A központi hatalom és a rendek ellentétei az országgyűléseken

A Múltunk wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Apa (vitalap) 2015. február 12., 08:46-kor történt szerkesztése után volt.

1559
január 6. I. Ferdinánd e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba; a császárt Miksa főherceg képviseli. (VIII. tc.: a király az ország ügyeit a törvények szerint, magyar tanácsosokkal intézze; IX. tc.: az Ausztriai Kamara és Kancellária magyarországi ügyekben ne intézkedjék; XV. tc.: csak egy évre ajánlja meg az adót.)
1563
augusztus 20. I. Ferdinánd e napra országgyűlést hirdet Pozsonyba, ahol maga is megjelenik. (LXII. tc.: a városokba költözött nemesek viseljék a helyi adóterheket.)
szeptember 8. Miksa főherceget még apja életében, választás nélkül megkoronázzák.
1567
június 1. I. Miksa e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, ahol maga is megjelenik. (IV–V. tc.: a telkek nagysága szerint össze kell írni a jobbágyokat; XLV. tc.: a magyarországi pénzeket a német birodalmiakkal és a csehországiakkal azonos értékűre verjék.)
1569
augusztus 1. I. Miksa e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, ahol maga is megjelenik. (XXXVIII. tc.: a Királyi Tanács két-két világi, illetve egyházi tagja állandóan tartózkodjék az udvarban.)
1572
február 2. I. Miksa e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, képviseletében Rudolf és Ernő főherceg jelenik meg. (II. tc.: Rudolf főherceget választás nélkül királlyá nyilvánítja.)
1574
február 9. I. Miksa e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, képviseletében Rudolf király és Ernő főherceg jelenik meg. (XXI. tc.: a jobbágyoktól a bor csak árán vehető el; XXXVII. tc.: a nemesek, a városok kérésével szemben, mindenütt szabadon kereskedhetnek.)
1579
február 8. I. Rudolf elrendeli, hogy királyi engedély nélkül tilos nyomdát felállítani.
1580
január 17. I. Rudolf e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, képviseletében Ernő főherceg jelenik meg. (Nem hoznak törvényeket.)
1581
november 11. I. Rudolf e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, ahol maga is megjelenik. (VIII. tc.: a király állítsa vissza az ország régi jogait.)
1583
március 1. I. Rudolf e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, ahol maga is megjelenik. (I. tc.: amennyiben a király nem orvosolja a rendek sérelmeit, a jövőben nem ajánlanak meg adót.)
1587
november 1. I. Rudolf e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, képviseletében Ernő főherceg jelenik meg. (II. tc.: az 1582 óta hangoztatott sérelmek ügyében a király a német birodalmi gyűlés bezárása után hív össze országgyűlést; III. tc.: a magyar Királyi Tanács kapja vissza régi hatáskörét; X. tc.: az országos jövedelmek és a végek ügyében bizottságot küld ki.)

A rendek panaszaikat, kívánságaikat az országgyűlésen terjesztették elő, ahol ismertté váltak az általános bajok, és az ország különféle vidékeit képviselők között egységes álláspont alakulhatott ki. Az uralkodónak kényelmetlen volt a rendek gyűlésezése, és mivel jogkörébe tartozott az országgyűlés összehívása, tőle függött, hogy mikorra tűzi ki. Az állam súlyos anyagi helyzete viszont az udvar számára is szükségessé tette az országgyűlést, mert adót szedni, katonát állítani csak akkor lehetett, ha a rendek megszavazták. Miksa uralkodásának 12 éve alatt hét alkalommal hívták össze a rendeket, sőt 1572-ben két ízben is. Rudolf több mint 32 éves uralma idején pedig tizenötször volt országgyűlés. Átlagban minden két évre esett egy, a valóságban azonban nem volt ilyen rendszer a gyűlések összehívásában.

Rudolf uralmának első 17 éve alatt mindössze ötöt tartottak. Egyrészt az uralkodó hosszas betegeskedése miatt maradt el a diéta, másrészt azért kellett elhalasztani, mert időpontja ütközött a birodalmi gyűléssel vagy pedig a Cseh Korona valamelyik országának, esetleg valamelyik osztrák tartománynak a gyűlésével, és nem volt tanácsos egyszerre két helyen hívni össze a rendeket. Az is megesett, hogy az uralkodó a központi kormányzat és a rendek közötti éles ellentétek miatt nem kívánta az országgyűlés összehívását, inkább évekre lemondott az adóról. Majd a török háború újbóli megindulása után a kincstárra nehezedő hatalmas terhek miatt kényszerült a király arra, hogy az adók miatt többször összehívja a rendeket.

Az országgyűlésekre meghívták a főpapokat, főurakat, a vármegyéket, szabad királyi és bányavárosokat, továbbá a káptalanokat, a kiváltságos prépostokat és apátokat. Rajtuk kívül közös meghívót kaptak Horvátország és Szlavónia rendjeinek képviselői, hivatalosak voltak a Magyar Tanács tagjai, az ország főbírái, ezek helyettesei, az ítélőmesterek és a Királyi Tábla ülnökei. Összesen 150 és 200 között volt a meghívottak száma. Ezeknek azonban rendszerint csak egy része jelent meg. A veszélyeztetett területekről nem szívesen mozdultak el az emberek, hiszen csak hosszú és veszélyes utazással lehetett elérni Pozsonyba. De a bizalmatlan légkörben egyes főurak azért sem mentek el, mert féltek esetleges elfogatásuktól. A név szerint meghívottak helyettest is küldhettek képviseletükben. Ha szavazásra került sor, 100 és 150 között volt a szavazók száma.[1]

Az országgyűlés a királyi javaslattal kezdődött: milyen kérdésekben vár az uralkodó az országgyűléstől határozatot. A középpontban a rendektől kért szolgáltatások (adó, katona, közmunka) állottak. Az előterjesztés készítésébe a Magyar Tanácson és a Kancellárián, továbbá a magyar kamarákon kívül beleszóltak a központi kormányszervek: a Titkos Tanács, az Udvari Kamara, a Haditanács és az Udvari Kancellária is.

A rendek legtöbbször addig nem is akartak a királyi előterjesztés tárgyalásába fogni, amíg a sérelmeiket nem orvosolják. Írásban juttatták el panaszaikat a királyhoz vagy az országgyűlést vezető főherceghez. Ekkor ismételt üzenetváltás indult meg a rendek és a király között. Ezt kiegészítették szóbeli megbeszélések. Ilyen módon a legtöbbször sikerült leszerelni a rendeket. Csak 1580 tavaszán oszlott szét az országgyűlés azzal, hogy nincsen értelme a további tárgyalásoknak, a főherceg a legfontosabb kérdésekben úgysem tud dönteni; az uralkodó hívjon össze új országgyűlést, és azon személyesen vegyen részt.

A magyarországi rendek az államiság sérelmeinek legáltalánosabb kérdéseiben azonos állásponton voltak. Zömük a protestáns vallást követte, de a katolikus főpapok is magukévá tették az általuk megfogalmazott országos sérelmeket. A protestáns rendek pedig síkraszálltak az esztergomi érsekség és a püspökségek betöltéséért, mert csak így lehetett teljessé a Magyar Tanács. Radéczy István egri püspök, helytartó már az 1576. évi országgyűlésen kijelentette: tovább nem tűrhetik, hogy az idegen hatóságok intézzék ügyeiket. Kérte Rudolfnak mint a királyt képviselő ifjabb királynak közbenjárását, hogy a Ferdinánd idejében ismeretlen elnyomást és zsarnokságot vegyék le az országról, különben nem fognak megjelenni az országgyűlésen. A vármegyei követek helyeselték Radéczy beszédét, a főrendek azonban túl erősnek találták. Külön küldöttség útján biztosították Rudolfot, hogy a panasz nem a király, hanem a kapitányok és katonáik ellen irányul. Így a helytartó erélyes felszólalásának elvették az élét. Miksa pedig a rendeknek azt válaszolta, hogy a Ferdinánd idejében kialakult gyakorlatot folytatja tovább, amit 1569-ben törvényben is rögzítettek: Magyarország pénz- és hadügyét nem lehet elválasztani a többi Habsburg-országétól. Egyúttal elítélte Radéczyt, amiért vállalta a rendi panaszok előterjesztését. Radéczy ettől kezdve szembefordult az elégedetlen rendekkel, s egy év múlva már azt tanácsolta, hogy a király fegyveres erővel jelenjék meg az országgyűlésen.

A főnemesek álláspontja más kérdésekben megoszlott. Előfordult, hogy Nádasdy Ferenc gróf, Illésházy István báró és Pálffy Miklós báró igyekezett elsimítani a főherceg és a rendek közötti ellentétet, s rábeszélték a nemeseket, hogy kezdjék meg a királyi előterjesztés tárgyalását. Máskor Nádasdy Ferencet és Batthyány Boldizsárt tartották az ellenzék vezéreinek, akik tüzelték a köznemeseket. Úgy látszik, hogy a helyzet időnként jelentősen változott, vagy legalábbis Bécsben így ítélték meg. Ellenzéki álláspontot többnyire a vármegyei nemesség képviselt, hozzá csatlakoztak a távollevő főrendek helyettesei és a városi küldöttek. Herczeg István, Kassa város követe az országgyűlés hangulatát 1599 márciusában így jellemezte: „Az gyűlés szinte mostan fervet [forrong]; az régi szokás szerint igön kiáltunk; míg az erszényünkben vagyon, addig nem igyekezünk, hogy valamit végezzönk: hanem ha az erszényből elfogy, és berekedönk, talán ozton hamarább elvégződik az gyűlés is.”[jegyzet 1]

Az udvar is erre számíthatott, mert többnyire hagyta, hogy a tárgyalások elhúzódjanak. De Rudolf meg testvérei nemegyszer azon gondolkodtak: az ellenzék vezetőit el kellene fogni, hogy a rendeket megfélemlítsék, sőt arra is gondoltak, hogy az országgyűlést szétkergessék. Ugyanakkor a rendek megnyerésére is törekedtek. Különösen Rudolf betegsége előrehaladtával, amikor közeli halálát jósolták, Ernő főherceg, majd később öccse, Mátyás főherceg a királyság megszerzésére törekedett, s a rendek támogatását nem nélkülözhette.

Az udvarban attól is tartottak, hogy az ausztriai, viharos rendi ülések, ahol nemegyszer megtagadták az adót, hatással lesznek a magyar országgyűlésekre. De a félelem indokolatlan volt, a Habsburg-országok protestáns rendjei között a kapcsolatok még csak ekkor kezdtek kialakulni.

Az országgyűlési végzések hatását gyengítette, hogy a király egyes cikkelyeket kihagyhatott, vagy szentesítésüket megtagadhatta. Az is elégedetlenségre adott okot, ha a törvénycikket meghagyták az országgyűlésen kialakult formában, de a végéhez záradékot fűztek: a tárgyban a király majd később fog dönteni. Az 1600. évi országgyűlésen a rendek szóvá tették, hogy az előző évi végzések közül négyhez fűztek az udvarban elutasító vagy halasztó záradékot, amivel az országgyűlés határozatát lényegében félretették, viszont Himmelreich Tiburtius, a Magyar Kancellária titkára azt bizonygatta, hogy a rendeknek panaszra nincsen okuk: „az ő dolguk a cikkeket megszerkeszteni és engedelmesen előterjeszteni, a császári felségnek mint Magyarország királyának pedig joga, hogy az előterjesztetteket javítsa, megváltoztassa és végül tetszése szerint megerősítse”. Majd hozzátette: ez volt mindig idáig a szokás, és „nem is illik, hogy ez eljárás mélyebb okának kinyomozására törekedjenek”.[jegyzet 2] Mátyás főhercegnek pedig az volt az álláspontja, hogy a király megfelelő tájékozódás és behatóbb tanácskozás után egy-két törvénycikket kihagyhat. Az udvar és a rendek között tehát olyan ellentétek feszültek, amelyek a központosító hatalom és az uralkodó osztály között általában máshol is törvényszerűen feltűntek ebben az időben; de ezeket sajátosan színezte, hogy itt egy idegen udvar és a magyar rendek között merültek fel az ellentétek.

Lábjegyzetek

  1. MOE IX. 199.
  2. MOE IX. 214.

Irodalom

  1. Az országgyűlési rendek létszámára az 1582., 1583., 1602. évi országgyűlés iratai adnak felvilágosítást.


Növekvő feszültség a központi hatalom és a rendek között
A rendek a Magyar Tanács hatáskörének növeléséért Tartalomjegyzék A vallási ellentétek