A királyi udvar

A Múltunk wikiből

Az ország politikai és szellemi központja, a királyi udvar a 16. század elején, II. Lajos uralkodása alatt, inkább a reneszánsz életvidámság, mint a humanista szellem érvényesülési tere, de nem egyszerűen csak a társadalomra épült politikai szervezetek szabályozójaként funkcionál. Még mindig jelentős a kulturális vonzereje, éppúgy, mint kisugárzása. Az udvar életképességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy igen egészségesen válogat. A legjobb elmék itt csoportosulnak. A medgyesi Piso Jakab, Lajos nevelője Rotterdami Erazmust még Itáliából személyesen ismeri, s továbbra is kapcsolatban áll vele. Körülötte, az udvarban és a kancelláriában, széles társadalmi összetételű erazmista kör működik. Az előző század végén felvirágzott bécsi humanizmussal szoros kapcsolatban állnak. Kiválóan képzett egyháziak. Világi politikai tisztségeket pedig olyanok töltenek be, mint Nádasdy Tamás, aki magas műveltségével akár tudós lehetne. Mellettük nagy széltolók is élnek itt; agyafúrt és obszcén mulatságokat rendeznek. Ám ha a helyzet úgy kívánja, nagyon is komoly egyéniségek támadnak közülük. Cordatus, aki – saját feljegyzése szerint – nemrégen még „élvezkedett” Budán, 1525-ben már az életét kockáztatja a lutheri tanításokért.[jegyzet 1]

Habsburg Mária megjelenése új korszak kezdetét jelölhetné, ha magának és környezetének hatása nem lenne olyan rövidre szabott. A jövőt azonban még senki sem sejti, amikor a fiatalsága ellenére is nagy műveltségű és az új eszmék iránt fogékony főhercegnő 1521-ben Budára költözik. Asztalánál Erazmus és Luther tanításairól folynak eszmecserék. Férje halála után a reformátor neki ajánlott könyvvel vigasztalja. Mária – valószínűleg elsősorban politikai okból – soha nem lett protestáns. Udvari prédikátorai közül mégis többen tartoznak a lutherizmus első hirdetői közé.

Ez a tevékeny és hatni tudó budai udvar azonban 1526-tal elpusztul. A fizikai megsemmisülés perceiben, Mária királyné menekülése zűrzavarában egy pesti diák, Pesti Gábor magához veszi Janus Pannonius epigrammáinak kódexét. Ezzel a tettével már-már szimbolikus aktust hajt végre: fizikai értelemben biztosítja a kultúra folytonosságát, ő, aki majd az első humanista Biblia-fordítók közé kerül. A királyi udvar azonban soha többé nem tud az 1526. évi pusztulásból talpra állni. Ez a tény nem pusztán a háború, hanem a két király választása nyomán kialakult helyzet következménye. Mert igaz ugyan, hogy az udvar kincsei és iratai részben Mária szervezetlen menekülése, részben a török módszeres zsákmányolása során elpusztultak, de a Szent Korona az országban maradt, Budára pedig szinte azonnal vissza lehetett térni. János király már a következő év tavaszán országgyűlést tartott itt.

A két királyválasztás azonban nemcsak az országot, de az értelmiséget, valamint az udvar funkcióját is megosztja. Két államszervezetet működtetni pedig valóban nincs elég képzett ember Magyarországon. Így már most megjelenik a keleti országrészen az egész fejedelmi koron át megfigyelhető gyakorlat, mely szerint egy-egy kivételes képességű, rendkívül nagy munkabírású vezető egyéniség kezébe futnak össze minden ügyek szálai. Előbb maga a király, majd Fráter György, utána Csáky Mihály kancellár, majd megint az uralkodó, vagyis Báthori István, utóbb Kovacsóczy Farkas kancellár, a század végén pedig a Báthori-rokon Bocskai István váradi főkapitány tulajdonképpen az egész államszervezet működtetője. Mellettük már csak végrehajtókra van szükség.

A kultúra közvetlen szervezésében viszont a kezdeti bizonytalanság után szabályosan funkcionál a fokozatosan erdélyivé váló udvar. Már János király magára veszi a műveltség támogatójának szerepét, és az udvar összetétele is megfelel az értelmiséget szellemileg foglalkoztató, érintkezésüket biztosító feladatának. János pártján marad vagy ide jön a humanista tudósok egy része; a török árnyékában is fennmaradnak a nyugati kultúrához fűződő kapcsolatok. Izabella idejövetele pedig további kedvező következményekkel jár, mert sok értelmiségit hoz magával. Környezetében zenészek vannak, sőt ő maga is játszik hangszeren. A háború végül kikényszeríti az építkezést. A Szapolyai-udvarban színes összetételű értelmiség forgolódik.

Az erdélyi udvar kulturális kisugárzó hatása azonban csak János Zsigmondék 1556. évi végleges hazaköltözése után válik határozottá. A vallás, az irodalom, a tudományok iránt a fejedelem kezdettől a pártfogó magatartását tanúsítja. Öntudatos uralkodó, még ha a külpolitikában és a magyarországi nagypolitikában nem is tud látványos sikereket elemi, a belső építés munkáját siker koronázza. Erdélyben nyugodt körülmények között lehet a műveltség dolgaival foglalkozni. Igaza van Heltai Gáspárnak, amikor a fejedelemséget a béke szigeteként írja le.

Az erdélyi udvar virágzása végül is a János Zsigmond által lefektetett alapokon a Báthoriak uralkodása alatt következik be. A reneszánsz műveltség sajátos megjelenési formáját jelentő udvari kultúra Kelet-Magyarországon ott talál otthont.

A királyságban viszont éppen fordított a helyzet: az államszervezet működtetésének gépezete jól kialakul, de az udvar közvetlen műveltséget szervező tevékenysége csak nagyon korlátozottan mutatkozik. Pedig ezen az oldalon az értelmiség maga próbálja Ferdinándot a patrónusszerepre rávenni. Sylvester János Biblia-fordításának ajánlásából világos ez a törekvés, a királyt és a főhercegeket kéri, hogy Krisztus immár magyarul olvasható igéit a magyar néphez eljuttassák. A kísérlet azonban nem sikerül. Ferdinánd érdektelenül áll az ország kulturális igényeivel szemben. A szituáció – immár az értelmiség közeledési szándékai nélkül – a 16–17. század alatt nem változik.

A Habsburgok bécsi, illetve prágai udvara és Magyarország között mégis kialakulnak kulturális kapcsolatok. Az uralkodócsalád és a hazai arisztokrácia minden politikai és közjogi feszültség ellenére is társasági viszonyba kerül egymással. Ferdinánd ugyan baklövéssel indul: a királyi vadaskert használata felett közvetlenül a választás után összetűzésbe kerül több nagyúrral. Ez az incidens azonban nem marad jellemző. A társasági élet szálai már az ő uralkodása alatt szorosra szövődnek. Egyszer, 1558-ban alighanem magánlátogatáson is megfordul Batthyány Ferencnél Németújvárott.

Különösen jellemző, hogy a 16. századi társas élet konvencióját, kisebb-nagyobb ajándékok küldözgetését a magyarországi arisztokrácia az uralkodócsaláddal szemben is gyakorolja. Az udvarban állítólag csodájára járnak a tőlünk érkező korai, csodálatos gyümölcsnek. Egyszer Nádasdy Tamásné ajándékát, fiatal libákat a császárné belső lakosztályában adja át a küldönc. Az ilyen természetű kapcsolat kölcsönös. Szvetkovics Kata 1571-ben a lengyel királynétól, Habsburg Katalintól kapott orvosságot ajándékoz tovább. A magánlevelezés is kialakul. Mária királynéval még Magyarországról való eltávozása után is többen váltanak leveleket elég rendszeresen. Az uralkodócsaládhoz fűződő arisztokrata kapcsolatok azonban elsősorban a császár mindenkori székhelyéhez fűződnek. A férfiak természetesen inkább politikai ügyekben írnak Prágába vagy Bécsbe, az asszonyok viszont sokszor apró-cseprő dolgokról, divatról, pletykákról, receptekről leveleznek a császárnékkal vagy a főhercegnőkkel.

A személyes érintkezésben a férfiak vezetnek, hiszen ők járnak hivatalosan az udvarba. Az asszonyok mintha nehezebben mozdulnának, állítólag még a pozsonyi koronázási ünnepségekre is erőltetni kellett megjelenésüket. De mint udvarhölgyek többen élnek állandóan az uralkodócsalád környezetében, a nagy udvari mulatságokon is gyakran vesznek részt magyarországi arisztokrata házaspárok.

Az uralkodók körüli forgolódás mögött bizonyosan nemegyszer áll karrierista szándék. Nevelőanyja 1569-ben bölcsen írja Batthyány Boldizsárnak: igyekezzék sokat mutatkozni az udvarnál, „mert a jelen való személyre sokkal nagyobb tekéntet vagyon, hogy nem mint az távollévő szolgára”.[jegyzet 2] A királyi udvarok mindenütt a társadalmi előrejutás fórumai. Emellett nyilván sokan élvezik is, hogy az elérhető legelőkelőbb társaságban mozognak. A bécsi, prágai példa nagymértékben hozzájárulhatott ahhoz, hogy Magyarországon az arisztokrácia udvari kultúrája kialakuljon.

Végül nagyon fontos a bécsi udvar és Magyarország kulturális kapcsolatában Zsámboki János szerepe. A tudomány világa Sambucus néven ismeri a nagyszombati származású polihisztort, aki bécsi, lipcsei, strassburgi, párizsi, padovai tanulmányok és egész Európa beutazása után 1564-ben telepedett le végleg Bécsben. Előzőleg Jakob Fugger, a kor leggazdagabb bankára mellett működött. Miksa mellett hivatalosan történetíró, de a tudomány, elsősorban a filológia minden ágával foglalkozik. Rendkívül termékeny tudós és költő. A legnagyobb érdemei talán mégis a tudományszervezés terén vannak. Utazásai, levelezése és személyes látogatások révén tulajdonképpen a kor minden tudományos szellemével kapcsolatba kerül. Nagy része van abban, hogy a bécsi udvar a humanista tudomány európai jelentőségű központjává válik.[1]

Lábjegyzetek

  1. Idézi: G. Hamann, Conrad Cordatus Leombachensis. Jahrbuch dcs Oberösterreichischen Musikalvereins 1964. 264.
  2. Idézi Takács Sándor, Magyar nagyasszonyok. Budapest, év nélkül, 246.

Irodalom

Az udvarral kialakult kapcsolatokról: Takáts Sándor, Magyar nagyasszonyok (Budapest, év nélkül passim);

  1. Zsámboki János: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-ig. Szerkesztette Vargha Kálmán–V. Windisch Éva (Budapest, 1972) 345–347. Elsősorban itt utalok e kötet gazdaságtörténeti és társadalomtörténeti fejezeteire.


A kultúra szervezete
Az egyházak Tartalomjegyzék A nagybirtok