A klasszikus fizika és matematika fénykora

A Múltunk wikiből
1895.
Hendrik Anton Lorentz elektronelmélete.
Wilhelm Conrad Röntgen felfedezi a róla elnevezett sugárzást.
1898.
Marie és Pierre Curie felfedezik a rádiumot.
1900.
Max Planck: Kvantumelmélet.
1901.
Eötvös Loránd a Balaton jegén kipróbálja a torziós ingát.
1903.
Konsztantyin Ciolkovszkij elmélete az űrrepülésről.
1905.
Albert Einstein tanulmánya a speciális relativitáselméletről.
1906.
Ernest Rutherford atommodellje.
1913.
Niels Bohr atommodellje.
1916.
Albert Einstein tanulmánya az általános relativitáselméletről.

A hazai természettudományok – jóval megelőzve a társadalomtudományokat – már a kiegyezés korabeli „első nemzedék” jelentős fizikusainak, matematikusainak, kémikusainak és fiziológusainak munkásságában messze meghaladták a preszcientikus stádiumot. A század utolsó évtizedeiben fellépő „második nemzedék”, akárcsak az első, a német klasszikus fizika – Bunsen, Helmholtz, Kirchhoff híres iskolájának – tanítványai voltak. Közéjük tartozott a századforduló két kimagasló tudósa, Eötvös Loránd és Kőnig Gyula. Mindketten Heidelberg és Berlin neveltjei, ott tanulták meg a szigorú elméleti és kísérleti pontosságot, onnan merítették a kutatási témát is. Eötvös két nagy eredménye, a felületi feszültség törvényét leíró képlet s a földi nehézségi és mágneses tér mikrováltozásait feltáró elmélet, illetve módszer a klasszikus fizika utolsó nagy alkotásaihoz tartozik, mind a téma, mind a szemlélet szempontjából. Világhírű találmánya, a torziós inga mutatja, hogy a klasszikus fizika gyakorlati alkalmazása még akkor is termékeny volt, amikor az elméletileg már lehanyatlott. Eötvös a föld mágnesességét mérő ingát a századfordulón dolgozta ki, és 1901-ben mutatta be a Balaton jegén.

Kőnig Gyula a klasszikus matematikai ágakat, az analízist, az algebrát és a számelméletet fejlesztette európai színvonalra, és gazdagította az algebrai mennyiségek általános elméletével, továbbá alapvető halmazelméleti kutatásaival. Ámbár mindvégig a klasszikus matematika körében maradt, és annak tételeit igyekezett bizonyítani, munkásságával – így a valós számok halmaza, a kontinuum paradox jellegének kimutatásával – új kutatási irányokat alapozott meg. Mellette a számelméletben és a geometriában nemzetközileg jelentős eredményekre jutott Kürschák József.

Mindazonáltal a „második nemzedék” a klasszikus fizikai világkép kutatási szférájában maradt, idegenül fogadta Maxwell és Boltzmann elektrodinamikai és termodinamikai elméleteit, Lorentz matematikai-fizikai felfedezéseit és Einstein relativitáselméletét. A fokozatos lemaradást példázza a hazai fizika neves tudósa, fél évszázadon át professzora, Fröhlich Izidor, aki akkor is a hagyományos fénytan tételeit magyarázta, amikor a szobájában már a rádió szólt, a kórházak röntgenkészülékeket használtak, a tudósok a radioaktív sugárzást kutatták és eljutottak a modern kvantumelmélethez. Az új fizikai világkép iránt nagyobb megértést tanúsított a 20. század elején fellépő új nemzedék, amely azokat a témákat kutatta, amelyek az új fizikai világképhez vezető vizsgálatok homlokterében álltak. Az egyik ilyen terület a függvénytan volt, ebben Fejér Lipót és Haar Alfréd alkotott újat. A függvényterek általános elmélete utóbb nagy szerepet játszott Neumann János kvantummechanikai tételeinek kidolgozásában. A másik új területen, a halmazelméletben főként Riesz Frigyes emelkedett ki, többek között a halmazelméleti topológia kimunkálásával.

Amíg a matematikában valóságos iskolák alakultak ki a budapesti és a szegedi egyetemen, a fizikában nem volt ilyen nagyívű fejlődés. Eötvös örökségét a századelő kimagasló tehetségű tudósa, Zemplén Győző vitte tovább az áramló gázokban és folyadékokban fellépő erők mérését szolgáló általános matematikai modell megalkotásával. Zemplén értette és érdeklődéssel követte a fizika korabeli forradalmi megújulását, de nem azonosult Einstein és Lorentz elméletével, még a klasszikus fizika talajáról bírálta bizonytalannak tartott tételeiket. Zemplén tudományos válaszúthoz érkezett, amikor a háborúban elesett.

A fizika új irányai sem maradtak visszhangtalanok. Nem sokkal Röntgen nagy felfedezése után Schuller Alajos műegyetemi tanár felállította az első hazai röntgenfizikai laboratóriumot, Lengyel Béla intézetében pedig a századelőn megkezdték a radioaktivitás vizsgálatát.

Irodalom

A természettudományokról szóló összefoglaláshoz, ezen belül az egyes szaktudományokra vonatkozóan a következő munkák fontosak: Szénássy Barna, A magyarországi matematika története a 20. század elejéig (Budapest, 1970);


A tudományos fejlődés
A közgazdaságtan és a szociológia Tartalomjegyzék Egyéb természettudományos ágak