A magyar jakobinus mozgalom

A Múltunk wikiből

Irodalom

A magyar jakobinus mozgalomra lásd: Benda 1957 és Boreczky Beatrix, A magyar jakobinusok (Magyar história. Budapest, 1977). A lengyel demokratákra alapvető Boguslaw Leśnodorski hatalmas forrásanyagot feltáró monográfiája: Les jacobins polonais (Paris, 1965). A cseh- és morvaországi helyzetre: Květa Mejdřická, Čechy a francouzská revoluce (Praha, 1959) és Květa Mejdřická, Die Jakobiner in der tschechischen öffentlichen Meinung (In: Maximilien Robespierre. 1758–1794. Szerkesztette W. MarkovG. Lefebvre. Berlin, 1958, továbbiakban: M. Robespierre), továbbá Josef Polišensksý, Korespondence moravského osvícence Maxe Lamberga z J. F. Opizem (Časopis Matice Moravské, 1952. 1–2); Michael Vanaček, Francouzové a Morava v době Velké francouzské revoluce a koalicních válek (Brno, 1965). A szerbekre: J. M. Žujović, Influence intellectuel francais sur les Serbes (Vienne, 1918). A horvát és szerb jakobinusok történetére lásd Vaso Bogdanov, Hrvatska revolucionarna pjesma iz godine 1794 i učešće Hrvata i Srba u zavjeri Martinovićevih jakobinaca (Starine JAZU 46. Zagreb, 1956); ugyanennek bővített 2. kiadása: Jakobinska zavjera Ignjata Martinovića (Zagreb, 1960). Bogdanov szerint Martinovics, Hajnóczy és Laczkovics is horvát volt, s a magyar jakobinus mozgalmat mint horvát népi megmozdulást értékeli. (Lásd J. Šidak ismertetését, amelyben kimutatja, hogy Bogdanov nacionalista elfogultságból torzít, hamisan értelmez, amellett nem ismeri a legújabb irodalmat: Jugoslovenski Istorijski Časopis, 1963. 1). A délszláv jakobinus szervezkedés egyes személyeire és részleteire: Igor Karaman, Komorski zemljišni posjed u Hrvatskoj i „jakobinac” Josip Kralj (Radovi Filozofskog fakulteta. Odsjek za povijest. Zagreb, 1960. 3), továbbá Benda KálmánHadrovics László, Kroatisches Freiheitsgedicht aus dem Jahre 1794 (Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1956. 1–4) és Szeli István, „A francziák ellen magyarok s horvátok, ti véres fegyverrel miért indulnátok” (Híd /Újvidék/, 1963. 2). A románokra: Germaine Lebel, La France et les principautés danubiennes. Du XVIe siecle a la chute de Napoléon 1er (Paris, 1955) főleg 69. és a következő oldalak; D. Popovici, La littérature roumaine a l'époque des lumieres (Sibiu, 1945) és David Prodan, Supplex Libellus Valachorum, or the Political Struggle of the Romanians in Transylvania during the 18th Century (Bucharest, 1971). Az osztrák jakobinus mozgalom történetéről mai napig sem rendelkezünk teljes forráskíadvánnyal vagy monografikus feldolgozással. Leo Stern összefoglalása (Zum Prozess gegen die österreichische „Jakobiner-Verschwörung”. In: M. Robespierre) a mozgalomra csupán néhány általános utalást tartalmaz, ahogy a hallei egyetemen tartott előadása is általánosságok közt marad: Die „Jakobiner-Verschwörung” in Österreich 1794 (Wissenschaftliche Zeitschrift der Martin-Luther-Universität. HalleWittenberg, 1961. 5). Az értelmiségiek balratolódására, az egyes klubok tevékenységére új adatokat hoz Ernst Wangermann, From Joseph II to the Jacobin Trials (London, 1959) 133. és a következő oldalak. A konventtel érintkezésbe lépő szervezkedésre lásd Denis Silagi, Jakobiner in der Habsburger-Monarchie. Wiener Historische Studien VI. (WienMünchen, 1962) 177. Újabban Adolf Körner adott közre egy kötetnyi válogatást az osztrák mozgalom és per irataiból, rövid bevezető tanulmánnyal: Die Wiener Jakobiner. Schriften und Dokumente (Stuttgart, 1973). Lásd még ugyancsak Adolf Körnertől az osztrák jakobinusok vezéregyéniségének életrajzát: Andreas Riedel. Ein politisches Schicksal im Zeitalter der Französischen Revolution (Köln, 1969) és Adolf Körner, Der österreichische Jakobiner Franz Hebenstreit von Streitenfeld (Jahrbuch des Institute für Deutsche Geschichte der Universität Tel Aviv, 1974. Tel-Aviv, 1974). A bécsi értelmiség magatartására fontos adatokat hoz Edith Rosenstrauch-Königsberg, Aloys Blumauer – Jesuit, Freimaurer, Jakobiner (Jahrbuch des Institute für Deutsche Geschichte der Universität Tel-Aviv, 1973. Tel-Aviv, 1973) és Edith Rosenstrauch-Königsberg, Freimaurerei im josephinischen Wien. Aloys Blumauers Weg vom Jesuiten zum Jakobiner (WienStuttgart, 1975).

Martinovics Ignác bíróság előtti vallomásai, különböző röpiratai, Gotthardihoz írt bizalmas jelentései megjelentek A magyar jakobinusok iratai II. kötetében. Martinovics 1793-as erdélyi útjáról küldött bizalmas jelentéseit kiadta: Denis Silagi, Aktenstücke zur Geschichte des Ignaz von Martinovics (Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs, 1962). A „Mémoires philosophiques” című mű magyar fordítása: Martinovics Ignác, Filozófiai írások. Fordította Kolozsvári-Grandpierre Emil (Budapest, 1956, Mátrai László bevezetésével). Lásd még Mátrai László, A magyar filozófiai haladó hagyományainak kérdései a felvilágosodás korában (MTA Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 1954. 1–4) és Makai Mária, Martinovics filozófiája és a francia materialisták világképe (Filozófiai Évkönyv 1956. Budapest, 1956). Az „Oratio ad proceres” magyar fordítása: Tépjétek le a sötétség bilincseit. XVIII. századi röpiratok a feudális egyházról. Szerkesztette Kató István (Budapest, 1956) 117–136. Martinovics alkotmányterve megjelent: A magyar jakobinusok iratai I. 896–921; méltatása: Csizmadia Andor, A magyar jakobinusok alkotmánytervezetei (Állam és Igazgatás, 1959. 5). Martinovics matematikai és természettudományi munkásságára lásd Szénássy Barna, Martinovics Ignác matematikai munkássága (Matematikai Lapok, 1956. 3–4); Szénássy Barna, Martinovics Ignác egy eddig ismeretlen matematikai értekezéséről (Matematikai Lapok, 1969. 1–2., a leningrádi akadémiai könyvtárban őrzött kézirat ismertetése); Szőkefalvi-Nagy Zoltán, Martinovics Ignác vegyészeti munkássága (Magyar Kémikusok Lapja, 1964. 4); Szőkefalvi-Nagy Zoltán, Martinovics helye a kémiában (Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1964), valamint Csillag IstvánLengyel Endre, Martinovics és az orvostudomany (Orvosi Hetilap, 1964. 42). Martinovics ideg- és lelki alkatanak jellemzését lásd: Benda Kálmán, Egy új forrástudomány: a pszichografológia (Levéltári Közlemények, 1973–1974. 63–64). A Martinovics és a többi kivégzett csontjainak végleges eltemetésekor végzett embertani vizsgalatokat leírja Bartucz Lajos, Személyazonossági vizsgálatok a magyar jakobinusok csontvázain (Antropológiai Közlemények, 1960. 3–4).

A titkos társaságok kátéinak szövege megjelent: A magyar jakobinusok iratai I. 1002–1038.; a felvételi szabályok ugyanott I. 1037–1038.; a Marseillaise-fordítások ugyanott I. 1046–1055. Ezzel kapcsolatban lásd még: Tarnai Andor, Verseghy Marseillaise-fordításai (Irodalomtörténeti Közlemények, 1966. 3–4) és Benda Kálmán, Még egyszer Verseghy Marseillaise-fordításáról (Irodalomtörténeti Közlemények, 1968. 6). A magyar jakobinus mozgalomba beszervezett egyes tagokra és a szervezkedésre lásd Degré Alajos, Őz Pál szerepe a magyar jakobinus mozgalomban (Állam és Jog, 1953. 3); Tardy Lajos, Balugyánszky Mihály (Budapest, 1954; a körülötte támadt vitára, Csekey István és Benda Kálmán cikkeire, valamint Tardy válaszára lásd: Századok, 1957. 1–4., 5–6.; 1958. 1–4); Juhász Géza, Fodor Gerzson és Csokonai (Studia Litteraria 1. Debrecen, 1963. 17. és a következő oldalak); Süle Sándor, Egy jakobinus pedagógus. Pruzsinszky József (Pedagógiai Szemle, 1964. 12); Benda Kálmán, Egy prédikátor a magyar jakobinus szervezkedésben. Turós Péter (Református Egyház, 1952. 1). A jakobinus mozgalom horvátországi kiterjedésére lásd Igor Karaman és Vaso Bogdanov már előbb idézett munkáit. A nagykárolyi találkozóra, a Diana vadásztársasagra és általában az erdélyi szervezkedésre az alábbi tanulmányok fontosak: Jancsó Elemér, Erdélyi jakobinusok (Kolozsvár, 1947); Borbáth Károly, A jakobinus káté kolozsvári másolójáról (Korunk, 1963. 2); Trócsányi Zsolt, Az erdélyi jakobinusok kérdéséhez (Történelmi Szemle, 1965. 1). Kossuth András levelét közölte Benda Kálmán, Még egyszer Verseghy Marseillaise-fordításáról (Irodalomtönéneti Közlemények, 1968. 6). Aranka György levelét Teleki Sámuelhez ugyancsak ő adta ki: Benda 1957. 73. 12. jegyz.


A magyar jakobinus mozgalom (1792–1795)Benda Kálmán
A polgári forradalom magyar előfutárai Tartalomjegyzék A magyar jakobinus mozgalom elfojtása
Demokratikus és polgári mozgalmak a Habsburg-monarchiában