A koalíciós kormány nemzetiségpolitikai konfliktusai 1907-ben

A Múltunk wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pemm (vitalap | szerkesztései) 2017. június 28., 09:08-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
1907. augusztus 25.
Pánádi vérengzés.
1907. október 27.
Csernovai vérengzés.

A művelődés területénél erőteljesebben jelentkeztek a nemzetiségi problémák a közigazgatás és a pártsajtó tevékenységével kapcsolatban. A kormányzat 1907 elejétől kezdve hatóságain keresztül tudatosan megszorította a nemzetiségi vidékek kormányzatának csavarjait. Más oldalról a nemzetiségi mozgalmak modernizálódása, tömegesebb jellege is élezte az ellentéteket. A sajtóperek hullámának kiszélesedésén kívül, 1907 tavaszán a képviselőházban tettlegesen nekitámadtak Alexandru Vaida-Voevod román képviselőnek.

1907 augusztus végén a honvédség a pánádi román lakossággal szemben használta fegyverét. E „pánádi vérengzésért” a magyar szocialista sajtó a kormányzatot tette felelőssé. 1907 második felében a közigazgatási konfliktusok súlypontja a védtelenebb szlovák területre helyeződött át. A szlovák mozgalmak központjává ez időben Turócszentmárton helyett Rózsahegy és vidéke vált, a szlovák munkásmozgalom egyik erőssége. A szlovák mozgalom politikai aktivitása 1907 őszén érte el csúcspontját, a választójogi mozgalom fellendülésével párhuzamosan. Az utóbbiba bekapcsolódva a szlovák néppárt 1907 szeptemberében népgyűlések sorát készítette elő. Október 10-én megmozdult Rózsahegy és környékének népe. Az ottani tüntetésbe mintegy három és félezer ember kapcsolódott be. Rózsahegy környékének specialitása volt, hogy itt még az októberi általános sztrájk után fokozódott a tömegek izggalma. A mozgalom kezdett túlcsapni a szlovák vezetők elképzelésein; Hodža már felajánlotta, hogy a kormány és a tömegek között közvetítve segíti lecsillapítani a lázongókat. Az ellentétek Rózsahegy egyik Csernovának nevezett részében éleződtek ki leginkább. 1907. október 27-én a templom felavatását az összegyűlt tömeg meg akarta akadályozni. A hatósági erőszakoskodás nyomán ekkor került sor összeütközésre, majd fegyverhasználatra.

A „csernovai vérengzést” kiváltó összecsapás mind a hatóságok, mind pedig az ottani lakosság – tekintélyes mértékben a munkásság – oldaláról ösztönös jellegű volt. A konfliktusnak egyik oldalon sem volt tudatos megtervezője. A nemzetiségi vezető politikusok (Hlinka, Hodža) nem voltak a helyszínen. 1907 folyamán vérengzésre általában éppen ott került sor, ahol a helyi hatóságok hirtelen támadt spontán tömegmozgalommal találták szembe magukat. A történeti irodalom gyakori beállításától eltérően a rózsahegyi fejleményekben a szociáldemokrata párt és a Hodža-mozgalom is érdekelve volt. E vidék népmozgalma nem tekinthető csupán a szlovák néppárt Hlinka nevéhez kapcsolódó szervezkedésének. Hlinka egyébként jelentős előzetes propagandamunkája ellenére sokkal inkább haszonélvezője, mint hőse volt a csernovai eseményeknek. Az egymással viaskodó magyar és szlovák polgári történetírás találkozott abban a hibás beállításban, hogy – különböző előjelekkel – Hlinkát tette meg Csernova nagy „megrendezőjének”.

Csernova kedvezőtlen visszhangja a koalíciós kormány legnagyobb nemzetiségpolitikai veresége. Björnson norvég iró még a nagy konfliktus bekövetkezése előtt viszonylag reálisan, a magyarok érdekeit is számba véve óvott a szélsőséges nemzetiségi politikától és Apponyi Albertet ostorozta. Az osztrák kormány hatásosan támogatta a magyar koalíció álláspontját. A csernovai események későbbi taglalásában a nemzetiségi lapok – hibásan – általában elhagyták a tömeg magatartásának részletezését. Ezzel szemben a kormánysajtó egyoldalúan a tömeg „agresszivitását” hangsúlyozta.


A koalíciós kormány népellenes és nacionalista politikája
A Lex Apponyi Tartalomjegyzék A „derestörvény”