A magyar reformellenzék harca a polgári átalakulásért (1840–1847)

A Múltunk wikiből

Írta Vörös Károly

Ha az 1830-as évek egyáltalán érzékelhetővé tették az átalakulásnak: a feudalizmus tarthatatlanságának, válságának és a polgári viszonyok elkerülhetetlen bevezetésének problémáit, az átalakulásnak a válság előrehaladtával egyre sürgetőbb igénye most, az 1840-es évekre már e végrehajtandó reformok körvonalait is kezdte felrajzolni. Tudatosítva és megfogalmazva a spontán észlelt problémákat, az 1830—as évek politikája részint elősegítette tisztázásukat, részint egyre jobban előkészítette a társadalmat a fejlődés jelentkező újabb jeleinek helyes értékelésére és fogadására. Az 1840-es évek politikai története így a polgári átalakulás immár közvetlen előkészítésének történetévé válhatott.

Ez a történet, a most már egyre nyíltabban a polgári átalakulásért vívott harc, három felvonásban játszódik le: közülük az első az 1840 őszétől az 1843–1844. évi országgyűlés megnyitásáig terjedő, tehát a két országgyűlés közötti időszakot fogja össze. Az 1839–1840. évi országgyűlést lezáró politikai kompromisszumnak a cenzúrát is – mint láttuk – enyhítő légkörében, e most nyíló időszak politikai fejlődésének mintegy megalapozásaként, csakhamar ismét megmutatkoztak a mély és alapvető gazdasági-társadalmi változások jelei. Az előző években az országgyűlési előkészületek okozta feszültségek és az országgyűlés harcainak napi konkrétumai között a közvéleményben átmenetileg még mintegy háttérbe szorultak, valójában azonban éppen e feszültségek és konfliktusok során és eredményeképpen, ezek hatása alatt, csendben tovább is fejlődtek. Mostanra így már lassan sejteni engedve, hogy a fejlődés igényei és lehetőségei valójában kezdenek túllépni a csupán reformálhatóság keretein: kiteljesedésük végső fokon szükségképpen az egész formáció megváltoztatását is követeli.

  1. Két országgyűlés között (1840–1843)
  2. Az 1843–1844. évi országgyűlés
  3. Az arcvonalak végleges kialakulása

Irodalom

Az 1840-es évek a reformkorszaknak nemcsak részét, hanem mintegy csúcspontját is alkotják: a polgári átalakulás immár közvetlen előkészítésének évei. Ennek megfelelően az őket tükröző forrásokról és történeti szakirodalomról szólva (amellett, hogy itt is elsősorban az Előszóhoz fűzött tájékoztatóban idézett általános bibliográfiákra, hivatkozhatunk) sokban biztonsággal felhasználhatjuk a VIII. fejezethez szóló, nagyrészt azonban az egész reformkorra kiterjedő tájékoztatást. Ezt itt (s ismét csak annyiban, amennyiben előadásunk közvetlen alapjaiként szolgáltak) már csak a szorosabban az 1840-es éveket érintő irodalom és forráspublikálás egyes darabjainak említésével, így tehát csak kevéssé kell kiegészítenünk.

Tárgyalásunk gerincének kialakításában magunk is továbbra is Horváth Mihály Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig című klasszikus munkájának (3. kiadás Budapest, 1886) II–III., valamint a Szilágyi Sándor szerkesztette A magyar nemzet története című tízkötetes millenáris vállalkozás IX.: Ballagi Géza, A nemzeti államalkotás kora 1815–1847 (Budapest, 1897) kötetének, végül a Magyarország története 1790–1849. A feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korszaka. Szerkesztette Mérei GyulaSpira György (Egyetemi tankönyv. III. Budapest, 1961) már marxista összefoglalásának megfelelő fejezeteire támaszkodtunk. Ezenkívül a korszak ábrázolásában hagyományosan nagy súllyal érvényesülő személyi megközelítés következményeképpen, a pusztán biográfiai kereteken túlmenő ábrázolásukkal, nagy segítséget nyújtottak a korszak főbb szereplőiről készült életrajzok. Kossuhtra: Kosáry Domokos Kossuth Lajos a reformkorban (Budapest, 1946) című munkája és Kossuth Lajos harca a feudális és gyarmati elnyomás ellen című tanulmánya (In: Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. Budapest, 1952 I.), valamint legújabban (vonatkozó fejezeteivel) Szabad György, Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében (Budapest, 1977); Deákra: Ferenczi Zoltán, Deák Ferenc élete. I–III. (Budapest, 1904) és Deák Ferenc beszédei. Összegyűjtötte Kónyi Manó. I. /1825–1847/ (Budapest, 1882), valamint – a vonatkozó irodalom teljességéről – a Hernádi László Mihály összeállította Deák Ferenc-bibliográfia a Zalai gyűjtemény 5. kötetében (Tanulmányok Deák Ferencről. Szerkesztette Degré Alajos. Zalaegerszeg, 1976); az ez években már „polgári halott” Wesselényire Trócsányi Zsolt (Wesselényi Kossuthhoz és Széchenyihez való viszonyának gondos elemzésével a két nagy ellenfél portréját is lényegesen kiegészítő) Wesselényi Miklós című munkája (Budapest, 1965) volt fő forrásunk. Széchenyire alapvető forrásként saját naplói szolgálnak, közülük korszakunkra: Gr. Széchenyi István naplói. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Viszota Gyula. V. /1836–1843/ (Budapest, 1937) és VI. /1844–1848/ (Budapest, 1939, Magyarország újabbkori történetének forrásai. Gr. Széchenyi István összes munkái XIV–XV.), az egyes kötetek bevezetéseiben a gróf az illető évekre vonatkozó sokoldalú tevékenységének rövid összefoglalásával. A Kossuth Lajossal folytatott hírlapi vitájának szövegét tartalmazó, lentebb idézendő két kötet igen részletes bevezetései a kor politikai harcainak teljes folyamatára is kitekintést adnak, a dolog természete szerint Széchenyi szemszögéből, de gazdag tényanyag felsorolásával. Metternichre és általában az udvari vezető csoportra: Erzsébet Andics, Metternich und die Frage Ungarns (Budapest, 1973), valamint Miskolczy Gyula, A kamarilla a reformkorszakban (Budapest, [1938]); az erdélyi eseményekre Kemény Zsigmond Erdély közélete 1791–1848 című tanulmánya (In: Történelmi és irodalmi tanulmányok. II. Br. Kemény Zsigmond összes művei. X. Budapest, 1906) volt fő forrásunk. A nemzetközi politikai háttérre itt is Diószegi István összefoglalása szolgált alapul: Klasszikus diplomácia – modern hatalmi politika (Budapest, 1967).


Magyarország története 1790–1848
A nem magyar népek viszonya a magyarokhoz és mozgalmaik polgári jellegének erősödéseArató Endre Tartalomjegyzék A nemzeti ellentétek kiéleződése a polgári forradalom előtt (1840–1848)Arató Endre
Két országgyűlés között (1840–1843)