A mezőgazdaság a felvilágosult abszolutizmus korában

A Múltunk wikiből

Írta Wellmann Imre

  1. Javítások a hagyományos gazdálkodáson
  2. A termelőerők fejlődése
  3. Hagyományos termelés — az újkori mezőgazdasági forradalom felé

Irodalom

Az előző korszakra vonatkozó kútfők közül több az 1760-as évektől fogva is forrásul szolgál. Így a rovásadó-összeírások – lásd Soós Imre, Heves és Külső-Szolnok megye 1772–1849. évi rovásadó-összeírásai (Eger, 1975) –, a tizedjegyzékek. Ismét említést kívánnak az előző korszak mezőgazdasági szakirodalmának összefoglaló munkái is: (Lippai János), Calendarium oeconomicum (legkésőbbi kiadása: Győr, 1753) – vesd össze Wellmann Imre, Lippay János, a magyar mezőgazdasági irodalom úttörője (Lippay János emlékülés, a tudományos ülésszak előadásai, 1982. április 28. Budapest, 1982); Chr. Fischer, Operis oeconomici pars prima et secunda (Cassoviae, 1737–1738); M. Szent-Iványi, Oeconomia philosophicáját pedig, noha korszerűnek már alig volt mondható, még egyszer kiadták (Budae, 1782); főképp uradalmi gazdatisztek láthatóan forgatták még ezeket. Hozzájuk több kiadásban egy francia szerző műve járult: J. Vanier, Praedium rusticum (Tyrnaviae, 1772), magyar fordításban: Paraszti major, mellyet Vanierből magyar versekbe foglalt és Erdély országra alkalmaztatva [!] Miháltz István (Kolosváratt, 1779); Vanier Jakabnak néhai Jézus társasága papjának Paraszti majorja, mellyet magyarra fordított, versekbe foglalt; sokakat kihagyott; többeket hozzáadott, a mellyeket vagy maga tapasztalt, vagy könyvekből olvasott, vagy mások tapasztalásából hallott Miháltz István (Szebenben, 1779); Vanier Jakab, Paraszti majorság, mellyet Vanierből hat lábbal mérséklett magyar versbe foglalt Baróthi Szabó Dávid (Pozsonyban és Kassán, 1779–1780); említést érdemel még mint ugyancsak útmutató a mezőgazdálkodásra: Haus- und Wirthschafts-Kalender auf das gemeine Jahr 1787 für Ungarn, Siebenbürgen und andere benachbarte Ländern,… sammt einem Anhang von Wirtschaftsachen… (Ofen, több éven át megjelent).

A felsőbb intézkedések közül – alább térve ki a felvilágosult abszolutizmus reformtörekvéseihez kapcsolódó nyomtatványokra – az egyedüli 1764–1765-i országgyűlésnek az agráréletet érintő néhány törvénycikke alig jelentett többet kívánságoknál. A rendkívül megsokasodott rendeletekről lásd Kassics, Enchiridion seu extractus benignarum normalium ordinationum regiarum… I–II. (Pestini, 1825) részleges tájékoztatást adó művén kívül lásd II. József uralkodásának idejére nézve: J. Keresztury, Introductio in opus collectionis normalium constitutorum quae regnante augustussimo imperatore et rege apostolico Josepho II. pro Regno Hungariae et adnexis provinciis, Magno item Principatu Transilvaniae condita sunt (Viennae, 1788); I. de Luca, Politischer Codex oder wesentliche Darstellung sämmtlicher die k. k. Staaten betreffender Gesetze und Anordnungen im politischen Fache, praktisch bearbeitet (Wien, 1789–). Tovább is hasznos forrása a vármegyei szabályrendeleteknek: Kolosvári SándorÓvári Kelemen, A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye (Budapest, 1885–1904).

A mezőgazdaság helyzetét ismertető általános és területi források: J. M. Korabinsky, Geographisch-historisches und Produkten Lexikon von Ungarn… (Preßburg, 1786); Egy 1770. évi francia emlékirat Magyarország földműveléséről (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1898); Egy külföldi író véleménye hazánk mezőgazdaságáról a XVIII. század végén. Közölte Récsey Viktor (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1903); S. Theschedik, Der Landmann in Ungarn. was er ist und was er seyn könnte; nebst einem Plan von einem regulirten Dorfe (Hely nélkül, 1784); ugyanez más címmel és a szerző neve nélkül: Ökonomisch-physikalisch-statistische Bemerkungen über den gegenwärtigen Zustand des Landwesens in Ungarn, besonders in der Gegend an der Theiss, zur Aufklärung und Beruhigung der so nützlochen Klasse von Menschen auf dem Lande, nebst gemeinnützigen Vorschlägen zur Landwirtschaft, von einem Menschenfreunde (Hely nélkül, 1787); műve időközben Széchényi Ferenc gróf megbízásából magyarra fordítva is megjelent: A paraszt ember Magyar Országban, mitsoda és mi lehetne; egy jó rendbe-szedett falunak rajzolatjával egyetemben Samuel Theschedik által, most pedig németből magyarra fordította Kónyi János (Pécsett, 1786); Skerlecz Miklós báró művei. Fordította és kiadta Berényi Pál (Budapest, 1914); Gaal Jenő, Berzeviczy Gergely élete és művei (Budapest, 1902); Mályusz Elemér, Sándor Lipót főherceg nádor iratai (Budapest, 1926); Domanovszky Sándor, József nádor élete és iratai (Budapest, 1925–1944); M. Schwartner, Statistik des Königreichs Ungern. Ein Versuch (Pest, 1798); H. M. G. Grellmann, Statistische Aufklärungen über wichtige Theile und Gegenstände der Österreichischen Monarchie (Göttingen, 1795–1802). — A Bánságról: Fr. Griselini. Versuch einer politischen und natürlichen Geschichte des Temeswarer Banats in Briefen an Standespersonen und Gelehrte (Wien, 1780). Erdélyről: J. Benkő, Transsilvania sive Magnus Transsilvanie Principatus. Olim Dacia Mediterranea dictus. Orbi nondum satis cognitus. Nunc multifariam ac strictim illustratus (Vindobonae, 1778); Makkai László, Hadik András az erdélyi mezőgazdaságról (Agrártörténeti Szemle 1957).

Statisztikai adatok: Dávid Zoltán, Statisztikai adatgyűjtés Magyarországon a XVIII–XIX. században (Statisztikai Szemle 1965); Ember Győző, Összefoglaló statisztikai táblák Magyarországról a XVIII. század végén (Statisztikai Szemle 1971); Berlász Jenő, Statisztikai adatok a XVIII. század végi Erdélyről (Történeti statisztikai közlemények 1968); Benda Gyula, Statisztikai adatok a magyar mezőgazdaság történetéhez, 1767–1867 (Budapest, 1973). — Egyfelől ez utóbbi kiadványban hasznos kritikai mérlegeléssel egybefogott számszerű kútfőanyag – a gabonafélék vármegyei jelentésekből származó ár-adataival s az ugyancsak megyénként kivetett hadiadó-összegekkel (lásd, Történeti statisztikai közlemények 1957) kiegészítve –, másfelől a Magyarország külkereskedelmi forgalmát jobbára tükröző vámkimutatások – lásd Eckhart Ferenc, A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában. (Budapest, 1922); vesd össze I. Wellmann, Maria Theresias Handelspolitik mit besonderer Rücksicht auf die Agrarproduktion. (Maria Theresia als Königin von Ungarn. Eisenstadt, 1984) – szolgáltak alapul. Az előbbiek, középpontban a Mária Terézia-kori úrbérrendezés során rögzített helyzettel, lényegében a paraszti üzem működési föltételeiről s az ezeknek megfelelő eredményekről adnak számot, az utóbbiak legfőképp az árutermelő földesúri gazdaság külföldi értékesítésre kerülő termelvényfölöslegeiről. Különösen az előbbiekkel kapcsolatban szükséges hangoztatni, hogy korszakunkban – az írásbeliség nagy térhódítása s a számolás terén növekvő jártasság ellenére – még nem érkezett el a szilárd alapokra épülő statisztikai célú nyilvántartás és feldolgozás ideje. Gyakori az olyan összegező számszerű megállapítás, melynek sem eredete, sem érvényességi köre nem tisztázódik eléggé. Kisebb területek egymáshoz csatlakozó adatsorai viszont gyakorta feltűnő hézagokat mutatnak, vagy – ami ugyancsak kétségeket hagy – az innen-onnan szedegetett részadatokat nemegyszer puszta becslés tölti ki, nem is térve ki adatok önkényes „kiigazításaira”, nyomukban a különböző forrásközlők egymás közti ellenmondásaival. A magyarországi parasztság helyzetét és termelését illetően két megyénként részletező kútfőből indultunk ki táblázataink összeállításában, egymás mellett dolgozva fel adataikat, mert nem nyílt mód adataik egybekapcsolására s egymáshoz viszonyítására; sem eltérő megalapozásuk, sem az időbeli eltérés nem engedte meg ezt. Az egyik az úrbérrendezéshez kapcsolódik, tehát csak az úrbéres népességet öleli fel, mégpedig vármegyénként több mint egy évtizeden belül különböző időpontokból, ami sem ezen belül a fejlődés figyelembevételét, sem az adategyüttes azonos időhöz kötését nem teszi lehetővé. A másik forrás ugyan egyetlen évet (1780) visel magán, ám ez megkérdőjelezhető, s a jobbágynépen kívül az egész megyebeli adózó népre (így a jászokra-kunokra s a hajdúkra is) kiterjed, de a Bánság vármegyéire nem, igaz, ez utóbbi az előbb említett kútfőcsoport esetében is változó; nyilván ebből következik, hogy itt a kaszáló s a szőlő nagyobb kiterjedést mutat (igaz, a szőlőt s az irtványokat az úrbérrendezéskor nem írtak össze teljesen), viszont a szántóföld, nem tudni, miért, kisebb értékkel szerepel; a gabonatermés adatait mégis ebből a forrásból kellett vennünk. Az erdélyi kútfőből pedig Zaránd megye adatsora hiányzik, viszont képet kapunk az állatállományról; tegyük azonban hozzá, ez később is gyönge pontja volt az agrárstatisztikának.

Nyomtatott egykorú és területi áttekintő források a gazdálkodás alapjainak és helyzetének megismeréséhez: Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása. Lexicon locorum Regni Hungariae populosorum anno 1773 officiose confectum (Budapest, 1920); Catastrum locorum incliti Regni Hungariae (kézirat, pontos lelőhelyének említése nélkül ismertette Nagy Miklós, Az első magyar gazdacímtár. Városi Szemle, 1939); Compendium Hungariae geographicum ad exemplar Notitiae Hungariae Novae Historico Geographicae Matthiae Bel in Partes IV…divisum (Posonii, 1767; Posonii et Cassoviae, 17672; Posonii et Cassoviae, 17793); az ország II. József-kori katonai fölvételéhez csatlakozó „Landesbeschreibung von Ungarn” (kézirat, eredetije: Österreichisches Staatsarchiv, Wien, Kriegsarchiv, másolata: Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest); K. G. Windisch, Politisch-geographisch- und historische Beschreibung des Königreichs Hungarn (Preßburg, 1772); K. G. Windisch, Geographie des Königreichs Ungarn (Preßburg, 1780); K. G. Windisch, Geographie des Großfürstenthums Siebenbürgen (Preßburg, 1790); P. R. Gottschling, Kurtze Schilderung des überaus gesegneten Gross-Fürstenthums Siebenbürgen (Budissin, 1781); M. Lebrecht,Versuch einer Erdbeschreibung des Großfürstenthums Siebenbürgen (Hermannstadt, 1789); Topographische Beschreibung der Szeveriner Gespanschaft (Ungrisches Magazin. Hrsg. K. G. Windisch, 1787); Fr. W. Taube, Historische und geographische Beschreibung des Königreichs Slavonien und des Herzogthumes Syrmien… (Leipzig, 1777–1778); Iter per Poseganam Slavoniae provinciam, mensibus Junio et Julio anno 1782. susceptum a Matthia Piller et Ludovico Mitterpacher (Budae, 1783); G. Papanek, Geographica descriptio Comitatus Baranyensis Inferiori Hungariae Trans-Danubianae ingremiati, nec non epitome vicissitudinum et rerum memorabilium Comitatus Baranyensis et liberae regiaegue urbis Quinque-Ecclesiensis (Quinque Ecclesiae, 1783); Geographische Beschreibung der Thurotzer Gespansehaft (Ungrisches Magazin, 1787); Fragment einer topographischen Beschreibung der Barscher Gespanschaft (Ugyanott); Topographische Beschreibung der Unger Gespanschaft (Ugyanott); Topographische Beschreibung der Marmaroscher Gespanschaft (Ungrisches Magazin, 1783); Topographische Beschreibung der Batscher Gespanschaft (Ungrisches Magazin, 1787).

Már az eddigiekből kitűnt, hogy a nyomtatás eszközét felhasználó írásbeliség mezőgazdasági vonatkozásban is nagy fellendülésnek indult korszakunkban. Nemcsak könyvek láttak napvilágot rohamosan növekvő számban: egyre-másra jöttek létre időszaki kiadványok, köztük folyóiratok is, aminek külön jelentőség jutott az olvasóközönségre való hatás tekintetében. Mert ha ezek többnyire nem lettek is hosszú életűek, amíg megjelentek, szélesebb körökhöz eljutottak. Fontos eszköze volt ennek, hogy lehetőleg sokoldalú ismeretanyaggal iparkodtak fölkelteni és lebilincselni az olvasók érdeklődését; így, Magyarország agrárország lévén, legalább kilenctizedében a mezőgazdaságból élő lakossággal, ilyen vonatkozású cikkek közlésével is; hovatovább azonban bizonyos mértékű szakosodás indult meg közöttük, éppen ebben az irányban is. Főképp a következők említhetők közülük: Allergnädigst Privilegirte Anzeigen aus sämmtlichen kaiserlich-königlichen Erbländern (Wien, 1771–1776); Magyar Hírmondó (Pozsony, 1780–1788); Ungrisches Magazin, (Preßburg, 1781–1787); Magyar Könyv-Ház (Pozsony, majd Pest, 1783–1804); Magyar Kurir (Bécs, 1787–1834); Mindenes Gyűjtemény (Komárom 1789–1792); Siebenbürgische Quartalschrift (Hermannstadt, 1790–1801). A mezőgazdasághoz kapcsolódó cikkeik s az ugyancsak sokasodó ilyen önálló kiadványok, mellettük a gyakran több hazai nyelven kiadott nyomtatott rendeletek a feldolgozásokkal együtt könnyebb áttekinthetőség végett alább a mezőgazdaság művelési ágai szerint csoportosítva következnek.

Áttérve magukra a földolgozásokra, az előző korszakra nézve előszámlált külföldi és magyar gazdaság- s kivált szélesebb körre terjedő mezőgazdaságtörténeti irodalom legnagyobbrészt erre a korszakra is vonatkozik, így megismétlése nem látszik szükségesnek; az új mezőgazdaságra vonatkozó munkák külön kerülnek sorra. Itt, a területhasznosítást és a művelési ágakat illető feldolgozások előtt csupán a korszakunkra nézve kiemelten fontos általános, majd részterületeket átfogó munkákat említjük.

Horváth Mihály, Az ipar és kereskedés története Magyarországban a három utolsó század alatt (Buda, 1840, reprint Budapest, 1984); Grünwald Béla, A régi Magyarország, 1711–1821; (Budapest, 1888); Marczali Henrik, Magyarország története II. József korában (Budapest, 1885–1888); P. Mitrofanov, Joseph II (Wien, 1910); Hajdú Lajos, II. József igazgatási reformjai Magyarországon (Budapest, 1982); R. Rozdolski Die grosse Steuer- und Agrarreform Josefs II. Ein Kapitel zur österreichischen Wirtschaftsgeschichte (Warszawa, 1961); ifj. Barta János, A felvilágosult abszolutizmus agrotechnikai nézeteiről (Agrártörténeti Szemle 1976); ifj. Barta János, A felvilágosult abszolutizmus agrárpolitikája a Habsburg- és a Hohenzollern-monarchiában (Budapest, 1982); G. Otruba, Die Wirtschaftspolitik Maria Theresias (Wien, 1963); Eckhart Ferenc, A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában (Budapest, 1922); Eckhart Ferenc, A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon, 1780–1815 (Budapest, 1958); S. Jordan, Die kaiserliche Wirtschaftspolitik im Banat im 18. Jahrhundert (München, 1967); K. Müller, Siebenbürgische Wirtschaftspolitik unter Maria Theresia (München, 1961); I. Wellmann, Maria Theresias Handelspolitik mit besonderer Rücksicht auf die Agrarproduktion (Maria Theresia als Königin von Ungarn. Eisenstadt, 1984); I. Wellmann, Über Maria Theresias LandwirtschaftsPolitik in Ungarn (Ugyanott); Csetri ElekImreh István, Erdély változó társadalma, 1767–1821 (Bukarest, 1980); Imreh István, Erdélyi hétköznapok. Társadalom- és gazdaságtörténeti írások a bomló feudalizmus időszakáról (Bukarest, 1979); Von der Glückseligkeit des Staates. Staat, Wirtschaft und Gesellschaft in Österreich im Zeitalter des aufgeklärten Absolutismus (Berlin, 1981).

Egyes területek agrártörténeti vonatkozású ábrázolása: Kosáry Domokos, Egy gazdasági utazás a II. József-kori Magyarországon (Agrártörténeti Szemle 1962); Dávid Zoltán, Pécs város népessége és mezőgazdasága II. József korában (Baranyai Helytörténetírás, 1968); Taba István, A szentlőrinci járás falusi társadalma és gazdasági élete II. József korában (Történeti Statisztikai Tanulmányok. 1. Budapest, 1976); Soós Imre, Heves megye községei 1867-ig (Eger, 1975); Orosz István, A hajdúböszörményi mezőgazdasági termelés és agrártársadalom fejlődése, 1784–1889 (Hajdúböszörmény története. Szerkesztette Szendrey István. Hajdúböszörmény, 1973); E. Schimscha, Technik und Methoden der theresianischen Besiedlung des Banats (Veröffentlichungen des Wiener Hofkammerarchivs. 4. Wien, 1939); A. Dammang, Die deutsche Landwirtschaft im Banat und in der Batschka (München, 1931); lásd L. Busshoff, Wandlungen im Landschafts- und Siedlungsbild der Banater Schwäbischen Heide (Veröffentliehungen des Institute zur Erforschung des deutschen Volkstums im Süden und Südosten in München. 17. München, 1938).

A még hasznosítható földek termőre fogásáról, a telepítésekről és a pusztán heverő földek önként haszonra fordításáról lásd a népesség fejlődésének történetéről szóló Bevezetés s az előző korszak mezőgazdaságán belül az irtás ismertetése forrásait és feldolgozásait. Külön korszakunkra vonatkoznak a tanyákról: Szabó István, Kísérletek az alföldi tanyarendszer megszüntetésére az 1780-as és 1850-es években (Agrártörténeti tanulmányok. Szerkesztette Szabó István. Budapest, 1966); Rácz István, Az első katonai térképfelvétel tanyatörténeti tanulságai (Agrártörténeti Szemle 1976).


Felvilágosult abszolutizmus (1765–1790)
A felvilágosult abszolutizmus Habsburg variánsaH. Balázs Éva Tartalomjegyzék Bányászat és ipar a manufaktúra-korszakunk első szakaszábanHeckenast Gusztáv
Javítások a hagyományos gazdálkodáson