A művelési ágak átalakulása és a növénytermelés

A Múltunk wikiből

Az ország mezőgazdasági területének a művelési ágak szerinti megoszlása korszakunkban is számottevően módosult. A változás az 1895. évi mezőgazdasági statisztika és az 1910-es évek elején végzett kataszteri kiigazítások alapján követhető nyomon.

A művelési ágak területének változása (1895–1913)
Művelési ágak 1895 1913 Növekedés(+), csökkenés(-)
kat. hold az összterület %-a kat. hold az összterület %-a kat. hold  %
Szántó 20 904 568 42,8 22 301 109 45,5 +1 396 541 +6,7
Kert 652 870 1,3 658 235 1,3 +5365 +0,8
Rét 4 977 636 10,2 4 537 004 9,2 -440 632 -8,8
Szőlő 339 648 1,0 566 638 1,1 +77 839 +17,4
Szőlő parlagon 149 151
Legelő 6 361 265 13,0 5 774 395 11,8 -586 870 -9,2
Erdő 12 989 990 26,6 12 610 840 25,8 -379 150 -2,9
Nádas 140 484 0,3 94 397 0,2 -46 087 -32,8
Terméketlen 2 319 061 4,8 2 508 248 5,1 +189 187 +7,5
Összesen 48 834 673 100,0 49 050 866 100,0 +216 193 +0,4

A szántók területe még ezekben az évtizedekben is jelentős mértékben növekedett, ugyanakkor a réteké és legelőké tovább csökkent. A művelési ágaknak ez a változása arra enged következtetni, hogy a fejlődés az értékesítési lehetőségek által megkövetelt iránnyal ellentétes tendenciát mutatott, hiszen az állattenyésztés fejlesztésének egyáltalán nem kedvezett. A rétek és legelők csökkenésével együtt szűkülő takarmánybázist azonban pótolhatta a szántóföldi takarmánytermelés fokozása. A fejlődés tényleges irányáról tehát csak a vetésszerkezet alakulásának ismeretében vonhatunk le megbízhatóbb következtetéseket.

A szántók területe az 1891–1895. évi 20 millió 868 ezer kat. holdas átlagról 1911–1915-re 22 millió 536 ezer kat. holdra emelkedett. E 7,8 %-os gyarapodásnál is nagyobb arányú – 14,6 %-os – volt a bevetett terület növekedése, aminek az ugarolás további háttérbe szorulása adja a magyarázatát. Az ugar területe az említett időközben közel 1 millió kat. holddal csökkent és az 1911–1915-ös évek átlagában már csupán az összes szántók 8,8%-án, 2 millió kat. holdon igyekeztek az elvont talajerőt pihentetéssel pótolni. A bevetett terület növekedésének nagyobb aránya arra utal, hogy az extenzív irányú fejlődésnél erősebbek voltak a termelés korszerűsítésére irányuló törekvések. Hasonló jelenségek figyelhetők meg a vetésszerkezet alakulásánál is.

A szántóföldi vetésszerkezet alakulása (1891–1915)
(%-ban)
Év Búza Kalászosok összesen Tengeri Gumós és gyöknövények Takarmányfélék
1891–1895 31,0 61,9 20,4 6,7 6,4
1911–1915 28,9 56,9 21,5 8,3 9,5

A kalászosok közül a búza, a árpa és a zab vetésterületének nagysága ugyan még növekedett, de részesedésük aránya már visszaesett. Az együttes vetésterület 5%-os csökkenését a kapások és a szálas takarmányok termelésének térhódítása vonta maga után. E változások egyben azt jelentették, hogy jobb, ésszerűbb vetésforgórendszerek alkalmazása hódított tért; a talaj termőerejének egyoldalú igénybevétele, az 1870-es és 1880-as évek mezőgazdaságának e sokat kárhoztatott fogyatékossága tovább csökkent. A gumós és gyöknövények, valamint a szálas takarmányok vetésterületének a növekedése pedig ellensúlyozta a rétek és legelők területének visszaesését.


A mezőgazdaságVörös Antal
A talajerő pótlása Tartalomjegyzék Táji sajátosságok a földművelési rendszerekben