A köznemesség nemzeti programja

A Múltunk wikiből
1790 március
Ócsai Balogh Péter elkészíti a nemesi mozgalom országgyűlési programjává vált alkotmánytervezetét.
1790 május 18.
A Graeven-huszárezred katonái Keszthelyen nemesi bandériumok társaságában megülik a testvériség ünnepét.

A felvilágosult nemesi reformelképzeléseket tehát nagymérvű illuzionizmus jellemezte, ugyanakkor konkrét tartalmuk viszonylag csekély volt. A lényeg és az újszerű azonban maga a reform gondolata volt. A köznemesi tömegek ezért is szálltak szembe vele. A megyék nem azért törölték el II. József reformjait, mert azok alkotmányellenesen jöttek létre, hanem mert azokat saját kiváltságos helyzetükre nézve veszélyesnek ítélték, és mert elítéltek minden változtatást. Az 1780-as helyzet visszaállítását véglegesnek tervezték, sőt, amikor 1790-ben, kora tavasszal ráébredtek a tömegükben rejlő erőre, és úgy vélték, terveiknek a külső és belső helyzet egyaránt kedvez, még ezen is túl akartak lépni. A Mária Terézia kori helyzet visszaállítása ugyanis a főnemesi hatalom visszahozásának veszélyét rejtette magában. A köznemesség úgy vélte, elérkezett az ideje, hogy ne csak az uralkodó, hanem az arisztokraták uralmát is lerázza és az ország irányítását maga vegye kezébe.

Míg a reformerek elsősorban az országos hivatalok körül csoportosultak, a köznemesi párt bázisa a megye volt. A harcot a jómódú birtokos nemesség vezette, a „bene possessionati” réteg, amely nemcsak vagyonban, hanem műveltségben is felette állt a nemesi tömegnek. Néhány ezer holdas birtokaik nem tették lehetővé, hogy országos hatalomban az arisztokráciával mérkőzzenek, de a megyén belül már régen ők voltak a hangadók. A kisebb vagyonú birtokos nemesek lelkesen támogatták őket, hiszen a főurak félretolása számukra is csak előnyt hozhatott: ha a rangsorban közvetlenül előttük állók egy fokkal följebb kerülnek, ők a nyomukba léphetnek. A jómódú birtokos nemes hagyományos világnézetében is közelebb állt a megyei nemesekhez, mint a Bécsben, az udvar kultúrájában élő, a magyar szokásoktól elidegenedett mágnás. Ez csak megkönnyítette a köznemesi egység kikovácsolódását.

A köznemesi nemzeti programot ócsai Balogh Péter, a hétszemélyes tábla bírája fogalmazta meg. Nógrád megyei evangélikus vallású középbirtokos család sarja volt, korábban éveken át megyéjének szolgabírája, majd egy ideig alispánja. Nem tartozott a nyílt sisakkal, az első vonalban harcoló politikus-típusok közé, inkább a háttérből mozgatta embereit. A köznemesi mozgalom ideológiai vezére azonban vitathatatlanul ő volt.

Körlevél alakban megírt alkotmánytervezete nyomtatásban nem jelent meg, csak kéziratos példányai jártak megyéről megyére.[1] Szerzőjük nem lépett előtérbe, meg sem nevezte magát. Balogh alkotmánytervezetének kiindulási pontja Rousseau Társadalmi szerződése. II. József törvénytelen kormányzásával megszegte a Pragmatica Sanctioban a néppel (értsd: a nemességgel) kötött kétoldalú szerződést, ezzel megszakadt az örökösödés fonala (filum successionis interruptum), s a felségjogok egészükben visszaszálltak a népre, amelynek kezéből annak idején az uralkodó azokat átvette. Új szerződést kell tehát kötni, ennek formája a koronázási hitlevél, a kor nyelvén a diploma, amelyre az uralkodó esküt tesz. Tartalmát országgyűlési követek hivatottak megállapítani, mint akik a nép egészének megbízásából járnak el.

Mit tartalmazzon a diploma? A nép és az uralkodó közti kapcsolat rögzítését az alkotmány törvényes biztosítékait. Ez utóbbiak közül a lényegesebbek: (1) A törvényhozás joga a népé, illetve az országgyűlésé; az uralkodó a rendek által előterjesztett törvényjavaslat szentesítését csak egyszer tagadhatja meg. (2) A nép részesedik a végrehajtó hatalomban (az országgyűlés választja a nádort és a koronaőröket, a megyék végzik a törvények végrehajtását), az uralkodó felett felügyeleti jogot gyakorol. Ezért az országgyűlés – külön meghívás nélkül is – évenként egybegyűl az adók megszavazására, ha kell, a nemesi linkelés fegyverbe hívására. Az országgyűlést csak a rendek maguk halaszthatják el, de három évnél hosszabb időre ők sem. (3) A hitlevélben világosan és szabatosan le kell szögezni, hogy Magyarország önálló állam, ezért a többi tartománytól belső és külső közigazgatásában teljesen elválasztandó. Idegen katonaság az országban nem tartózkodhat. A helytartótanács (mint amely intézmény kiszolgálta az uralkodó akaratát) megszűnik, helyébe az országgyűlés által választott, köznemesekből álló szenátus lép. A magyar kamara csak az országgyűlésnek tartozik számadással. (4) A király az országgyűlés hozzájárulása nélkül nem üzenhet háborút és nem köthet békét. A katonaság a királynak és az országnak is tegyen esküt. (5) A bécsi és a linzi békekötések alapján a protestánsok nem „megtűrt”, hanem „bevett” felekezetek. A görögkeleti vallás is kerüljön a bevettek közé. (6) Erdély egyesüljön Magyarországgal.

Az új alkotmány a köznemesség hegemóniáját lett volna hivatott biztosítani. Az országgyűlés és a szenátus révén ő tartotta volna kezében a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat egyaránt, nem osztozott volna senkivel. A főnemességet megfosztotta korábbi előjogaitól, ebben a közjogi rendszerben nem hagyott helyet számukra; a polgárság és a parasztság pedig maradt jogfosztott állapotában, számukra egy szava sem volt a tervezetnek. Nem szólt az irat a magyar nyelv és művelődés kérdéseiről sem. Az egész program egyoldalú nemesi elképzeléseket tükrözött, benne a nemzeti követelések a feudális jogok biztosításával keveredtek.

Mindez azonban lehetővé tette, hogy a javaslat megnyerje a kisnemesség széles tömegét, mely új nemesi aranykor eljövetelét látta feltűnni. A csaknem jobbágyszinten élő armalisták, taksás nemesek, a kiváltságos népelemek: jászok, kunok, a hajdú városok egymás után csatlakoztak a mozgalomhoz. Egységüket pillanatnyilag semmi sem bontotta meg. A korábban megosztóan ható felekezeti kérdés ebben a vonatkozásban elvesztette jelentőségét, ami lényeges különbség, ha a korábbi nemesi megmozdulásokra gondolunk. Balogh Péter tervezete külön hangsúllyal emelte ki, hogy a tisztségek elosztásánál a felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül kell eljárni, s ebben a köznemesi tábor katolikus része is egyetértett, az egység érdekében feladva az e téren élvezett korábbi előnyeit. Mindez azt mutatja, hogy az 1781. évi türelmi rendelet hatása alól a legmaradibb rétegek sem vonhatták ki magukat, s a II. József által képviselt tolerancia gondolata – ahogy tevőlegesen közrejátszott a nemesi egység létrehozásában – végső fokon előre mutatott, a nemzeti integráció felé.

A nemesi hatalomátvételhez azonban fegyveres erő volt szükséges. Azzal az ürüggyel. hogy koronaőrségeket szerveznek, megindult a megyékben a fegyverkezés. Összeírták és feleskették a fegyverforgatásra alkalmas nemességet, nemesi bandériumokat állítottak, megyénként egységes egyenruhát terveztek és szabályos katonai mustrákat tartottak. Az esküben „a szabad magyar nemzet és annak eredet szerint való jussai, szabadságai és törvényei”, továbbá „a hathatósan lekötelezendő s megkoronázandó király iránt” fogadtak hűséget.[jegyzet 1][2]

Ezek a nemesi bandériumok már a nemzeti hadsereg csíráját rejtették magukban. A keleti országrész megyéi kiáltványban fordultak az idegenben állomásozó magyar ezredekhez, s felhívták tisztjeiket, álljanak a nemzeti ügy mellé. A felhívás élénk visszhangra talált mindenütt, hiszen a tisztikar zöme a köznemesség fiaiból került ki. Több mint jelkép, hogy tavasszal a török határról országgyűlési karhatalomként Pestre rendelt Graeven-huszárok útközben Keszthelyen, a nemesi bandériumokkal megülték a testvériség ünnepét. Később egyes tisztek, sőt egész ezredek az országgyűléshez fordultak, magyar vezényleti nyelvet és magyar ezredekbe magyar tiszteket kívántak. A nemzeti lelkesedésben részt vett a legénység is. Bihar megye alispánja már áprilisban azt jelentette, hogy „ a parasztság katona fiait revocálja”;[jegyzet 2] s valóban, sorozatosan katonaszökésekre került sor: a török határról, Galíciából, az osztrák tartományokból érkeztek a hazatérők. A nemesi mozgalomnak sikerült megbontania a hadsereg egységét.

Ahogy terjedt és erősödött a mozgalom, vele növekedett a köznemesség önbizalma, s egyre jobban kiütközött céljainak feudális jellege. Míg kezdetben néhány biztató kijelentés a jobbágyok felé is elhangzott – amely ha nem is érintette a földesúr és jobbágy közötti jogviszonyt, legalább emberibb bánásmódot ígért a parasztoknak –, később ennek már nem látják szükségét. Növekvő magabiztosságukat jól tükrözi a Bács megyei Mélykút földesurának kijelentése, aki máról holnapra elvette jobbágyaitól a kukoricaföldeket, s tettét így indokolta: „…eljött az az idő, melyben én is élhetek auctoritásommal és urasági jussommal. Eddig ugyan én is megszoríttattam ebben a zavarodott Világban, de már feljött az én csillagom.”[jegyzet 3][3]

Amikor – 1790 májusában – az országgyűlési követi utasítások megfogalmazására került sor, a megyék már alig-alig tartották érdemesnek, hogy a parasztságról megemlékezzenek. Ha mégis, akkor is többnyire csak annyiban, hogy a jobbágy és földesura kapcsolatában vissza kell állítani a Mária Terézia kori állapotokat. Veszprém megye ugyan szükségesnek vélte a jobbágyok iránti „humanitás” szem előtt tartását, de csak „amennyire a törvény és a földesúri jog engedik”.[jegyzet 4] Sopron megye a kérdés rendezésénél fő szempontnak vélte, hogy „a földesurak joga épen maradjon, a jobbágyok elnyomása pedig elkerültessék”.[jegyzet 5] De nem minden megye volt ilyen óvatos, Abaúj kertelés nélkül kimondta: József úrbéri reformjait el kell törölni. Mivel a korábbi törvények világosan rendelkeztek a parasztságról, „a rendek nem adhatják megegyezésüket a parasztság állapotának megváltoztatására”.[jegyzet 6] Hont megye pedig kifejtette: „természetes ugyan, hogy a szabadságot, mely még az állatnak is kedves, minden néposztály kívánja, de miután a gondviselés, mely az emberi nem felett őrködik, úgy akarta, hogy némelyek királyokká, mások nemesekké legyenek, megint mások szolgáknak szülessenek: a keresztényi szeretet sérelme nélkül fogunk jogainkkal élni mindaddig, míg ebben az országgyűlés változást nem tesz”.[jegyzet 7] Azt a megyék nagy többsége természetesnek vette, hogy a nem nemesek újra elvesztik hivatalviselési jogukat, Zemplén megye pedig még az ellen is tiltakozott, hogy püspök lehessen belőlük. A teljesen elmaradt, sőt anakronisztikus társadalmi tartalom a nemesi programnak azt a részét is reakcióssá tette, amely különben – mint a nemzeti önállóság biztosítása, vagy a magyar nyelv jogainak védelme – előre mutatott volna.[4]

A felvilágosult reformerek – láttuk – gyöngeségük tudatában rábeszélő és lelkesítő hangot ütöttek meg, abban bizakodva, ezzel ráveszik a nemességet, hogy önként mondjon le előjogairól; ez a törekvésük illúziónak bizonyult.

Lábjegyzetek

  1. Marczali Henrik, Az 1790/1-diki országgyűlés. I. Budapest, 1907. 163–164.
  2. Benda Kálmán, A magyar jakobinus mozgalom története (Továbbiakban Benda, A magyar jakobinus mozgalom…). Budapest, 1957. 6.
  3. Ugyanott 7.
  4. Collectio repraesentationum… Statuum et Ordinum regni Hungariae… I. PestiniBudaeCassoviae, 1790. 248.
  5. Marczali Henrik, Az 1790/1-diki országgyűlés. I. Budapest, 1907. 217.
  6. Collectio repraesentationum… Statuum et Ordinum regni Hungariae… I. PestiniBudaeCassoviae, 1790. 20.
  7. Ugyanott 135.

Irodalom

A köznemesi mozgalom máig legrészletesebb rajzát Mályusz Elemér Sándor Lipót iratai elé írt bevezetésében találjuk.

  1. A Balogh Péter-féle tervet közli Marczali 1907. I. 89. és a következő oldalak.
  2. A nemesi bandériumok esküjét kiadta: Marczali 1907. I. 163–164.
  3. A mélykúti földesúr nyilatkozatát lásd Benda 1957. 7.
  4. Az egyes megyei utasítások és feliratok: Marczali 1907. I. 177. és a következő oldalak; Collectio repraesentationum et protocollorum incl. Statuum et Ordinum regni Hungariae occasione altissimi decreti de die 28. Januarii 1790. … submissorum (PestBudaKassa, 1790).


A köznemesi szervezkedés kibontakozása és céljai
A nemesi felvilágosodás reformelképzelései Tartalomjegyzék