A kultúrák összefüggései

A Múltunk wikiből

Vértesszőlőssel kapcsolatban a szélesebb közönség körében egyfajta tévedés vagy félreértés terjedt el, melyet néhány szóval tisztáznunk kell. Éspedig azt, hogy Vértesszőlős Európának nem a legidősebb és nem az egyetlen ilyen korú lelőhelye.

Anélkül, hogy felsorolást adnánk, csupán néhány fontosabb adatot említünk a hozzánk viszonylag közel eső területekről.

Már a hatvanas évek végén ismert volt a csehszlovákiai Stranská skala és Předletice, amelyek egyidősek Vértesszőlőssel – noha a leletek minősége, mennyisége a nálunk feltárttal nem vethető össze. Időközben feltárták Bilzingsleben őstelepét Halle közelében – gazdag leletanyaggal, Archantropus koponyarészekkel –, kora 450 000 év. Az újabban feltárt, talán még szakmunkában is nagyszerűnek nevezhető Isernia (La Pineta) Dél-Olaszországban több mint 700 000 éves. Az Isztriai-félszigeten fekvő Sandalja kora 950 000 év. Azonos korú a franciaországi Menton melletti Vallonet-barlang gazdag leleteivel.

Az egymillió éves határt azonban még nem léptük túl – és itt kell kissé kitérnünk a vértesszőlősi kultúra, általában a legrégibb kavicsiparok és az európai civilizáció eredetének kérdésére.

Vértesszőlőssel kapcsolatban nálunk olyan nézet alakult ki, hogy ez a kavicsipar Afrika egyenlítői tájairól indult el. Támpontul szolgált a híres, tanzániai Olduvai 1 700 000–1 800 000 évével(?) és más afrikai leletek. A terjedés, vándorlás útja onnan vezetett volna északra, ahol az út szétvált, és az egyik ág továbbvezetett Észak-Afrikán, az Ibér-félszigeten át Európa felé, a másik pedig szinte ismeretlen úton-módon egészen Kelet-Ázsiáig.

Ez az elmélet – a kultúrák egy helyről, Afrikából való származtatása – lényegében nem volt új, de már régóta problémákat vetett fel.

Az utóbbi egy-másfél évtized kutatásai, konkrét leletei – éppen az ősi kavicsiparok felismerése, jobb megismerése révén – alapvetően megváltoztatták a fenti nézetet és a legrégibb európai civilizáció eredetének kérdését.

Teljes felsorolás nélkül csak néhány újabb lelőhelyet emelünk ki. A franciaországi Chillac 1 800 000 éves. Egykorú az afrikai Olduvaival. A szintén franciaországi Aude, Languedoc, Rousillon folyóteraszainak leletei kb. 1 500 000 évesek. Ugyanilyen korúak a Těte folyó völgyének kőszerszámai, majd a Geillac és Albie között felfedezett kavicseszközök, később a szicíliai Realmonte stb. Ez az ősi kavicskultúra a mediterrán övezeten áramlott végtelen lassan a Földközi-tenger északnyugati körzete felől – Vértesszőlős a példája, hogy Közép-Európában is megjelent – éppúgy, mint a sokkal későbbi, szintén kavics nyersanyagot használó charentien műveltség.

A kavicsiparok, a chopper-iparok a Mindel-időszak körül feltűnően sűrűsödnek – majd helyenként más kultúrák mellett tovább élnek vagy újra fel-feltűnnek. A kutatás azonban ma elfordul az európai civilizációnak és emberének afrikai származtatásától. Az európai civilizáció itt alakult ki Európa belterületén. A monogenetikus elmélet helyett ma egy filogenetikus kép áll előttünk.

Egyetlen kérdést kell még érintenünk. Hol található ennek a mikrochopper-iparnak a további fejlődése területünkön vagy tágabb földrajzi körzetünkben? Ezt a továbbfejlődést, folyamatosságot egyelőre nem ismerjük. Elméletileg vagy akár tipometrikus módon talán össze lehetne kötni Vértesszőlőst a szintén kavics nyersanyagot használó Érd, majd Tata ősemberi településeivel – de a Mindeltől a Riss–Würm interglaciális végéig terjedő többszázezer évet egyelőre nem tudjuk áthidalni, konkrét leletekkel kitölteni.


Alsó paleolitikum
Tartalomjegyzék