A munkásság harcai a koalíció hatalomra kerülésekor

A Múltunk wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Apa (vitalap) 2017. június 27., 09:39-kor történt szerkesztése után volt.

Írta Erényi Tibor

1906. március 26–27.
Miskolci általános sztrájk.
1906. április 9–17.
Kaposvári építőmunkássztrájk.
1906. április 9–19.
A Ganz-gyár elektrotechnikai részlegének sztrájkja.
1906. április 17.
Budapesti szabászati üzemi sztrájk.
1906. május 19.
Nagykanizsai sztrájk.
1906. május 21–23.
Temesvári általános sztrájk.

1906 tavaszán, a koalíció leszerelése és kormányra kerülése idején, még felívelőben volt a munkásmozgalom hulláma. Több városban zajlott le az előző éviekhez hasonló általános sztrájk, amely a gazdasági követeléseken túl politikai jogokat – rendszerint a szakszervezkedés legális elismerését –követelt. A március végi miskolci és a május közepén kezdődött nagykanizsai sikeres sztrájkharcokat követte és jelentőségében felülmúlta a május 21–23-i temesvári általános sztrájk. Az egész városra kiterjedő munkabeszüntetés az építőmunkások bérmozgalmával kezdődött. A munkásság követeléseit a munkáltatók elutasították, alkalmazták a kizárás fegyverét is. Az előző mozgalmakhoz hasonlóan a szervezkedés szabadsága a temesvári eseményekben is nagy szerepet játszott. A munkáltatók ugyanis beavatkoztak a helyi építőmunkás-szervezet ügyeibe: követelték, hogy titkárát mozdítsák el tisztségéből. A munkásságot az is ingerelte, hogy még május 13-án, Temesvár környéki szervező munkája közben letartóztatták a Földmunkások Országos Szövetségének helyi titkárát, akit az alispán csak a nagyarányú munkástüntetés hatására bocsátott szabadon. A munkáltatók és a hatóságok szervezkedést gátló intézkedései elleni tiltakozásul került sor – a helyi szociáldemokrata szervezet kezdeményezésére – általános munkabeszüntetésre és nagyarányú tüntetésekre. A vörös zászló alatt „Világ proletárjai egyesüljetek!” jelszóval felvonuló tüntetők küldöttségét a város polgármestere is fogadta, és ezzel mintegy a munkásérdekek képviselőinek ismerte el a szociáldemokrata párt helyi vezetőit. Jóllehet a sztrájk másnapján az egész temesvári helyőrséget mozgósították, a karhatalommal való összetűzésre nem került sor. Amikor az építőmesterek végül a korábbiaknál magasabb munkabéreket állapítottak meg, az általános sztrájk megszűnt.

A koalíció uralmának első hónapjaiban sikeres sztrájkot folytattak a nagyváradi vasmunkások, akik béremelésen kívül jelentős munkaidő-csökkentést is kivívtak (június–július). A kaposvári építőmunkások sztrájkja részleges sikerrel végződött (április 9–17.). Debrecenben a malommunkások, a famunkások, a pékek és a csizmadiák munkabeszüntetésükkel 20%-os béremelést értek el. A szolnoki gőzfűrésztelep munkásainak több hónapon át tartó munkabeszüntetése ugyancsak hasonló eredménnyel végződött. Folytatódtak a fővárosi munkabeszüntetések is. Április 9-től 19-ig a Ganz-gyár elektrotechnikai részlegében volt sikeres sztrájk. A munkások a munkafeltételek javításán kívül a május elsejei munkaszünetet is kiharcolták, a bizalmi férfi rendszert azonban nem sikerült elismertetniük a munkáltatókkal. Április 17-én az egyik nagy budapesti szabászati üzem munkásai léptek sztrájkba. Az egy hétig tartó sztrájk eredményeként a munkások mind a május elsejei munkaszünetet, mind pedig a bizalmi férfi rendszer elismerését kiharcolták. Mindezekhez a mozgalmakhoz 1906 első hónapjaiban még számos, kisebb-nagyobb eredményt hozó bérharc járult, ami azt mutatta, hogy a gazdasági harc lendülete 1906 tavaszán nem tört meg, sőt fokozódott.


A koalíciós kormány népellenes és nacionalista politikája
Tartalomjegyzék A szociáldemokrata párt és a választások. A párt 1906. évi kongresszusaErényi Tibor