A magyar reformellenzék kialakulása és megszilárdulása (1830–1840)

A Múltunk wikiből

Írta Gergely András

  1. A korszakváltó évek
  2. Az 1832–1836. évi országgyűlés
  3. Az abszolutizmus ellentámadása
  4. Az 1839–1840. évi országgyűlés kompromisszuma


Magyarország története 1790–1848
Tartalomjegyzék A nem magyar népek viszonya a magyarokhoz és mozgalmaik polgári jellegének erősödése (1792–1840)Arató Endre
A korszakváltó évek

Irodalom

Magyarország 1830–1840 közötti politikai történetének három, az itt előadottaknál részletezőbb, szintetikus előadása ismeretes: Horváth Mihály, Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig, I–III. 3. kiadás (Budapest, 1886, továbbiakban: Horváth, Huszonöt év); Ballagi Géza, A nemzeti államalkotás kora 1815–1847 (A magyar nemzet története. Szerkesztette Szilágyi Sándor. IX. Budapest, 1897, továbbiakban: Ballagi) már említett összefoglalások és Trócsányi Zsolt Wesselényi Miklós (Budapest, 1965, továbbiakban: Trócsányi) című kiváló monográfiája, amely életrajzi keretben ugyan, de teljes szélességben mutatja be ennek az évtizednek a politikai történetét.

A következőkben először a kiadott forrásokat soroljuk fel, s utána ismertetjük a történetírói feldolgozásokat.

A reformkor első évtizedének viszonylag gazdag a kiadott forrásanyaga, s ez elsősorban a Magyar Történelmi Társulatnak köszönhető, amely az 1920-as évektől kezdődően folytonosan kiadja Magyarország újabbkori történetének forrásait (Fontes Historiae Hungaricae aevi recentioris). Többek között e vállalkozás keretében indult meg – s maradt, sajnos, mindmáig befejezetlenül – Széchenyi István és Kossuth Lajos összes műveinek kiadása. A Gr. Széchenyi István összes munkái című Fontes sorozatban jelent meg: Hitel. A Taglalat és a Hitellel foglalkozó kisebb iratok. Szerkesztette Iványi-Grünwald Béla (Budapest, 1930, továbbiakban: Iványi-Grünwald); A Kelet Népe. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Ferenczi Zoltán (Budapest, 1925); Gr. Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal. I–II. Szerkesztette és a bevezetőt írta Viszota Gyula (Budapest, 1925–1939). A zömmel német nyelven írott naplók magyarra fordított válogatása: Széchenyi István, Napló. Szerkesztette Oltványi Ambrus (Budapest, 1973). A Kossuth Lajos összes munkái című Fontes alsorozatból korszakunkra: Országgyűlési tudósítások. I–V. Sajtó alá rendezte: I–III. a Történettudományi Intézet Munkaközössége, vezette Barta István; IV–V. Barta István (Budapest, 1948–1961); VI. Ifjúkori iratok – Törvényhatósági tudósítások. Sajtó alá rendezte Barta István (Budapest, 1966). A Fontes sorozat további kötetei, amelyek az 1830–1840 közötti évtizedre is közölnek forrásokat: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez 1790–1848. Szerkesztette és a bevezetést írta Szekfű Gyula (Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez. Budapest, 1926); Brunszvik Teréz grófnő naplói és feljegyzései. I. Szerkesztette és a bevezetőt írta Czeke Marianne (Budapest, 1938).

Széchenyi és Kossuth műveinek már a múlt század végén megindult egy ugyancsak befejezetlenül maradt, s nemcsak a mai forráskiadási szempontok szerint elavult, hanem egykorúan is méltán bírált, csonkított-torzított szövegeket közlő kiadása: Széchenyi István munkái. I–IX. (Budapest, 1884–1896). Ebből korszakunkra: Beszédei. Szerkesztette Zichy Antal (Budapest, 1887); Levelei. I–III. Szerkesztette Majláth Béla (Budapest, 1889–1891); Hírlapi czikkei. I–II. Szerkesztette Zichy Antal (Budapest, 1893–1894); Hitel – Világ. Szerkesztette Szily Kálmán (Budapest, 1904). Kossuth Lajos műveinek régi sorozatát Helfy Ignác és Kossuth Ferenc adta ki (Kossuth Lajos iratai. I–XIII. Budapest, 1880–1911), ebből korszakunkra elsősorban a XI. kötet vonatkozik: Kossuth Lajos beszédei 1832–1849. Sajtó alá rendezte Kossuth Ferenc (Budapest, 1905).

Deák beszédeinek és egykorú életrajzi forrásainak az előző két vállalkozásnál alaposabb publikációja: Deák Ferenc beszédei. I–VI. Összegyűjtötte Kónyi Manó (1. kiadás Budapest, 1882–1898; 2. kiadás Budapest, 1903). Wesselényi művei közül csak a Balítéletekről látott újra napvilágot, szemelvényes kiadásban: Wesselényi Miklós: Balítéletekről. Válogatta és a bevezetőt írta Veress Dániel (Bukarest, 1974). Nagy segítséget jelentenek továbbá íróink-költőink műveinek összes vagy kritikai kiadásai is a forráskiadás területén, hiszen életművük részben politikai vonatkozású. Berzsenyi Dániel összes művei. I. Költemények. Szerkesztette Merényi Oszkár (Budapest, 1980); Kölcsey Ferenc összes művei. I–III. Szerkesztette Szauder JózsefnéSzauder József (Budapest, 1960); Vörösmarty Mihály összes művei. I–XVIII. Szerkesztette Horváth KárolyTóth Dezső (Budapest, 1960–1971). A számos kisebb-nagyobb forrásközlés közül kiemelkedik Bártfai Szabó László, Adatok gr. Széchenyi István és kora történetéhez 1808–1860. I–II. (Budapest, 1943).

A reformkor első évtizede a romantika térhódításával esik egybe, a levél- és naplóírás ekkor mindenki személyes szükséglete. A korszak vezető politikusainak levelezéséből fontos anyagok kerültek nyilvános közlésre. Így az előbb említett, levelezéseket is tartalmazó összkiadások mellett lásd még: Deák Ferenc levelei Wesselényi Miklóshoz (Történelmi Lapok, 1874. 9); Kiadatlan levelek gr. Széchenyi István és br. Wesselényi Miklós levelezéséből. Kiadta Ferenczi Zoltán (Akadémiai Értesítő, 1906. 2); Kossuth Lajos kiadatlan levelei Br. Wesselényi Miklóshoz. Kiadta Ferenczi Zoltán (Történelmi Tár, 1902); Dessewffy József levelei 1812–1843. Kiadta Ferenczy József (Budapest, 1888); Deák Ferenc emlékezete, II. Levelek 1872–1875. Kiadta Váczy János (Budapest#1890); Deák Ferenc kiadatlan levelei. Kiadta Pukánszky Béla (Irodalomtörténeti Közlemények, 1936. 3).

A gazdag napló- és memoárirodalomból Pulszky Ferenc, Életem és korom. I–II. (Budapest, 1958); Wirkner Lajos, Élményeim. Néhány lap 1825-től 1852-ig terjedő nyilvános pályám naplójegyzeteiből (Pozsony, 1880); Madarász József, Emlékirataim 1831–1882 (Budapest, 1883); Podmaniczky Frigyes, Napló-töredékek 1824–1887. I–IV. (Budapest, 1887–1888); Bölöni Farkas Sándor, Utazás Észak-Amerikában (Bukarest, 1966), Naplója (Bukarest, 1971); Guzmics Izidor apáti naplója (Irodalomtörténeti Közlemények, 1903. 323–347.; 474–495); Aus Metternichs nachgelassenen Papieren. Kiadta Richard Metternich-WinneburgAlphons Klinkowström. I–VIII. (Wien, 1880–1884); Die Tagebücher des Freiherrn von Kübeck von Kübau. I–II. (Wien, 1909).

Az országgyűlések és a hozzájuk kapcsolódó bizottságok iratai már egykorúan is napvilágot láttak. Fels. Első Ferencz/től/ … Posony/ba/ … 1832-ik esztendőben karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének írásai. I–VI. (Pozsony, 1832–1836); Fels. Első Ferencz/től/ Posony/ba/ 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve. I–XIV. (Pozsony, 1833–1836). A következő rendi országgyűlések naplói és iratai is hasonló cím alatt jelentek meg. A kerületi üléseknek nem volt hivatalos naplója, de nem hivatalos kiadványok, összefoglalások utóbb nyomtatásban is napvilágot láttak. A főrendek üléseiről is csak kivonatos tudósításaink vannak, ők 1840-től adtak ki naplót. (1843-tól több-kevesebb pontossággal a sajtó is beszámolhatott az országgyűlés üléseiről.) Az országgyűlési rendszeres bizottságok munkálatai, a Széchenyi által emlegetett „kilenc deák könyv”: Opinio excelsae regnicolaris-deputationis motivis suffulta, pro pertractandis in consequentiam articuli 67: 1790-1 elaboratis systematicis operatis articulo VIII: 1825–7 exmissae, circa objecta ad deputationem publica-politicam relata stb. címek alatt jelentek meg. Az erről készült megyei vélemények egy része is – főként a haladó megyéké – megjelent nyomtatásban, hasonlóképpen a követjelentések egy része is. Címleírásuk megtalálható az I. Tóth Zoltán vezetésével szerkesztett bibliográfiában: Magyar történeti bibliográfia 1825–1867. III. (Budapest, 1950). Az elfogadott törvényeket a Corpus Juris Hungarici, Magyar Törvénytár millenniumi kiadásából (Szerkesztette Márkus Dezső) idézzük.

A központi kormányszervek iratainak kiadása igen kis számú, csak Tábori Kornélnak, Takáts Sándornak és Andics Erzsébetnek (Metternich und die Frage Ungarns) a bevezetőben említett munkáira utalhatunk. Takáts Sándor számos fontos bécsi levéltári anyagot másoltatott le. Gyűjtésének becsét növeli, hogy az iratok eredetije részben már megsemmisült. A gyűjtemény (titkosrendőri jelentések az országgyűlésekről, politikai mozgalmakról) az Országos Levéltár Regnicolaris levéltárában található.

A korszak feldolgozásai többnyire még kiadatlan levéltári anyagokra építenek, s ezért különösen a hozzáférhetetlen bécsi anyagok esetében elsőrendű segédeszközeink voltak. Így az európai külpolitikára vonatkozóan: Beernek (Die orientalische Poltik Österreichs), Charmatznak és Wolfgang Schwartznak a bevezetőben fölsorolt művei, továbbá Kenneth Bourne, The Foreign Policy of Victorian England 1830–1902 (London, 1971).

Az újabb európai történeti irodalom jó áttekintését nyújtja: Erich Angermann, Der deutsche Vormärz (In: Neue Politische Literatur II. Frankfurt, 1968). A német történelem kézikönyve: Bruno Gebhardt, Handbuch der Deutschen Geschichte III. Von der Französischen Revolution zum ersten Weltkrieg (Stuttgart). Az általunk is használt irodalom kritikájával forrásközléssel ad összefoglalást: Andics Erzsébet, A Habsburgok és Romanovok szövetsége. Az 1849 évi magyarországi cári intervenció diplomáciai előtörténete (Budapest, 1961). Az osztrák–orosz kapcsolatokra, újabban: P. S. Squire, Metternich and Benckendorf 1807–1834; The Metternich—Benckendorf letters 1835–1842 (Slavonic Review, 1967. 104, 105).

A birodalom bel- és külpolitikáját egyaránt figyelemmel kísérő feldolgozások közül kiemelkedik gazdag anyagával de konzervatív szemléletével Srbik Metternich-bibliográfiája, Anton Springer liberális szemmel, kortársi elfogultsággal írott összefoglalásai, az angol irodalomból Taylor és Macartney összefoglalása. A régi, pozitivista történetírás összefoglalói persze adatgazdagságuk miatt máig használhatók az európai kitekintés érdekében: Alfred Stern, Geschichte Europas seit den Verträgen von 1815 bis zum Frankfurter Frieden von 1871. I–VIII. (Berlin, 1894–1920); Theodor Schiemann, Geschichte Russlands unter Kaiser Nikolaus I. I–IV. (Berlin, 1904–1919).

A magyarországi események tárgyalását Horváth, Huszonöt év mellett további kortársi feldolgozások nyitják meg: Fényes Elek, Ungarn im Vormärz. Nach Grundkräften, Verfassung und Kultur dargestellt (Leipzig, 1851); Kemény Zsigmond, Erdély közélete 1791–1848 (In: Br. Kemény Zsigmond összes művei X. Történelmi és irodalmi tanulmányok. II. Budapest, 1906) Az első történetírói feldolgozások a század végén születtek meg: Ballagi nagyszabású összefoglalása és Hőke Lajos, Magyarország újabbkori történelme 1815-től 1892-ig. Átdolgozta és a provizórium és Erdély történetével bővítve kiadta Szabó Ferenc. I–II. (Nagybecskerek, 1893). Századunk első évtizedeiben szemlélik történetíróink első ízben a politikát társadalmi összefüggéseiben az 1830-es években. Kiemelkedik ezek sorából Takács Mária, Társadalmi állapotok és törekvések Magyarországon 1830–1847 (Budapest, 1909); Mályusz Elemér, A reformkor nemzedéke (Századok, 1923. 1). Szellemtörténeti alapvetéssel, de gazdag anyagfeltárással, társadalmi elemzéssel látnak napvilágot a polgári történetírásnak a reformkor kezdetére vonatkozó csúcsteljesítményei, amelyek Iványi-Grünwald Béla nevéhez fűződnek: a Széchenyi István, Hitel című műve 1930. évi említett kiadásához írott bevezetés; valamint a Széchenyi magánhitelügyi koncepciójának szellemi és anyagi előzményei és következményei a rendi Magyarországon (Pécs, 1927) című tanulmánya.

A felszabadulás utáni történetszemlélet reformkori képét Révai Józsefnek a bevezetőben említett tanulmányai alapozták meg. A nagy lendülettel megindult új kutatások foglalatát adta meg az 1961-ben megjelent egyetemi tankönyv. Az azóta eltelt két évtizedben újabb összefoglalás nem készült. A részfeldolgozások közül kiemelkedőek Barta István tanulmányai, összefoglalásunk jelentős részben az ő eredményeire épült: Széchenyi és a magyar polgári reformmozgalom kibontakozása (Történelmi Szemle, 1960, 2–3, továbbiakban: Barta 1960), A magyar polgári reformmozgalom kezdeti szakaszának problémái (Történelmi Szemle, 1963. 3–4), Entstehung des Gedankens der Interessenvereinigung in der ungarischen bürgerlich-adligen Reformbewegung (In: Nouvelles études historiques. I. Szerkesztette Csatári Dániel és társai. Budapest, 1965), A fiatal Kossuth (Budapest, 1966, továbbiakban Barta 1966). A korszak rendi intézménytörténetének feldolgozását nyújtja László Révész, Die Anfänge des ungarischen Parlamentarismus (Bern, 1969).