismeréséhez Berzeviczy Gergely életútjának tanulmányozása nagy segítséget nyújtott. A jozefinista fiatalember kezdeti lelkesedését, mihelyt a reformok konkrét formát öltenek, és nem merülnek ki a tolerancia érvényesítésében, már seholsem találjuk. II. József uralmának végén kemény iratokat szerkeszt, szabadkőműves beszédet tart, ez az egyetlen megnyilatkozás, amely e régióban a 18. század végéről fennmaradt. H. Balázs Éva, Berzeviczy Gergely… (Budapest, 1967. 313–315, 317–326).

A Montesquieu-höz visszatért jozefinus vezető réteg keményen bírálja II. József alkotmányellenes lépéseit, de törekszik a társadalom modernebb szemléletére, s a Collectio prothocollorum… (PestBudaKassa, 1790) című kétkötetes kiadványban látványosan tér vissza Montesquieu-nek a nemesség számára kedvező alkotmányosságot nyújtó tételeihez. A kifogások sorrendje (nyelvkérdés, a korona elvitele stb.) régiónként tanulságos. A megnyilatkozók – Skerlecz, Forgách, Batthyány Alajos stb. – a kor legfontosabb alakjai.


II. József és a jozefinizmus a mérlegen
II. József Tartalomjegyzék