A magyar országgyűlés előkészítése

A Múltunk wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Apa (vitalap) 2016. április 27., 12:11-kor történt szerkesztése után volt.

1842. március 25.
Sopron felszólítja a szabad királyi városokat, hogy szavazatjoguk megsemmisítése elleni tiltakozásul ne vegyenek részt a következő országgyűlésen.
1842. március 30.
Pest megye lemond bűnvádi határozatának végrehajtásáról.
1842. május 23.
Szabadka város körlevele javasolja, hogy szavazatjoguk elnyerése érdekében a szabad királyi városok támogassák belszerkezeti reformjukat.
1842. november 30.
Baranya vármegye elsőként fogadja el országgyűlési utasításként a háziadó közös viselését.
1843. január 30.
Szabadka város kéri, hogy országgyűlési követeit a polgárok összessége választhassa és utasíthassa.
1843. március 12–13.
A Szabolcs megyei követutasító gyűlésen a konzervatívok által előállított köznemesség erőszakkal megbuktatja a haladó javaslatokat.
1843. március 13.
V. Ferdinánd nem engedélyezi a városi követválasztás módjának átalakítását. A polgárok csak a választott polgárság számának felét kitevő választót választhatnak.

Nyilván ezek a taktikai tapasztalatok is befolyásolták a kormányt és személy szerint Metternichet akkor, amikor 1842 végén hozzákezdtek az esedékes magyar országgyűlés előkészítéséhez. 1843. január 7-én legfelsőbb kézirat szólította fel a magyar kancellárt: tegyen javaslatot az ország anyagi szükségleteinek az elkövetkező országgyűlésen a trón által javasolható olyan megoldására, mely az országgyűlést a sérelmi politika teréről a gyakorlati irányú tevékenységre állítja át, de amely nem igényli a császárság anyagi támogatását; az ország megújulása saját erejéből lévén megoldandó. A kancellár és az országbíró ennek megfelelően elkészített javaslatát a január 23-án összeült Staatskonferenz megelégedéssel fogadta el, és megállapította az országgyűlés előkészítése során és tartama alatt a magyar ügyek tárgyalásának rendjét: először egy „magyar tanács”-ban, s csak ezután a szűkebb államkonferenciában. A kancellár javaslatával kapcsolatban, a nádor (sokban a reformellenzék álláspontját is átvevő) véleményét is meghallgatva, végül is egy titkos bizottság létesítését határozták el az országgyűlés céljainak és az elérésükre alkalmas eszközöknek a megállapítására. A bizottság több ülés után március 19-ig ki is jelölte e célokat: az 1840:III., IV., V. törvénycikkek által a katonai elszállásolás, a Duna-szabályozás és a büntetőtörvény tárgyában kiküldött országos bizottságok munkálatainak megtárgyalását, az 1825–1827. évi országgyűlés által kiküldött országos bizottságok költségeinek megtérítését, az országgyűlési szállások bérének, a királyi városok országgyűlési szavazati arányának rendezését, a házipénztári terheknek a nemesség részéről való átvállalását, az országgyűlési hallgatóság megrendszabályozását. Másodsorban pedig kijelölte a bizottság az ország anyagi érdekeinek előmozdítását, az útépítés megkönnyítését, a vámok csökkentését, egy pesti kereskedelmi bank és takarékpénztár alapítását, a magyar nyelvnek az iskolákban segédnyelvként való bevezetését. A Staatskonferenz döntése alapján e célok némileg módosultak (amint azt az országgyűlés elé végül beterjesztett királyi javaslatokkal való összevetés mutatja is) : az udvar lemondott a háziadó nemesi teherré való átalakításának kezdeményezéséről, ezt (és a várható kudarcot) áthárítva az ellenzékre. Ám az összbenyomás nem változott: az udvar hosszú évek óta először, valóban úgy látszik pozitív, előremutató javaslatokkal készül megjelenni az országgyűlés előtt.

A szándék realitását és jóhiszeműségét azonban Metternichnek a nádor véleményét kikérő, majd őt tájékoztató levelei helyezik teljes és helyes megvilágításba. Metternichnek ezek a most is csillogóan szellemeskedő és öntelt, valójában azonban változatlanul teljesen üres és konkrét gondolat nélküli levelei jól mutatják az udvar egyrészt továbbra is merev elzárkózását a magyar gazdasági életnek megfelelő induló tőkével, központi alapokból való ellátása (valójában a Magyarországról származó jövedelmek akár csak egy részének is visszatérítése) elől, másrészt merev ellenállását mindazokkal a politikai és társadalmi törekvésekkel szemben is, melyek pedig – szorosan egybeolvadva a gazdaságiakkal – a fejlődés adott szakaszában már mintegy előfeltételei az éppen Metternich által kívánt, saját erőből való gazdasági megújulásnak. Mert az olyan számítás, hogy a modern tőkés fejlődés hajlamos lesz erőit egy centralizált abszolutisztikus rendszer és azon belül is különösen egy éppen e rendszer által fenntartott sokféle feudális korlátozástól terhelt gazdaság támogatásába fektetni, vagy teljes tájékozatlanság-a, vagy eleve egyfajta rosszhiszeműségre utalt. Metternich a problémát vele ellentétben józanul és konkrétan megközelítő nádorhoz intézett nyomatékos (és egyetlen) tanácsa – az országgyűlési tárgyalások szilárd vezetésével a biztonság fenntartását kötve lelkére – azt sejteti, hogy az utóbbiról van szó. E talajtalan (illetve éppen általa azzá tett) reformjavaslatok sikerével a kormány sem számolt, nem utolsósorban azért sem, mert egyrészt eleve tisztában volt ilyen céljainak elfogadhatatlan. és megvalósíthatatlan voltával, másrészt azért nem, mert elhatározott szándéka volt a gazdasági kibontakozás a reformellenzék. által javasolt és így megvalósulás esetén annak pozícióit erősítő, szükségképpen polgári megoldásának elgáncsolása. „A következő országgyűlés nem lesz konstituáló [tehát új alapokat teremtő – V. K.], ehhez a dolgok Magyarországon még nem érettek”[1] – írta Metternich a nádornak 1843. február 8-án. A mondat első felét illetőleg a hercegnek még igaza is lett, de a második felében nem. Az ország még valóban nem jutott el a forradalom előestéjéig; ahogy tíz nappal később Metternich megállapította: ehhez lent hiányzottak az előfeltételek, fent pedig még megvoltak az erők az elfojtásához. De a polgárosodás erői – mint azt az országgyűlés is bebizonyította, – már így is eléggé érettek voltak ahhoz, hogy a polgári átalakulás kulcskérdéseiben a megoldásnak ne csak körvonalait, hanem sokban már konkrét részleteit is felrajzolják az önelégült abszolutizmus Belsazár lakomájának falára.

Lábjegyzet

  1. Magyar Országos Levéltár. I. 55. (Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok, Kabinettsarchiv, Korrespondenz Metternich—Palatin Erzherzog Josef 1842–1845.) Nr. 3. Idézi: Erzsébet Andics, Metternich und die Frage Ungarns. Budapest, 1973. 403.


Két országgyűlés között (1840–1843)
Az 1841–1843. évi erdélyi országgyűlés Tartalomjegyzék